Fejezet

  1 III |              mosolyogva a fiatal lány.~Ilka Nyikolevna, ez a huszonnégy
  2 III |      lustaságra hajló német lányoktól! Ilka barna volt. Sugárzó volt
  3 III |               fiatal livóniai lánynak.~Ilka nem egyetlen gyermeke volt
  4 III |            Jeannak, amíg gyermek volt, Ilka pótolta az édesanyját, és
  5 III |            közigazgatás, - szólt közbe Ilka, - akkor is, vajon nem az
  6 III |               ilyen becsvágy, - felelt Ilka. - Csak az a fontos, hogy
  7 III |              legközelebbi választáson, Ilka kisasszony, - szólt Delaporte
  8 III |                volt az oka annak, hogy Ilka nem ment még férjhez, noha
  9 III |               csodálkozzunk azon, hogy Ilka Nyikolevna kezét már többen
 10 III |                ellen.~Jó okuk volt rá. Ilka néhány esztendeje menyasszonya
 11 III |         elhatározta Vlagyimir Janov és Ilka egybekelését. A fiatal ügyvéd
 12 III |            Riga egész szláv lakossága. Ilka bele is halt volna, ha nem
 13 III |            titokban tartotta, hogy még Ilka sem tudott soha felõle.
 14 III |               illenék.~De Vlagyimir és Ilka között szó sem volt ilyesmirõl.
 15 III |            Mikor Vlagyimirt számûzték, Ilka bizonyos volt benne, hogy
 16 III |             itt e földön nem tehették.~Ilka várt, várt, és szívvel-lélekkel
 17 III |              jólét uralkodott.~Azonban Ilka nem tudta, mi okozza a legtöbb
 18 III |            lesz!~A doktor, a konzul és Ilka még egy félóráig beszélgettek.
 19 III |                Megkéstél, apa, - szólt Ilka.~- Nem jöhettem elõbb, -
 20 III |              Mi bajod, apa? - kérdezte Ilka, atyja szeme közé nézve.~-
 21 III | kényének-kedvének.~A tea készen lévén, Ilka megtöltötte a csészéket. -
 22 III |             zsemlye volt, amelyet maga Ilka készített. S a három jó
 23 III |       sötétségben, a dühöngõ viharban.~Ilka atyjához lépett, hogy mint
 24 III |             Nincs levelünk? - kérdezte Ilka.~- Nincs, gyermekem. Nem
 25 III |                 nem jött levél, melyen Ilka könnyel áztathatta volna
 26 IX  |           Hamine doktor.~- És tegnapig Ilka kisasszony sem kapott hírt
 27 IX  |             értek, megkérdezték, vajon Ilka kisasszony fogadhatja-e
 28 IX  |               cseléd az ebédlõbe, ahol Ilka várt rájuk.~- Kedves Ilka,
 29 IX  |              Ilka várt rájuk.~- Kedves Ilka, itthon van a papa? - kérdezte
 30 IX  |       kisasszony? - kérdezte a konzul.~Ilka csak a fejét csóválta.~-
 31 IX  |                édes doktor úr, - szólt Ilka, - az országutak nem is
 32 IX  |           szólt a doktor, megszorítván Ilka kezét, - ne csüggedjen!...
 33 IX  |           doktorra tekintve.~- Persze, Ilka, persze, és biztosíthatom,
 34 IX  |         elutazott?~- Itt van! - felelt Ilka, kihúzván a zsebébõl egy
 35 IX  |             semmi egyéb, csak az, amit Ilka annyiszor újra meg újra
 36 IX  |               édes doktor úr, - felelt Ilka, - sõt már elõtte való egész
 37 IX  |           mikor mi eltávoztunk, kedves Ilka, mit csinált Dimitrij?~-
 38 IX  |               tehettem volna, - felelt Ilka, - és miért tettem volna?...
 39 IX  |           sokáig távol marad...~- Nem, Ilka, nem! - szólt a doktor,
 40 IX  |         elkövetett gyilkosság tettese!~Ilka Nyikolevna szerencsére nem
 41 X   |             útközben ráismertek volna.~Ilka, akit emésztett a nyugtalanság,
 42 X   |                mennyire megkönnyebbült Ilka, amikor hajnali három óra
