1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3228
Rész
1 I | akkoriban nem szelte keresztül a Hortobágyot a vasút; még
2 I | keresztül a Hortobágyot a vasút; még nem is volt az
3 I | Alföldön semmiféle vasút. A Hortobágy vize sem volt
4 I | vize sem volt lecsapolva: a kétkerekű malom vígan kelepelt
5 I | kétkerekű malom vígan kelepelt a kis folyamon, a nádasban
6 I | kelepelt a kis folyamon, a nádasban jó dolga volt a
7 I | a nádasban jó dolga volt a vidrának.~A legelső hajnalhasadásnál
8 I | jó dolga volt a vidrának.~A legelső hajnalhasadásnál
9 I | egy lovas legény poroszkál a sík zámi pusztán, mely „
10 I | pusztán, mely „túl” esik a Hortobágy vizén (Debrecent
11 I | Hortobágy vizén (Debrecent véve a világ közepének). Honnan
12 I | azt nem lehet kitalálni; a pusztán nincs ösvény: kocsinyomot,
13 I | patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig
14 I | patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig nincs
15 I | egy gunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát.
16 I | fenséges zöld sivatag országát. A ló megy az ösztöne után.
17 I | ló megy az ösztöne után. A lovasa alszik, bóbiskol
18 I | lovasa alszik, bóbiskol a nyeregben, hajladozik hol
19 I | erre, hol arra, de azért a lába ki nem esik a kengyelből.~
20 I | azért a lába ki nem esik a kengyelből.~Gulyásbojtárnak
21 I | ingujja elöl össze van kötve: a lobogós ingujj a szarvas
22 I | kötve: a lobogós ingujj a szarvas állatok között akadékos
23 I | között akadékos volna. Kék a mellénye, fekete a gombos
24 I | Kék a mellénye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete
25 I | gombos rajthuzlija, fekete a szűre is, selyem virágokkal
26 I | kivarrva, csatos szíjon lóg le a fél válláról. Balkezében
27 I | fél válláról. Balkezében a lazán eresztett kantárt
28 I | keze csuklójára akasztva a karikás ostor, nyeregkápájába
29 I | ostor, nyeregkápájába dugva a hosszú ólmos fütykös.~Széles,
30 I | egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos
31 I | egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos csótárt
32 I | egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos csótárt megrázva,
33 I | sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel
34 I | Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap: megtapintja
35 I | kalapjához kap: megtapintja a rózsát, nem veszett-e el?
36 I | veszett-e el? aztán leveszi a fejéről a kalapot, megszagolgatja
37 I | aztán leveszi a fejéről a kalapot, megszagolgatja
38 I | kalapot, megszagolgatja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (
39 I | megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti
40 I | féloldalra nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát.
41 I | süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy
42 I | hogy akkor meg fogja látni a kalapján azt a rózsát.~Aztán
43 I | fogja látni a kalapján azt a rózsát.~Aztán dúdolni kezdi
44 I | rózsát.~Aztán dúdolni kezdi a kedvenc nótáját (tán az
45 I | tán az ébren tartja):~„Ez a csárda olyan közel ne lenne!~
46 I | benne! ~Arany icce, réz a messző:~Azér’ járok olyan
47 I | Aztán megint csak előrehúzza a feje, s bóbiskol tovább.
48 I | ijedten veszi észre, hogy a kalapja mellől elveszett
49 I | kalapja mellől elveszett a sárga rózsa.~Nosza visszafordítja
50 I | rózsa.~Nosza visszafordítja a lovát, s megtér a rózsáját
51 I | visszafordítja a lovát, s megtér a rózsáját keresni a tenger
52 I | megtér a rózsáját keresni a tenger fűben, pedig az is
53 I | sárga virággal, most nyílik a pimpó, sárma, meg a vízililiomok.
54 I | nyílik a pimpó, sárma, meg a vízililiomok. De azért az
55 I | megtalálja; s megint feltűzi a süvege mellé, aztán dúdolja
56 I | mellé, aztán dúdolja tovább a nótáját:~„Kis kertemben
57 I | kertemben egy almafa virágzik, ~A sok almavirág miatt nem
58 I | nem látszik ~Hol nyílik a dupla szegfű?~Hol terem
59 I | dupla szegfű?~Hol terem a hű szerető?~Én is azt –
60 I | elalszik, s újból elveszti a rózsáját. Megint visszafordítja
61 I | rózsáját. Megint visszafordítja a lovát, megkeresni az elveszettet.
62 I | összerugdossa csizmasarokkal azt a bogáncsot! Még az mer az
