Rész
1 I | még a számadótól sem fél.~Egyszer aztán a lovának a nyerítése
2 II | azt jól előre, hogy akit egyszer a te két szemed megigézett,
3 II | pedig el nem marad, ha még egyszer összekerülünk. Vagy én őtet,
4 II | tulajdon édesanyád”. S amint egyszer számadó csikós leszek, megyünk
5 II | dúdolja a nóta másik versét:~„Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve; ~
6 II | borbul.~Észébe jutott, hogy egyszer járt itten egy kártyavető
7 II | tanácsot hagyott rá.~„Ha egyszer a szeretődnek a szíve hideg
8 III | a gazdával továbbgördül.~Egyszer csak észreveszi ám a gulyát
9 III | köztünk jár; mert mikor egyszer elhajtotta innen a marháit:
10 III | Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat mondta.~– Akkor
11 III | ekkor a gulyás. – Ha már egyszer a teheneket meg tetszett
12 IV | firkálhatott, számolhatott benne.~Egyszer aztán, amint ismét maga
13 IV | lovas meg volna bolondulva. Egyszer sebesen nekiiramodott a
14 IV | elfojtotta a zokogását, s ha egyszer kitört a hangja, s a doktor
15 IV | jutalma.~Az az öröm, hogy egyszer csak a szenvedő lehúnyta
16 IV | hogy bolondok a leányok; ha egyszer az eszük elmegy. – Nekem „
17 V | szikrát.~Hát ráhagyták.~Egyszer aztán arra riadt fel a leány,
18 VII | Pundorné ifjasszony: ha egyszer az megérkezik, akkor aztán
19 VIII| közeledett a víz színéhez.~Egyszer aztán nagyot mordult a bika,
20 VIII| Csak a révpénzt kell még egyszer megfizetni.~… Jó másfél
21 IX | szaporulatról számol be évenkint egyszer a számadócsikós.~Itt növekednek
22 IX | ismétlődött; a Sándor bojtár egyszer sem téveszté el a dolgát.
23 IX | Hát úgy volt az, hogy volt egyszer egy híres szent, akit Mártonnak
24 IX | lovát bekötötte az akolba. – Egyszer aztán Szent Márton odább
25 X | bosszúját. No, de legyek csak egyszer bojtár, majd nekem is lesz
26 XI | megmérgezni, mert az kifut, ha egyszer a dugóját kihúzzák.~A leány
27 XI | körülötte, csak átölelte egyszer a derekát.~A leány nem is
28 XI | a világon a hazudásnál. Egyszer hazudtam életemben, azt
|