1-500 | 501-779
Rész
1 I | a vasút; még nem is volt az Alföldön semmiféle vasút.
2 I | sivatag országát. A ló megy az ösztöne után. A lovasa alszik,
3 I | Gulyásbojtárnak kell neki lenni, mert az ingujja elöl össze van kötve:
4 I | pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap:
5 I | kezdi a kedvenc nótáját (tán az ébren tartja):~„Ez a csárda
6 I | keresni a tenger fűben, pedig az is teli van mindenféle sárga
7 I | a vízililiomok. De azért az elveszett rózsáját azok
8 I | visszafordítja a lovát, megkeresni az elveszettet. Ezúttal egy
9 I | csizmasarokkal azt a bogáncsot! Még az mer az ő rózsájával csókolózni!~
10 I | a bogáncsot! Még az mer az ő rózsájával csókolózni!~
11 I | kitalálná, mit csicsereg az a száz meg száz pacsirta,
12 I | rózsa van a süvege mellett, az még a számadótól sem fél.~
13 I | messziről, s sebesebbre fogva az ügetést, odarúgtatnak egymáshoz.~
14 I | különböző. Ilyenek lehettek az első magyarok, amikor Ázsiából
15 I | mellkassal; arcszíne olyan, mint az aranyozott bronzé, monyorú
16 I | mozdulattal emelte magasra az öklét a csikósbojtár, hogy
17 II | akácerdő kezdettek kilátszani az ég aljából; közöttük a hármas
18 II | levette a süvege mellől azt az árulkodó sárga rózsát; beletakargatta
19 II | csak „egy” sárga rózsa van az egész Hortobágyon, az is
20 II | van az egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében.
21 II | virága, mint a termésarany, az illata meg inkább a muskotályboréhoz
22 II | soknak a fejébe ment már ez az illat, aki azt a rózsát
23 II | Ezt sem tudni, hol vette az öreg csapláros; felesége
24 II | lett belőle. Nem volt annak az arca piros, mint a többi
25 II | sárga; azért mégsem volt az beteg szín, alatta ragyogott
26 II | beteg szín, alatta ragyogott az élet, s amikor mosolygott,
27 II | sugárzott volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája a
28 II | szeméhez, akiről nem tudta az ember, hogy kék-e vagy fekete?
29 II | összefonva: langos volt az magától is, nem kellett
30 II | megy a munka, jobban telik az idő, megrövidül az út.~Kora
31 II | telik az idő, megrövidül az út.~Kora hajnalban már,
32 II | törődik már a csaplársággal, az egész vendéglátás a leányra
33 II | vendéglátás a leányra van bízva, az ád bort, az főz, az számol.
34 II | leányra van bízva, az ád bort, az főz, az számol. Az öreg
35 II | bízva, az ád bort, az főz, az számol. Az öreg a méheit
36 II | bort, az főz, az számol. Az öreg a méheit lesi, a kaptárok
37 II | kaptárok most rajzanak.~Pedig az udvaron lódobogás hangzik,
38 II | a kezét a gyomlálás után az öntözőkannából, aztán megtörli
39 II | csak egy pandúr?~Mit tesz az, hogy „csak”? Tán hogy a
40 II | tűzni a rózsát? vagy hogy az nem érdemes rá? Pandúrja
41 II | De bizony nem pandúr volt az, akit ott talált a leány
42 II | akit ott talált a leány az ivószoba hosszú asztalának
43 II | a Decsi Sándor.~A csikós az asztalon heverő üres palack
44 II | mordult rá a legény, s az öklére támasztja a félredűtött
45 II | becsület. Leveszi a kalapját, s az asztalra teszi.~– Jó reggelt,
46 II | kisasszony”?~– Azért, mert az vagy.~– Máskor is az voltam,
47 II | mert az vagy.~– Máskor is az voltam, de te mégsem mondtad.~–
48 II | de te mégsem mondtad.~– Az másik-máskor volt.~– No
49 II | Azzal nagy kevélyen odadobta az asztalra a három kutyanyelvet. (
50 II | cirokseprűt, s összetakarította az üvegcserepeket. Aztán, tudva
51 II | Sándor! Meg akarsz ríkatni?~– Az is hamisság lesz. Még az
52 II | Az is hamisság lesz. Még az imádkozásod is az. – Hát
53 II | lesz. Még az imádkozásod is az. – Hát nem most hajnalban
54 II | befogta a száját.~– Ki ne fújd az Isten nevét hamisságra!
55 II | nevét hamisságra! Hát ez az aranyfüggő, hogy került
56 II | buksi! Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál
57 II | buksi! Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál
58 II | én megfuttattam arannyal az ötvösnél Újvárosban.~Ekkor
59 II | kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az
60 II | Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás. Engem soha
61 II | az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás. Engem soha
62 II | Nem is bajusz alá való az! Csúnya dolog az, mikor
63 II | alá való az! Csúnya dolog az, mikor egy bajuszos szájból