 43 X   |          köszönt be hozzá a szobájába, Ilka azt gondolta, hogy az a
 44 X   |       Fáradtnak látszol, apus, - szólt Ilka.~- Egy kissé fáradt vagyok:
 45 X   |    Tanítványaidat értesítettük.~- Nem, Ilka, nem... Nem várakoztathatom
 46 X   |           elintézned, apus? - kérdezte Ilka.~- Sikerült... igen... gyermekem, -
 47 X   |       visszanyerte rendes nyugalmát és Ilka távolról sem sejtette, hogy
 48 X   |              az ebédlõbe a lányához.~- Ilka, - szólt Nyikolev, - levelet
 49 X   |        Dorpatból távozni?~- Nem tudom, Ilka... Talán... Meglehet...
 50 XI  |            behatolt a tanár házába is. Ilka megtudta, milyen súlyos
 51 XI  |           barátok is elmentek, Jean és Ilka megölelte egymást, félelemtõl
 52 XI  |          sétált fel s alá a ház elõtt.~Ilka észrevette atyját és hozzá
 53 XI  |             volt, látszott rajta, hogy Ilka jelenléte nincs ínyére.~
 54 XI  |         veszélyektõl.~Az ebéd, amelyre Ilka ott tartotta a doktort és
 55 XI  |             Apus! - könyörgött Jean és Ilka.~Dimitrij Nyikolev leírhatatlan
 56 XII |               remélheti a menyasszonya Ilka Nyikolevna, hogy võlegénye
 57 XII |               viszont egymást, ha csak Ilka engedélyt nem kap arra,
 58 XII |                vette Nyikolevnek, hogy Ilka elõtt nem említi hazaérkezését,
 59 XII |               volna.~- Rosszul tettem, Ilka? - kérdezte Vlagyimir, a
 60 XII |     veszedelembõl?...~- Atyám, - szólt Ilka szilárdan, - hallgasd meg
 61 XII |              tartozását...~- Köszönöm, Ilka, köszönöm! - kiáltott Vlagyimir. -
 62 XII |           látták viszont egymást Jean, Ilka és Vlagyimir. Hamine doktor
 63 XII |              vele, - szólt megszorítva Ilka kezét, - Isten vele, nõvérem...~-
 64 XII |              Meg aztán, milyen megható Ilka Nyikolevna iránti szerelme,
 65 XII |      meglátogatniok a foglyot. Jean és Ilka naponként ellátogattak a
 66 XII |     pillanatokat töltöttek ott együtt! Ilka és Jean bíztak a cár nagylelkûségében...
 67 XIII|            hatóság titkolt, a tanár és Ilka az õ szájából tudta meg.~
 68 XIII|               elítéltek volna, - szólt Ilka, - Vlagyimir, Jean meg én
 69 XIII|             mindannyiuk keblét, amikor Ilka keresetlenül így szólt.~-
 70 XIII|               ez lehetetlenség volt, s Ilka fájdalomtól megtörve mondta
 71 XIII|            lesietett az ebédlõbe, ahol Ilka és Vlagyimir elmondta neki,
 72 XIV |          percben nyílt a kapu. Jean és Ilka érkezett éppen haza.~- Elmegy,
 73 XIV |            neki mindent, s tudta, hogy Ilka helyeselni fogja, amit tett,
 74 XIV |             földszinten, sem Jean, sem Ilka. Elég lenne egy pillantást
 75 XIV |                kinyílt a szoba ajtaja.~Ilka és Jean lépett be.~Mikor
 76 XIV |          rejtette arcát.~Sem Jean, sem Ilka nem kért magyarázatot. Mindenek
 77 XIV |        keresztül a sötétségbe.~Jean és Ilka egy mukkot sem értettek
 78 XIV |               átadott neki!...~Jean és Ilka e történet hallatán sírva
 79 XIV |             otthon, Vlagyimir, Jean és Ilka, anélkül, hogy megbeszélték
 80 XIV |         külvároson. Vlagyimir, Jean és Ilka a jelzett irányban sietve
 81 XIV |              Mellette egy véres kés...~Ilka és Jean atyjukra borultak,
 82 XV  |           náluk.~A tanár temetése után Ilka és Jean, aki nem ment vissza
 83 XV  |               fivérem lesz, ha egyszer Ilka a feleségem lesz.~A doktor
 84 XV  |             Ilkát, feleségül; de vajon Ilka feleségül megy-e önhöz?...~-
