Rész

 1 I   |         nyeregben, hajladozik hol erre, hol arra, de azért a lába
 2 II  |      kisasszony!~– „Me-e!” – mond erre a leány, piros nyelve hegyét
 3 II  |     megkívánják, szakítanak róla.~Erre a szóra csak kifordult a
 4 II  |  felugrott és keményen megugatta.~Erre a leány aztán elnevette
 5 II  |          szeretsz, ahogy mutatod?~Erre a legény felállt az asztal
 6 III |         Tocsogó”-nak híják azokat erre mifelénk.~Eközben megzendült
 7 III |     összemosódik az ég aljával.~S erre az első napkivillanásra
 8 III |          Vagy kifúrjam a füledet?~Erre aztán megszólalt a legény.~–
 9 III |          Az urak nevetni kezdtek. Erre még nagyobb lett a számadó
10 V   |     betegnek vizet adni? Azt kér.~Erre a doktor fölkelt, s kijött
11 VI  |          leány, lángoló arccal. – Erre felelj meg!~– Hát ha olyan
12 VI  | csináljatok nekem itten komédiát!~Erre aztán komoly pozitúrába
13 VII |      mindig vásárolni a szappant.~Erre a szóra a lókupec is érvényesíteni
14 VIII|           veszedelmesen dörmögni. Erre a teheneket is mind egyszerre
15 IX  |     hitelem.~– Mármost értem. Hát erre jó a váltó.~– Hát maga sohasem
16 IX  |      Decsi Sándor nagyot nevetett erre. Úgy villogott a szép fehér
17 IX  |        csípte volna meg a Sándort erre a szóra.~– Ezüstfüggőt?~–
18 X   |     kedves lovam. Nem alszom még.~Erre a mén vidáman röhögni kezdett,
19 X   |          a nap felhágott az égre, erre a titokra is megderült a
20 XI  |           rezzent fel a csikós. – Erre nem megyünk rá, édes lovam.
21 XI  |           nem gondolok, elmegyek.~Erre ittak egyet.~Kis idő múlva
22 XI  | kofaállását egész Morvaországért.~Erre megint ittak egyet.~– Hát
23 XI  |          két szeme szikrát hányt. Erre a szóra a gulyásbojtár csak