64 II | a múlt ősszel itt voltak az asszentálók, minket is mind
65 II | eresszék. A Lacza Ferkó, az ráállt a fortélyra. Azt
66 II | gulya közé, vagy tehén hívja az eltévedt borját. Tudott
67 II | mondtam rá, annak nem a szívem az oka, hanem az a sárga rózsa
68 II | nem a szívem az oka, hanem az a sárga rózsa ott a hortobágyi
69 II | a hortobágyi csárdában!” Az urak mind ösztököltek, hogy
70 II | szívtágulásom van.” – „De bíz az én szívem nem tág! Nem fér
71 II | nemes város letette értem az ezer forint váltságot, hogy
72 II | szükség van rám. Hát azt az ezer forintot én majd leszolgálom
73 II | a hazug szájammal, ahogy az a másik.~A leány ki akarta
74 II | nincsen más fegyvere, mint az, hogy hazudni tud. Anélkül
75 II | lába, madárnak a szárnya, az ami a leánynak a hamis szája. –
76 II | egymagára hagyni; nem jó az orgonafának a kerítésen
77 II | szájából; odadobta a kutyának; az bekapta.~– Ezt igazán mondtad.~–
78 II | látsz.~A paripa odakünn az udvaron nyeríteni kezdett;
79 II | Bekötöttem a lovadat az istállóba.~– Ki mondta,
80 II | úri vendégek voltak itt az éjjel?~– Ugyan voltak: két
81 II | télen; aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett
82 II | egyenkint megnyalogatta mind az öt ujjahegyét; aztán lefeküdt
83 II | ujjahegyét; aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett dorombolni.~–
84 II | a macskától, hogy kinek az ölében dorombolt tegnap! –
85 II | nem találod otthon, mert az hajnalban három órakor ment
86 II | jöttek a debreceni uraktól. Az egyikük egy morva grófnak
87 II | hortobágyi pusztán keresztül az urakat a zámi karámig.~–
88 II | urakat a zámi karámig.~– Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár
89 II | ment el innen, mint azok az urak, akiket a zámi karámhoz
90 II | mondott, bizonysága volt rá az a ragyogó könnycsepp, ami
91 II | dugta a kurtaszárú pipáját. Az a szájba szorított pipa
92 II | szemed megigézett, visszatér az hozzád az óperenciáról is.
93 II | megigézett, visszatér az hozzád az óperenciáról is. Beadtál
94 II | kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába egy szál hajadat,
95 II | mikor más lánnyal táncoltál az újvárosi búcsún? mikor ugrattad
96 II | rajta lenne.~– Nem! Énnekem az a rózsa kell, amit a gulyásnak
97 II | nyugszom meg addig, amíg az a kezembe nem kerül.~A leány
98 II | Egy sárga rózsa miatt!~– Az pedig el nem marad, ha még
99 II | emlékezete!~– Úgy áldjon az Isten, ahogy sohasem felejtettelek
100 II | nóta mondja: „akárki ült az ölembe, mégis te voltál
101 II | húzlak ki! Ejh! Régen volt az! Akkor még a „dorozsmai
102 II | hadd tanulom meg tőled.~Az már fele útja a kibékülésnek,
103 II | lehet bírni, hogy danolja el az új nótáját.~Decsi Sándor
104 II | falnak vetette a hátát, s az egyik kezét a kalapjára,
105 II | kezét a kalapjára, a másikat az asztalra téve, rákezdé azt
106 II | mással éled világod, – ~Ez az oka … ez az oka, hogy a
107 II | világod, – ~Ez az oka … ez az oka, hogy a malom megállott!”~
108 II | Egyszerre a fülébe ment az: ahol nem tudta, a legény
109 II | vele, megcsókolták egymást: az volt a vége.~Most azonban
110 II | makrapipáját, mielőtt Klári az utolsó taktust elénekelte.~–
111 II | is olyan csúnya vagyok.~– Az már igaz. Cudar, förtelmes
112 II | csak guzsalyszárnak való: az is az ajtó mögé támasztani
113 II | guzsalyszárnak való: az is az ajtó mögé támasztani való.~
114 II | Csak ült ott nagy komolyan, az agyarára vágott pipát szortyogtatva.
115 II | megint ott kezded? Azon az egy szál sárga rózsán. Hát
116 II | rózsákra, ott áll előtte az egész virágos kert, válogathat
117 II | mutatod?~Erre a legény felállt az asztal mellől, s a makrapipáját
118 II | erősebb, a hideg tartósabb. Az egyik elmúlik, a másik visszajár. –
119 II | más sem szagolgatta volna az illatát; darázs, lepke meg
120 II | Isten engem úgy segéljen, ha az édesapám legkedvesebb fia
121 II | hogy kiakasztá a füléből az arany függőket s odatette
122 II | csak viseld, azt mondtad, az én vettem ezüst függők ezek,
123 II | azokkal együtt a szívébe az tért vissza, ami eddig is
124 II | mátai tanyára; mert elébb az eladott marhákat kell neki
125 II | most mondtál? Egész nap az lesz a fejemben.~– Hát hogy
126 II | között rátalált a leány az újra. Selyempapirosba volt
