Rész

 1 I   |         nagy gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán
 2 I   |        mellett, cimbora!~– Hát van annak, aki megszolgálja.~– No
 3 II  |           paripáját; ő meg sietett annak a sárga rózsának a termőfáját
 4 II  |          rózsát megszagolta!~Aztán annak a leánynak is csak „sárga
 5 II  |    virágszál lett belőle. Nem volt annak az arca piros, mint a többi
 6 II  |      alatta tiszta kétszél kötény, annak a korcában lóg a söntés
 7 II  |         Csak tartsd meg a rózsádat annak, aki érdemesebb reá.~– Sándor!
 8 II  | rendetlenül dobog, azt mondtam rá, annak nem a szívem az oka, hanem
 9 II  |          Csárdába vendégek járnak. Annak rántok csirkét, aki megfizeti.~–
10 II  |            elfelejt, de aki férfi, annak legyen emlékezete!~– Úgy
11 II  |            körülötted legyeskedni, annak Isten engem úgy segéljen,
12 II  |        azért kutyával húzatták ki, annak a farkához kötve. Hogy Kirké
13 III |     napfölkeltét a pusztán, amiről annak, aki azt élő szemével nem
14 III |       kiviszik a nagy tömeg közül, annak az anyja önkényt utána megy.
15 III |        nyakán az öblös kolompot, s annak a hangjára fölzendül a pusztai
16 III |            úgy utána vetette magát annak a sárgaképű leánynak ott
17 III |           már feljött a nap?~– Hát annak is én vagyok az oka, hogy
18 III |           csak a falka el nem érte annak a hullámzó tündértengernek
19 IV  |          lovat is megbolondította. Annak is szakadt a tajték a szájából.~
20 IV  |         meg? Egy pusztai mén! Hisz annak már háromnegyedrész lelke
21 IV  |            visszakerült a kertből (annak elébb segíteni kellett a
22 IV  |           Nem olyan fusermódra van annak a testéhez fércelve a lelke.~–
23 IV  |       doktor lábához, s megragadva annak a kezét, össze-vissza csókolá.~–
24 IV  |            most már tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most
25 IV  |        erős szíve van.~Meg is jött annak a jutalma.~Az az öröm, hogy
26 V   |          fölébreszté: valahányszor annak a fejére hideg borogatást
27 V   |          hozzá a vizespalackot.~De annak nem volt annyi erő a karjában,
28 VI  |            a regement-auditor elé: annak megfelelek.~A bíró hidegvérrel
29 VI  |        leány.~– Hát Sándor vagyok. Annak kereszteltek.~A bíró kérdezé:~–
30 VII |          lókupec is odavetődik; de annak csak állva szabad belebeszélni:
31 VII |        Mikor a gulyásbojtár bejön, annak is szorítanak helyet az
32 VII |           itt többet senki szóhoz. Annak a szekere azonban megrekedt
33 VII |          mint mink: hogyan történt annak a csikósbojtárnak a megétetése
34 VII |            hallott: mi volt az oka annak, hogy az a szép leány ilyen
35 VII |            nevét, édes ifjasszony, annak a gulyásbojtárnak?~– Dehogyisnem
36 VII |    odatámasztotta a szalmaszékhez, annak a jeléül, hogy az a szék
37 VIII|        Ejnye, de kozmás illata van annak a paprikás halnak! – jegyzé
38 VIII|            csordát többet! Üthetik annak a nyomát bottal! – kiabált
39 VIII|          kalapzsírt tesznek. Mikor annak a füstjét megérzi a szarvas
40 VIII|       Debrecen Városa”. Nem szabad annak a tehenekkel elszökni. Mire
41 IX  |         összegöngyölített pányvát, annak a végét a balkezére csavarva,
42 IX  |    matematikai pontossággal talált annak a nyakába, s egyszerre ráfojtódott.
43 IX  |       dacára: egészen oda magához. Annak már ki voltak dülledve a
44 IX  |             Nem igen odavergál biz annak az öröme – dörmögé vissza
45 X   |          ezüst. Mikor igazat mond, annak is fele hazugság; mikor
46 X   |           hazugság; mikor hazudik, annak is fele igaz … Sohasem tanulja
47 X   |    gazdátlan lónak.~De nem kellett annak az elfogdosásához semmi
48 X   |           csináltam volna?” – „Hát annak, hogy elébb te magad bolondultál
49 X   |      keednek az a királydárda? Nem annak volt ez az ütés szánva…~–
50 XI  |         hortobágyi csárdánál, mert annak a nagy székifüves térnek,
51 XI  |          Juhász volt mind a kettő: annak a lova a csacsi.~A Decsi
52 XI  |           könyökig feltűrve. („Jó” annak most minden ember, aki előtte
53 XI  |             anyád mellé kuporodsz: annak is nagyot hazudsz.”~S azzal
54 XI  |            csillapítsam a tüzemet. Annak a másiknak odabenn csak
55 XI  |            fel. Legyünk egyformák.~Annak a másiknak odabenn bizonyosan
56 XI  |             a botját végigfektette annak a botja mellé, s aztán leült
57 XI  |            lovon járó legényekhez. Annak a juhásznak már az ősapja
58 XI  |        apósát a tarka bárányokkal; annak is hazudott; kicsalta a
59 XI  |       szemét az Ézsau kesztyűivel: annak is hazudott; nem csoda hát,
60 XI  |            s megfordítva a váltót, annak a hátulsó lapjára a saját