| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula Véres dráma Livóniában IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1002 IX | adva hozzá, s bizony az effajta „faggatás” megoldotta a
1003 II | fenyõ ágaskodott a csupasz éger- és jávorfák között.~A szökevény
1004 IV | el; ezek jávor-, nyír- és égererdõk voltak, és rengeteg fenyvesek,
1005 I | helyütt nem a part sûrû égerfái és jávorfái közé hatolt
1006 VII | felelt az õrnagy, - de egérutat enged a gonosztevõnek!~Mindazonáltal
1007 IV | idegen szívességét, aki egészben véve sokkal nyájasabbnak
1008 VI | szintén majdnem teljes egészében germán eredetû. Ide tartoznak
1009 I | Fölszerelését egy hatlövetû revolver egészítette ki, egy bõrtokba dugott
1010 XII | Dimitrij Nyikolev, akinek egészségét mélyen megrendítették a
1011 VIII | Siegfried, miközben társai egetverõ vivátban törtek ki.~Amint
1012 XV | terhel! - felelt a pópa, az égre tekintve.~- És a gyilkos? -
1013 VII | faggyúgyertya csaknem tövig égve, amelyet Kroff oltott el
1014 III | versenyez a kandallóval... Egy-két csésze tea, és Dimitrijnek
1015 V | tyúkjaim, mert néha reggel egy-kettõ hiányzik közülük...~- Ahá! -
1016 III | Vlagyimir Janov és Ilka egybekelését. A fiatal ügyvéd akkor huszonnyolc,
1017 XIII | vajon nem volt ez a kegyelem egyben tiltakozás is az ellen a
1018 IV | még lovaskocsi? E gyarlón egyberótt gerendák, amelyeknek a vége
1019 V | akadályozza meg azt, hogy ne egyem és éhes vagyok.~- Mindjárt
1020 XIII | Szavai, Nyikolev úr, egyenes vádat emelnek Kroff korcsmáros
1021 VI | Johausenné asszony szürke egyéniség volt, de nagyon német, és
1022 IV | kocsis füttyszavára vígan, egyenletesen ügettek.~Poch évek óta alkalmazottja
1023 VI | nemességgel együtt él a vele egyenrangú nagypolgárság, sõt a kormányzósági
1024 I | ördögök, sárgára fakult zöld egyenruhában, akik könnyen nyújtják a
1025 IV | zökkent s elvesztvén az egyensúlyát, bal oldalára dõlt.~Fájdalmas
1026 I | az orosz birodalom minden egyes postamestere. De vajon ez
1027 IX | megtakarított vagyonkájának egyesítésével körülbelül biztosítva láthatták
1028 III | egymástól, az öröklétben egyesültek, ha itt e földön nem tehették.~
1029 XV | Janov és Ilka Nyikolevna, egyesültetek az Isten elõtt.~A lány akaratlanul
1030 XIII | Pärnuba kellett mennie, hogy egyet-mást beszerezzen a konyhára.~
1031 VIII | cselédek.~A város nagyhírû egyeteme nemzetiség szerint csoportosult
1032 VIII | livóniai nagyváros, Dorpat egyetemének udvarán, élénken beszélgetve.~
1033 VIII | Érezték, hogy a két rivális egyetemista csoport küzdelme Jean Nyikolev
1034 VIII | provokálnak a szláv származású egyetemistákkal. Kellemetlenkedõk voltak,
1035 VIII | másodéves hallgatója volt az egyetemnek Nagyon hasonlított nénjéhez,
1036 VI | mindenben teljes volt az egyetértés. Az idõsebb a bankházat
1037 VII | minden bizonnyal meg is egyezik vele.~Broksot behívták az
1038 XV | reményemtõl!... bele fog egyezni...~- Soha, Vlagyimir...
1039 XV | újra esengve kérte Ilkát, egyezzék bele a házasságba, ne higgye
1040 XV | került, s oda a becsülete. Egyfelõl ott volt Vlagyimir Janov,
1041 XI | be, jóllehet a rendõrség egyfolytában õrizte Roganov ezredes parancsára.
1042 IV | bele a tekintet, s a síkság egyhangúságát, - mivel a balti tartományokban
1043 XV | maradványait, akinek temetésén az egyház - tekintettel az öngyilkosságra, -
1044 VI | s a balti tartományokban egyike volt a legvagyonosabb családoknak.~
1045 I | körülötte tornyosuló jégtömbök egyikénél.~Ha a fény változtatja a
1046 X | mennykõ.~Déli egynegyed egykor egy rendõr jelent meg Dimitrij
1047 XII | Megfeledkeztek Janov helyzetérõl, egykori elítéltetésérõl, szökésérõl,
1048 XII | távolságnál... A két szeretõ szív egymásé lehet Isten és az emberek
1049 IV | Alkotórészeit kötelek erõsítik egymáshoz. Ülõhelyül egy zsák rõzse
1050 X | nemsokára becsap a mennykõ.~Déli egynegyed egykor egy rendõr jelent
1051 V | terült el, földszintes volt, egyszárnyú nagyajtóval.~Az ivóba jutott
1052 IX | Johausen felzaklatva, de egyszersmind diadalittasan távozott az
1053 I | akaratával és konok kitartásával egytõl-egyig diadalmaskodott. Szökevény
1054 IX | fal közé zárták õket, ahol éhhalállal pusztultak el, hacsak nem
1055 IV | kocsivezetõ így szólította meg:~- Ej ni, Poch! Hát te váltottál
1056 VII | nem valószínû, hogy az éj beállta elõtt a Kidõlt Kereszthez
1057 XVI | türelmetlenségével, Kroff már éjfél után két órakor behatolt
1058 II | akadályt, április 11-én éjfélre elérkezik Pärnuba! Ott elrejtõzik
1059 IV | és inni jó társaságban.~- Ejha! - szólt Broks, megnyalva
1060 VII | mentek, amelyben a gyilkosság éjjelén az ismeretlen utazó aludt.
1061 V | kezében. - Mivel tartozom az éjszakáért?~- Egy rubellel, - felelt
1062 IV | hagyni az úton. Ezen az éjszakán aligha fog kocsi vagy szekér
