Fejezet

  1 III |             Riga külvárosában lakott. Vlagyimir Janov, aki ez idõ tájt harminckét
  2 III |              a két család elhatározta Vlagyimir Janov és Ilka egybekelését.
  3 III |          hirtelen füstbe ment a terv.~Vlagyimir Janov tagja volt az egyik
  4 III |           városaiban, így Rigában is. Vlagyimir Janovot is erõszakosan elhurcolták
  5 III |   családalapításra, ahogy illenék.~De Vlagyimir és Ilka között szó sem volt
  6 III |              könnyel áztathatta volna Vlagyimir Janov aláírását.~- Jó éjt,
  7 XI  |              az ezredes hozzálépve.~- Vlagyimir Janov!~ ~
  8 XII |                          XII. FEJEZET~Vlagyimir Janov~Tekintsünk vissza,
  9 XII |       észrevétlenül bujkált Pärnuban.~Vlagyimir Janov fia volt Jean Janovnak,
 10 XII |              letétet át kellett adnia Vlagyimir Janovnak, mihelyt a számûzött
 11 XII |            megszöknie nem sikerül!...~Vlagyimir Janov négy esztendõ elteltével
 12 XII |                Pärnuba érkezve, Janov Vlagyimir pénz nélkül maradt, írt
 13 XII |             akart gyõzõdni róla, hogy Vlagyimir csakugyan Pärnuban van-e:
 14 XII |       egyenesen a szállóba ment, ahol Vlagyimir Janov álnéven lakott.~Képzelhetõ,
 15 XII |               azonban a hajó, amelyen Vlagyimir Janov menekülni akart, elhalasztotta
 16 XII |            akart beszélni addig, amíg Vlagyimir levelébõl arról nem értesül,
 17 XII |             csak váratlanul megjelent Vlagyimir Janov.~S most, miután tudjuk,
 18 XII |               Kinyílt a ház kapuja, s Vlagyimir Janov Dimitrij Nyikolev
 19 XII |          leérted...~- Rosszul tetted, Vlagyimir, rosszul tetted!... Én ártatlan
 20 XII |              tettem, Ilka? - kérdezte Vlagyimir, a fiatal lányhoz fordulva.~-
 21 XII |       võlegényed között!... Becsüllek Vlagyimir, mert azt hitted, hogy a
 22 XII |           válaszomat. Bármi történik, Vlagyimir helyesen cselekedett, s
 23 XII |            Ilka, köszönöm! - kiáltott Vlagyimir. - Máris lerótta, mert nem
 24 XII |          Dimitrij Nyikolev vétlensége Vlagyimir Janov közbelépésével most
 25 XII |         oltalmazni.~De hátra volt még Vlagyimir Janov ügyének a rendezése.
 26 XII |             így szólt Vlagyimirhoz:~- Vlagyimir Janov, ön szökevény, s ezt
 27 XII |            adom rá, ezredes, - felelt Vlagyimir.~Az ezredes eltávozott:
 28 XII |         viszont egymást Jean, Ilka és Vlagyimir. Hamine doktor és Delaporte
 29 XII |    Engedelmeskedem, ezredes, - felelt Vlagyimir. - Isten veled atyám, -
 30 XII |                Vajon mennyi idõre? És Vlagyimir Janov távozott a házból,
 31 XII |   ellentáborban is magasztalták a nõk Vlagyimir Janov nagylelkûségét. Meg
 32 XII |         tévedés volna azt hinni, hogy Vlagyimir Janov hirtelen és váratlan
 33 XII |            oka Nyikolev utazásának... Vlagyimir Janovval akart találkozni
 34 XII |            fogja majd árulni magát...~Vlagyimir Janov négy napja volt már
 35 XII |              fog is végzõdni különben Vlagyimir Janov ügye.~Dimitrij Nyikolev,
 36 XII |               Nyikolev családjának és Vlagyimir Janov barátainak szabad
 37 XII |               döntés Szentpétervárról Vlagyimir Janov dolgában.~Joggal számítottak
 38 XII |               menekült elítéltnek, és Vlagyimir Janovot nyomban szabadlábra
 39 XIII|            szemle~A kegyelem, amelyet Vlagyimir Janov kapott, óriási hatást
 40 XIII|    kifogásolta a cári kegyelmet, mert Vlagyimir ügyén kívül Dimitrij Nyikolev