127 II | kibontotta, akkor látta, hogy az egy hajfeltűző fésű, sárga
128 II | A leány arca ragyogott az örömtül, mikor ezt meglátta.~–
129 II | haját feltűzi a fésűre, az már azt jelenti, hogy van
130 II | hogy van vőlegénye, akkor az már nem „édesmindnyájunké”,
131 II | azt már nem illeti meg az a nóta, hogy „azt sem tudom,
132 II | pusztáról, melynek dallamától az ember maga előtt látja a
133 II | cserepcsik nyelét a kezébe fogja az ember, s bicsakkal szedi
134 II | róla a halat. Úgy ízlik az.~Hát bizony azzal mutatja
135 II | mutatja ki legjobban a leány az igaz szerelmét, hogy halat
136 II | gyönyörködik benne, hogy az milyen jóízűen falja, nyeli
137 II | milyen jóízűen falja, nyeli az ő keze süttét.~S azután
138 II | a süvegét a gerendáig, s az öklével ütött az asztalra.
139 II | gerendáig, s az öklével ütött az asztalra. Most meg rá sem
140 II | nótádat is megveted? Már az sem tetszik?~– Hogy tetszenék?
141 II | én változtam meg, hanem az időjárás. A bunda sem változik
142 II | meg a morvaországiak, akik az éjjel itt mulattak, jobb
143 II | fancsali feszület. Kivált az a piktor ugyan eszemadta
144 II | magasabb. De éppen csak az államig ér.~– Összemértétek
145 II | kéthónapos kecske a szérűn.~– S az a gulyás! Elnézte azt, hogy
146 II | már dupla gorombaság! Hát az én borom – víz?~– Nekem
147 II | spanyolviaszkkal van lepecsételve, az oldalán aranybetűs, tulipiros,
148 II | palackot felhozni abból az úri vendégek számára való
149 II | jövendőmondásért. Háladatosságból az egy bizodalmas tanácsot
150 II | ládafiókban eldugva.~Egészen olyan az a gyökér, mint egy kis ember,
151 II | olyan sírást kezd, hogy az ember meghal bele, azért
152 II | Mit tudta a leány, hogy az méreg?~
153 III | fűzfákkal szegélyezve. Az országút nem messze a csárdától
154 III | hogy azért olyan szilárd az a híd, mert az építéséhez
155 III | olyan szilárd az a híd, mert az építéséhez való meszet tejjel
156 III | meszet tejjel ojtották meg; az irigyeik ellenben azt mondják,
157 III | homokszőlők borával lett az a mész megojtva, az húzta
158 III | lett az a mész megojtva, az húzta úgy össze.~A korai
159 III | egy praktikus oka volt. Az elsőnek a festőművész örült
160 III | sincs. A praktikus ok pedig az volt, hogy a megvásárlandó
161 III | nagy tömeg közül, annak az anyja önkényt utána megy.
162 III | anyja önkényt utána megy. Az idegent, az erőszakoskodót
163 III | utána megy. Az idegent, az erőszakoskodót ugyan összedöfölnék
164 III | már összeszoktak.~Tehát az idegen urak két könnyű csézán
165 III | szarvasmarhákhoz ért, mert a lótudósnak az egész esze lovakba van verve;
166 III | lovakba van verve; hanem ennek az a nagy előnye volt a többi
167 III | debreceni urak közül pedig az egyik volt a városi biztos,
168 III | városi biztos, a másik pedig az az érdemes polgár, akinek
169 III | biztos, a másik pedig az az érdemes polgár, akinek a
170 III | hímnemű példánnyal együtt.~Az indulás órájában még fenn
171 III | indulás órájában még fenn volt az égen a fogytán levő hold,
172 III | magyarázta a festőnek, hogy az a csillag ott a magasban
173 III | el volt ragadtatva ettől az eszmétől: „Shakespeare-i
174 III | szekerekkel eljutottak oda, ahol az ember nem lát egyebet, mint
175 III | Mily felséges harmónia az ellentétekben! – rajongott
176 III | szúnyogok elő nem támadnak.~– Ez az üde pázsitszőnyeg, azokkal
177 III | Eközben megzendült a légben az a meseszép pacsirtazengés.~–
178 III | érik!~Lassankint megvirrad; az ég bíborszíne aranysárgába
179 III | szivárványos dicsfény fut együtt az emberek árnyékaival. A négyesfogatok
180 III | négyesfogatok gyorsan röpítik végig az úttalan zöld mezőn a két
181 III | sötétleni, egy ültetett erdő; az első akácpagony a fátalan
182 III | magyarázza a debreceni polgár az útitársának. – Valaha falu
183 III | ottan miféle Golgota?~– Az nem a Golgota; hanem a csordakút
184 III | vagyunk már a karámhoz.~Az akácerdőnél pihenőt tartanak.
185 III | Összebeszélés szerint itt várják be az állatorvost, aki a mátai
186 III | a festő vázlatokat fest az albumába, s egyik eksztázisból
187 III | a kocsisülésből kiáltja az uraknak a jó reggelt, és
188 III | bikáikkal.~Még ilyenkor fekszik az egész tábor: alszik-e? nem
189 III | gulyát őrző két komondor az idegen alakot a puszta közepén,