1063 I | is ez utóbbiakat. Csupán éjszakánként utazott, folyton abban reménykedve,
1064 VII | hogy az egész úton alig ejtett ki tíz szót, a csuklyáját
1065 VII | ülésen két közrendõr utazott.~Ejtsünk egypár szót Kerstorf bíróról,
1066 II | amelyeket hamarosan felszánt az eke a tatárka-, rozs-, len-
1067 XV | az esküvõre.~De ottléte ékesen beszélt. Másrészt Ilka és
1068 V | sarkából. A nagy kályha el-elfulladt, majd új erõre kapva, pöfögött.~
1069 XV | tanácsát a kis vagyonka eladása dolgában, amelynek árát
1070 IV | kis szatócsboltot... Éppen eladó egy a kikötõ közelében...~-
1071 I | bírta volna már tovább, vagy elakadt volna a lélegzete, vagy
1072 II | vagyok... Pedig mielõtt elalszom, tájékozódnom kell, hogyan
1073 VII | hiszem, nem tudtam többet elaludni...~- Vagyis ha négy óra
1074 IV | Egy negyedóra múlva mélyen elaludt, s kétségkívül Zinaida Parensova
1075 IV | beszélgetésének árja lassan elapadt. Kissé el is kábult a pompás
1076 XI | közönséges banditát? Jobb elbánást érdemelt-e, mint egy Karl
1077 XIV | visszafizetni. Könyörtelenül elbánnak vele, meg kell fizetnie
1078 VIII | könnyû-e a germán fajtával elbánni! Szláv: azt jelenti rabszolga2,
1079 VI | tapasztalhatjuk ebben az elbeszélésben.~A bankház feje az idõsebb
1080 V | és úgy látszott, szívesen elbeszélget Pochsal, aki nagyon örült
1081 X | alkalmazottja, régi ismerõsöm, elbeszélgettem vele egy negyedórácskát...
1082 I | tél idején befagyott tükre elbírna akár egy egész tüzérvonatot
1083 XV | doktor.~A testvérpár élete elborult. Nem láttak semmit tisztán,
1084 XV | látszott, hogy Ilka még jobban elborzad önmagától, amikor Vlagyimir
1085 III | Delaporte úr felállt, hogy elbúcsúzzon a háziaktól.~Igen csúf idõ
1086 XVI | amelyekkel Poch bankjegyeit elcserélte, kockázat nélkül használhatta.~
1087 I | eljusson, - anélkül, hogy elcsípjék, - valamelyik tengerparti
1088 II | veszedelemben.~- Jobb lett volna elcsípni, - szólt az egyik kopó.~-
1089 XV | kell az ügyeket. Azután eldöntik majd, ott maradnak-e Rigában
1090 VIII | közönyödet! - felelt Goszpogyin, elégedetlenül csóválva a fejét. - Kérdés,
1091 XIII | annak a bankjegynek, amelyet elégettek és a szoba tûzhelyének a
1092 XIII | azzal, hogy ezt a bankjegyet elégettem és a hamuba dobtam, ugyebár?~-
1093 III | adott, amelyek a doktort nem elégítették ki.~- Enyje, Dimitrij, -
1094 XII | is tört a botrány.~Jean elégtételt kért Karltól a sértésekért,
1095 IV | lesz módjában beszélgetésbe elegyedni.~Ez utóbbi egy sarokba húzódva,
1096 V | aludt a fogadóban, bár az elemek harca tovább dühöngött,
1097 IX | minden bosszúterve a germán elemmel szemben, az orosz kormányhatalomnak
1098 II | volt.~- Itt van egy kis elemózsia, - szólt a molnár, miközben
1099 I | dugott kés, egy iszák, némi elemózsiával, egy pálinkával félig telt
1100 VIII | diákok kórusa, teli tüdõvel elénekelte a Gaudeamus igiturt.~Ebben
1101 VI | Trankel szemlátomást szívesen elengedte volna a felét.~- Nos, -
1102 II | megered az esõ. A szél is élénkebb lett, és a molnár valószínûleg
1103 IV | nyilvánvaló, hogy hamarosan elered az esõ.~A kocsis meg a hajtó
1104 II | akadályt, április 11-én éjfélre elérkezik Pärnuba! Ott elrejtõzik
1105 IV | felelt Broks.~Mielõtt elérték volna azt a városkát, ahol
1106 I | keressen menedéket, mert elesége bõven elég még egy napra.
1107 I | gondoskodnia kellett újabb eleségrõl, s meg kellett töltetnie
1108 II | Egyébként nagyon buzgó, nagyon éleseszû ember volt; szerették a
1109 X | bizonyos baleset... Az egyik ló elesett, s a kocsi, amelynek elsõ
1110 VII | én megkíséreltünk minden élesztési próbát, de sikertelenül!...
1111 I | lehullt száraz ágakkal könnyen éleszthet tüzet az ember, amelynek
1112 IV | sózott marhahús! Micsoda élet! S mégis beérik vele és
1113 VI | egyik fõ elve a köznapi életben éppúgy, mint az üzletben.
1114 X | akkor este léptem be oda életemben elõször.~- Jó, legyen! De
1115 XI | lány, - hogy az ember egész életén át becsületes legyen, ha
1116 XII | egymástól elválasztani ez az életfogytiglan számûzetés, amely rettentõbb
1117 XIII | bûnösnek ezt a becsületes életû férfiút... De ha Kroffra
1118 XIV | amely annyira megzavarta életüket, talán nem is gondolt Nyikolev,
1119 XIII | Vlagyimir, Jean meg én egész életünket arra szenteltük volna, hogy
1120 I | föl-fölkapta a csuklyát, két eleven szem ragyogott ki alóla,
1121 XI | oly lóhalálában, makacsul elfedve az arcát, ha nem azért,
1122 VI | mûködni...~- Persze, mert elfelejtetted meggyújtani, ugye? - szólt
1123 III | minden bizonnyal azért, hogy elfelejtse gondjait. És Riga városának
1124 XI | hallgatás mellett.~Pedig elfogadhatatlannak tûnt, hogy egy, az õ helyzetében
1125 XI | elutazásának az oka. Semmiféle elfogadható magyarázatot nem adott arra,
1126 XV | Ilka semmit sem akart tõle elfogadni.~S Vlagyimir ekkor, csodálván
