Fejezet

  1 I   |                 ez a határ választotta el az orosz birodalomtól a „
  2 I   |      kevesebbre becsülte fegyvereinél, el is volt szánva, hogy fenevadak
  3 I   |               nyugati partján helyezte el õket, ahol a bárkák nyaranta
  4 I   |            sajnálom, hogy nem találtam el emberünket... A csempészfélének
  5 I   |           parasztok sohase utasítottak el, - gondolta magában, - a
  6 I   |              omladékos házban töltötte el, ahonnan este hat óra felé
  7 I   |       versztányi gyaloglás után jutott el. Az Embach a Vatzjero-tóba
  8 I   |               átkelni a folyón, hacsak el nem szánja magát az úszásra
  9 II  |              amíg az utolsó fenevad is el nem tûnik, aminek napfölkeltekor
 10 II  |             lovagló idegent, ha reggel el talál jönni, hogy kifeszítse
 11 II  |      körülnézzen. Jobbra síkság terült el, amelynek hótakarója pocsolyává
 12 II  |           röpdöstek. Balra a tó terült el, amelynek jég borította
 13 II  |                nyomában van... Mindent el fognak követni, hogy kézrekerítsék...
 14 II  |         hatalmas vitorla.~Egy óra telt el a szerkezet egyhangú kerepelése,
 15 II  |             ragyogó fénnyel árasztotta el a tájat. Reggel három óra
 16 II  |           akiknek a lábát nem gyötörte el tíz órai gyaloglás.~- Inkább
 17 II  |              ha már élve nem foghattuk el, próbáljuk meg legalább
 18 III |                nem ad. Rövid úton bánt el velük, törvényes eljárás
 19 III |                akadály nem választotta el õket. A lánynak nem volt
 20 III |               benne, hogy nem felejtik el egymást. Ez a föld a hû
 21 III |               szerelmük iránt. De soha el nem szakadtak egymástól,
 22 III |              mindenét, csak annyit ért el, hogy néhány ezer rubelt
 23 IV  |   pénzösszegeket bíztak rá, hogy vigye el a bank képviselõinek Revelbe,
 24 IV  |                tõlük a pálinkát!... De el ne aludjanak a lovak a rúd
 25 IV  |             nagy erdõk mentén haladtak el; ezek jávor-, nyír- és égererdõk
 26 IV  |        ismeretlen utazó sohasem hagyta el a helyét. Mikor egyedül
 27 IV  |              ebéd közben nem kerülheti el, hogy megmutassa az ábrázatát...~-
 28 IV  |                tanya mellett hajtottak el az úton! Alig lakható kunyhók,
 29 IV  |         homályos sarkában fogyasztotta el az ételt. Alig emelte föl
 30 IV  |             árja lassan elapadt. Kissé el is kábult a pompás lakoma
 31 IV  |             tovább, - felelte Broks.~- El tudsz gyalogolni Pärnuig? -
 32 IV  |               nagy üggyel-bajjal érhet el Pärnuba lóháton.~- Nem bánom, -
 33 IV  |               feliratát a lámpafényben el lehetett olvasni: Fogadó
 34 V   |              tanya, úgyhogy valósággal el volt szigetelve a világtól.~
 35 V   |             amely mögött a kert terült el, földszintes volt, egyszárnyú
 36 V   |               a favágók jó éjt kívánva el nem távoztak.~A kapitánynak
 37 VI  |        Trankelnek és így szólt:~- Vidd el ezt a címzettnek, ott majd
 38 VI  |      összeütközni: Frank Johausen, aki el van szánva arra, hogy nem
 39 VI  |         fivérek azonban nem csüggedtek el, s azt remélték, hogy gyõzni
 40 VI  |          utcára ûz.~Nem felejtette még el az olvasó június 15-ikét,
 41 VI  |           nagyon erõsen... ne felejtsd el, hogy Trankel jó barátunk.
 42 VI  |             szólt:~- Bûntényt követtek el...~- Mikor?~- Ma éjszaka.~-
 43 VII |                útonállók közül követte el valamelyik, akik akkoriban
 44 VII |                elindult, de nem árulta el, hová megy. Aggasztó volt
 45 VII |           vissza. Mért is hagyta volna el a fogadóját?... Ellenkezõleg.
 46 VII |             égve, amelyet Kroff oltott el az utas távozása után, a
 47 VII |    felszólította Kroffot, hogy mondjon el mindent, amit tud.~- Bíró
 48 VII |            hallottam... Õ maga mesélte el, mi történt, hogy bokrosodtak
 49 VII |               a kaput, miután belülrõl el is reteszeltem.~- Kívülrõl
 50 VII |                távozása elõtt követték el. De azért ez nem minden
 51 VII |               három személy követhette el, - szólt a bíró. - Vagy