190 III | tréfát követi el velük, hogy az egyiknek a pofáját befesti
191 III | pirosra. A kutyáknak tetszik az enyelgés, amíg hízelkedésszámba
192 III | pofáikat, azt hiszik, hogy az valami idegen kutya; nekiesnek
193 III | a „taligás”. Így hívják az ifjabb gulyásnövendéket,
194 III | gulyásnövendéket, akinek az az egyik hivatala, hogy
195 III | gulyásnövendéket, akinek az az egyik hivatala, hogy talyigával
196 III | gulya után, s összegyűjti az „árva tőzeget”, amit a marhák
197 III | szolgál tüzelőül a pusztán. Az árva tőzeg füstjének illata
198 III | értelmesen tudja előadni az izenetet, amit az urak küldtek
199 III | előadni az izenetet, amit az urak küldtek a festő úrnak:
200 III | nehezebb borjút is, mint az úr. Csak tessék beleülni.~
201 III | tessék beleülni.~S ezzel az ügyes találmánnyal eléri
202 III | hangulatos vázlatot.~Aközben az urak leszálltak már a kocsikból,
203 III | alatt értik a pusztán azt az egész készséget, ami embernek
204 III | védelmül szolgál. Csak a szél az ellenség: záport, hideget,
205 III | ellen kell védelem, mert az nagy úr a pusztán. Ha a
206 III | azoknak a zugában húzódnak meg az állatok.~A gulyás lakása
207 III | vert falú kis gunyhó. De az sem arra való, hogy abban
208 III | a dohányt, paprikát, meg az igazságot. A bundáik sorba
209 III | takarójuk. Úgy alusznak az Isten ege alatt. Csak maga
210 III | meg a fabödönnel, melyben az egész hétre való eleség
211 III | feleség vasárnap délután. Az asszony benn lakik a városban.~
212 III | Hát a bojtárt hol hagyták az urak? – kérdi a számadó.~–
213 III | hangzott ez a szó. – Hát az a mi bojtárunk „betyár”?~–
214 III | szeretnék egy igazi betyárt az albumomba kapni.~– No azt
215 III | kapni.~– No azt itt nem kap az úr. Tolvajt nem szívelünk;
216 III | kondásból is válik zsivány; az is megesik, hogy a csikós,
217 III | volna lopóvá.~– Hogy lehet az?~– Hát úgy, hogy a gulyás
218 III | barmokkal bánik. Nem is ül az össze még borozni sem a
219 III | Eszerint a gulyás a pusztának az arisztokráciája?~– Értem
220 III | világon: sohasem is lesz az. Aki gavallérnak született,
221 III | gavallérnak született, szűrben is az marad. Nem lopja az el a
222 III | szűrben is az marad. Nem lopja az el a más ökrét, lovát; még
223 III | tegye fel a téns úr azt az orrbosszantót amikor köztünk
224 III | doktor szava megszakítá az értekezést.~– Uraim! jöjjenek
225 III | föld sötétkék; a köd felett az ég narancssárga; egy hosszúkás
226 III | Izzó tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból.
227 III | lefesteni. Aha! Most eléje akad az a vékony felhő. Olyan, mint
228 III | fürmender. – Nem! Ha én ezt az ötszögletű bajuszos napot
229 III | A festő földhöz csapta az ecsetjeit.~– Ezeknek a magyaroknak
230 III | a nap tovább bámultatni. Az eddigi képe csak a légkör
231 III | sugártörte káprázat volt, mikor az igazi orcája szétárasztja
232 III | többet büntetetlen. S akkor az eddig rózsaszínben pompázó
233 III | a látóhatár összemosódik az ég aljával.~S erre az első
234 III | összemosódik az ég aljával.~S erre az első napkivillanásra egyszerre
235 III | napkivillanásra egyszerre fölkerekedik az egész alvó tábor: a másfél
236 III | vezérbika megrázza nyakán az öblös kolompot, s annak
237 III | a Götterdämmerungból!~– Az ám – magyarázza neki Sajgató
238 III | hajtásával.~Egy negyedik bojtár az itatás közben azzal foglalkozik,
239 III | azzal foglalkozik, hogy az itatóvályúnál kikeresi azokat
240 III | közé vezettetni.~– Ezek az én marháim – mondja Sajgató
241 III | De hát honnan ismeri fel az a bojtár, hogy ezernyi szarvasmarha
242 III | Honnan tudja, hogy melyik az egyik, melyik a másik?~A
243 III | szarvasmarhát a világon?~– Az én szemem előtt ez mind
244 III | a gulyás szeme előtt nem az.~A lovászmester úr egyébiránt
245 III | a gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert
246 III | aztán ölje is meg, mert az abba nem hagyja. Aztán ez
247 III | szeretője: egy csikósbojtár. Az most a katonaságnál van.
248 III | sárga rózsáját.~Ezalatt az állatorvos darabonkint megvizsgálta
249 III | mámort, s a futtatás kirázta az álmosságot. Egész frissen
250 III | farka!” –, hát meghozott az ördög valahára?~A bojtár
251 III | későbben kell jönnöd, mint az urak jöttek, akiket ide