1127 II | Inkább meghalok, semhogy elfogassam magam! - gondolta a szökevény.~
1128 III | felõle.~Egy félévvel fia elfogatása után Mihail Janov úgy érezte,
1129 XIV | órán belül ki lesz adva az elfogatási parancs Nyikolev ellen!~
1130 III | törekvést. Napirenden voltak az elfogatások a birodalom nagyobb városaiban,
1131 V | mit is kockáztatnak, ha elfogjuk õket?... Mehetnek sót bányászni
1132 XI | teljes odaadásig ment, orvosi elfoglaltságán kívül minden idejét nekik
1133 XIII | a közvélemény - fõleg az elfogulatlan s az ügyben nem érdekelt
1134 II | kielégítése nem várhatott tovább.~Elfogyasztotta tehát elemózsiájának utolsó
1135 VI | népszerûségét csírájában fogják elfojtani.~Két hónapba sem telik,
1136 XIII | megvizsgálták. Lehetséges, hogy elgörbült végével feszítették ki a
1137 II | állású személyiség a kormány elgondolásához igazodott, amely, mint már
1138 XIII | mondott, õ már néhányszor elgondolta magában... Nem! Nem tarthatta
1139 II | Tehát a malom nem volt elhagyatott és mûködött, amikor a szél
1140 VII | de ha három órával elõbb elhagyják Rigát, a nyomozás még aznap
1141 XV | legalább is úgy érzem... Elhagyjuk ezt a várost, ha akarja!...
1142 XIV | atyjukhoz... nem fogják elhagyni. S bár a bizonyítékok súlya
1143 IX | Bizonyos.~- Hát Nyikolev elhagyta Rigát?~- Igenis... legalábbis
1144 XV | szerelmére!... Az esküvõt elhalasztjuk, de nem marad el... Azután,
1145 XII | Vlagyimir Janov menekülni akart, elhalasztotta az indulását, Dimitrij Nyikolevnek,
1146 II | rávetné magát, legyûrné és elhallgattatná. Ha a molnár ellenállna,
1147 XIII | híveiket addig nem lehet elhallgattatni, amíg az igazi bûnös kézre
1148 XIII | irattáskájából?...~De mivel az elhamvasztás nem sikerült teljesen, a
1149 IV | keze-lába olyan sáros, mint elhanyagolt istállóban az állatoké.
1150 IV | tapostak ki, bizony eléggé elhanyagoltak voltak. Néha nagy erdõk
1151 XIV | mégpedig most az egyszer elháríthatatlanul...~Vlagyimir fölsietett
1152 XVI | ez az új bûntény végleg elhárította a gyanút az igazi bûnösrõl.~
1153 XIII | idegen utazót, hogy önmagáról elhárítsa a gyanút?... Vajon nem õ
1154 VIII | kihívást!... Ó! Ha megsértenek, elhiheted, hogy nem bízom másra a
1155 XV | logikával így érvelt:~- Mindent elhiszek, kedves Vlagyimir, elhiszem,
1156 XIII | kiáltott; - most már elhiszi, hogy ártatlan vagyok?~Kerstorf
1157 XVI | gyötörte már, arra bírta, hogy elhívassa Akszijev pópát, aki el is
1158 XIV | Hamine doktor, akit nyomban elhívattak, csak azt állapíthatta meg,
1159 III | doktor. - A régi szokásokat elhordja az alvíz, és a forrás új
1160 VI | így szólt:~- Ne felejtsd elhozni a számlát!~Trankel óvakodott
1161 XIV | haragra gerjesztettek, - elhozta a tizennyolcezer rubelt?~-
1162 III | Vlagyimir Janovot is erõszakosan elhurcolták a lakásából és egy minuszinszki
1163 III | elõbb, - szólt Dimitrij, - elhúzódott az óra...~- Lássunk a teához, -
1164 II | lennie, hogy észrevétlenül elillanhasson a malomból, mihelyt beáll
1165 I | utolsó és azt hiszem, hogy elillant, mert sehol sincs nyoma!~-
1166 V | felébreszteni, s mikor az útitársa elindul, lesz rá gondom, hogy ne
1167 VII | mi történt a Rigából való elindulása óta egészen addig a pillanatig,
1168 XIII | Vajon nem új nyomon kell elindulni, amely a célhoz vezethet
1169 X | kellett utaznom.~- Sikerült elintézned, apus? - kérdezte Ilka.~-
1170 XIV | felelt Vlagyimir, - sürgõs elintéznivalóm van... Vacsorára itthon
1171 VI | Trankel, vetkõzz le, s ha elintézted a dolgodat, gyere vissza
1172 XI | és Jean dolga még nincs elintézve!... Ismeri Jeant... Bosszút
1173 VII | körüli bíró kollégái és a köz elismerését is kivívta. Csak csodálkozni
1174 XIV | ártatlansága a valódi bûnös elítélésében teljesedne ki, a Johausen
1175 XIV | lenne, ha letartóztatnák, elítélnék, egyszóval, ha a tanár ártatlansága
1176 XIII | megtörténhet ez valaha?...~- S ha elítéltek volna, - szólt Ilka, - Vlagyimir,
1177 XIII | gyakran helyrehozhatatlan elítéltetésekre...~Este teára gyûltek Vlagyimir
1178 XII | Janov helyzetérõl, egykori elítéltetésérõl, szökésérõl, amelynek következményei
1179 XII | szibériai bányából menekült elítéltnek, és Vlagyimir Janovot nyomban
1180 XI | haladéktalanul beleavatkozik a bírói eljárásba.~Ilyen ügy volt Dimitrij
1181 VIII | kurjongattak, koccintottak, éljeneztek.~Egyszerre csak fölharsant
1182 V | lóháton... Holnap reggel eljönnek majd értünk... Addig is,
1183 IV | olyan helyre, ahová szívesen eljössz, ha szeretsz jót enni és
1184 XI | menteni becsülete árán, s most eljöttem, hogy életem árán megmentsem
1185 I | pitymallat elárulja, mielõtt eljutna a Peipusz-tó túlsó partjára,
1186 XIV | jelzett irányban sietve eljutottak a város régi határához.
1187 V | dühöngött a vihar, s az elkanyarodó mellékszárnyat elkerülte
1188 II | nyitva van.~A szökevény elképedésében nem tudott mit felelni.
