Fejezet

  1 I   |              A szökevény egy szót sem felelt erre az „állj, ki vagy?”-
  2 I   |           szólt az egyik.~- Láttam, - felelt a másik; - holmi csempész
  3 I   |            sehol sincs nyoma!~- Eh! - felelt a másik, az aki lõtt, -
  4 I   |               Újabb meg újabb üvöltés felelt rá.~Semmi kétség, farkas-falka
  5 II  |              Nem én, egy lelket se, - felelt a molnár. - Ilyenkor nemigen
  6 II  |             Magad is kitalálhatnád, - felelt Eck. - Oda iparkodik, ahol
  7 II  |           kopó.~- Minden bizonnyal, - felelt Eck kapitány. - De ha már
  8 III |              Tudjuk, kedves doktor! - felelt mosolyogva a fiatal lány.~
  9 III |            fejlõdés fokozatos lesz, - felelt a doktor, - nem egyik napról
 10 III |       Delaporte úr.~- A többi közt, - felelt a doktor, - a Johausen testvéreket,
 11 III |               nincs ilyen becsvágy, - felelt Ilka. - Csak az a fontos,
 12 III |        szegény viszonyok között él, - felelt a fiatal lány. - Aztán meg
 13 III |              kellene.~- Igen, igen, - felelt Nyikolev, - nincs semmi
 14 III |          mintsem gondolnád, Hamine, - felelt Dimitrij.~- De nem oly hatalmasak,
 15 IV  |              három szabad hely van, - felelt Broks.~- Elég lesz egy.~-
 16 IV  |         Revelbe?~- Igen... Revelbe, - felelt az utas, némi tétovázás
 17 IV  |              vodkát?...~- Pálinkát, - felelt a bankhivatalnok.~Átmentek
 18 IV  |               Huszonnégy óra múlva, - felelt Broks. - Ez a menetrend.~-
 19 IV  |                Akkor hát nem bánom, - felelt Broks, - bárha sejtelmem
 20 IV  |             még majd faképnél hagy! - felelt nevetve a jókedvû kocsis.~-
 21 IV  |               mint amennyit beszél! - felelt Broks.~Mielõtt elérték volna
 22 IV  |              versztányira Pärnutól, - felelt Broks, - s ha megint váltáshoz
 23 IV  |          amott... minden bizonnyal! - felelt az ismeretlen útitárs.~S
 24 IV  |                akit megkérdeztek, így felelt:~- A Kroff korcsmája.~-
 25 IV  |           leszek, amikorra mondtam, - felelt a kocsis.~A lovakat eközben
 26 V   |            zajlásban...~- Bizonyos, - felelt a kísérõje.~- Eh! Bizonyosnak
 27 V   |           szerencsénk lesz, Eck úr, - felelt a rendõr, aki bölcs nyugalommal
 28 V   |                  Azám... pompás idõ - felelt Eck. - De azért nem szabad
 29 V   |              visszatérünk hozzájuk, - felelt a rendõr.~Hogyan is törõdhetett
 30 V   |              Mint máskor, kapitány, - felelt a korcsmáros. - Mindenkinek
 31 V   |         nyugodtabb volna az ország! - felelt a kapitány. - Vigyázz, Kroff,
 32 V   |            adni éjszakára?~- Tudok, - felelt Kroff.~- Az egyik szobára
 33 V   |            legyen benne!~- Meglesz, - felelt Kroff. - Megsebesültél,
 34 V   |                Megzúzódott a lábam, - felelt Poch. - De nem nagy baj.~-
 35 V   |              másik szobát én kérem, - felelt az utazó.~Amíg beszélt,
 36 V   |               szolgálok vacsorával, - felelt a korcsmáros.~- Minél gyorsabban, -
 37 V   |                 Én nem vagyok éhes, - felelt emez. - Mutassa meg a szobámat...
 38 V   |            megyek.~- Ahogy tetszik, - felelt a fogadós.~És bevezette