252 III | kiabált: egész nekiveresült az arca.~– Hát felelsz a-szavamra?
253 III | Hát annak is én vagyok az oka, hogy a nap feljött?~
254 III | oka, hogy a nap feljött?~Az urak nevetni kezdtek. Erre
255 III | fintorított a kérdezőre. Az ilyen firtatást szeretik
256 III | vettek be katonának – mert az orromon két lyuk van.~–
257 III | számadó. – Takarodj, betyár, az itatóhoz. Nem oda! Mit mondtam?
258 III | bárányt, s aztán odavezeti az urak elé. Gyönyörű szép
259 III | Pedig még csak harmadfű az állat – bizonyítja a számadó.~(
260 III | festő nem engedi elmúlni az alkalmat, hogy vázlatot
261 III | hogy modellnak álljon. Az az ő méltóságát csorbítja.~
262 III | hogy modellnak álljon. Az az ő méltóságát csorbítja.~
263 III | türelmetlen, gyakorlott festőnek az a szokása, hogy tréfás beszédekkel
264 III | beszédekkel mulattatja. Az urak ezalatt elmentek a
265 III | barátom, bojtár úr! Igaz-e az, amit hallottam, hogy a
266 III | marhaeladásnál?~– Igaz biz az. Most is rászedte már az
267 III | az. Most is rászedte már az urakat a számadó gazda.
268 III | száját, hogy bebizonyítsa az árulkodása igaz voltát.~
269 III | szenvedélynél is erősebb az igazságérzet.~Rögtön összecsapta
270 III | készen van, s aztán ment az útitársát fölkeresni, aki
271 III | lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést. Felnyitá
272 III | tehénnek a száját.~– Hallja az úr! Számadó uram! Ön maga
273 III | ténsuram. Benne van ez az adoma a tavalyi Kakas Márton
274 III | bakra. Azt pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott
275 III | mondták, nagyon jó. Mikor az uraknak elég volt, akkor
276 III | tartalmát. Ami a fenekén maradt, az a taligásé.~Sajgató uram
277 III | helyrehozva. Hatalmasan ízlik az egy ilyen kora hajnali csatangolás
278 III | fölakasztá a tűz fölé.~Mire az urak visszakerülnek a nagy
279 III | akkorra elkészül a gulyáshús.~Az lesz még csak a jó.~A Lacza
280 III | társaságot, s mutogatja az uraknak a puszta nevezetességeit:
281 III | eltakarították; de amióta „rönd” van az országban, az a parancsolat,
282 III | rönd” van az országban, az a parancsolat, hogy az esett
283 III | az a parancsolat, hogy az esett marhát föl kell jelenteni
284 III | doktornak a mátai tanyán, az aztán kijön, megvizitálja;
285 III | Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat mondta.~–
286 III | Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat mondta.~– Akkor köszönöm
287 III | abban semmi hiba. Így volt az, amióta az Úr Isten a Hortobágyot
288 III | hiba. Így volt az, amióta az Úr Isten a Hortobágyot ilyen
289 III | egészség valamennyi. Pedig az mind döghúson nőtt fel.
290 III | tudós urak odafenn. Nem árt az a magyarnak.~A lovászmester
291 III | útitársát.~Ezalatt föltámadt az ég alján a délibáb.~A tündérálom
292 III | olyan közel hozva, hogy az utcán járó szekereket ki
293 III | a délibáb”.~– De hát mi az a délibáb?~– A délibáb a
294 III | mint a számadó.~– A délibáb az Isten csudája, ami azért
295 III | Olvastam Flammarion könyvét az atmoszféráról: leírja abban
296 III | fata morganát: amit látni az afrikai homoksivatagban
297 III | a Jeges tenger partjain, az Orinoco mellett és Szicíliában,
298 III | kitölthette szívének keserűségét az idegenek előtt. Neki azonban
299 III | sietnie a mátai telepre, ahol az állatkórház és patika van;
300 III | patika van; búcsút vett az ismerős és idegen uraktól,
301 III | aszúvá szárad a fenyér, az a televényes legelő maradjon
302 III | hátra. A nagy gulya meg az eladásra kiszakított csorda
303 III | mándlija zsebébe tömte. Az idegen úr nem tartá fölöslegesnek
304 III | fajtával keresztezze.~– Az már más.~Eszerint nem volt
305 III | kísérő gulyásbojtárnak; az eltette az igazságokat a
306 III | gulyásbojtárnak; az eltette az igazságokat a veterinárius
307 III | marhaútleveleivel együtt az oldaltáskájába; a vezérbikának
308 III | s jó egészséget kívánva az itt maradóknak, a nyeregbe
309 III | szökött.~A számadó átadta neki az útravaló tarisznyát, abban
310 III | eltart. Azután elmondta neki az egész útirendet. Polgár
311 III | Polgár felé kell venni az utat, mert Csege felé nagy
312 III | keresztfiának, hogy magát az idegen földön megbecsülje;
313 III | orcapirulást ne hozzon; az uraságának engedelmeskedjék;