1189 IX | kiáltott Verder õrnagy elképedve. - Õ... az lehetetlen...~-
1190 VI | viszonyaihoz képest tehát elképesztõen nagy összegrõl. Vajon képes
1191 IX | elõtt.~Mit részletezzük, elképzelhetõ, mily érzelmek háborogtak
1192 V | megtehetett.~Ezt elvégezvén, az elkerített udvar kapuja felé indult
1193 XII | abba az ellenségeskedést. Elkerülhetetlennek látszott az összetûzés.~
1194 I | találjon, ahol a támadást elkerülheti. Az Embachnak alacsony és
1195 VI | ezredes a szlávoknak. Szívós elkeseredéssel üldözte ezeket, engedékenyen
1196 IX | homály.~Aznap reggel, miután elkészítette törvényszéki orvosi jelentését
1197 XIII | szólt a fiatal lány.~- Elkísérjelek?... - kérdezte Vlagyimir.~-
1198 XIV | Azt fogják mondani, hogy elköltötte a gondjaira bízott letétet;
1199 XI | és rangjában lévõ ember elkövesse ezt a gyilkosságot. Egyetlen
1200 XIV | rágalmazhatták a rablógyilkosság elkövetésével, azzal most nem törõdött.
1201 XIII | amit tudnia kellett, hogy elkövethesse a gyilkosságot s a felelõsséget
1202 XII | kívülrõl behatoló gonosztevõ is elkövethette?... Igaz-e vagy sem, hogy
1203 XII | mert könnyen módjában volt elkövetni a gyilkosságot.~- S ön nem
1204 XII | fogadóban történt gyilkosság elkövetõjének, amikor az újságokból azt
1205 VII | gondosan, ahol a bûntényt elkövette a gyilkos. Az elsõ pillantásra
1206 XIII | szólt a tanár. - Akkor vajon elkövették már a gyilkosságot?... Ha
1207 IX | lehet állapítani.~- Azonnal elküldök a házába egy rendõrt. -
1208 IX | meg azt a rendõrt, akit elküldtem Dimitrij Nyikolevékhez, -
1209 II | a padlásablakon kibújva, elkússzon a tetõ forgatására szolgáló
1210 II | kezdett permetezni, és a szél ellanyhult.~A molnár éppen az ajtaja
1211 XIV | rendõrök szigorúan ügyeltek rá. Ellátta feladatát. Vendégei, parasztok
1212 VI | hogy a német elem makacs ellenállását megtörje s a németeket oroszosítsa.~
1213 VIII | állandóan táplálja azt az ellenállást, amely a balti tartományokat
1214 III | derék Dimitrij barátomat ellenállhatatlanul magukkal sodorják!~- Köszönöm
1215 II | elhallgattatná. Ha a molnár ellenállna, ha megpróbálna védekezni,
1216 XI | Eck kapitány és emberei ellenállnak-e vajon a tömeg rohamának.~
1217 III | parasztjaink, munkatársaink ellenálltak a hódítók elnyomásának,
1218 IX | hatalmas Johausen-család ellenfele, ez az orosz, akiben testet
1219 XII | gyanút: amikor politikai ellenfeleinek kérlelhetetlen gyûlölete
1220 XI | mint a befolyásos bankár ellenfelének, a szerény tanárnak!~- Természetesen
1221 IX | szolgáltatja ki neki a gyûlölt ellenfelet!... Dimitrij Nyikolev...
1222 VI | halálosabban lesújtani népszerû ellenfelükre.~Ezenközben Trankel sietett -
1223 VIII | a pánszlávista mozgalom elleni központtá válik, egy cári
1224 VIII | felelt Jean határozott, ellenmondást nem tûrõ hangon.~Majd odafordult
1225 XI | kézrekerüljön, mert különben ellenségeinek gyûlölete tovább fogja õt
1226 XIV | hitelezõktõl, legmegátalkodottabb ellenségeitõl?...~Egy hét telt el a tanár
1227 XI | pártjára áll, hogy támogatja õt ellenségeivel szemben, ha másért nem,
1228 III | fejének.~- De félelmetes ellenségeket is szerzett magának! - szólt
1229 XII | vezére, nem hagyták abba az ellenségeskedést. Elkerülhetetlennek látszott
1230 VI | szláv anyatejen nõtt fel, ellenséget látni. Ötven körüli, vakmerõ,
1231 II | osztozott is Verder õrnagy ellenszenvében és rokonszenvében, a német
1232 III | földmívelõk, nem is titkolják ellenszenvüket e faj ellen, amelyhez urai
1233 XII | Nyikolevrõl. Bizonyos, hogy még az ellentáborban is magasztalták a nõk Vlagyimir
1234 II | a földbõl emelkedett ki, ellentétben a hollandiakkal, amelyek
1235 VII | fizika nyelvén szólva - ellentétes áramlatok mûködtek, amelyek
1236 IV | idõ nem fordul túlságosan ellenünk. De ezekkel a viharokkal
1237 X | nem ismert rám, annyira ellepleztem kilétemet?~Meg kell jegyeznünk,
1238 VII | az alvó bankhivatalnokot, ellopta a pénzt, azután visszament
1239 VII | Kidõlt Kereszthez csakhamar elmaradt mögöttük a két rendõrrel,
1240 XIV | Ilka érkezett éppen haza.~- Elmegy, Vlagyimir? - kérdezte a
1241 VII | jönni, hogy kihallgassák.~- Elmehet, - szólt a bíró, - de maradjon
1242 V | De mért akar olyan korán elmenni? Mért nem akarja megvárni
1243 XIV | amelyeket átadtál nekem... s elmentem Johausenékhez...~- Ezt tetted...
1244 VII | Most hallgatagok voltak, elmerültek gondolataikban. Frank Johausen
1245 XV | az eszét, s pillanatnyi elmezavarában követte el az öngyilkosságot,
1246 XV | bûnösségét, s hogy pillanatnyi elmezavarban ölte meg önmagát... De van
1247 XIV | felesége lesz már a lány, elmond neki mindent, s tudta, hogy
1248 XIII | feladta magát, hogy ezt elmondhassa... Ez volt ügyemben az egyetlen
1249 V | titkolván bosszúságát.~A vihar elmondhatatlan hevességgel dühöngött. A
