Rész
1 I | pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap: megtapintja
2 I | hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja látni a
3 I | zökkenőnél ijedten veszi észre, hogy a kalapja mellől elveszett
4 I | virágbugái közt találja azt meg. Hogy összerugdossa csizmasarokkal
5 I | pányváról; de leginkább arról, hogy a nyergének nincs terhelőszíja,
6 I | első látásra azt hinni, hogy zöldek.~A csikósbojtár alakja
7 I | a hóka lovamat?~– Azért, hogy meg hagyta magát kerültetni
8 I | gebéjétől: van egy félórája, hogy láttam a doktort a kétkerekű
9 I | az öklét a csikósbojtár, hogy a lobogós ingujja a válláig
10 II | akiről nem tudta az ember, hogy kék-e vagy fekete? mert
11 II | belenézett, azt is elfeledte, hogy a világon van. A haja is
12 II | birsalma nedvével kenni, hogy göndörré legyen, ahogy más
13 II | egy pandúr?~Mit tesz az, hogy „csak”? Tán hogy a pandúrnak
14 II | tesz az, hogy „csak”? Tán hogy a pandúrnak nem lehet a
15 II | csákójához tűzni a rózsát? vagy hogy az nem érdemes rá? Pandúrja
16 II | Lelkem! Édes!~– Azt mondtam, hogy hozz bort! – mordult rá
17 II | észreveszi magát: tudja ő, hogy mi a becsület. Leveszi a
18 II | Mért mondtad nekem azt, hogy „kisasszony”?~– Azért, mert
19 II | téglapadlóhoz vágta a palackot, hogy ezer darabra tört.~– Miért
20 II | szelíden a leány.~– Azért, hogy ne igyék belőle utánam más.~
21 II | aztán a leány azt tette, hogy levette a bojtár fejéről
22 II | kalapot; s azt kezdte vele, hogy a hajába tűzött sárga rózsát
23 II | hamisságra! Hát ez az aranyfüggő, hogy került a füledbe?~A leány
24 II | Klári édes! Nem mondom már hogy „kisasszony”. Kérlek igen
25 II | kinek-kinek megsúgták közülünk, hogy micsoda testi fogyatkozást
26 II | fortélyra. Azt hazudta magára, hogy süket, mint a fekete föld,
27 II | Hazaeresztették, pedig olyan jól hall, hogy éjjel a sötétben a marha
28 II | azt sütötte ki felőlem, hogy a szívem rendetlenül dobog. – „
29 II | Az urak mind ösztököltek, hogy hagyjam rá, amit a doktor
30 II | az ezer forint váltságot, hogy visszaszerezzen a cifra
31 II | Ne tedd magad! Tudom én, hogy mi van a begyedben. Gyönge
32 II | nincsen más fegyvere, mint az, hogy hazudni tud. Anélkül megfognák.
33 II | Sándor! De rosszul tetted, hogy nem tudtad kimondani azt
34 II | istállóba.~– Ki mondta, hogy kösd be?~– Hát mindig azt
35 II | rántott csirkét. Tudta, hogy ez a kedves csemegéje a
36 II | Látod? Ez a macska is hogy hízelkedik neked.~– Nem
37 II | is kérdem én a macskától, hogy kinek az ölében dorombolt
38 II | vendég urakat kereste, aztán hogy megtudta, hogy azok már
39 II | kereste, aztán hogy megtudta, hogy azok már elmentek, maga
40 II | itt volt?~– Hát persze, hogy itt volt, azért küldték,
41 II | itt volt, azért küldték, hogy vezesse a hortobágyi pusztán
42 II | karámig.~– Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár egy órával
43 II | Úgy elmegy vidékünkről, hogy sohasem látjuk többet.~Hogy
44 II | hogy sohasem látjuk többet.~Hogy igazat mondott, bizonysága
45 II | félrefordította a fejét, hogy ne lássa, mikor a leány
46 II | Tudod te azt, gonosz, hogy nem megyek. Mennék, ha láncra
47 II | tehozzád. Tudod te azt jól, hogy csak téged szeretlek igazán.
48 II | Tudod te azt jól előre, hogy akit egyszer a te két szemed
49 II | bolondod? Kérdeztem én, hogy mi lesz belőlem? Hívtalak
50 II | pedig azt sem mondtad, hogy jegykendő lesz-e? Leskelődtem-e
51 II | mondj ilyet. Én nem akarom, hogy ti egymással összeakadjatok.
52 II | Hát nem azt ígérted-e, hogy nem haragszol meg rám.~–
53 II | A leány nem tehet arról, hogy elfelejt, de aki férfi,
54 II | eszembe”. No hát ne mondd, hogy nehéz ember vagyok. Nem