 39 V   |                Ó! Nem olyan fontos, - felelt a kapitány.~Kroff végighallgatta
 40 V   |          dolgában?~- Úgy van, uram, - felelt Poch. S akaratlanul odakapott
 41 V   |             készül.~- Valószínûleg, - felelt Poch, - és ha nem látom
 42 V   |              a két szemem világára! - felelt Poch mosolyogva.~- Jó éjt,
 43 V   |    megtéveszthette.~- Senki, senki, - felelt a fogadós. - Én már megszoktam
 44 V   |             szobájába.~- Dehogynem, - felelt Kroff, - csakhogy elõbb
 45 V   |         esetleg az éjszaka...~- Eh! - felelt Poch, - azt hiszem, ágyúdörgésre
 46 V   |       postakocsit...~- Rendben van, - felelt a fogadós. - Senki sem fogja
 47 V   |             kérdezte Kroff.~- Igen, - felelt az utas, aki két-három papírrubelt
 48 V   |         éjszakáért?~- Egy rubellel, - felelt a fogadós.~- Itt a pénz,
 49 V   |            eresszen ki...~- Rögtön, - felelt Kroff, miután lámpása fényében
 50 VI  |             tessék haragudni, uram, - felelt Trankel bûnbánóan - de elfelejtettem...~-
 51 VI  |            esik meg veled, Trankel, - felelt a bankár, - és van okom
 52 VI  |                No, annyi nincs még, - felelt Trankel.~- Ki küldött?~-
 53 VII |            nyomozásnak.~- Nem, nem, - felelt az õrnagy, - de egérutat
 54 VII |              meg, aki igen értelmesen felelt a vizsgálóbíró minden hozzá
 55 VII |               utas?~- A másik utas, - felelt Kroff, - csak szobát kért,
 56 VII |            kérdezte a bíró.~- Igen, - felelt Kroff, - félkilenc óra felé
 57 VII |               Halott volt, bíró úr, - felelt Kroff, aki nyers embernek
 58 VII |             volt belülrõl a zárban, - felelt Kroff. - Broks is tanúsíthatja...
 59 VII |         ismeri-e az idegen utast, így felelt Broks:~- Nem ismerem, sõt
 60 VII |       holttestet?~- Nem, õrnagy úr, - felelt az orvos, - pontosan megállapítottam
 61 VII |          kérdezte az orvos.~- Igen, - felelt az õrnagy, - mert több tanút
 62 VIII|              vadételeket vállaltam, - felelt Siegfried, - és senkinek
 63 VIII|              a németet, Goszpogyin, - felelt Jean Nyikolev, - és ne törõdjél
 64 VIII|           Lehetséges, bölcs Nestor! - felelt Goszpogyin, - és szép dolog,
 65 VIII|               magán.~Jean azonban nem felelt szavaira. Arca elsápadt
 66 VIII|           Ördög vigye a közönyödet! - felelt Goszpogyin, elégedetlenül
 67 VIII|             szólt társaihoz.~- Nem! - felelt Goszpogyin.~- Nem! - feleltek
 68 VIII|             szólt Jean.~- Várj még, - felelt Goszpogyin, - pár perc múlva
 69 VIII|          fuldokolva.~- Itt maradsz! - felelt Jean határozott, ellenmondást
 70 VIII|         megvetõ legyintéssel.~- Én! - felelt Jean. - Válassz ki kettõt
 71 VIII|        segédeidet?...~- Itt vannak, - felelt Jean, Goszpogyinra és egy
 72 VIII|           Goszpogyin.~- Én ugyanis, - felelt Karl, - egyáltalán nem vagyok
 73 IX  |            elébe vágni a dolgoknak, - felelt az õrnagy, - de mondhatom,
 74 IX  |          idegen?~- Nem, ezredes úr, - felelt az õrnagy, - bár a rendõrség
 75 IX  |             megtalálni?~- Ki tudja? - felelt Hamine doktor.~- Majd meglátjuk, -
