Rész

 1 I   |       karcsú derékban, de vállban és csípőben kifejlett, hatalmas
 2 I   |      tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök, ragyogó kis fekete
 3 II  |         hangzik, a kutyák ugatnak és még azon a csahintó hangon,
 4 II  |       csúnya emberre, s felugrott és keményen megugatta.~Erre
 5 II  |         Pedig inkább-inkább harag és szerelem forrott a szívében.
 6 III |    vendégszobákkal, úri konyhával és pincével ellátva; beillenék
 7 III |          útrakelésnek egy ideális és egy praktikus oka volt.
 8 III |        nem lát egyebet, mint eget és fűtengert. Egy repülő madár,
 9 III |          gazda –, amíg a bögölyök és szúnyogok elő nem támadnak.~–
10 III |          az uraknak a jó reggelt, és aztán „siessünk! siessünk,
11 III |     füstjének illata kedves ember és barom orrának.~A talyigás
12 III |           készséget, ami embernek és baromnak szél és vihar ellen
13 III |         embernek és baromnak szél és vihar ellen védelmül szolgál.
14 III |            ami valósággal megvan, és mégis lehetetlen! Ez nem
15 III |    necsináljon a szarvas állatról és a bojtárról; így álljon,
16 III |      partjain, az Orinoco mellett és Szicíliában, olvastam Humboldt,
17 III |      telepre, ahol az állatkórház és patika van; búcsút vett
18 III |            búcsút vett az ismerős és idegen uraktól, s ezzel
19 III |             Mintha csak a druidák és a walkürök kardala volna!”~
20 III |          oldalának a rendezésével és a marsruta megállapításával
21 III |           akarta, szembeállt vele és ökleléshez készült; aztán
22 IV  |        elővehette a jegyzőkönyvét és firkálhatott, számolhatott
23 IV  |         nyargalás volt, mintha ló és lovas meg volna bolondulva.
24 IV  |          fejét, s ijedten horkolt és nyerített.~A doktor rögtön
25 IV  |     rögtön kezébe kapta a gyeplőt és az ostort, s azon igyekezett,
26 IV  |     méreggel.~A hortobágyi csárda és a mátai telep közötti puszta
27 IV  |           a mellényét a fogaival, és ő is emelt rajta. Így aztán
28 IV  |       patika is. Hanem csak lovak és tulkok számára. A doktor
29 IV  |           a főorvost, s várja meg és hozza ki ide a telepre.
30 IV  |  megértette a rábízott feladatot, és sietett azt nyélbe sütni.
31 IV  |     ajkaival.~– No hát álljon fel és beszéljen okosan. Elhozta
32 IV  |           felnyitja, tajtékzanak, és amellett nyög, erőltet,
33 V   |        leány, hogy az halálhörgés és megijedt tőle, hanem aztán
34 V   |           A beteg arra fölneszelt és nagyot ásított.~Hála az
35 VI  |        jegyzőkönyvet meghallgassa és aláírja.~A leány megvárta
36 VII |    számból. Talán maga is ismeri?~És a bojtár még most sem állt
37 VII |   egyetlen gyertyánál rágyújtott, és kiment az ivószobábul.~A
38 VII |     értekezésbe.~– Tisztelt uraim és asszonyságaim, én csak azon
39 VII |       pusztán, lovakat vásárolni, és én ott láttam a meggyilkolt,
40 VIII|          révészgazda a türelemből és élelemből kifogyott várakozókat,
41 VIII|          morva hajcsár a szekerek és a tehenek között foglalt
42 IX  |       karám, a vasaló, a szélfogó és a csordakút: csakhogy itt
43 IX  |      bajusszal, szakállal, a háta és a két lábszára kissé hajlott
44 IX  |           mellényt, kurta janklit és ánginét bugyogót, hosszú
45 IX  |     engedte a kötőféket a szájába és a fejére illeszteni; mindjárt
46 IX  | elserkentve a masinát, rágyújtott és fújta a füstöt.~A négy remondát
47 IX  |       csupa merő váltó volt: üres és kitöltött.~– Én pénzt sohasem
48 IX  |          nyolcszáztizenkét forint és 18 krajcár, holott csak
49 IX  |       járatta a Vasárnapi Újságot és a Politikai Újdonságokat;
50 IX  |           egyék egész naphosszant és soha se legyen jóllakva.” –
51 XI  |           elvörösödött a haragtól és szégyentől.~– Hogy került
52 XII |     mutatva. – Most már beviheted és ápolhatod! Neked maradt!~–