1250 XII | leveledet megkapom, beszélhetek, elmondhatom, miért utaztam el hazulról...
1251 XI | Jeannal akartak beszélni. Elmondták nekik, hogy aznap lesz Poch
1252 I | csenevész fát látott a távolban elmosódva, dértõl fehérlõ fenyõket,
1253 III | ezekbõl könnyû lesz õket elmozdítani... Ami azonban a földet
1254 II | amelyek szintén nagy számban élnek a livóniai erdõkben s nem
1255 XV | kereskedõcéghez.~De addig is élniük kellett. Anyagi forrásaik
1256 III | munkatársaink ellenálltak a hódítók elnyomásának, akik nem is jöttek be az
1257 II | padlásszobába s ott csakhamar elnyomta a fáradság, úgyhogy mély
1258 I | tudta leküzdeni fáradtságát. Elnyújtózkodott az egyik sarokban, kaftánjába
1259 I | szeme elõtt nyugat felé elnyúló tájékot. Határozott léptekkel
1260 VIII | udvarában gyülekezett. Az elõadások aznap szüneteltek. A diákok
1261 XIII | gyanúnak nehezednie. Vajon elõélete ellene, vagy mellette tanúskodott-e?
1262 IX | felelet az õrnagy, - bár az elõéletében nincs kivetnivaló. De miután
1263 III | veszik ki a közigazgatást, az elöljáróságokat, a német korporációk kezébõl!
1264 XIII | pontosabban, kezdõdött minden elölrõl. Miféle szörnyû megpróbáltatások
1265 IV | ládafiában! Ugye gyakran elõfordul ez Livóniában a magunkfajta
1266 IV | ember sose tudhatja...~- Elõfordulhat, hogy késni találunk? -
1267 VII | bíró volt mentes a faji elõítéletektõl, amelyek a balti államokban
1268 VI | mindenkor osztályának az elõjogait. Õ képviselte azokat az
1269 VIII | könnyen megfoszthatja minden elõjogától.~A rektor ennélfogva nagyon
1270 VI | a hatalmas bankárral, az elõkelõ polgárság és a gõgös nemesség
1271 VI | Johausen család a város elõkelõbb polgári társadalmának elsõ
1272 XV | követett a lopott bankjegyek elõkerülése, kétségtelenné tette Dimitrij
1273 XIII | bevérezte! S ez a papírpénz elõkerülhetett-e máshonnan, mint Poch irattáskájából?...~
1274 IX | Zinaida hirtelen, minden elõkészítés nélkül meg ne tudja a hírt,
1275 IX | megjelennek az ünnepélyen. Minden elõkészület megtörtént... S íme, ekkor
1276 VIII | mint annak az ünnepnek az elõkészületeirõl, amely lázba hozta az egyetemi
1277 XI | íróasztalát, szekrényeit, elolvasták iratait, levelezését, és
1278 I | meglehetõs nagy esõ szakadt alá, elolvasztván a hótakarót. Minden jel
1279 VII | gyorsan haladt. Egy lovast elõreküldtek, õ gondoskodott róla, hogy
1280 IV | gyeplõt orosz módra tartotta, elõrenyújtott karral. Miután keresztülvágtattak
1281 VII | keresztül-kasul turkálták az élõsövény kerítésig, amely nem volt
1282 VII | ablakpárkányon levõ nyomok körülbelül eloszlatják a kételyt. Az utas tudta,
1283 XII | kormányzó ilyen értelemben tett elõterjesztést a cárnak. Dimitrij Nyikolev
1284 XIV | mezõség sötéten terült el elõttük. A Pärnu felé vezetõ útra
1285 XIII | most mind a két kulcsot elõvette a zsebébõl.~Elõször azt
1286 I | hallatszott, s ha nem lett volna elõvigyázatos, a mellébe fúródik a puskagolyó.
1287 X | szabad embernek!~- Remek elõvigyázatosság, - vágott vissza az õrnagy, -
1288 XVI | ugyanis mindig élt ezzel az elõvigyázattal, amikor nagyobb pénzösszeget
1289 IX | amikor kegyetlen kínzások elõzték meg a halálos büntetés végrehajtását.
1290 I | mellette a livóniai határon elpártolna tõle, valóban a révben szenvedne
1291 II | nyoma sem volt. Bizonyára elpusztult a veszedelemben.~- Jobb
1292 XVI | a zsebébe csúsztassa, és elrabolja cserében a másik utas pénzét,
1293 VIII | fiúkra is.~Csakhogy mikor elragadta õt a harag, nem bírt uralkodni
1294 V | bankhivatalnok terítékét és elrakta az edényeket, a csészét,
1295 VIII | mindig habozás nélkül az élre állt.~Karl, Frank Johausennek,
1296 X | vettem észre, igyekezett elrejteni az arcát köpönyegének csuklyájával.
1297 XVI | agyonszúrta. A kincset oly jól elrejtette, hogy a rendõrség a nyomozás
1298 X | hogy a lopott zsákmányt elrejthesse oda, ahol...~- Ahol elõbb-utóbb
1299 II | éjfélre elérkezik Pärnuba! Ott elrejtõzik majd addig, amíg szert nem
1300 XII | pillanatban, amikor a férfi elrejtõzött a jégtömbök között, rálõtt.
1301 IX | valamilyen kapaszkodót nyújt, - elrendelhesse a nyomozást a gyilkos után.
1302 XI | attól, hogy közbelépjen és elrendelje a letartóztatást, és nem
1303 XV | bíró éppen másnap akarta elrendelni Kroff letartóztatását. Hiszen,
1304 X | visszavonult szobájába, ahol elrendezte iratait, és munkához látott.~
1305 VII | ajtaját belülrõl bezárta és elreteszelte.~- És a másik utas?~- A
1306 I | öt-hat ilyen fenevadat nehéz elriasztani revolverrel is, hacsak minden
1307 XVI | házból, s mint az õrült elrohan fia és leánya elõl, a Vlagyimirral
1308 XV | õrült kétségbeesésében, elrohant hazulról, tétován bolyongott
1309 XV | volt elvinni Pärnuba az elsikkasztott letétösszeget. Az elsõ tartozást
1310 XI | a városban, s fõképp az elsöprõ többségben lévõ németek