 76 IX  |           elutazott?~- Igaz bizony, - felelt a konzul, - mégpedig három
 77 IX  |               rajta...~- Igaza van, - felelt Hamine doktor.~- És tegnapig
 78 IX  |         doktor.~- Még nincs itthon, - felelt a fiatal lány.~És sápadt,
 79 IX  |               elutazott?~- Itt van! - felelt Ilka, kihúzván a zsebébõl
 80 IX  |                Nem, édes doktor úr, - felelt Ilka, - sõt már elõtte való
 81 IX  |             eltartott...~- Úgy van, - felelt Hamine doktor, - nekem is
 82 IX  |                  Nem, igazán senki, - felelt a fiatal lány. - Azt hiszem,
 83 IX  |           Hogyan is tehettem volna, - felelt Ilka, - és miért tettem
 84 IX  |               elhinni, amit mondok, - felelt Eck kapitány.~Verder õrnagy
 85 X   |           elutazásod.~- Igen, igen, - felelt Nyikolev, kicsit tétovázva; -
 86 X   |                  igen... gyermekem, - felelt Nyikolev, lányára tekintve, -
 87 X   |           tõled, apus?~- Nem tudom, - felelt Nyikolev, félrefordítván
 88 X   |               postakocsira?~- Igen, - felelt a tanár, kissé tétovázva.~-
 89 X   |              kideríteni a nyomozás, - felelt Kerstorf bíró.~E válaszra
 90 X   |           semmire sem vettem õt rá, - felelt Nyikolev. - Meg volt sebesülve, -
 91 X   |                 Így történt minden, - felelt a tanár, aki nem titkolta,
 92 X   |     valósított.~Dimitrij Nyikolev nem felelt.~- Most pedig, - szólt Kerstorf
 93 X   |               volt dolga?~A tanár nem felelt.~- Úgy tetszik, inkább Pärnuban
 94 X   |          dolga?~Dimitrij Nyikolev nem felelt.~- Folytassuk, - szólt a
 95 X   |           fogja tudni, Nyikolev úr, - felelt a bíró. - De elõbb újra
 96 X   |       kiáltott Nyikolev.~- Úgy van, - felelt Kerstorf bíró, - és meg
 97 X   |               magától megcáfolódik, - felelt Nyikolev.~- Vigyázzon...~-
 98 X   |              a szobának az ablakán, - felelt Kerstorf bíró, - kézzelfogható
 99 X   |       találtuk meg...~- Hát bizony, - felelt Dimitrij Nyikolev - ez a
100 X   |            senkit sem, Kerstorf úr, - felelt Dimitrij Nyikolev még gõgösebben, -
101 X   |                hogy nem mondom meg! - felelt a tanár. - Tartóztasson
102 XI  |        Kegyelmességednek igaza van, - felelt az ezredes, - az ügy a legrosszabbkor
103 XI  |           ablaktábláját.~- Az igaz, - felelt Roganov ezredes. - Mind
104 XI  |    bizonyosságnak hittek. Csak ennyit felelt Roganov ezredesnek:~- Várjuk
105 XI  |            Úgy van... apa ártatlan, - felelt a lány, büszkén fölemelve
106 XI  |            Jean.~- Igaza van, fiam, - felelt a doktor. - És még ha Dimitrij
107 XI  |          üldözni.~- Az bizony félõ, - felelt a doktor. - Ha valaha kívántam,
108 XI  |             atyjáért!...~- Jaj, ne, - felelt a doktor, - kár volna, ha
109 XI  |         kérdésekre hidegen, megvetõen felelt. Átkutatták íróasztalát,
110 XI  |          várod? - kérdezte.~- Igen, - felelt Nyikolev. - Azt hiszem,
111 XI  |             Eredj vissza, Dimitrij, - felelt a doktor. - A szerencsétlen
112 XII |          Szavamat adom rá, ezredes, - felelt Vlagyimir.~Az ezredes eltávozott:
113 XII |           Engedelmeskedem, ezredes, - felelt Vlagyimir. - Isten veled
