Rész
1 I | baktatni.~– Hát ne firtasd te ezt, pajtás. A te holdas
2 I | firtasd te ezt, pajtás. A te holdas pejkódat is sokszor
3 II | Máskor is az voltam, de te mégsem mondtad.~– Az másik-máskor
4 II | leány elnevette magát.~– Óh te buksi! Hisz ez tulajdon
5 II | tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál nekem; csakhogy én
6 II | rossz nézéssel sem. De ha te énnekem hazugságot mondasz,
7 II | megítéllek, mintha ezt a te szép, tiszta halovány orcádat
8 II | másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen sárga rózsám,
9 II | szegénynek”. – Coki kutya! Te is mindenkinek csóválod
10 II | a „pakene hendliért?”~– Te semmit. Megfizetett érte
11 II | magyar gulyás tud bánni.~– S te nem mégy el a Ferkóval számadó
12 II | számadó gulyásnénak?~– Tudod te azt, gonosz, hogy nem megyek.
13 II | pusztához, meg tehozzád. Tudod te azt jól, hogy csak téged
14 II | téged szeretlek igazán. A te rabod vagyok.~– Ez sem úgy
15 II | van, ahogy mondod. Tudod te azt jól előre, hogy akit
16 II | előre, hogy akit egyszer a te két szemed megigézett, visszatér
17 II | akárki ült az ölembe, mégis te voltál eszembe”. No hát
18 II | vagy. Ilyen legény, mint te, csak guzsalyszárnak való:
19 II | szerettelek. Olyan legényt, mint te, kapok minden ujjamra kettőt.~
20 II | úgy! gyönyörűségem! Tudod te, hogy milyen szép vagy.
21 II | elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed, hogy összehúzódna;
22 II | hogy összehúzódna; ez a te piros szád, hogy kétfelé
23 III| őket a talyigával: „csiba te!” Bottól nem fél a komondor;
24 III| nincs befejezve.~– El tudnál te engem tolni a taligádon
25 III| kiállt a karám elé.~– No te – „város füle – falu farka!” –,
26 III| számadó haragja.~– Hallod-e, te pernahajder! Velem ne hancúzz
27 III| neveiket kiáltozva: „Ruzsa te! Csákó te! Kese te!” Mind
28 III| kiáltozva: „Ruzsa te! Csákó te! Kese te!” Mind a huszonnégynek
29 III| Ruzsa te! Csákó te! Kese te!” Mind a huszonnégynek tudta
30 III| bikának a neve volt: „Büszke te!”~Ilyen kommandóra aztán
31 IV | szorították a ló derekát.~– Sándor te! Decsi Sándor! – kiálta
32 IV | hallatott.~– Nohát segíts te is! – mondá neki a doktor.~
33 VI | ittam volna.~– Sándor! – Te hazudsz? – Énértem? – kiálta
34 VI | lett a leány.~– Sándor! Te sohasem hazudtál életedben!
35 VI | játszotta a betyárt egy se, mint te.~– Hát nem jól tettem? –
36 VI | utálom. Ne fakadj sírva. Nem te vagy az az egyik. Nem tudok
37 X | lovának.~– No, már most te is mehetsz legelni, Vidám
38 X | Vidám lovacskám. Bezzeg te nem eszel egész nap, mint
39 X | nap, mint a többi lovak. Te mindig nyereg alatt vagy.
40 X | Sohasem tanulja azt ki senki … Te tudod, hogy milyen nagyon
41 X | időben, forró napsütésben, te kedves, jó lovam! Terád
42 X | az óperenciára. Nem vagy te tátos, hogy hetedhét országon
43 X | érted, amekkora magad vagy … Te egyetlen hűséges állatom …
44 X | Így ni! … Ugye tudod? … Te kedves jószágom! … Ne félj,
45 X | fekünni a véres csatamezőn, te ott maradsz nálam, s vigyázol
46 X | nyakát mind a két karjával.~– Te vagy az én egyetlen hű társam.~
47 X | földből kirántott.~– Hogy jösz te a Hortobágyra, hóka?~A bitang
48 X | fogva.~– Hogy jöttél vissza, te hóka? Hol van a gazdád? –
49 X | Hát annak, hogy elébb te magad bolondultál meg; neked
50 XI | pántlikás végeivel utána. „Ha te úgy, én is úgy!”~A csikós
51 XI | végigdúdolta a folyosón! „Ha te tudnád, amit én: ki babája
52 XI | én: ki babája vagyok én? Te is sírnál, nemcsak én…”
53 XI | Igen egyenes úton. Csak te maradj ülve, pajtás. Ne
54 XI | megmagyarázta: így hozta elő, hogy te már tudod, mi az a váltó,
55 XI | forintot én fogom megadni, nem te.~– S miért fizetnéd azt
56 XI | S miért fizetnéd azt meg te, énhelyettem?~– Azért, mert
57 XII| népet negyven esztendeig.~– Te tudod jobban. Te bújod a
58 XII| esztendeig.~– Te tudod jobban. Te bújod a bibliai történeteket.~–
|