1311 IX | délután. Karl Johausen az elsõk között volt, akik a hírt
1312 VI | holott lassan járj, tovább élsz.~Ne csodálkozzék senki sem,
1313 XI | körülmény miatt a tömegben elszabadulhatnak az indulatok.~Az adott körülmények
1314 IV | postakocsinak kötelessége, hogy elszállítsa útja céljáig.~Fél hétkor,
1315 XV | erõt véve magán, komolyan, elszántan így szólt:~- Csak annyit
1316 V | meg. Az asztalhoz lépve elszedte a bankhivatalnok terítékét
1317 IX | ezer, olykor hatezer vesszõ elszenvedésére ítélték õket, úgyhogy rendesen
1318 XIV | amit érdekük és hiúságuk elszenvedett, mindenért megfizetne a
1319 XII | Kidõlt Kereszthez teljesen elszigetelt fogadó az országúton...
1320 II | szürkületen, amely elég sokáig eltart ott fönn a magas északon.
1321 IX | hogy az egyik órája sokáig eltartott...~- Úgy van, - felelt Hamine
1322 III | nemzeti reformra. A kormány eltávolítani készült a városok és falvak
1323 X | miért kellett oly hirtelen eltávoznia, anélkül, hogy lányát értesítette
1324 XI | kihallgatták, miután a jó barátok eltávoztak, Dimitrij Nyikolev érdeklõdött,
1325 IX | mint máskor!... De mikor mi eltávoztunk, kedves Ilka, mit csinált
1326 XV | távoznunk kell ebbõl a városból, eltávozunk...~- Vlagyimir, nem csalódtam
1327 X | úr, hogy másnap hajnalban eltávozzék, anélkül, hogy bevárja a
1328 XIII | voltak, elég nyomorúságosan éltek már ugyanennek a fogadónak
1329 XIV | lejárat napjának délelõttje eltelt anélkül, hogy Dimitrij Nyikolev
1330 XII | Vlagyimir Janov négy esztendõ elteltével csakugyan megszökött, s
1331 VII | Rigába szállítsák, ahol majd eltemetjük?~- Kiadhatja, - szólt a
1332 XVI | hogy õ volt az, aki a gyanú elterelése végett Nyikolev szobájába
1333 I | farkas halálosan találva, elterült a jégen, amelyet a kiomló
1334 I | kellett attól tartania, hogy eltéved, mivel az Embach toronyiránt
1335 XIII | kényszerített utazásom céljának eltitkolására... Tudja, amióta Vlagyimir
1336 XI | megtagadta erre a válaszadást. Az eltökéltség, amivel hallgatott e tárgyban,
1337 XII | halászkunyhóba menekülhetett, ahol eltöltötte a nappalt. Este újra fölkerekedett.
1338 XI | minthogy a halálbüntetést eltörölték az orosz birodalomban a
1339 X | amelynek elsõ tengelye eltört, felborult...~- Uram, -
1340 IX | távolléte.~- Nem szabad eltúlozni a dolgokat, - szólt a doktor, -
1341 VII | a számok? - szólt a bíró eltûnõdve.~- Megvannak, mint mindig
1342 III | õket. Majd mind a ketten eltûntek a sötétségben, a dühöngõ
1343 II | maradhassanak a zajláson keresztül.~Élükön Eckkel meg is próbálták,
1344 I | livóniai nép még kevésbé fog elutasítani egy közülük való oroszt.~
1345 XV | Vlagyimir Janovnak, Ilka elutasító válasza után, már az illendõség
1346 VII | Értesítette Ilkát, - aki elutazása elõtt nem is találkozott
1347 X | nagyon meglepett váratlan elutazásod.~- Igen, igen, - felelt
1348 XIV | tanár háza felé. Iparkodott elûzni lelkébõl a háborgó gondolatokat.
1349 IV | kívánni tõlük.~Habár a szél elûzte a fellegeket, este öt óra
1350 XII | iránti szerelme, s hirtelen elválásuk, amikor már csaknem egymáséi
1351 XII | Ilkát nem fogja egymástól elválasztani ez az életfogytiglan számûzetés,
1352 IV | amely a kocsit a baktól elválasztotta, letolta az ember, kényelmesen
1353 VIII | mutatva.~- Azt hiszed, hogy elvállalják a megbízatást?...~- Hogy
1354 VIII | a megbízatást?...~- Hogy elvállaljuk-e? - kiáltott Goszpogyin.~-
1355 VI | gazdag bankároknak egyik fõ elve a köznapi életben éppúgy,
1356 II | Eck kapitány. - De ha már élve nem foghattuk el, próbáljuk
1357 V | amit ma megtehetett.~Ezt elvégezvén, az elkerített udvar kapuja
1358 V | beszakadt a tetõ.~- Na tessék! Elvégzi a szél a favágók munkáját! -
1359 IV | postakocsi nagyot zökkent s elvesztvén az egyensúlyát, bal oldalára
1360 XVI | senki sem jegyezte föl!... Elvett tizenötezer rubelt, helyébe
1361 XV | hogy a megpróbáltatások elvették az eszét, s pillanatnyi
1362 XVI | De nem sokáig tartott az élvezet. Szélütés érte, s közeledõ
1363 VI | mint bizonyára érzelmeit és élvezeteit, valamint a bankház könyveit
1364 VI | világában is. Kivételes hitelt élvezett a szentpétervári és a nagy
1365 XVI | tudta legyõzni, nyugodtan élvezhette a kettõs gyilkosság gyümölcsét.~
1366 XV | rablógyilkosság árán képes volt elvinni Pärnuba az elsikkasztott
1367 XII | miért utaztam el hazulról...Elviselhetném még egypár napig ezt a szomorú
1368 XII | Máris lerótta, mert nem kell elviselnem egy napig sem tovább azt
1369 VII | amelyet bûnjel gyanánt elviszünk, és az ablakpárkányon levõ
1370 XIV | tõlem kaptál... amelyeket elvittél a Johausenék bankjába...
1371 XIV | a bankjegyek, amelyeket elvittem Johausenéknek... ugyanazok,
1372 VI | engedelmeskedve talicskákat tolva elvonultak: szánakozva nézte ezeket
1373 II | amelyek egymásra halmozódva elzárták az utat.~Itt megállt a zajlás.
