Fejezet

  1 I   |      fenyegették, április elején járt már az idõ, csakhogy fenn, a
  2 I   |           mintha lába nem bírta volna már tovább, vagy elakadt volna
  3 I   |            múltán visszatérvén, nincs már mitõl félnie? A szülõföld,
  4 I   |         partvidék a távol ködébe vész már mögötte.~- A határ! - kiáltotta
  5 I   |               le, s hosszabb utazásra már nem lenne elég. Fölszerelését
  6 I   |               Bizonyos, hogy szökését már jelezték, s hogy akár közönséges
  7 I   |        megpihenhetek... Ezen a földön már nem megyek találomra!~Mintha
  8 I   |            vámhatóság. Ketten voltak, már visszatérõben az õrhelyükre,
  9 I   |            vámõrök elég messze járnak már, - folytatta útját a part
 10 I   |                A nap jól elõre haladt már, amikor fölébredt.~Délután
 11 I   |              vallott, hogy az olvadás már nincs messze. Közeledett
 12 I   |              ma éjjel. Nagy út ez egy már amúgy is fáradt embernek, -
 13 I   |                amelyet sárba merített már az olvadás. Csakhogy a tompa
 14 I   |               hogy a zajlás nem várat már sokáig magára. S akkor bizony
 15 I   |           hogy a fenevadak megérezték már, hogy ember van a közelükben.~
 16 I   |           szökevény - s a falka nincs már messze.~A veszedelem óriási
 17 I   |        lépéssel odébb sarkában voltak már a fenevadak s kaftánja lebernyegét
 18 I   |              elsõ sugaraiban látszott már a tó széle.~Az esõ elállt
 19 II  |              egy óra óta nem hallotta már az üvöltését, elmentek a
 20 II  |        mielõtt odébb állnak, akár, ha már távoztak azok, akik a molnárral
 21 II  |      szakaszokat - szólt a kapitány - már értesítettük, résen állnak.
 22 II  | elgondolásához igazodott, amely, mint már említettük, arra törekedett,
 23 II  |         összes rendõrszakasz megkapta már az utasítást, hogy tartsa
 24 II  |      veszedelmek fenyegetik. Jelezték már a szökését és körözték...
 25 II  |     emelkedésére, a zajlás nem késhet már sokáig, sem a Balti-tengerben,
 26 II  |             lesz, akkor azért nem, ha már besötétedett, akkor azért
 27 II  |             molnár, mihelyt törzsével már kiemelkedett a padlás nyílásából,
 28 II  |             olvadni.~Öt óra tájban, - már Fallen közelében, - fölfedezett
 29 II  |           zajlás az öböl felé sodorja már a Pärnu jégtábláit. Még
 30 II  |          hosszú út nagyon kimerítette már, nem tudott nekiiramodni,
 31 II  |          felelt Eck kapitány. - De ha már élve nem foghattuk el, próbáljuk
 32 III |               még nem volt sehol, bár már negyven perce vártak rá.~-
 33 III |           esztendõs férfi tíz éve élt már Rigában, ahol finom modoráért
 34 III |              esztendõ óta özvegy volt már. Volt egy fivére is, Jean
 35 III |             oroszosításának gondolata már száz esztendõ óta kísértett.
 36 III |             állt, amelyben ott lakott már Dimitrij Nyikolevnek az
 37 III |              férjhez, noha betöltötte már a huszonnegyedik esztendejét?...
 38 III |            hogy Ilka Nyikolevna kezét már többen megkérték; de azon
 39 III |             barátaik sem tudtak róla. Már éppen be akarták avatni
 40 III |           megossza vele számûzetését. Már nem csupán a jegyese volt,
 41 III |        félóráig beszélgettek. A leány már nagyon nyugtalankodott a
 42 IV  |            Habár Revelt vasút kötötte már össze Szentpétervárral,
 43 IV  |               Broks, - ne fecsegj!... Már nem vagyunk egyedül!~Valóban
 44 IV  |             lopjuk az idõt!~- A lovak már be vannak fogva, - felelte
 45 IV  |              felelte Broks. - Nem jön már senki sem... Az indulásra,
 46 IV  |               ahol az ismeretlen utas már elhelyezkedett. Poch melléje
 47 IV  |           évek óta alkalmazottja volt már a Johausen testvérek bankházának.
 48 IV  |             Broks, - szólt Poch, most már negyedszer intézve a postakocsishoz
 49 IV  |              mondom, nagyon szeretném már, ha visszafelé jönnénk...