63 I | csókolózni!~Arra ismét felkap a nyergébe.~Ha babonás volna:
64 I | tűzné fel harmadszor is a süvege mellé azt a sárga
65 I | harmadszor is a süvege mellé azt a sárga rózsát. Ha értené
66 I | sárga rózsát. Ha értené a madarak nyelvét, kitalálná,
67 I | kitalálná, mit csicsereg az a száz meg száz pacsirta,
68 I | meg száz pacsirta, mely a kora hajnalt üdvözölve mind
69 I | üdvözölve mind odafenn jár a magasban, ahol szem nem
70 I | ne tűzd fel, ne tűzd fel a sárga rózsádat”. – De hát
71 I | sárga rózsádat”. – De hát a hortobágyi legény „vastagnyakú”:
72 I | sok időt eltarisznyázott – a rózsakereséssel, talán még
73 I | rózsakereséssel, talán még többet – a rózsa megszolgálásával;
74 I | itatáskor ott kellene neki lenni a zámi puszta karámjánál.
75 I | karámjánál. Majd káromkodik a számadó gazda.~Hát hadd
76 I | egy olyan sárga rózsa van a süvege mellett, az még a
77 I | a süvege mellett, az még a számadótól sem fél.~Egyszer
78 I | számadótól sem fél.~Egyszer aztán a lovának a nyerítése ébreszti
79 I | Egyszer aztán a lovának a nyerítése ébreszti fel.
80 I | nyerítése ébreszti fel. A hóka szemközt jövő lovast
81 I | jövő lovast vett észre. A holdas pej régi ismerőse:
82 I | azt köszönti messziről.~A pej paripa lovasa csikósbojtár.
83 I | csikósbojtár. Meg lehet azt tudni a lobogós ingujjáról, a tulipános,
84 I | tudni a lobogós ingujjáról, a tulipános, fehér szűréről,
85 I | tulipános, fehér szűréről, a félvállán átvetett pányváról;
86 I | de leginkább arról, hogy a nyergének nincs terhelőszíja,
87 I | nincs terhelőszíja, ami a ló hasát átszorítsa: csak
88 I | átszorítsa: csak úgy van lazán a hátára vetve.~Nemcsak a
89 I | a hátára vetve.~Nemcsak a két paripa, hanem a két
90 I | Nemcsak a két paripa, hanem a két lovas is ráismer egymásra
91 I | odarúgtatnak egymáshoz.~Mind a kettő valóságos ősmagyar
92 I | amikor Ázsiából idekerültek.~A gulyásbojtár széles vállú,
93 I | gesztenyeszín haja kerekre levágva; a szemei dióbarnák, de első
94 I | azt hinni, hogy zöldek.~A csikósbojtár alakja pedig
95 I | természetes langos csigákban borul a két vállára.~A két paripa
96 I | csigákban borul a két vállára.~A két paripa összeröhögve
97 I | összeröhögve köszönti egymást. A csikósbojtár üdvözli a pajtását
98 I | A csikósbojtár üdvözli a pajtását elébb.~– Isten
99 I | most ízibe?~– Csak innen a mátai pusztáról; a lódoktornál
100 I | innen a mátai pusztáról; a lódoktornál voltam.~– A
101 I | a lódoktornál voltam.~– A lódoktornál voltál? Akkor
102 I | voltál? Akkor csapd agyon a hóka lovadat.~– Mért csapnám
103 I | lovadat.~– Mért csapnám agyon a hóka lovamat?~– Azért, hogy
104 I | hagyta magát kerültetni a lódoktor gebéjétől: van
105 I | egy félórája, hogy láttam a doktort a kétkerekű laptikáján
106 I | félórája, hogy láttam a doktort a kétkerekű laptikáján a mátai
107 I | doktort a kétkerekű laptikáján a mátai karám felé baktatni.~–
108 I | firtasd te ezt, pajtás. A te holdas pejkódat is sokszor
109 I | pejkódat is sokszor megveri a számadó juhász szőke szamara.~–
110 I | De szép sárga rózsa van a süveged mellett, cimbora!~–
111 I | emelte magasra az öklét a csikósbojtár, hogy a lobogós
112 I | öklét a csikósbojtár, hogy a lobogós ingujja a válláig
113 I | hogy a lobogós ingujja a válláig omlott, napbarnított
114 I | meztelen mutatva.~Azzal mind a ketten sarkantyúba kapták
115 I | ketten sarkantyúba kapták a paripáikat s vágtattak tova
116 I | paripáikat s vágtattak tova a maguk útján.~
117 II | II.~A gulyásbojtár ügetett a karám
118 II | A gulyásbojtár ügetett a karám felé; a zámi halmok
119 II | gulyásbojtár ügetett a karám felé; a zámi halmok meg a kis akácerdő
120 II | felé; a zámi halmok meg a kis akácerdő kezdettek kilátszani
121 II | az ég aljából; közöttük a hármas kútgém. De jó futás
122 II | jó futás esik még odáig. A gulyáslegény levette a süvege
123 II | A gulyáslegény levette a süvege mellől azt az árulkodó
124 II | sárga rózsát; beletakargatta a piros keszkenőjébe, s keszkenőstül
125 II | keszkenőstül együtt lecsúsztatá a bekötött szűreujjába.~A
126 II | a bekötött szűreujjába.~A csikósbojtár pedig irányt