314 III | irányban előre terelje.~Az a rideg marha természetesen,
315 III | barmokat sebtiben, a resteknek az inába kapkodott: egynehány
316 III | perc alatt úgy összeterelte az egész csordát, hogy az szép
317 III | összeterelte az egész csordát, hogy az szép hadirendben indult
318 III | tovahaladt a nagy síkon az eladott falka. Az urak sokáig
319 III | síkon az eladott falka. Az urak sokáig utánanéztek,
320 III | velük. Lassankint aztán az alsó tehenek el kezdtek
321 III | ballagtak tovább, lábaikkal az ég felé kalimpálva. Bojtár,
322 III | művészklubban, engem kidobnak az ajtón.~– Ez rossz jel –
323 IV | IV.~Az állatorvos kordéja gyorsan
324 IV | a jó lovacskának: tudta az már a leckéjét könyv nélkül.
325 IV | közeledni, lóháton vágtatva.~De az olyan őrületes nyargalás
326 IV | kezébe kapta a gyeplőt és az ostort, s azon igyekezett,
327 IV | Sándor!”~Úgy látszott, mintha az is ráismerne, s a kantárt
328 IV | lovát a kocsi felé futni.~Az okos paripa fújtatva, prüszkölve
329 IV | egészen ki voltak tágulva.~Az orvos lefekteté a legényt
330 IV | gyepre, s elkezdte vizsgálni. Az ütér verése hol sebes, hol
331 IV | fokozódó kín megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak,
332 IV | a sasok megmarcangolják.~Az a paripa olyan okosan nézett
333 IV | segíteni, ha tud.~De éppen az a kérdés, hogy tud-e?~Legelső
334 IV | azt a beteggel bevetessék. Az állkapcagörcs úgy összeszorítá
335 IV | egyszersmind leveleket írt az asztalnál.~– Ide hallgass!
336 IV | hogy azonnal fogjon be az az úri csézába, s siessen
337 IV | hogy azonnal fogjon be az az úri csézába, s siessen minél
338 IV | közületek?~– Nem miközülünk való az, mert azt a doktor úr szedte
339 IV | sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt.~– A Sándor? Rosszul
340 IV | hogy a falra akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában.
341 IV | Megétette valaki.~A leány az ajtófélhez támaszkodott
342 IV | kisasszony; ne támassza be az ajtót, hadd keressem fel
343 IV | leány. – De én tudom! – Ha az lett a veszedelme? – Én
344 IV | hogy mit adjon be neki? (Az teszi meg, hogy „mindjárt”.)~
345 IV | méhrajelfogásnál), akkorra meg is tölté az őrölt kávéval a pléhdobozt.~–
346 IV | Bíz a lelke is megfagy az embernek, amikor a kínlódását
347 IV | eresztene el. – Ej, eredj az útból!~Azzal félretaszítá
348 IV | félretaszítá a famulust, s kirohant az udvarra; egy szökéssel felugrott
349 IV | ostort; rávagdalt a szürkére; az aztán vitte a kordét, ahogy
350 IV | ott azután ő is felkapott az ülésbe.~A szegény szürkének
351 IV | meg.~A doktor észrevette az ablakon át a leány jöttét,
352 IV | ment. A pitvarban elállta az útját.~– No, no! Klárika!
353 IV | méreggyökeret, s odatette az orvos elé.~– Hüh! hüh! –
354 IV | rémítsen meg, mert kiugrom az ablakon! Csak nem maga mérgezte
355 IV | leányt.~– Meghal? – kérdezé az rimánkodó tekintettel.~–
356 IV | rimánkodó tekintettel.~– Az kellene neked még, hogy
357 IV | csókolá.~– Ne csókolgasd az én kezemet; csupa mustárkovász,
358 IV | már tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most már
359 IV | mert amit maga elkövetett, az kriminalitás: azt a főorvos
360 IV | megyek. Ez a nyögés, amit az ajtón keresztül hallok,
361 IV | Engedje meg, doktor úr, az Istenre kérem, hadd legyek
362 IV | alját, hadd törülgessem az izzadó arcát.~– Ugyan mit
363 IV | magára a méregkeverőre bízom az ápolását a megmérgezettnek.~
364 IV | félretekintett, meglátta az ablakhídján azt a bűntanú
365 IV | megakadályozhatta volna, a szájába dugta az emberfő forma végével.~–
366 IV | odamenjen a beteghez. De az nem magának való; előre
367 IV | magának való; előre megmondom. Az ilyen kínlódást gyönge szívű
368 IV | Tudom jól. A famulus az úton elmondott mindent.
369 IV | ismerni rá, úgy elváltozott az arca. A szép piros színe
370 IV | homlokán halálszeplők vannak, az orcája fénylik hideg verítéktől;
371 IV | gyötrelem. De hát legyen ez az én büntetésem. Hadd legyenek
372 IV | büntetésem. Hadd legyenek az ő nyögései, nyavalygásai
373 IV | ha sírva fakad, kilököm az ajtón.~Azzal kinyitá előtte
374 IV | ajtón.~Azzal kinyitá előtte az ajtót, s bebocsátá.~A leány,
375 IV | leány, amint megpillantá az ágyon fekvő kedvesét, kékzöld