55 II | Csak azért jöttem ide, hogy megmondjam, hogy még élek;
56 II | jöttem ide, hogy megmondjam, hogy még élek; nem haltam meg.
57 II | nem haltam meg. Tudom, hogy örülnél rajta, ha úgy volna.~–
58 II | volna.~– Sándor! Azt akarod, hogy masinát vegyek a boltban?~–
59 II | találkoztam veled, azt játszottuk, hogy „kútba estem”. – „Ki húzzon
60 II | Decsi Sándor.” – Akkor ugye hogy kihúztál?~– Ha tudtam volna,
61 II | kihúztál?~– Ha tudtam volna, hogy nem magamnak húzlak ki!
62 II | legényt rá lehet bírni, hogy danolja el az új nótáját.~
63 II | Ez az oka … ez az oka, hogy a malom megállott!”~Ez is
64 II | adta a perlekedőt a leány, hogy még a Bodri kutyát is megtévesztette
65 II | vele. A komondor azt hitte, hogy asszonya igazán haragszik
66 II | gyönyörűségem! Tudod te, hogy milyen szép vagy. Világért
67 II | rontanád a szépségedet azzal, hogy elnevetnéd magadat. Ez a
68 II | Ez a te két bogárszemed, hogy összehúzódna; ez a te piros
69 II | összehúzódna; ez a te piros szád, hogy kétfelé törne; ha nevetni
70 II | fizet engem Debrecen városa, hogy szép legyek.~– De én azért
71 II | béred?~– De olyan sok volt, hogy másnak is jutott belőle.~–
72 II | a hibát.~– Azt mondtad, hogy megbocsátasz.~– Tartom a
73 II | A leány azzal felelt rá, hogy kiakasztá a füléből az arany
74 II | az lesz a fejemben.~– Hát hogy lássad, milyen messziről
75 II | kibontotta, akkor látta, hogy az egy hajfeltűző fésű,
76 II | fésűre, az már azt jelenti, hogy van vőlegénye, akkor az
77 II | nem illeti meg az a nóta, hogy „azt sem tudom, ki babája
78 II | leány az igaz szerelmét, hogy halat süt a kedvesének.~
79 II | aztán gyönyörködik benne, hogy az milyen jóízűen falja,
80 II | legény, s annál a sornál, hogy „bevágtat a délibábos pusztára!”,
81 II | megveted? Már az sem tetszik?~– Hogy tetszenék? Nem vagyok én
82 II | bort, korcsmárosnét, s még hogy kurjongat nagy dicsőségében,
83 II | kurjongat nagy dicsőségében, hogy ő elszaladt a délibábos
84 II | sem változik meg azzal, hogy kifordítják. „Mégis bunda
85 II | az a gulyás! Elnézte azt, hogy veled táncol a német piktor?
86 II | Decsi Sándornak a veszte, hogy pecsétes palackot kért.
87 II | való borbul.~Észébe jutott, hogy egyszer járt itten egy kártyavető
88 II | lesz irántad, s azt akarod, hogy lángra kapjon, ne tégy vele
89 II | vele egyebet, mint azt, hogy adj citronyos bort neki,
90 II | gyökeret, akit úgy hívnak, hogy „nadrágujjas emberke”: ettől
91 II | úgy felforr a szerelme, hogy még a falat is keresztülássa
92 II | leánynak eszébe jutott, hogy meg lehetne azt most próbálni.~
93 II | a gyökérről.~Azt tarták, hogy mikor a földből kihúzzák,
94 II | gyökér olyan sírást kezd, hogy az ember meghal bele, azért
95 II | annak a farkához kötve. Hogy Kirké ezzel bódította el
96 II | nadragulya”.)~Mit tudta a leány, hogy az méreg?~
97 III | hortobágyi csárda, azért, hogy csárdának hívják, nem valami
98 III | debreceniek azt állítják, hogy azért olyan szilárd az a
99 III | irigyeik ellenben azt mondják, hogy a debreceni homokszőlők
100 III | praktikus ok pedig az volt, hogy a megvásárlandó teheneket
101 III | kiszakítani. Tudniillik, hogy a mátai karámnál ezerötszáz
102 III | még mulatni. Azt ígérte, hogy a karámig utól fogja őket
103 III | uradalmi tisztviselők fölött, hogy tudott magyarul. Dragonyos
104 III | polgár magyarázta a festőnek, hogy az a csillag ott a magasban
105 III | Útitársa eleget noszogatja, hogy ne azt a veszekedett sok
106 III | tréfát követi el velük, hogy az egyiknek a pofáját befesti
107 III | ragyogó pofáikat, azt hiszik, hogy az valami idegen kutya;
108 III | akinek az az egyik hivatala, hogy talyigával jár a gulya után,