127 II | pedig irányt váltott, s ahol a nagy tengersík pusztán a
128 II | a nagy tengersík pusztán a földre lapuló kékes köd
129 II | lapuló kékes köd mutatta a Hortobágy folyását, arrafelé
130 II | folyását, arrafelé sarkantyúzta a paripáját; ő meg sietett
131 II | paripáját; ő meg sietett annak a sárga rózsának a termőfáját
132 II | sietett annak a sárga rózsának a termőfáját felkeresni.~Mert
133 II | egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében. Valami
134 II | fakadó bimbóval. Olyan sárga a virága, mint a termésarany,
135 II | Olyan sárga a virága, mint a termésarany, az illata meg
136 II | termésarany, az illata meg inkább a muskotályboréhoz hasonlít,
137 II | muskotályboréhoz hasonlít, mint a rózsáéhoz; hej de soknak
138 II | rózsáéhoz; hej de soknak a fejébe ment már ez az illat,
139 II | már ez az illat, aki azt a rózsát megszagolta!~Aztán
140 II | megszagolta!~Aztán annak a leánynak is csak „sárga
141 II | csak „sárga rózsa” volt a neve, aki abból a rózsából
142 II | volt a neve, aki abból a rózsából szakítani szokott; –
143 II | annak az arca piros, mint a többi leányoké; hanem valami
144 II | volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája a fölfelé
145 II | az a nevetésre álló szája a fölfelé húzódó szegletekkel,
146 II | szegletekkel, úgy illett a két nagy kökény szeméhez,
147 II | azt is elfeledte, hogy a világon van. A haja is fekete
148 II | elfeledte, hogy a világon van. A haja is fekete volt, egy
149 II | mellett könnyebben megy a munka, jobban telik az idő,
150 II | még csak pirkad, hallani a nótafikálását, ahogy a kertben
151 II | hallani a nótafikálását, ahogy a kertben gyomlál.~A vén korcsmáros
152 II | ahogy a kertben gyomlál.~A vén korcsmáros nem törődik
153 II | korcsmáros nem törődik már a csaplársággal, az egész
154 II | csaplársággal, az egész vendéglátás a leányra van bízva, az ád
155 II | főz, az számol. Az öreg a méheit lesi, a kaptárok
156 II | Az öreg a méheit lesi, a kaptárok most rajzanak.~
157 II | udvaron lódobogás hangzik, a kutyák ugatnak és még azon
158 II | kutyák ugatnak és még azon a csahintó hangon, amivel
159 II | vendég jött. Lásd el rendén.~A leány leereszti a gyomlálásnál
160 II | rendén.~A leány leereszti a gyomlálásnál feltűrt tarka
161 II | tarka viganóját, felhúzza a pillangós cipőit; megmossa
162 II | pillangós cipőit; megmossa a kezét a gyomlálás után az
163 II | cipőit; megmossa a kezét a gyomlálás után az öntözőkannából,
164 II | öntözőkannából, aztán megtörli a felső kötényében, azt leveti,
165 II | tiszta kétszél kötény, annak a korcában lóg a söntés kulcsa;
166 II | kötény, annak a korcában lóg a söntés kulcsa; a tarka kendőt
167 II | korcában lóg a söntés kulcsa; a tarka kendőt leveszi fejéről,
168 II | kendőt leveszi fejéről, a megnyálazott tenyerével
169 II | megnyálazott tenyerével a halántékához simítja a haját,
170 II | tenyerével a halántékához simítja a haját, de előbb leszakít
171 II | leszakít egy rózsát arról a mindignyitórul, s a füle
172 II | arról a mindignyitórul, s a füle mellé tűzi.~– No megint
173 II | tűzi.~– No megint téped azt a rózsát? hátha csak egy pandúr?~
174 II | az, hogy „csak”? Tán hogy a pandúrnak nem lehet a csákójához
175 II | hogy a pandúrnak nem lehet a csákójához tűzni a rózsát?
176 II | lehet a csákójához tűzni a rózsát? vagy hogy az nem
177 II | volt az, akit ott talált a leány az ivószoba hosszú
178 II | ivószoba hosszú asztalának a legvégén ülve, hanem a legnyalkább
179 II | asztalának a legvégén ülve, hanem a legnyalkább csikósbojtár:
180 II | legnyalkább csikósbojtár: a Decsi Sándor.~A csikós az
181 II | csikósbojtár: a Decsi Sándor.~A csikós az asztalon heverő
182 II | mogorva méltósággal kiált a leánynak: „hozz bort!”~A
183 II | a leánynak: „hozz bort!”~A leány elsikoltja magát,
184 II | elsikoltja magát, mikor a legényt meglátja, s összecsapja
185 II | meglátja, s összecsapja a két kezét.~– Decsi Sándor!
186 II | hozz bort! – mordult rá a legény, s az öklére támasztja
187 II | legény, s az öklére támasztja a félredűtött fejét.~– Hát
188 II | félredűtött fejét.~– Hát ez a „szép jó reggel” annyi idő
