Rész

 1 I  |     karámjánál. Majd káromkodik a számadó gazda.~Hát hadd káromkodjék!
 2 I  |     pejkódat is sokszor megveri a számadó juhász szőke szamara.~–
 3 II |           Elviszik Morvaországba, számadó gulyásnak a mellé a gulya
 4 II |         te nem mégy el a Ferkóval számadó gulyásnénak?~– Tudod te
 5 II |       édesanyád”. S amint egyszer számadó csikós leszek, megyünk együtt
 6 III|       vásárolni jött bécsi urat a számadó gulyással.~A számadó gulyás
 7 III|       urat a számadó gulyással.~A számadó gulyás kiváló példánya a
 8 III|      Isten ege alatt. Csak maga a számadó alszik a gunyhó kiugró eresze
 9 III|        hagyták az urak? – kérdi a számadó.~– Egy kis számadása van
10 III|         azt a szót – magyarázza a számadó.~– Én pedig úgy szeretnék
11 III|          egyik, melyik a másik?~A számadó gulyás szánakozva néz le
12 III|        kupcihér! – zsörtölődött a számadó. – Nojszen csak kerülj elém,
13 III|      paripáját kantáron tovább.~A számadó gulyás kiállt a karám elé.~–
14 III|          felaggatott a fogasra.~A számadó még jobban kiabált: egész
15 III|           Erre még nagyobb lett a számadó haragja.~– Hallod-e, te
16 III|         Maga is elnevette magát a számadó. No hát beszéljen vele németül,
17 III|     németül beszélni! – dörmögé a számadó. – Takarodj, betyár, az
18 III|           az állat – bizonyítja a számadó.~(A pásztorember a „fű”
19 III|          rászedte már az urakat a számadó gazda. Azt mondta, csak
20 III|           száját.~– Hallja az úr! Számadó uram! Ön maga figyelmeztetett
21 III|       állkapcájában metszőfoga.~A számadó egyet sodort a bajuszán,
22 III|      kérdezi sorba mindenkitől.~A számadó azt mondja neki: „ez a délibáb”.~–
23 III|     jobban tud magyarázni, mint a számadó.~– A délibáb az Isten csudája,
24 III|           csalni, lopni.~A vevő a számadó gulyásnak is adott borravalót.~–
25 III| maradóknak, a nyeregbe szökött.~A számadó átadta neki az útravaló
26 III|         keresztyéneken! – mondá a számadó a bojtárnak.~– Durrantson
27 III|        otthon a marha – dörmögé a számadó.~– Csodálom, hogy még ezt
28 VII|      megesett az az eset, amire a számadó számított, hogy amire a
29 IX |      hortobágyi nagy híd felől.~A számadó csikós, tömzsi, vállas,
30 IX |    odasétáltak a karámhoz, ahol a számadó várt reájuk, azzal paroláztak;
31 IX |          azzal paroláztak; mire a számadó kiadá a rendeletet a bojtároknak,
32 IX |        lett volna … dörmögé a vén számadó csikós.~– Nem voltam én
33 IX |             ahogy dukált.~Az öreg számadó végigsodorintotta a bajuszát,
34 IX |          súgá Kádár Mihály uram a számadó csikósnak. – A nagylelkűség
35 IX |          öröme – dörmögé vissza a számadó csikós. – Hisz a Sándor
36 IX |       Morvaországba egy herceghez számadó gulyásnak. Így aztán helyreáll
37 IX |       emleget. A csikós számára a számadó felesége főz benn a városban
38 IX |           nap töltekezni.~Az öreg számadó még egy nyaláb nádat vetett
39 X  |           hogy agyon nem csapta a számadó gulyás. No még olyan cifrán
40 X  |          azóta mindig ösztökéli a számadó. De a bojtár nem akar még
41 X  |         két napot engedett neki a számadó.~– Kettőt? Éppen kettőt?
42 X  |           hóka lova. Mert mikor a számadó a bojtárt szidja, a bojtár
43 XI |          a karámba, s azt mondá a számadó gazdának:~– Valami dolgom
44 XI |           Beszámoltál mindennel a számadó gazdának.~– Beszámoltam.~–