376 IV | Nagy teketóriával járt az! A két férfinak teljes erejével
377 IV | a száját. Jaj, nem megy az úgy! Ezt a vésüt kell a
378 IV | szétfeszíteni. Ne féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja a vasat,
379 IV | szemekkel ne nézne így rám.~– Az fáj legjobban, ugye? az
380 IV | Az fáj legjobban, ugye? az a két meredt szem! Magam
381 IV | állt be a betegnél: tán az ellenszer hatásától. A kínos
382 IV | is jött annak a jutalma.~Az az öröm, hogy egyszer csak
383 IV | jött annak a jutalma.~Az az öröm, hogy egyszer csak
384 IV | karika szemeivel.~Később az is megjött, hogy a száját
385 IV | már sokat enyhült a baj. Az állatorvos meg a főorvos
386 IV | nem érthette, hogy mit, de az ösztöne rávezette, hogy
387 IV | eltávozta után gördült be az udvarra egy másik kocsi.
388 IV | bolondok a leányok; ha egyszer az eszük elmegy. – Nekem „se
389 V | hogy ébren maradjanak.~Az első kakaskukorításnál aztán
390 V | azt hitte a leány, hogy az halálhörgés és megijedt
391 V | becsületes jófajta horkolás. Csak az egészséges ember tud horkolni.
392 V | és nagyot ásított.~Hála az égnek! Már ásítani is tud.~
393 V | Tudják azt mindazok, akik az idegeik zsarnoksága alatt
394 V | beteget.~Meg volt elégedve az állapotjával.~– Jól megy
395 V | dolog. Ha már szomjazik, az jó jel. Adhat neki vizet,
396 V | elmehet Klárika alunni: ott az ágya a gazdasszony szobájában.
397 V | szobájában. Majd én nyitva hagyom az ajtót, s vigyázok a betegre.~
398 V | itten. Lehajtom a fejem az asztalra: úgy alszom egy
399 V | van, a verebek csiripelnek az ablak előtt.~A beteg legény
400 V | Fel-felnyitotta a szempilláit; de az nagy erejébe kerülhetett:
401 V | kerülhetett: meg-meg leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten
402 VI | alatt talpra állt a legény.~Az ilyen pusztán nőtt „vascövek”
403 VI | túl van a bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap már jelentette
404 VI | diskurálása van veled valakinek.~Az a valaki a vizsgálóbíró.~
405 VI | szerette, s azt akarta, hogy az is úgy szeresse őtet.~Ezt
406 VI | méregkeverőnek a szembesítése az áldozatával, ami azonnal
407 VI | foganatba vétetett, amint az a jártányi erejét visszakapta.~
408 VI | nem is tudna róla, hogy az itt van, hogy az őt ápolta.
409 VI | róla, hogy az itt van, hogy az őt ápolta. Amint a legény
410 VI | előtt a vallomását, amit az újból megerősített, egy
411 VI | mi a neve:~– Decsi Sándor az én becsületes nevem! Nem
412 VI | való rajta! Hanem előbb az a zsandár menjen le innen
413 VI | Klári kisasszonynál, amikor az önnek borral szolgált?~–
414 VI | megmondhatom, ha jól föltekerem az eszemet. Hát legutoljára
415 VI | félrevezetni a bíróságot az eltagadással. A leány már
416 VI | Hát hogy mi oka volna? Az, hogy olyan a leány, hogy
417 VI | hall, hanem félrebeszél. Az a vitája a Klári leányasszonynak
418 VI | rákényszerítsen vele, hogy az őiránta való szánakozásbul
419 VI | akarom, nem mondom meg. Az a bosszúja, hogy „nem” voltam
420 VI | tudja jobban, „mi” volt az oka, „ki” volt az oka, hogy
421 VI | volt az oka, „ki” volt az oka, hogy a haját fésűre
422 VI | nem jöttél hozzám, mert az rosszabb a halálnál.~A bíró
423 VI | faköröszt! Azt is megmondhatom. Az ohati pusztában találkoztam
424 VI | A bíró bosszúsan ütött az öklével az asztalra.~– Ne
425 VI | bosszúsan ütött az öklével az asztalra.~– Ne csináljatok
426 VI | Arra, amit mondtam, hogy az igaz, megesküszöm az egy
427 VI | hogy az igaz, megesküszöm az egy élő Istenre.~S felemelte
428 VI | rontod!~– Vigyen benneteket az ördög! Bolondok vagytok
429 VI | mind a ketten – mondá ki az ítéletet a bíró. – Jegyző
430 VI | rendőrség: hova lett? Ez az ő dolguk. Önök pedig elmehetnek.
431 VI | paripája oda volt már kötve az akácfához.~A bojtár előbb
432 VI | Én nem haragszom rá. Az Isten áldja meg a doktor
433 VI | Ugyan mért tetted ezt?~– Hát az az én dolgom. Annyit mondok
434 VI | mért tetted ezt?~– Hát az az én dolgom. Annyit mondok
435 VI | naptól fogva kettőnk közül az egyiket lenézem, utálom.
436 VI | fakadj sírva. Nem te vagy az az egyik. Nem tudok többet
437 VI | fakadj sírva. Nem te vagy az az egyik. Nem tudok többet
438 VI | ami a lajbimról leszakadt. Az Isten áldjon meg.~Azzal
439 VI | a paripájára: eloldotta az akácfátul, s elrobogott