189 II | reggel” annyi idő után?~Arra a legény észreveszi magát:
190 II | magát: tudja ő, hogy mi a becsület. Leveszi a kalapját,
191 II | hogy mi a becsület. Leveszi a kalapját, s az asztalra
192 II | kisasszony!~– „Me-e!” – mond erre a leány, piros nyelve hegyét
193 II | piros nyelve hegyét kidugva a szájából, s azzal durcás
194 II | durcás vállvonítással megy a söntésbe, két csípőjét jobbra-balra
195 II | jobbra-balra riszálva; visszajön a borral, s a legény elé teszi,
196 II | riszálva; visszajön a borral, s a legény elé teszi, aztán
197 II | másik-máskor volt.~– No hát itt a borod. Kelle-e még valami?~–
198 II | Köszönöm. Majd aztán.~A leány bosszúsan csettentett
199 II | leány bosszúsan csettentett a nyelvével, s aztán leült
200 II | nyelvével, s aztán leült melléje a hosszú pad végére.~A legény
201 II | melléje a hosszú pad végére.~A legény felvette a tele palackot,
202 II | végére.~A legény felvette a tele palackot, s a szájához
203 II | felvette a tele palackot, s a szájához vitte, s addig
204 II | nem hajtotta. Akkor aztán a téglapadlóhoz vágta a palackot,
205 II | aztán a téglapadlóhoz vágta a palackot, hogy ezer darabra
206 II | Miért törted össze ezt a palackot? – kérdé szelíden
207 II | palackot? – kérdé szelíden a leány.~– Azért, hogy ne
208 II | kevélyen odadobta az asztalra a három kutyanyelvet. (Ez
209 II | három kutyanyelvet. (Ez volt a népszerű neve a papiros
210 II | Ez volt a népszerű neve a papiros tízkrajcárosnak.)
211 II | tízkrajcárosnak.) Kettő a veres borért, egy a palackért.~
212 II | Kettő a veres borért, egy a palackért.~A leány engedelmesen
213 II | borért, egy a palackért.~A leány engedelmesen fogta
214 II | leány engedelmesen fogta a cirokseprűt, s összetakarította
215 II | üvegcserepeket. Aztán, tudva a regulát, visszament a bormérő
216 II | tudva a regulát, visszament a bormérő rács mögé, s hozta
217 II | bormérő rács mögé, s hozta a másik palackot: odatette
218 II | másik palackot: odatette a legény elé.~Megint odaült
219 II | Megint odaült melléje: a szemébe szeretett volna
220 II | szemébe szeretett volna nézni.~A legény csak azért is lehúzta
221 II | legény csak azért is lehúzta a szemére a kalapját.~Akkor
222 II | azért is lehúzta a szemére a kalapját.~Akkor aztán a
223 II | a kalapját.~Akkor aztán a leány azt tette, hogy levette
224 II | azt tette, hogy levette a bojtár fejéről a kalapot;
225 II | levette a bojtár fejéről a kalapot; s azt kezdte vele,
226 II | s azt kezdte vele, hogy a hajába tűzött sárga rózsát
227 II | hajába tűzött sárga rózsát a kalap selyemszalagja mellé
228 II | selyemszalagja mellé illessze.~A legény észrevette azt, s
229 II | észrevette azt, s kikapta a leány kezéből a kalapját.~–
230 II | kikapta a leány kezéből a kalapját.~– Csak tartsd
231 II | kalapját.~– Csak tartsd meg a rózsádat annak, aki érdemesebb
232 II | most hajnalban vitte el a rózsádat a süvege mellett
233 II | hajnalban vitte el a rózsádat a süvege mellett a Lacza Ferkó?~
234 II | rózsádat a süvege mellett a Lacza Ferkó?~A leány arca
235 II | süvege mellett a Lacza Ferkó?~A leány arca nemhogy piros
236 II | mondani: hirtelen befogta a száját.~– Ki ne fújd az
237 II | aranyfüggő, hogy került a füledbe?~A leány elnevette
238 II | hogy került a füledbe?~A leány elnevette magát.~–
239 II | ötvösnél Újvárosban.~Ekkor a legény megfogta a leánynak
240 II | Ekkor a legény megfogta a leánynak mind a két kezét,
241 II | megfogta a leánynak mind a két kezét, s szelíden, lágy
242 II | Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot. Azt mondják „
243 II | mondják „hazug kutya”! Pedig a kutya nem hazudik. Másképpen
244 II | Másképpen ugat, ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a
245 II | a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonyít,
246 II | de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában
247 II | téveszti a maga ugatását. A kutyában van becsület. Csak
248 II | Engem soha nem vitt rá a lelkem. Nem fordul rá a
249 II | a lelkem. Nem fordul rá a nyelvem a hazugságra. Nem
250 II | Nem fordul rá a nyelvem a hazugságra. Nem is bajusz
251 II | tacskó kölyökéből, aki fél a veréstől. Látod, mikor a