114 XII |                   Nem... a hitvese! - felelt a fiatal lány.~Elbúcsúztak...
115 XII |                 Én pedig azt mondom - felelt az ezredes -, hogy a németek
116 XII |           ablaka az udvarra nyílik, - felelt Kroff, - a másik két ablak
117 XIII| ártatlanságomról...~- Majd elválik, - felelt Kerstorf bíró. - Kezdjük...~-
118 XIII|             szólt a fogadós.~- Nem, - felelt a bíró.~- Az egész házat
119 XIII|             megérkeztek...~- Tudom, - felelt Kerstorf bíró, - de a rendõrök
120 XIII|           Krofftól.~- Biztosan nem, - felelt a fogadós.~- Megvizsgáltuk
121 XIII|         múltkor?~- Azt hiszem, nem, - felelt Verder õrnagy.~- Akkor nézze
122 XIII|           papírdarabot, s csak ennyit felelt:~- A házkutatást befejeztük,
123 XIII|            elraboltak?~- Valószínû, - felelt a bíró, - s gondolom, nem
124 XIII|            ellen szól...~- Ellenem? - felelt a tanár gúnyos, megvetõ
125 XIII|               a tanárral, és szívesen felelt a kérdésekre.~- Ez a bankjegy
126 XIII|               nem kevésbé csodálom, - felelt nem minden gúny nélkül Dimitrij
127 XIII|         dobtam, ugyebár?~- Úgy van! - felelt Kerstorf bíró.~- Továbbá, -
128 XIII|      parancsot?~- Nem, Nyikolev úr, - felelt a bíró.~ ~
129 XIV |                 Megyek, édes Ilkám, - felelt Vlagyimir, - sürgõs elintéznivalóm
130 XIV |             igaza volna, Vlagyimir! - felelt a lány.~Vlagyimir megszorította
131 XIV |          napot, egy órát sem adunk! - felelt Frank Johausen kérlelhetetlen
132 XIV |      Nyikolevet...~- Úgy van, uram, - felelt Frank Johausen.~- Ez az
133 XIV |               vállalt...~- Úgy van, - felelt Frank Johausen, - de nem
134 XIV |    tizennyolcezer rubelt?~- Tessék! - felelt Vlagyimir, átnyújtva a bankjegyköteget. -
135 XIV |                 Hacsak nem ön volt, - felelt Frank Johausen.~- Nyomorult!~
136 XIV |          megõrülök...~- Mi történt? - felelt Nyikolev. - Megint valami
137 XIV |              Johausenék nevében!... - felelt Nyikolev. - Most tehát tudod
138 XIV |           légy...~Vlagyimir Janov nem felelt ez utolsó megjegyzésre,
139 XIV |             ki vele!...~- Dimitrij, - felelt Vlagyimir halkan, - azok
140 XV  |          mondott.~- Nem, Vlagyimir, - felelt a doktor. - sohasem hittem,
141 XV  |              számûzötté, Vlagyimir, - felelt a lány.~Vlagyimir megértette,
142 XV  |         megremegett.~- Kedves Ilka, - felelt Vlagyimir, - bármilyen kínos
143 XV  |              Ígéretemet, Vlagyimir, - felelt Ilka, aki nem bírta visszafojtani
144 XV  |        szerencsétlenség?...~- Igen, - felelt Ilka lemondással, - és áldassék
145 XV  |       gyöngéden visszahúzódott és így felelt:~- Igen... szeretjük egymást...
146 XV  |              a feleségem...~- Soha, - felelt Ilka, - egy gyilkos leánya
147 XV  |             Hajh! kedves Vlagyimir, - felelt Hamine doktor, - elõre megmondtam...
148 XV  |                 Egy gyilkos leánya, - felelt Ilka, - nem lehet egy tisztességes
149 XV  |          imádkoztam atyám sírjánál, - felelt Ilka, - Elmegyek... Ó, bár
150 XV  |      öngyilkosság vétke sem terhel! - felelt a pópa, az égre tekintve.~-