1374 IV | volt a táskájában, gondosan elzárva. Revelbe vitte a bank képviselõjének,
1375 I | támadást elkerülheti. Az Embachnak alacsony és csupasz volt
1376 XV | természetet, amely minden emberben õszinte részvétet is ébresztett.~
1377 II | akarta õt Eck kapitánynak és embereinek.~- Gyere le, - ismételte
1378 II | Tûz! - kiáltott Eck az embereire.~Négy dördülés hallatszott;
1379 XII | eltávozott: de Ecket és embereit ott hagyta az utcán.~Képzelhetõ,
1380 IV | azt mondd meg, hogy derék emberek-e?~- De még milyen derék emberek!
1381 IX | Természetesen, ezredes úr. Két emberem ott maradt a korcsmában,
1382 VII | régi, kipróbált, hûséges emberét.~- S a szegény Zinaida, -
1383 VII | rendõrkapitány is itt volt az egyik emberével.~- Á! - szólt közbe Johausen, -
1384 I | Utasunk jól tudta ezt és emberfeletti erõfeszítéseket tett. Szorosan
1385 II | vetõdik a tanyánkra senki emberfia... Idegen emberrõl van szó?~-
1386 XIV | Nyikolev befejezze a szavait. Emberfölötti erõfeszítéssel leküzdötte
1387 VI | tétovázott, de azért olyan emberhez illõn, aki ismerte a rendõrségre
1388 IX | beszéltél azzal a szegény emberrel?~- Pár szót, és hozzáteszem,
1389 II | senki emberfia... Idegen emberrõl van szó?~- Idegenrõl?...
1390 VII | de egy ilyen zárkózott embertõl mégsem kérdezhették meg,
1391 I | sajnálom, hogy nem találtam el emberünket... A csempészfélének mindig
1392 VI | termek és a lakás az elsõ emeleten. A fivérek banküzlete nagy
1393 II | Tekintettel a hõmérséklet emelkedésére, a zajlás nem késhet már
1394 VII | ha a kocsi lassított az emelkedõn.~Délután öt óra volt, mikor
1395 I | belé, hatalmas jégtorlaszok emelkedtek rajta.~Ilyen volt az a félelmetes
1396 XIII | Nyikolev úr, egyenes vádat emelnek Kroff korcsmáros ellen...~-
1397 IV | a fizetésem, s a gazdáim emelni fogják a házasságom napján.
1398 II | vitorlákat és beállítsa a külsõ emelõrudat. De vajon lemerészkedhet-e
1399 II | forgatására szolgáló nagy emelõrúdig és leereszkedjék rajta a
1400 II | bejáráson s a tetõzet nagy emelõrúdját megragadva, szél iránt fordították
1401 VII | rozoga állapotban volt, emelõvassal kifeszítették és a fémkampót
1402 IV | fogyasztotta el az ételt. Alig emelte föl csuklyáját, úgyhogy
1403 XV | áthidalhatatlan örvényt emeltek közéjük a társadalmi szokások.~
1404 XIV | fáradt tekintetét Vlagyimirra emelve.~- Dimitrij! - kiáltott
1405 X | ráismertek volna.~Ilka, akit emésztett a nyugtalanság, egész éjszaka
1406 V | nem vagyok éhes, - felelt emez. - Mutassa meg a szobámat...
1407 XVI | volt.~Dimitrij Nyikolev emléke teljesen szeplõtlenül ragyogott.
1408 XV | Vlagyimir, - bármilyen kínos emlékeket ébresztek, beszélnem kell
1409 XII | levél nem érkezett meg, s emlékezhet rá az olvasó, mily türelmetlenül
1410 XIV | a küzdelemben. Alig kell említenünk, hogy övék volt a pénz hatalma,
1411 XII | Nyikolevnek, hogy Ilka elõtt nem említi hazaérkezését, amíg egy
1412 XII | parasztokat és a favágókat nem is említve, akik az ivóban voltak,
1413 VIII | Gaudeamus igiturt.~Ebben az énekben nem volt semmi sértõ; de
1414 VIII | terembe, nem fognak orosz énekekkel felelni a német énekekre,
1415 VIII | énekekkel felelni a német énekekre, föltéve természetesen,
1416 VIII | orosz himnuszra. Társai vele énekelték, a refrént: Bog zse, Cárja
1417 VIII | zengték a mélyen vallásos éneket.~Csakhamar kinyílt a terem
1418 VI | elkeseredéssel üldözte ezeket, engedékenyen bánt amazokkal.~S bár rangkülönbség
1419 XV | olykor-olykor maga is próbálta engedékenységre bírni Ilkát, de hasztalanul...~-
1420 XII | érkezik Szentpétervárról.~- Engedelmeskedem, ezredes, - felelt Vlagyimir. -
1421 XIII | És Kroff oly buzgalommal engedelmeskedett, amely mellette szólt.~A
1422 VI | fegyencek egy õr parancsainak engedelmeskedve talicskákat tolva elvonultak:
1423 VI | van szánva arra, hogy nem engedi át a helyét, és Dimitrij
1424 VII | senkit reggel óta, és nem engedik érintkezni senkivel Kroffot,
1425 XIII | kifogástalan!... Csak arra kérem, engedje meg, hogy az ön érvelésével
1426 XI | Dimitrij Nyikolevet?... Mért engedték haza, ahelyett, hogy a várbörtönbe
1427 XII | azt a tudatot, hogy atyját énmiattam vádolják!~Dimitrij Nyikolev
1428 VIII | nem is akarok az lenni! Énnekem az a véleményem, hogy ennek
1429 IV | eljössz, ha szeretsz jót enni és inni jó társaságban.~-
1430 XII | keserû kenyerét kell majd ennie?~Mindazáltal tévedés volna
1431 IV | Harminchatórányi út, rendesen ennyi ideig tart.~- Rajta, - szólt
1432 VIII | De a dolog nem marad ennyiben, s a lakomájuk könnyen véget
1433 IV | gondolsz!... De mért sietsz ennyire?~- Mert téged is meg akarlak
1434 XIII | eltávozott utasra, vagyis énrám terelõdjön? Nem hatolhatott
1435 XV | kevéssé, Vlagyimir, mint az enyéim, és ha engedélyt kaptam
1436 XIV | adósság együtt sújtja velem az enyéimet! Vlagyimir, látod, hogy