252 II | a veréstől. Látod, mikor a múlt ősszel itt voltak az
253 II | minket is mind beállítottak a pusztáról. A nemes város
254 II | beállítottak a pusztáról. A nemes város itthon akart
255 II | minket bojtárokat tartani a gulya, ménes mellett; mert
256 II | sora van. Előre megkenték a deputációnak a markát. A
257 II | megkenték a deputációnak a markát. A felcserek kinek-kinek
258 II | a deputációnak a markát. A felcserek kinek-kinek megsúgták
259 II | untáglik”-nak eresszék. A Lacza Ferkó, az ráállt a
260 II | A Lacza Ferkó, az ráállt a fortélyra. Azt hazudta magára,
261 II | magára, hogy süket, mint a fekete föld, a trombitaszót
262 II | süket, mint a fekete föld, a trombitaszót se hallja meg.
263 II | se hallja meg. Nekem majd a szemem égett ki miatta.
264 II | olyan jól hall, hogy éjjel a sötétben a marha bőgéséről
265 II | hall, hogy éjjel a sötétben a marha bőgéséről meg tudja
266 II | bitang marha keveredett-e a gulya közé, vagy tehén hívja
267 II | eltévedt borját. Tudott hazudni a cudar! Mikor aztán énreám
268 II | Mikor aztán énreám került a sor, engem is össze-vissza
269 II | is össze-vissza vizitált a felcser, s azt sütötte ki
270 II | sütötte ki felőlem, hogy a szívem rendetlenül dobog. – „
271 II | azt mondtam rá, annak nem a szívem az oka, hanem az
272 II | szívem az oka, hanem az a sárga rózsa ott a hortobágyi
273 II | hanem az a sárga rózsa ott a hortobágyi csárdában!” Az
274 II | ösztököltek, hogy hagyjam rá, amit a doktor mond: „szívtágulásom
275 II | Nincs nekem semmi hibám a világon.” – Be is soroztak
276 II | azért megbecsültek ám: még a hajamat sem vágták le; elküldtek
277 II | elküldtek Mezőhegyesre a méneshez katonacsikósnak. –
278 II | aztán fél esztendő múlva a nemes város letette értem
279 II | váltságot, hogy visszaszerezzen a cifra méneshez, ahol nagy
280 II | forintot én majd leszolgálom a két kezemmel: de nem szolgáltam
281 II | kezemmel: de nem szolgáltam le a hazug szájammal, ahogy az
282 II | hazug szájammal, ahogy az a másik.~A leány ki akarta
283 II | szájammal, ahogy az a másik.~A leány ki akarta húzni-vonni
284 II | leány ki akarta húzni-vonni a két kezét a legényéből,
285 II | húzni-vonni a két kezét a legényéből, s tréfával akarta
286 II | s tréfával akarta elütni a dolgot.~– Ejnye Sándor,
287 II | megtanultál prédikálni ott a császár kenyerén. Ennyi
288 II | magad! Tudom én, hogy mi van a begyedben. Gyönge nép a
289 II | a begyedben. Gyönge nép a leány, azt gondolod, nincsen
290 II | Anélkül megfognák. Nyúlnak a gyors lába, madárnak a szárnya,
291 II | Nyúlnak a gyors lába, madárnak a szárnya, az ami a leánynak
292 II | madárnak a szárnya, az ami a leánynak a hamis szája. –
293 II | szárnya, az ami a leánynak a hamis szája. – De hát látod,
294 II | olyan ember vagyok, aki a nálamnál gyöngébbet soha
295 II | Felőlem nyúl ott maradhat a bokorban, madár a fészkében:
296 II | maradhat a bokorban, madár a fészkében: én fel nem riasztom.
297 II | úgy megítéllek, mintha ezt a te szép, tiszta halovány
298 II | ronggyal. – Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most
299 II | Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig
300 II | fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem, egyik levele
301 II | leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy
302 II | ilyen sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet
303 II | ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit
304 II | akárhogy összetöröd vele a szívemet.~– S aztán mit
305 II | Amim megmarad belőle.~A leány tudta a szokást; hajnalban
306 II | megmarad belőle.~A leány tudta a szokást; hajnalban bor mellé
307 II | bor mellé szalonnát eszik a legény, paprikával, fehér
308 II | tette. Nem is vetették meg. A bojtár előhúzta a csizmaszára
309 II | vetették meg. A bojtár előhúzta a csizmaszára mellől a csillagos
310 II | előhúzta a csizmaszára mellől a csillagos nyelű hegyes kését,
311 II | hegyes kését, szelt magának a cipóból, szalonnából, s
312 II | szalonnából, s hozzálátott.~A nyitott ajtón bejött a komondor,
313 II | A nyitott ajtón bejött a komondor, s nagy farkcsóválva