 41 XIII|        titkolta el ebbéli véleményét.~Vlagyimir Janov Roganov ezredes társaságában
 42 XIII|      elítéltek volna, - szólt Ilka, - Vlagyimir, Jean meg én egész életünket
 43 XIII| elítéltetésekre...~Este teára gyûltek Vlagyimir és Nyikolev legmeghittebb
 44 XIII|              szólt.~- Amikor kívánja, Vlagyimir, a felesége leszek!~Az esküvõt
 45 XIII|        esküvõt hat hétre tûzték ki, s Vlagyimir Janov számára addig is a
 46 XIII|                hogy Dimitrij Nyikolev Vlagyimir Janov jelentkezése folytán
 47 XIII|              akad nyomára a bûnösnek.~Vlagyimir Janov és Hamine doktor gyakran
 48 XIII|            büntetést fog kiszabni rá.~Vlagyimir Janovot Hamine doktor értesítette
 49 XIII|               váddal támadnak ellene.~Vlagyimir szerette volna megakadályozni,
 50 XIII|              van, édes Ilkám, - szólt Vlagyimir, - s meg fogjuk találni
 51 XIII|             az ebédlõbe, ahol Ilka és Vlagyimir elmondta neki, mi történt.~-
 52 XIII|           Elkísérjelek?... - kérdezte Vlagyimir.~- Nem... köszönöm, Vlagyimir.~
 53 XIII|         Vlagyimir.~- Nem... köszönöm, Vlagyimir.~A tanár távozott hazulról,
 54 XIII|           vége a gyanúsítgatásnak, és Vlagyimir tanúsága nem igazolt végleg?~
 55 XIII|        eltitkolására... Tudja, amióta Vlagyimir Janov feladta magát, hogy
 56 XIV |          rubelt.~Szerencsétlenségükre Vlagyimir Janov vette át a küldönctõl
 57 XIV |               csakhamar ki fog tûnni.~Vlagyimir elolvasta a felszólítást,
 58 XIV |                Így már mindent értett Vlagyimir: azt már korábban megtudta,
 59 XIV |           tartozás fennmaradó részét.~Vlagyimir azonnal megértett mindent
 60 XIV |        érkezett éppen haza.~- Elmegy, Vlagyimir? - kérdezte a fiatal lány,
 61 XIV |          Megyek, édes Ilkám, - felelt Vlagyimir, - sürgõs elintéznivalóm
 62 XIV |             is a jövõjüket.~- Menjen, Vlagyimir, és siessen vissza... Nyugodtabb
 63 XIV |                 Túlzol, Jean, - szólt Vlagyimir, - s apád erkölcsi szilárdságán
 64 XIV |                  Bárcsak igaza volna, Vlagyimir! - felelt a lány.~Vlagyimir
 65 XIV |           Vlagyimir! - felelt a lány.~Vlagyimir megszorította kezét és így
 66 XIV |              A pénztár nyitva volt és Vlagyimir odament a kisablakhoz.~A
 67 XIV |              amikor bevitték hozzájuk Vlagyimir Janov névjegyét, az egyik
 68 XIV |           egyik fivér így kiáltott:~- Vlagyimir Janov!... Nyikolev küldi!...
 69 XIV |                Holnap végrehajtatjuk.~Vlagyimir Janov miután egy irodaszolga
 70 XIV |           kezdõdött:~- Uraim, - szólt Vlagyimir, - egy adósság dolgában
 71 XIV |                Ez az adósság, - szólt Vlagyimir, - tizennyolcezer rubel
 72 XIV |               uraim? - feleli büszkén Vlagyimir.~- Á! - Szólt az idõsebbik
 73 XIV |         kiáltott Frank Johausen, akit Vlagyimir hideg, gúnyos szavai haragra
 74 XIV |            rubelt?~- Tessék! - felelt Vlagyimir, átnyújtva a bankjegyköteget. -
 75 XIV |                s letette az asztalra.~Vlagyimir gondosan megvizsgálta Nyikolev
 76 XIV |           Johausen elsápadt, miközben Vlagyimir megvetõ tekintettel méregette
 77 XIV |         alkalom, õ meg élt vele és...~Vlagyimir hátrahõkölt.~- Cégünk feljegyezte
 78 XIV |              Uram... uram, - hebegett Vlagyimir lesújtva. - Ennél többet
 79 XIV |         Kereszthez címzett fogadóban!~Vlagyimir Janov meg sem tudott mukkanni...
 80 XIV |          letétet; hogy mikor megkapta Vlagyimir levelét és távozott Rigából,
