Rész
1 I | hajladozik hol erre, hol arra, de azért a lába ki nem
2 I | ő rózsájával csókolózni!~Arra ismét felkap a nyergébe.~
3 II | ha búsult is danolt; van arra mindenikre nóta. Parasztleány
4 II | reggel” annyi idő után?~Arra a legény észreveszi magát:
5 II | jobb volna, ha nem járnátok arra, amerre gödör van.~– Ne
6 II | asszonya igazán haragszik arra a csúnya emberre, s felugrott
7 II | milyen messziről gondoltam én arra, amit most mondtam neked,
8 III | falú kis gunyhó. De az sem arra való, hogy abban háljanak,
9 III | elzüllik futóbetyárnak; de arra csak ember nem emlékszik,
10 III | hajcsár ezalatt vállalkozott arra a feladatra, hogy a rekesztékből
11 III | füttyentett a bojtár, s arra egy kis kuvasz előugrott
12 V | jó verset aludt.~A beteg arra fölneszelt és nagyot ásított.~
13 V | ráhagyták.~Egyszer aztán arra riadt fel a leány, hogy
14 VI | hányta oda a becirkernek, arra a kérdésre, hogy mi a neve:~–
15 VI | nem csinálok komédiát. Arra, amit mondtam, hogy az igaz,
16 VII | száz tallér a fejemért?”~Arra aztán majd ugrott volna
17 VIII| zoológikus turfa.~Emlékezünk arra az adomára, mely szerint
18 VIII| kiugrott a kompból a vízbe. S arra egy pár pillanat alatt mind
19 VIII| pedig a szarvasmarhának csak arra jó, hogy még sebesebben
20 VIII| vadállatok nyargalvást futottak arra a rekettyés felé! utánuk
21 IX | megnyerte.~– Ezt szeretném.~Arra a Decsi Sándor, szűrét,
22 IX | leoldotta a nyakáról a hurkot, s arra a szilaj állat olyan szelíd
23 IX | Miért tetszett az úrnak arra a papirosra írni, hogy nyolcszáztizenkét
24 IX | vele; az a ló pedig legyen arra elátkozva, hogy mindig egyék
25 X | hajtsalak kutat húzni! No, arra várjanak. Azt hiszik: a
26 X | taszigálnia vállát; s hogy az arra sem mozdult meg, iramban
27 X | durrantott kettőt-hármat; arra aztán a csődör szügyébe
28 XI | jeruzsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra szölke szamárra, s ellötyögni
29 XI | ellustulsz a sok sertől.~– Arra van most nekem szükségem.
30 XI | gulyásbojtár kíváncsian.~– Hát az arra való, hogy majd mikor ennek
31 XII | puszta, mégsem elég nagy arra, hogy mi ketten elférjünk
|