314 II | nagy farkcsóválva odament a bojtárhoz, a fejét odatörülte
315 II | farkcsóválva odament a bojtárhoz, a fejét odatörülte a két térdéhez,
316 II | bojtárhoz, a fejét odatörülte a két térdéhez, s aztán leült
317 II | térdéhez, s aztán leült eléje, a szeme közé nézve, egyet
318 II | nyájasan ásított nagyot.~– Még a Bodri is rád ismer.~– A
319 II | a Bodri is rád ismer.~– A kutya csak megtartja a hűséget;
320 II | A kutya csak megtartja a hűséget; de a leány elfelejti.~–
321 II | megtartja a hűséget; de a leány elfelejti.~– Hej Sándor,
322 II | nem tudtad kimondani azt a kis hazugságot, amit kellett
323 II | katonacsikósnak! Nem jó a leányt egymagára hagyni;
324 II | hagyni; nem jó az orgonafának a kerítésen kihajolni, amikor
325 II | megkívánják, szakítanak róla.~Erre a szóra csak kifordult a falat
326 II | Erre a szóra csak kifordult a falat a legény szájából;
327 II | szóra csak kifordult a falat a legény szájából; odadobta
328 II | legény szájából; odadobta a kutyának; az bekapta.~–
329 II | igazán mondtad.~– Hát tudod a nótát: „ha a záporeső a
330 II | Hát tudod a nótát: „ha a záporeső a lányt megáztatja,
331 II | a nótát: „ha a záporeső a lányt megáztatja, a legény
332 II | záporeső a lányt megáztatja, a legény subája bizony betakarja.”~–
333 II | tudom: „utánament lassan a lány a legénynek; mert tulipános
334 II | utánament lassan a lány a legénynek; mert tulipános
335 II | is mindenkinek csóválod a farkad, akit szalonnázni
336 II | akit szalonnázni látsz.~A paripa odakünn az udvaron
337 II | udvaron nyeríteni kezdett; a leány kiment, s idővártatva
338 II | Hol jártál?~– Bekötöttem a lovadat az istállóba.~–
339 II | azt szoktam.~– De most más a szokás. Megyek íziben odább.~–
340 II | nem falatozol? Nem ízlik a szalonna, fehér cipó? Jobbhoz
341 II | fehér cipó? Jobbhoz szoktál a császár kosztján? No megállj!
342 II | hozok.~Azzal kinyitotta a faliszekrény ajtaját, s
343 II | csirkét. Tudta, hogy ez a kedves csemegéje a bojtárnak,
344 II | hogy ez a kedves csemegéje a bojtárnak, rántott csirke
345 II | hidegen.~– Hát ez kinek a maradéka? – kérdé a legény
346 II | kinek a maradéka? – kérdé a legény gyanúsan.~– Mit kérded,
347 II | Ha nem hiszed, itt van a vendégkönyv: megláthatod
348 II | vendégkönyv: megláthatod benne a neveiket.~– Elhiszem hát.~
349 II | neveiket.~– Elhiszem hát.~A bojtár hozzálátott a kedvenc
350 II | hát.~A bojtár hozzálátott a kedvenc ételéhez.~A nagy
351 II | hozzálátott a kedvenc ételéhez.~A nagy cirmos kandúr addig
352 II | kandúr addig ott mosdózott a kemence padkáján, most egyet
353 II | azután leugrott, odament a bojtárhoz, megmérte a két
354 II | odament a bojtárhoz, megmérte a két talpa körmével a csizma
355 II | megmérte a két talpa körmével a csizma szárán, milyen magas
356 II | szárán, milyen magas lesz a hó a télen; aztán felszökött
357 II | milyen magas lesz a hó a télen; aztán felszökött
358 II | ölébe, odatörleszkedett a kezéhez, nagyokat taszítva
359 II | nagyokat taszítva rajta a fejével; egyenkint megnyalogatta
360 II | dorombolni.~– Látod? Ez a macska is hogy hízelkedik
361 II | neked.~– Nem is kérdem én a macskától, hogy kinek az
362 II | tegnap! – Hát mit fizetek a „pakene hendliért?”~– Te
363 II | sietsz olyan lóhalálában?~– A mátai pusztára viszek levelet
364 II | pusztára viszek levelet a doktornak.~– Azt ugyan nem
365 II | órakor ment itt keresztül, a vendég urakat kereste, aztán
366 II | maga is utánuk baktatott a laptikájával a zámi pusztára.
367 II | baktatott a laptikájával a zámi pusztára. A bécsi urak
368 II | laptikájával a zámi pusztára. A bécsi urak gulyát vásárolni
369 II | gulyát vásárolni jöttek a debreceni uraktól. Az egyikük
370 II | egyikük egy morva grófnak a tiszttartója, aki a mi alföldi
371 II | grófnak a tiszttartója, aki a mi alföldi fajta marháinkat
372 II | akarja otthon tenyészteni, a másik német úr valami piktor.
373 II | piktor. Engem is lerajzolt a kis könyvébe, aztán meg
374 II | kis könyvébe, aztán meg a gulyásbojtárt is.~– Hát
375 II | gulyásbojtárt is.~– Hát a gulyásbojtár is itt volt?~–
376 II | azért küldték, hogy vezesse a hortobágyi pusztán keresztül