 50 IV  |           megtartjuk az esküvõt... Ma már megvan a pénz a ládafiában!
 51 IV  |             Gazdagok vagyunk tehát... már persze a magunk módján!...
 52 IV  |              tájban sötétedni kezdett már. Rendkívüli óvatosságra
 53 IV  |       láthatott semmit. Oly nagy volt már akkor a sötétség, hogy mindent
 54 V   |          korcsma harminc éve ott állt már a helyén, elõbb atyja mérte
 55 V   |            azonban egyszerre nem volt már sürgõs az útja, és úgy látszott,
 56 V   |              új vendégre nem lehetett már számítani a Kidõlt Kereszthez
 57 V   |                felelt a fogadós. - Én már megszoktam az ilyesmit...
 58 V   |              visszajövet rendbe hozta már a postakocsit...~- Rendben
 59 V   |               Poch mély álomba merült már.~Kroff kezében a lámpással
 60 V   |        csuklya a fejébe volt húzva.~- Már útra készen, uram? - kérdezte
 61 VI  |               Trankel bizonyára tudta már, milyen címzettrõl van szó
 62 VI  |        magasabbrangú is lehet, s mint már említettük, szintén majdnem
 63 VI  |                mert többször megtette már, kilépett a bankházból,
 64 VI  |                 Jó ideje nem láttalak már. Azt hiszem, van egy félesztendeje.~-
 65 VI  |        távirathordó a postahivatalban már megtudott.~Verder õrnagy
 66 VII |        bíróról, mivel a többi személy már szerepelt a történetünkben,
 67 VII |         mehetett?... Nem is sejtette. Már tegnap este tudta vajon,
 68 VII |                A nap hanyatlóban volt már, s a Kidõlt Kereszthez címzett
 69 VII |             az õrnagy, aki alig várta már, hogy ott lehessen a bûntény
 70 VII |           utazó szobáját, amely, mint már tudjuk, szomszédos volt
 71 VII |               a fogadóból, megtörtént már a gyilkosság?~- Azt hiszem.~-
 72 VII |        szerencsétlen Poch halott volt már?~- Halott volt, bíró úr, -
 73 VII |         egyedül távozott a fogadóból, már hajnali négy órakor?~- Igen;
 74 VII |              mert több tanút nem kell már itt kihallgatnunk.~- Mielõtt
 75 VII |           fogadóból, vagyis Kroff ezt már nem hallhatta.~- A bûntényt
 76 VIII|            apja és nagybátyja cégénél már megvolt az állása.~S ki
 77 VIII|         bizonyult igaznak, mert amint már említettük, ez a tilalom
 78 VIII|               perc múlva te sem fogod már ezt akarni!~Benn a teremben
 79 VIII|           kettõt barátaid közül... Én már kiválasztottam két barátomat...~-
 80 VIII|             Jeant, így szólt:~- Ó! Te már kiválasztottad a segédeidet?...~-
 81 IX  |          városba. Félnappal korábban, már reggel városszerte elterjedt
 82 IX  |        ítélték õket, úgyhogy rendesen már a vesszõzésbe haltak bele.
 83 IX  |         Manapság azonban másképp volt már. Halálbüntetést Oroszországban
 84 IX  |         Halálbüntetést Oroszországban már csak politikai bûnökért
 85 IX  |             õrnagy, hogy önnek megvan már a maga meggyõzõdése az ügyrõl...~-
 86 IX  |              Talán ma reggelre kapott már levelet az atyjától, vagy
 87 IX  |             Nyikolev haza is érkezett már...~Delaporte úr és Hamine
 88 IX  |            olyan biztonságosak, s íme már négy napja, hogy a papa
 89 IX  |              úr, - felelt Ilka, - sõt már elõtte való egész este is,
 90 IX  |             akkor este tisztában volt már azzal, hogy elutazik...~-
 91 X   |          lenne a boldogtalan lány, ha már tudná, milyen vád nehezült
 92 X   |             házat reggel óta figyelte már a rendõrség.~Dimitrij Nyikolev
 93 X   |               hogy a sok kérdés kezdi már fárasztani.~- Az ön szobája
 94 X   |               két óra hosszat idõztem már egyik emberemmel a Kidõlt
 95 X   |                  Vigyázzon...~- Ugyan már!... Ezt nem gondolják komolyan!~-
 96 XI  | legrosszabbkor jött, mikor a kedélyek már amúgy is túlfûtöttek...~-
 97 XI  |         váddal bárkit, aki nem szláv, már bebörtönöztek volna az erõdbe...~
 98 XI  |          Kidõlt Kereszthez fogadóban, már kitervelte, hogyan fossza