 52 VIII|               akit vezérüknek ismernek el. Megfogadtam, hogy mielõtt
 53 VIII|             társai vezérüknek ismertek el, aki szóvivõjük volt a civódásokban,
 54 VIII|              nyughatnám, ha úgy mennék el innen, hogy azt a Karl Johausent
 55 VIII|           puskaport pezsgõvel áztatjuk el!~Jean bölcsen beszélt, de
 56 VIII|            amelyet az egyetemi hatóság el akart kerülni. Az egyetem
 57 VIII|               büntetéssel, fenyítéssel el lehet intézni a dolgokat.
 58 VIII|                sürgés-forgást indított el.~Jean Nyikolevet és társait
 59 VIII|                Egy hajszál választotta el õket az összecsapástól,
 60 VIII|           vonzaná õket.~Húsz perc telt el így. Szótlanul sétálgattak
 61 VIII| hallótávolságon belül vannak. Mindjárt el is kezdõdött a személyeskedés.
 62 IX  |               milyen bûntényt követtek el a fogadóban. S mindjárt
 63 IX  |            végrehajtását. Ne felejtsük el, hogy e bûnügyi drámának
 64 IX  |            barbár kegyetlenséggel járt el a fõbenjáró bûnösökkel szemben.
 65 IX  |             ahol éhhalállal pusztultak el, hacsak nem vallomást akartak
 66 IX  |             költségén, otthon temessék el, a városban, általános részvét
 67 IX  |              ismeretlen maradjon, amíg el nem távozott a fogadóból...~-
 68 IX  |             állt, amíg távozó vendégei el nem tûntek a sarkon. Azután
 69 IX  |               számos bûntényt követtek el a személy- és a vagyonbiztonság
 70 IX  |                rendõrnek és az nyomban el is távozott.~Tíz perc múlva
 71 IX  |                hát... ha mégsem hagyta el Rigát? - kételkedett Frank
 72 IX  |               Hogyan is hihették volna el!?~De a távíróhivatal lázasan
 73 X   |           Fontos dolgom volt. Hirtelen el kellett utaznom.~- Sikerült
 74 X   |              van, uram.~- Mikor hagyta el Rigát?~- Tizenharmadikán
 75 X   |           képviseletében.~- Nem árulta el, hogy nagyon siet vissza
 76 X   |       csuklyámat a fejemre húzva, néha el is szundítottam, úgyhogy
 77 X   |         hirtelen és titokban határozta el magát, s amelyrõl még elõtte
 78 X   |          jóhiszemûen cselekedtem... Ha el akartam volna titkolni utazásomat,
 79 X   |           fordulva így szólt:~- Mondja el tanúvallomását.~- Körülbelül
 80 X   |                nem külsõ ember követte el, arra nem bizonyíték, hogy
 81 XI  |              megmondaná, miért utazott el hazulról oly hirtelen, hogy
 82 XI  |            akarom elhinni, nem hihetem el, hogy Nyikolev követte el
 83 XI  |              el, hogy Nyikolev követte el a rablógyilkosságot!~A kormányzó
 84 XI  |               óvatlan Poch nem rejtett el eléggé, még mindig be kellene
 85 XI  |    Beleegyezésem nélkül nem rendelheti el a tanár letartóztatását,
 86 XI  |              kívánnák, magam rendelném el, hogy Nyikolevet az erõdbe
 87 XI  |                nyugtalanság harapózott el.~A lakosság túlnyomó része
 88 XI  |             megbolondult és nem hinném el.~Ilyen hangulatban találta
 89 XI  |           borultak. Csókokkal halmozta el õket. S megtudta õ is most,
 90 XI  |            meggondolatlanságot követne el a mostani körülmények között!...
 91 XI  |                utazás! Mért is utazott el Dimitrij! Hogyan is jutott
 92 XI  |       érdeklõdött afelõl, miért hagyta el Rigát, s hogy õ megtagadta
 93 XI  |                bevallani, miért hagyta el Rigát, akkor azt mondja
 94 XI  |               hová ment, s hol töltött el három napot?... De nem fogja
 95 XI  |              mert mi másért ment volna el oly lóhalálában, makacsul
 96 XI  |                még mindig nem rendelte el a tanár letartóztatását;
 97 XI  |               pénzt, amíg a veszedelem el nem múlik. El kell telnie
 98 XI  |               veszedelem el nem múlik. El kell telnie tehát egy bizonyos
 99 XI  |              õt arra, hogy ne távozzék el hazulról, mert az utcán
100 XI  |           érdekeket védõ újságot hozta el, mint minden este.~Másnap
101 XI  |              tömeg kezébe kerüljön, és el kellett volna rendelni a
102 XII |             elmondhatom, miért utaztam el hazulról...Elviselhetném