1437 IX | szobájába ment, én pedig az enyémbe...~- S azután nem volt esetleg
1438 XIII | szembeállítsam most már az enyémet...~- Tessék, Nyikolev úr!~-
1439 XI | Jelenlétük, biztató szavaik enyhítették a testvérek fájdalmát. De
1440 III | doktort nem elégítették ki.~- Enyje, Dimitrij, - próbálkozott
1441 IV | keresztültörtetnie, amely kocsiút építésére nem éppen alkalmas. A süppedékeny
1442 VII | második számú tanú, vallomása éppolyan fontos mint a korcsmárosé
1443 VI | fõterén, egy modern, szép épületben mûködött. Az irodai helyiségek
1444 VI | nyugodtan belépett a rendõrség épületébe.~A rendõrök úgy üdvözölték
1445 VI | a tartományi kormányzó épületét, behatolt a vásártér bódéi
1446 III | szerény külsejû ház téglából épült, és ez ritkaságszámba ment
1447 IV | tormával és páratlan zamatú erdei áfonyaízzel. Inni teát kaptak,
1448 XI | véleményük szerint az ügy érdeke azt kívánta, hogy a tanár
1449 III | lakossága mégis benne látta érdekei képviselõjét, az új elöljáróság
1450 XII | elviselni, hogy a tanár, a szláv érdekek képviselõje, mentesül az
1451 XI | levélhordó csak a szláv érdekeket védõ újságot hozta el, mint
1452 XV | ítélni, Vlagyimir!~- Nem érdekel azoknak az embereknek a
1453 X | engem nem érdekelt.~- Nem érdekelte? - szólt közbe Verder õrnagy.~-
1454 XII | perctõl fogva az a rendkívüli érdeklõdés, amely a gyilkosságnak,
1455 XIV | vérét, s minden kárt, amit érdekük és hiúságuk elszenvedett,
1456 XI | gyilkost, holott halált érdemelne!~Fõleg a gazdag, németektõl
1457 I | pihenést alaposan ki fogja érdemelni.~Baj volt, hogy az idõ esõsre
1458 XI | banditát? Jobb elbánást érdemelt-e, mint egy Karl Moor, egy
1459 VIII | szólt Jean. - De hát érdemes ezért összevesznünk velük?...
1460 VI | elsõsorban Verder õrnagy érdemli meg figyelmünket, aki az
1461 IV | elhanyagoltak voltak. Néha nagy erdõk mentén haladtak el; ezek
1462 I | biztonságot nyújthat neki. Az erdõségben, amely a Vatzjero északi
1463 XI | tagadja, hogy a 13-áról 14-ére virradó éjszakát ott töltötte
1464 VI | kevélyen viselkedett a szláv eredetûekkel szemben. A rigai nemesség
1465 I | minden erejével futásnak eredjen, bár sok reménye nem igen
1466 XI | Várjuk meg a vizsgálat eredményét... Esetleg újabb tények
1467 XIII | volna találni.~A nyomozás eredménytelen maradt.~Pénzt is találtak
1468 XIV | e bankjegyek a letétbõl eredtek, amelyet Nyikolev átadott
1469 III | szólt Hamine doktor. - Az õ ereiben tiszta szláv vér folyik,
1470 I | kellett fordítania minden erejét.~Mihelyt eléggé besötétedett, -
1471 II | mégpedig annál is több eréllyel és ügyességgel, mert arról
1472 XV | pópa tekintetében annyi erély volt, arcában oly isteni
1473 XIII | Nyikolev átadott neki, s erélye és értelme biztosíték a
1474 III | még ifjúkorából megõrizte erélyes tekintetét és - mint Jean-Jacques1
1475 III | fõkötõ alá, még ha olyan erényes is, mint amilyen szép?...
1476 V | pénz, s most legyen szíves eresszen ki...~- Rögtön, - felelt
1477 I | sötétségben haladt a mélyre ereszkedett égbolt alatt, amelynek fellegei
1478 VII | körülvették a fogadót, nem eresztenek be senkit reggel óta, és
1479 VIII | még néhány társa gyökeret eresztett, mintha az elõadóterem mágnesként
1480 IV | szélviharban, rettentõ lökést éreztek.~Az egyik elsõ kerék belecsúszott
1481 XI | ha ilyen hitvány vádak érhetik?~- Arra, hogy meg tudja
1482 XII | Pärnutól húsz versztányira nem éri a kocsit baleset.~Tudjuk,
1483 XIII | ember hírében állott. Nem érintkezett senkivel. Egyedül, család
1484 XII | csavargott, s aki nem is érintkezhetett Poch-sal, hogy kirabolja
1485 VII | reggel óta, és nem engedik érintkezni senkivel Kroffot, a korcsmárost.~-
1486 I | lennie, nehogy meglepetés érje.~Az üvöltés többször ismétlõdött,
1487 IV | kiáltott Broks. - Inkább érjünk egy órával késõbb Pärnuba,
1488 XII | megvárni, milyen utasítás érkezik Szentpétervárról.~- Engedelmeskedem,
1489 VII | rendõr az ajtóban fogadta az érkezõket.~Kroff fel s alá járt az
1490 X | a lábamat... És éjszaka érkeztem oda, s éjszaka volt még
1491 XII | Balti-tengeren.~Pärnuba érkezve, Janov Vlagyimir pénz nélkül
1492 XII | Tekintsünk vissza, idáig érkezvén, a két hét elõtt történtekre.~
1493 VI | vendégszeretõ, feltétlenül erkölcsös és megbízható. Ebbe a legfelsõ
1494 IV | valami gyalogjárót, be kell érned velem... De nem baj azért...
1495 VII | Kereszthez címzett fogadóba érnek. Inkább megpihennek az utolsó
1496 XIV | Néhány nap múlva véget fog érni minden megpróbáltatása!~
1497 IV | versztával távolabb véget nem érõ pusztaságba vész bele a
1498 XIII | társaságában távozott az erõdbõl, aki személyesen közölte
1499 VIII | De Goszpogyint csak nagy erõfeszítés árán tudta féken tartani!~
1500 I | tudta ezt és emberfeletti erõfeszítéseket tett. Szorosan összehúzott
1501 III | látható volt, hogy a politikai erõk hangsúlyozódásával a harc