377 II | pusztán keresztül az urakat a zámi karámig.~– Az ám a
378 II | a zámi karámig.~– Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár
379 II | Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár egy órával
380 II | mint azok az urak, akiket a zámi karámhoz kellett neki
381 II | mondott, bizonysága volt rá az a ragyogó könnycsepp, ami
382 II | ragyogó könnycsepp, ami a szemébe szökött, akárhogy
383 II | szökött, akárhogy titkolta.~A bojtár nem is haragudott
384 II | nem is haragudott azért a könnyért, hiszen igaz volt.
385 II | Inkább félrefordította a fejét, hogy ne lássa, mikor
386 II | fejét, hogy ne lássa, mikor a leány megtörli a szemét.
387 II | mikor a leány megtörli a szemét. Szájába dugta a
388 II | a szemét. Szájába dugta a kurtaszárú pipáját. Az a
389 II | a kurtaszárú pipáját. Az a szájba szorított pipa tilalom
390 II | szájba szorított pipa tilalom a csókra.~– Hát aztán hová
391 II | csókra.~– Hát aztán hová megy a gulyás olyan messze?~– Elviszik
392 II | Morvaországba, számadó gulyásnak a mellé a gulya mellé, amit
393 II | számadó gulyásnak a mellé a gulya mellé, amit ma kiválogatnak
394 II | mellé, amit ma kiválogatnak a zámi pusztán. Ott lesz neki
395 II | Meg is becsülik ott, mert a magyar gulyával csak a magyar
396 II | mert a magyar gulyával csak a magyar gulyás tud bánni.~–
397 II | bánni.~– S te nem mégy el a Ferkóval számadó gulyásnénak?~–
398 II | láncra nem volnék kötve ehhez a pusztához, meg tehozzád.
399 II | téged szeretlek igazán. A te rabod vagyok.~– Ez sem
400 II | előre, hogy akit egyszer a te két szemed megigézett,
401 II | amikor már ott jár, ahol a csillag sem éri utol. Velem
402 II | tettél! Mikor belelőttél a szemeddel a szemembe, attól
403 II | Mikor belelőttél a szemeddel a szemembe, attól lettem a
404 II | a szemembe, attól lettem a bolondod.~– Hát én nem voltam
405 II | estéjén? Nem viseltem-e a selyemkendődet, pedig azt
406 II | újvárosi búcsún? mikor ugrattad a kacki menyecskéket?~– Csak
407 II | menyecskéket?~– Csak azt a sárga rózsát ne szúrtad
408 II | rózsát ne szúrtad volna a kalapja mellé!~– Hát hisz
409 II | kalapja mellé!~– Hát hisz itt a párja, ha ideadnád a kalapod,
410 II | itt a párja, ha ideadnád a kalapod, mindjárt rajta
411 II | lenne.~– Nem! Énnekem az a rózsa kell, amit a gulyásnak
412 II | Énnekem az a rózsa kell, amit a gulyásnak adtál. S nem nyugszom
413 II | nyugszom meg addig, amíg az a kezembe nem kerül.~A leány
414 II | az a kezembe nem kerül.~A leány összekulcsolta a kezeit,
415 II | A leány összekulcsolta a kezeit, úgy rimánkodott
416 II | kezeit, úgy rimánkodott a legénynek.~– Sándor! Szentem!
417 II | engem; de egyikünk összetöri a másikat.~– Ezért mondjon
418 II | haragszol meg rám.~– Terád nem. A leány nem tehet arról, hogy
419 II | felejtettelek el.~– Ahogy a nóta mondja: „akárki ült
420 II | akarod, hogy masinát vegyek a boltban?~– Masinát, ugye?
421 II | megfelelni, mint ha beleestek a gödörbe, vesztek három pakli
422 II | vesztek három pakli masinát a zsidónál, forró kávéba dobjátok,
423 II | estem”. – „Ki húzzon ki?” – „A Decsi Sándor.” – Akkor ugye
424 II | Régen volt az! Akkor még a „dorozsmai malom” nótáját
425 II | nótát hoztál? – kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott
426 II | leány. S azzal odakuporodott a legény mellé a padra. –
427 II | odakuporodott a legény mellé a padra. – Danold el nekem,
428 II | tőled.~Az már fele útja a kibékülésnek, ha a legényt
429 II | útja a kibékülésnek, ha a legényt rá lehet bírni,
430 II | új nótáját.~Decsi Sándor a falnak vetette a hátát,
431 II | Sándor a falnak vetette a hátát, s az egyik kezét
432 II | hátát, s az egyik kezét a kalapjára, a másikat az
433 II | egyik kezét a kalapjára, a másikat az asztalra téve,
434 II | asztalra téve, rákezdé azt a mélabús dallamú nótát, mely
435 II | nótát, mely úgy hozzáillik a vers tartalmához:~„Nem fúj
436 II | vers tartalmához:~„Nem fúj a szél, megállott a dorozsmai
437 II | Nem fúj a szél, megállott a dorozsmai szélmalom. ~Hová
438 II | az oka … ez az oka, hogy a malom megállott!”~Ez is
439 II | pusztában termett nóta, mint a katángkóró, amit kitép a