 85 XV  |         feleségéért és önmagáért... Ha Ilka szereti, semmi sem lehetetlen...~
 86 XV  |             Két hét telt el így. Jean, Ilka, Vlagyimir és a doktor úgyszólván
 87 XV  |               ékesen beszélt. Másrészt Ilka és Jean sem tett rá célzást.
 88 XV  |           gyöngéden így szólt hozzá:~- Ilka, amikor négy esztendõvel
 89 XV  |                  Egy elítélt felesége, Ilka...~- Egy számûzötté, Vlagyimir, -
 90 XV  |               folytatta szavait.~- Nos Ilka, nem kell Szibériába mennie,
 91 XV  |              Úgy van!... rettenetesen!~Ilka oly fájdalommal ejtette
 92 XV  |            teste megremegett.~- Kedves Ilka, - felelt Vlagyimir, - bármilyen
 93 XV  |        Ígéretemet, Vlagyimir, - felelt Ilka, aki nem bírta visszafojtani
 94 XV  |           voltam önhöz... De most...~- Ilka, ön most és mindenkor méltó
 95 XV  |  szerencsétlenség?...~- Igen, - felelt Ilka lemondással, - és áldassék
 96 XV  |           amely gyalázatba süllyedt!~- Ilka, - szólt Vlagyimir komolyan, -
 97 XV  |          esküszöm, és nem pirulnék, ha Ilka Nyikolevna férje lehetnék,
 98 XV  |           ahogyan én szeretem önt...~- Ilka, imádott Ilkám! - kiáltott
 99 XV  |       Vlagyimir, és meg akarta ragadni Ilka kezét.~Ilka gyöngéden visszahúzódott
100 XV  |             akarta ragadni Ilka kezét.~Ilka gyöngéden visszahúzódott
101 XV  |              el... Nem vagyok gyermek, Ilka!... Életem eddig nem volt
102 XV  |         véleménye, akikre céloz kedves Ilka!... Nekem csak ön számít,
103 XV  |         boldogok leszünk, esküszöm!... Ilka, édes Ilkám, ugye feleségül
104 XV  |       esedezett. De úgy látszott, hogy Ilka még jobban elborzad önmagától,
105 XV  |            Vlagyimir szavába vágott:~- Ilka... Ilka, - ismételte fejét
106 XV  |              szavába vágott:~- Ilka... Ilka, - ismételte fejét vesztve,
107 XV  |          feleségem...~- Soha, - felelt Ilka, - egy gyilkos leánya sohasem
108 XV  |             felizgatta mindkettõjüket. Ilka szobájába ment. Vlagyimir,
109 XV  |                     Soha, Vlagyimir... Ilka hajthatatlan... Becstelennek
110 XV  |         Nyikolev-családdal.~De Jean és Ilka nem feledkeztek meg atyjuk
111 XV  |              Azután, majd meglátják... Ilka leckeadással foglalkozhatna,
112 XV  |      kimerültek. Az a csekélység, amit Ilka atyjuk keresetébõl félretett,
113 XV  |               hogy Vlagyimir Janovnak, Ilka elutasító válasza után,
114 XV  |               felajánlotta Ilkának, de Ilka semmit sem akart tõle elfogadni.~
115 XV  |             Hiába volt minden szava... Ilka még reményt sem nyújtott
116 XV  |               gyilkos leánya, - felelt Ilka, - nem lehet egy tisztességes
117 XV  |              szeptember tizenhetedikén Ilka Nyikolevna és Jean címére
118 XV  |               nagyra becsültek, s akit Ilka is fölkeresett hébe-korba,
119 XV  |               komoly oka van.~- Eljön, Ilka? - kérdezte Vlagyimir, a
120 XV  |               atyám sírjánál, - felelt Ilka, - Elmegyek... Ó, bár meghallgatna
121 XV  |          elment.~Öt óra tájban Jean és Ilka megérkeztek a temetõ kapujába,
122 XV  |             lépjenek közelebb.~Mihelyt Ilka és Vlagyimir jobbról és
123 XV  |            Azután a lányhoz fordult.~- Ilka Nyikolevna... a kezed.~S
124 XV  |             pópa.~- Vlagyimir Janov és Ilka Nyikolevna, egyesültetek
125 XV  |                   Hagyd ott a kezedet, Ilka Nyikolevna, - szólt a pópa
126 XV  |          szeret...~- Engem, - kiáltott Ilka, - egy gyilkos leányát?~-