 99 XI  |     szlávellenes lapok elõre jeleztek már. De az is kérdéses, vajon
100 XII |             után, amikor kelõben volt már a nap, eljutott Pärnuba,
101 XII |    felhergelte ellene a tömeget, hogy már az életét is veszedelem
102 XII |             Janov közbelépésével most már kétségtelenné vált. A hír
103 XII |            hirtelen elválásuk, amikor már csaknem egymáséi lehetnének!...
104 XII |       áldozatuk megmeneküljön.~- Most már tudjuk, mi volt az oka Nyikolev
105 XII |         folytatta a vizsgálatot. Most már tudta, amit a tanár nem
106 XII |              hacsak valami úton-módon már elõbb, még Rigában, nem
107 XII |       Vlagyimir Janov négy napja volt már a rigai vár foglya.~A kormányzó
108 XIII|           jegyespár vagyoni helyzetét már ismerjük. Ilkának nem volt
109 XIII|             árán jó részét megfizette már az adósságnak, és még mindig
110 XIII|               Most azonban el kellett már mondania a dolgot. Vlagyimirnak
111 XIII|             elég nyomorúságosan éltek már ugyanennek a fogadónak a
112 XIII|               nélkül, mert a rendõrök már aznap reggel megérkeztek...~-
113 XIII|              fogadós.~- Megvizsgáltuk már a hamut múltkor?~- Azt hiszem,
114 XIII|           bíró úr, - kiáltott; - most már elhiszi, hogy ártatlan vagyok?~
115 XIII|          elmondta neki, mi történt.~- Már megint az a gyilkosság! -
116 XIII|             vonva. - Hát sohasem lesz már vége?...~- Új tanúvallomást
117 XIII|       érvelésével szembeállítsam most már az enyémet...~- Tessék,
118 XIII|                Akkor vajon elkövették már a gyilkosságot?... Ha én
119 XIII|               Amit a tanár mondott, õ már néhányszor elgondolta magában...
120 XIII|               ellenem szólanak... Azt már tudja, milyen ok kényszerített
121 XIV |             gyorsan menekül, s másnap már messze jár a fogadótól.~
122 XIV |             Hétezer rubelnyi összeget már kifizetett az atyai adósságból,
123 XIV |              ha Kroff bûnössége felõl már semmi kétség nem lenne,
124 XIV |           tartozik Johausenéknek. Így már mindent értett Vlagyimir:
125 XIV |         mindent értett Vlagyimir: azt már korábban megtudta, hogy
126 XIV |           katasztrófától.~Öt óra volt már, s a bank hatkor zárt.~Vlagyimirnak
127 XIV |       esküvõje. Majd ha felesége lesz már a lány, elmond neki mindent,
128 XIV |            atyám õrá bízott...~- Most már mindent értek! - kiáltott
129 XIV |            van az a gazember!... Most már nemcsak sejtelemrõl van
130 XIV |               mintha nem lephetné meg már semmi sem.~- Vlagyimir, -
131 XIV |               folytatta aztán, - most már én parancsolom, hogy beszélj...
132 XIV |          Nyikolev. - Most tehát tudod már, milyen helyzetben vagyok
133 XIV |      jelentettek-e?~Késõ éjszaka volt már. Többen látták, hogy Nyikolev
134 XV  |       õrizetére bízott letét nem volt már meg... Vajon régi jó barátja
135 XV  |               nem kereshetett. Tudjuk már, milyen gyanúokok merültek
136 XV  |            doktor szólalt meg újra:~- Már most mi lesz a szerencsétlen
137 XV  |             Nem váltak volna-e valóra már két héttel ezelõtt, nem
138 XV  |           héttel ezelõtt, nem volna-e már az enyém, ha nem történik
139 XV  |       gyilkosságról senki sem beszélt már. A német párt gyõzött a
140 XV  |               elutasító válasza után, már az illendõség miatt is,
141 XV  |             egy szót sem szólt még.~- Már több ízben imádkoztam atyám
142 XV  |        kapujába, ahol két jó barátjuk már várta õket. Megindultak
143 XVI |             amely öt hónapja gyötörte már, arra bírta, hogy elhívassa
144 XVI |             türelmetlenségével, Kroff már éjfél után két órakor behatolt
145 XVI |            ahol Vlagyimir Janov várta már. Érthetõ ekképpen, hogyan
146 XVI |        nyomozók figyelmét.~Kroff most már csak azt remélte, hogy a
147 XVI |             hogy a rablott bankjegyek már Frank Johausen birtokában