440 VII | VII.~Csakugyan megesett az az eset, amire a számadó
441 VII | VII.~Csakugyan megesett az az eset, amire a számadó számított,
442 VII | kárakatona lubickolt seregestől az özönvízben: ilyenkor nem
443 VII | Debrecenből, Újvárosból az ónodi vásárra igyekeztek,
444 VII | makkot három álló napig!~Az volt a szerencse, hogy a
445 VII | frissen vágott sertéshúst. Az ott mindjárt vásárt üthetett
446 VII | Így aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel.~A
447 VII | aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel.~A debreceni
448 VII | annak is szorítanak helyet az asztalnál; a gulyás tekintélyét
449 VII | Pundorné ifjasszony: ha egyszer az megérkezik, akkor aztán
450 VII | kondicióban jönnek a sógorával, az asztalossal. Ez tulipántos
451 VII | tulipántos ládákat visz az ónodi vásárra, Pundorné
452 VII | szokták elbódítani.~– No, már az úr jobban tudja! Mert aranylánc
453 VII | tudja! Mert aranylánc van az óráján! Hisz onnan vitték
454 VII | varjúkörmöket. Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél tanúskodni.~–
455 VII | törvényszéknél tanúskodni.~– Az úr már meg is ölte a csikóst.
456 VII | csikóst. Hiszen nem halt az meg a méregtől, csak megbolondult:
457 VII | mind odament a méregnek az ereje.~– Ahun van ni! Elküldték
458 VII | szemfödelére csinálta a bokrétákat. Az már csak szent!~– No, itt
459 VII | asszonyom, a pecsenyesütőné! az egy nappal későbben jött
460 VII | mint mink. Azt híjják be, az bizonyosan tudja.~De a Csikmákné
461 VII | Csikmákné asszonyom csak az ablakon át adhatta be a
462 VII | cipelve.~Igazán udvarias az a magyar nyelv, hogy az
463 VII | az a magyar nyelv, hogy az ilyen alakot is, mint a
464 VII | venni. Mivelhogy nemesleány, az apja nemesember. A nemesembert
465 VII | nemességre! Igaz! 48 előtt, ha az ezüstgombos mentémet fölvettem,
466 VII | de most már vehetem föl az ezüstgombos mentémet…~–
467 VII | Ugyan ne szerencsétlenkedjék az úr az ezüstgombos mentéjével! –
468 VII | szerencsétlenkedjék az úr az ezüstgombos mentéjével! –
469 VII | gubás. – Hadd beszélje el az ifjasszony, mit hallott:
470 VII | ifjasszony, mit hallott: mi volt az oka annak, hogy az a szép
471 VII | volt az oka annak, hogy az a szép leány ilyen gyilkosságra
472 VII | gyilkosságra vetemedett.~– Jaj! Az még csak a cifra dolog!
473 VII | Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az óperencián
474 VII | tudnák! De az már azóta az óperencián is túl jár. Valamennyi
475 VII | színpadi jelenet. Odavágni az ólmos bottal az asztalra,
476 VII | Odavágni az ólmos bottal az asztalra, kirúgni a széket
477 VII | nagyot rikkantani: „Én vagyok az a bojtár, akit kurrentálnak!
478 VII | kurrentálnak! No hát kinek kell az a száz tallér a fejemért?”~
479 VII | aztán majd ugrott volna az egész híres társaság; ki
480 VII | Hanem hát a gulyásnak nem az a természete. Ő már hazulról
481 VII | hazulról hozzá van szokva az okos, óvatos politikához.
482 VII | Azt kérdezé, odakönyökölve az asztalra, az ifjasszonytul,
483 VII | odakönyökölve az asztalra, az ifjasszonytul, hogy:~– Hát
484 VII | hogy:~– Hát aztán ráismert az ifjasszony csakugyan e személyleírás
485 VII | visel, mint a zsidó kupecek?~Az egész társaság nevetett
486 VII | olyan jól ismerem, mint az édes magzatomat. A nyelvem
487 VII | Lacza Ferkónak” hívják?~– Az! az! Lacza Ferkó! Verje
488 VII | Ferkónak” hívják?~– Az! az! Lacza Ferkó! Verje meg
489 VII | vele, hogy úgy ismeri, mint az édesapja egyetlenegy fiát,
490 VII | szalmaszékhez, annak a jeléül, hogy az a szék el van foglalva,
491 VII | más rá ne üljön, s azzal az asztal közepén égő egyetlen
492 VII | gyertyánál rágyújtott, és kiment az ivószobábul.~A bennmaradtak
493 VII | bennmaradtak megtették rá az észrevételeiket.~– No, ennek
494 VII | észrevételeiket.~– No, ennek az embernek nagy kő nyomja
495 VII | bűne, hogy beleártsa magát az értekezésbe.~– Tisztelt
496 VII | én tegnap délután voltam az ohati pusztán, lovakat vásárolni,
497 VII | hazudtolni? – förmedt fel rá az egész társaság. – Azzal
498 VII | Nyakon fogták, kilökték az ivószobábul.~A kiakolbólított
499 VII | kiegyengetve, ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat.~–
500 VII | nekem? Mire való a zsidónak az igazmondás?~A gulyásbojtár
1-500 | 501-779 |