 81 XIV |                 Dimitrij! - ismételte Vlagyimir, - Dimitrij lett volna...~-
 82 XIV |        parancs Nyikolev ellen!~Közben Vlagyimir Janov kirohant a házból.
 83 XIV |              sem adott ki belõlük!...~Vlagyimir Janov, a ház elé érve, kinyitotta
 84 XIV |          egyszer elháríthatatlanul...~Vlagyimir fölsietett a tanár dolgozószobájába
 85 XIV |          kezébe temetve. Föltekintett Vlagyimir beléptekor, aki megállt
 86 XIV |                  Dimitrij! - kiáltott Vlagyimir, - beszélj... mondj el nekem
 87 XIV |         lephetné meg már semmi sem.~- Vlagyimir, - folytatta aztán, - most
 88 XIV |             hiszed, hogy én vagyok...~Vlagyimir nem várta meg, hogy Nyikolev
 89 XIV |             sújtja velem az enyéimet! Vlagyimir, látod, hogy lehetetlen,
 90 XIV |              hogy most fiammá légy...~Vlagyimir Janov nem felelt ez utolsó
 91 XIV |               ki.~- Dimitrij, - szólt Vlagyimir halkabban, - az volt az
 92 XIV |       Pärnuban...~- Az a pénz a tied, Vlagyimir!... Atyádtól maradt rád...
 93 XIV |                    Dimitrij, - felelt Vlagyimir halkan, - azok a bankjegyek,
 94 XIV |            ketten hozzá rohantak, míg Vlagyimir távolabb a kezébe rejtette
 95 XIV |          fiatal lány, - mi történt?~- Vlagyimir, - kérdezte Jean, - mi történt?...
 96 XIV |          Pochéból?...~- Igen! - szólt Vlagyimir.~- Elvesztem... elvesztem! -
 97 XIV |             az õ birtokában, de mégis Vlagyimir Janovnál találták meg?...
 98 XIV |           hogy Nyikolev nincs otthon, Vlagyimir, Jean és Ilka, anélkül,
 99 XIV |               végigment a külvároson. Vlagyimir, Jean és Ilka a jelzett
100 XIV |               atyjukra borultak, amíg Vlagyimir segítségért sietett a legközelebbi
101 XV  |          Valószínû tehát, hogy amikor Vlagyimir Janov levelének kézhezvétele
102 XV  |          becsülete. Egyfelõl ott volt Vlagyimir Janov, akinek nem tudja
103 XV  |    segítségével megállapították, hogy Vlagyimir Janov bankjegyei azok, amelyeket
104 XV  |         rubelt visszanyerték, amelyet Vlagyimir Janov ott hagyott náluk.~
105 XV  |  testvérpártól. Mondanunk se kelljen: Vlagyimir Janov, továbbá Delaporte
106 XV  |       gyilkosa...~Ez volt a véleménye Vlagyimir Janovnak is, aki vonakodott
107 XV  |              Mindent elhiszek, kedves Vlagyimir, elhiszem, hogy nem Nyikolev
108 XV  |                   Ha így van, - szólt Vlagyimir még egy utolsó észrevételt
109 XV  |             csak egy választ adhatok, Vlagyimir... Csak egyet... Nyikolevnek
110 XV  |               egyszer önmaga ellen...~Vlagyimir Janov lehajtotta a fejét,
111 XV  |             lesz.~A doktor megragadta Vlagyimir kezét és melegen megszorította.~-
112 XV  |            percig is, doktor, - szólt Vlagyimir, - hogy lemondanék Ilkáról,
113 XV  |         Hamine doktor mondott.~- Nem, Vlagyimir, - felelt a doktor. - sohasem
114 XV  |                 Nem tehet! - kiáltott Vlagyimir. - Az én szememben õ a legszentebb,
115 XV  |             városból, eltávozunk...~- Vlagyimir, nem csalódtam az ön nagylelkûségében...
116 XV  |                   Ha visszautasítaná, Vlagyimir, nem azért tenné-e, mert
117 XV  |            legkevésbé sem módosította Vlagyimir érzelmeit. Ellenkezõleg
118 XV  |              telt el így. Jean, Ilka, Vlagyimir és a doktor úgyszólván egy
119 XV  |          házának egyedüli látogatója.~Vlagyimir még egyetlen szóval sem
120 XV  |         hosszat szobájukba zárkóztak.~Vlagyimir ekkor elhatározta, hogy