440 II | a katángkóró, amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja
441 II | végigtáncoltatja határról határra.~A leány utána próbálta danolni
442 II | leány utána próbálta danolni a nótát. Egyszerre a fülébe
443 II | danolni a nótát. Egyszerre a fülébe ment az: ahol nem
444 II | ment az: ahol nem tudta, a legény kisegíté, szájába
445 II | legény kisegíté, szájába adta a hangot; máskor is így tették;
446 II | megcsókolták egymást: az volt a vége.~Most azonban Decsi
447 II | Decsi Sándor csak megint a szájába dugta a makrapipáját,
448 II | csak megint a szájába dugta a makrapipáját, mielőtt Klári
449 II | elénekelte.~– Hát már azt a csúnya pipát megint a szádba
450 II | azt a csúnya pipát megint a szádba kellett dugnod? –
451 II | dugnod? – mondá duzzogva a leány.~– Magam is olyan
452 II | S egyet taszított rajta a könyökével.~– Hát akkor
453 II | kettőt.~Olyan elevenen adta a perlekedőt a leány, hogy
454 II | elevenen adta a perlekedőt a leány, hogy még a Bodri
455 II | perlekedőt a leány, hogy még a Bodri kutyát is megtévesztette
456 II | is megtévesztette vele. A komondor azt hitte, hogy
457 II | asszonya igazán haragszik arra a csúnya emberre, s felugrott
458 II | keményen megugatta.~Erre a leány aztán elnevette magát.~
459 II | aztán elnevette magát.~De a legényre se magátul nem
460 II | legényre se magátul nem jött a nevetés, se a leányról nem
461 II | magátul nem jött a nevetés, se a leányról nem ragadt el rá.
462 II | volt tömve.~Akkor aztán a leány elkezdte körülcirógatni.~–
463 II | Világért el nem rontanád a szépségedet azzal, hogy
464 II | hogy elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed, hogy
465 II | bogárszemed, hogy összehúzódna; ez a te piros szád, hogy kétfelé
466 II | nevetni találnál: elveszne a szépséged bele.~– Nem is
467 II | jól fizettelek? Kevés volt a béred?~– De olyan sok volt,
468 II | rózsán. Hát már irígykedel a jó pajtásodra? A kenyeres
469 II | irígykedel a jó pajtásodra? A kenyeres társadra. Mit tehet
470 II | városi gavallérnak megfájdul a szíve a rózsákra, ott áll
471 II | gavallérnak megfájdul a szíve a rózsákra, ott áll előtte
472 II | százféle fajta. Nem tudod a nótát: „De a parasztlegény
473 II | Nem tudod a nótát: „De a parasztlegény baján – nem
474 II | parasztlegény baján – nem segít csak a parasztlány.”~– Még pártját
475 II | pártját fogod?~– Hát ki a hibás? A leány-e, aki azt
476 II | fogod?~– Hát ki a hibás? A leány-e, aki azt danolja: „
477 II | túnná, tönné rúla.” Avagy a legény, aki ezt megérti?~–
478 II | megérti?~– Még magadra veszed a hibát.~– Azt mondtad, hogy
479 II | hogy megbocsátasz.~– Tartom a szóm.~– Hát szeretni fogsz?~–
480 II | szeretni fogsz?~– Majd.~– A „majd” nagy szó.~– Most
481 II | szeretsz, ahogy mutatod?~Erre a legény felállt az asztal
482 II | felállt az asztal mellől, s a makrapipáját a kalapja magas
483 II | mellől, s a makrapipáját a kalapja magas karimája mögé
484 II | mögé tette. Aztán átölelte a leánynak a vállát, úgy beszélt
485 II | Aztán átölelte a leánynak a vállát, úgy beszélt a szeme
486 II | leánynak a vállát, úgy beszélt a szeme közé nézve.~– Tudod
487 II | Tudod galambom, kétféle a hideglelés: forróláz, meg
488 II | forróláz, meg hidegláz. A forró erősebb, a hideg tartósabb.
489 II | hidegláz. A forró erősebb, a hideg tartósabb. Kétféle
490 II | hideg tartósabb. Kétféle a szerelem is. A forró erősebb,
491 II | Kétféle a szerelem is. A forró erősebb, a hideg tartósabb.
492 II | szerelem is. A forró erősebb, a hideg tartósabb. Az egyik
493 II | tartósabb. Az egyik elmúlik, a másik visszajár. – De hát
494 II | visszajár. – De hát nem cifrázom a szót; magyarán beszélek.
495 II | magyarán beszélek. Én voltam a hibás. Ha én rá nem leheltem
496 II | én rá nem leheltem volna a sárga rózsára, nem nyílott
497 II | én hozzád hűségesen, mint a harmadnapos hideglelés,
498 II | csikós leszek, megyünk együtt a paphoz. S aztán élünk nagy
499 II | legkedvesebb fia lesz is, betöröm a fejét! Itt a kezem.~Decsi
500 II | is, betöröm a fejét! Itt a kezem.~Decsi Sándor odanyújtá
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3228 |