103 XII |              Pärnuban!... Azért hagyta el reggel négy órakor a fogadót,
104 XII |            föltevés elõl nem zárkózott el az igazságszolgáltatás,
105 XII |        gyilkosságot azok közül követte el valaki, akik a fogadóban
106 XII |                így vagy úgy véletlenül el fogja majd árulni magát...~
107 XIII|             tábornok maga sem titkolta el ebbéli véleményét.~Vlagyimir
108 XIII|           Milyen öröm és hála töltötte el a szerény családi kört,
109 XIII|                 S milyen öröm töltötte el mindannyiuk keblét, amikor
110 XIII|         esedékessé válik. Most azonban el kellett már mondania a dolgot.
111 XIII|             ablaktáblát; nem õ követte el a gyilkosságot akár Nyikolev
112 XIII|               bûnös kézre nem kerül és el nem ítélik. S míg Dimitrij
113 XIII|             szólt hozzá:~- Ne felejtse el, Kerstorf úr, hogy a gyilkosság
114 XIII|              ajtót! Egyikük sem hagyta el a házat tíz napja.~A szobában
115 XIII|                  Hogy követhette volna el ezek után a gyilkosságot
116 XIII|               az õ táskájából rabolták el.~A hír villámgyorsan elterjedt.
117 XIII|              papírdarabot. - Nem égett el egészen, és a hamuban találták?~-
118 XIII|        gyilkosságot?... Ha én követtem el, igen, ha más követte el,
119 XIII|               el, igen, ha más követte el, akkor még nem... Ez különben
120 XIII|       távozásom után, nem rendezhetett el mindent úgy, hogy a gyanú
121 XIV |            behatoló gonosztevõ követte el a gyilkosságot. Mert képtelenség,
122 XIV |            fényével és derûjével telik el minden és mindenki.~Dimitrij
123 XIV |         ellenségeitõl?...~Egy hét telt el a tanár utolsó kihallgatása
124 XIV |              barátainak a közbelépése: el fog veszni menthetetlenül.~
125 XIV |              Dimitrij Nyikolev rabolta el a pénzt alkalmazottunktól,
126 XIV |      bankjegyek számát!... Elõbb-utóbb el fogja árulni magát a gyilkos,
127 XIV |          Vlagyimir, - beszélj... mondj el nekem mindent... Nem tudom...
128 XIV |                   Hiszen õ maga mondta el a bankároknak, hogy e bankjegyek
129 XIV |         letartóztatás híre nem terjedt el a városban. Senki sem tudta,
130 XIV |               A mezõség sötéten terült el elõttük. A Pärnu felé vezetõ
131 XV  |         belátták, hogy tévesen ítélték el... Pár napig beszéltek még
132 XV  |            csupán hárman nem pártoltak el a balsorsban a testvérpártól.
133 XV  |      pillanatnyi elmezavarában követte el az öngyilkosságot, amely
134 XV  |            birtokába, ha nem õ rabolta el a pénzt a meggyilkolt Pochtól?...~
135 XV  |             elhalasztjuk, de nem marad el... Azután, ha távoznunk
136 XV  |              ön nagylelkûségében... Ön el akarja venni Ilkát, feleségül;
137 XV  |                 Ha akkor nem rémítette el õt a jövõ, miért rémítse
138 XV  |               õt a jövõ, miért rémítse el most inkább?... Dolgozni
139 XV  |             lehetetlen...~Két hét telt el így. Jean, Ilka, Vlagyimir
140 XV  |      úgyszólván egy percre sem hagyták el egymást. A doktor és több
141 XV  |               távoztam Rigából, amikor el kellett válnunk, mert engem
142 XV  |              hozzám!~- Nem, Vlagyimir, el kell felejtenünk a terveket,
143 XV  |               ezt egyedül én dönthetem el... Nem vagyok gyermek, Ilka!...
144 XV  |                   Ha nem atyja követte el a gyilkosságot?~Hamine doktor
145 XV  |   közbeavatkozására!...~Hónapok teltek el. A helyzet nem változott.
146 XV  |                a keveset, amijük volt. El kell adniok a házat, atyjuk
147 XV  |                az illendõség miatt is, el kellett a házból költöznie.
148 XV  |            Ebben a temetõben hántolták el Dimitrij Nyikolev földi
149 XVI |          elhívassa Akszijev pópát, aki el is jött, hogy meghallgassa
150 XVI |                a bankban, nem költheti el anélkül, hogy rajta ne kapják!...
151 XVI |          ártatlanságáról, nem rendelte el Nyikolev letartóztatását.~
152 XVI |                öngyilkosságot követett el? Ki kételkedett volna akkor,