121 XV  |             Elfelejtettem önt?~- Nem, Vlagyimir.~- Megígértem, hogy örökké
122 XV  |                    Épp olyan kevéssé, Vlagyimir, mint az enyéim, és ha engedélyt
123 XV  |             Ilka...~- Egy számûzötté, Vlagyimir, - felelt a lány.~Vlagyimir
124 XV  |           Vlagyimir, - felelt a lány.~Vlagyimir megértette, milyen gondolat
125 XV  |          férje legyek...~- Igaza van, Vlagyimir, a körülmények változtak...
126 XV  |                 Kedves Ilka, - felelt Vlagyimir, - bármilyen kínos emlékeket
127 XV  |             ígéretét...~- Ígéretemet, Vlagyimir, - felelt Ilka, aki nem
128 XV  |        mindenkor méltó hozzám!~- Nem, Vlagyimir, el kell felejtenünk a terveket,
129 XV  |             süllyedt!~- Ilka, - szólt Vlagyimir komolyan, - nem sajnáltam
130 XV  |         gyalázat!...~- Nos... igen... Vlagyimir, hiszek önnek! - kiáltott
131 XV  |             imádott Ilkám! - kiáltott Vlagyimir, és meg akarta ragadni Ilka
132 XV  |               Lehetetlen! - ismételte Vlagyimir. - Ez az én dolgom, ezt
133 XV  |            emberek meg fogják ítélni, Vlagyimir!~- Nem érdekel azoknak az
134 XV  |              feleségül jön hozzám?...~Vlagyimir térdre hullt, könyörgött,
135 XV  |            elborzad önmagától, amikor Vlagyimir letérdelt elõtte.~- Álljon
136 XV  |              leánya elõtt térdelni...~Vlagyimir szavába vágott:~- Ilka...
137 XV  |           gyilkos leánya sohasem lesz Vlagyimir Janov felesége.~A jelenet
138 XV  |  mindkettõjüket. Ilka szobájába ment. Vlagyimir, szinte õrült kétségbeesésében,
139 XV  |        közéjük a társadalmi szokások.~Vlagyimir elmondta a jelenetet, ismételvén,
140 XV  |         elhatározását.~- Hajh! kedves Vlagyimir, - felelt Hamine doktor, -
141 XV  |           bele fog egyezni...~- Soha, Vlagyimir... Ilka hajthatatlan...
142 XV  |              És ha nem az? - kiáltott Vlagyimir. - Ha nem atyja követte
143 XV  |           erre a határozott kérdésre.~Vlagyimir ekkor, erõt véve magán,
144 XV  |             és várni fogok...~- Mire, Vlagyimir?~- Isten közbeavatkozására!...~
145 XV  |           vagy sem.~Természetes, hogy Vlagyimir Janovnak, Ilka elutasító
146 XV  |               akart tõle elfogadni.~S Vlagyimir ekkor, csodálván ezt a lelki
147 XV  |               doktor, aki tanúja volt Vlagyimir kétségbeesésének, olykor-olykor
148 XV  |           temetõben. Hamine doktor és Vlagyimir Janov, akik hasonló tartalmú
149 XV  |            gondol, doktor? - kérdezte Vlagyimir.~- Azt gondolom, hogy a
150 XV  |               Eljön, Ilka? - kérdezte Vlagyimir, a lányhoz fordulva, aki
151 XV  |                  szólt Hamine doktor.~Vlagyimir és a doktor ezzel elment.~
152 XV  |             közelebb.~Mihelyt Ilka és Vlagyimir jobbról és balról megállt
153 XV  |          mellett, a pópa így szólt:~- Vlagyimir Janov... nyújtsd ide a kezed.~
154 XV  |               a lány ott hagyta kezét Vlagyimir kezében.~S ekkor komolyan,
155 XV  |           lassan, így szólt a pópa.~- Vlagyimir Janov és Ilka Nyikolevna,
156 XVI |      Nyikolevnél húszezer rubel volt, Vlagyimir Janov letétje. És Kroff
157 XVI |             elindult Pärnu felé, ahol Vlagyimir Janov várta már. Érthetõ
158 XVI |          bizonyára letartóztatják, ha Vlagyimir Janov megérkezése nem adja
159 XVI |               révén fog megmenekülni. Vlagyimir Janov azonban nem nyúlt
160 XVI |         letétet is, amely jog szerint Vlagyimir Janov tulajdona volt.~Dimitrij