109 III | gunyhó. De az sem arra való, hogy abban háljanak, el sem férnének
110 III | zsivány; az is megesik, hogy a csikós, ha megbolondul,
111 III | csak ember nem emlékszik, hogy a gulyás elvadult volna
112 III | elvadult volna lopóvá.~– Hogy lehet az?~– Hát úgy, hogy
113 III | Hogy lehet az?~– Hát úgy, hogy a gulyás folytonosan okos,
114 III | hazaviszi. Hanem azután, hogy a vásárnál nem meszeli-e
115 III | doktor kezdte magyarázgatni, hogy ez ugyanazon optikai csuda,
116 III | saját tenyerét töri, mint hogy a lovát kínozza a göppöly
117 III | közben azzal foglalkozik, hogy az itatóvályúnál kikeresi
118 III | ismeri fel az a bojtár, hogy ezernyi szarvasmarha közül
119 III | lovászmester.~– Honnan tudja, hogy melyik az egyik, melyik
120 III | taligás fiú jött jelenteni, hogy látni már a messzelátó fáról
121 III | szeretem a gyereknek a sorját, hogy úgy utána vetette magát
122 III | Hát’szen tudja keed, hogy „kuka” vagyok. (Süketnéma.)~–
123 III | találtam én ezt ki a számodra, hogy engem tréfálj meg vele.
124 III | tréfálj meg vele. Nem látod, hogy már feljött a nap?~– Hát
125 III | annak is én vagyok az oka, hogy a nap feljött?~Az urak nevetni
126 III | lovászmester azt hitte, hogy ő tud németül beszélni a
127 III | legénynek. – Azon csodálkozom, hogy el nem vitték huszárnak.
128 III | Ugyan mi hibája lehet, hogy nem asszentálták?~A bojtár
129 III | kótyagos vagy? Nem látod, hogy a tehenek már be vannak
130 III | engedi elmúlni az alkalmat, hogy vázlatot necsináljon a szarvas
131 III | sehogy sincs ahhoz szokva, hogy modellnak álljon. Az az
132 III | gyakorlott festőnek az a szokása, hogy tréfás beszédekkel mulattatja.
133 III | Igaz-e az, amit hallottam, hogy a gulyások rá tudják szedni
134 III | szétnyitotta a bikának a száját, hogy bebizonyítsa az árulkodása
135 III | maga figyelmeztetett rá, hogy a gulyások szeretik a vásárban
136 III | marhák mind olyan vének, hogy egynek sincs már a felső
137 III | generálist, aki nem tudta, hogy a szarvasmarhának nincs
138 III | miután a doktor is azt mondá, hogy bizony nincs: akkor még
139 III | feljebb.~– Hát tudom is én, hogy milyen a baromnak a machoirja?
140 III | tölteni. A festőre förmedt, hogy minek ugratta őt bele ebbe
141 III | ember volt, nem árulni el, hogy őt magát is rászedte a bojtár.~
142 III | tiszteletteljes jelentése, hogy készen van a reggeli.~A
143 III | marhatemetőt.~– Mert hát azelőtt, hogy boldog világ volt, ha egy
144 III | országban, az a parancsolat, hogy az esett marhát föl kell
145 III | halt meg, s megparancsolja, hogy mindenestül el kell temetni.
146 III | Hát bizony mink sajnáljuk, hogy annyi szép darab hús kárba
147 III | gyékényre, a karám tetejére, hogy a napon kiszikkadjon. Aztán
148 III | hajcsároknak is megtíltá, hogy a gulyáshúsból egyenek.~–
149 III | egyenek.~– Pedig meglehet, hogy ez a csalafinta csak azért
150 III | fundálta ki ezt a mesét, hogy minket elrőkönyítsen a lakomátul,
151 III | fölemelve, s olyan közel hozva, hogy az utcán járó szekereket
152 III | csudája, ami azért van, hogy a szegény pásztorember meg
153 III | doktorhoz fordul a festő, hogy magyarázza meg neki a délibábot.~–
154 III | világ.~A doktornak jólesett, hogy kitölthette szívének keserűségét
155 III | szikes lapályon legeltetni, hogy mikor nyáron ott már aszúvá
156 III | figyelmeztetni a gazdát, hogy ilyen puszta helyen vigyázzon
157 III | ami fődolog, úgy tudom, hogy a herceg nem azért vásárolta
158 III | vásárolta azt a csordát, hogy a tiszta magyar fajjal tegyen
159 III | tegyen kísérletet, hanem hogy a spanyol fajtával keresztezze.~–
160 III | nem volt hátra egyéb, mint hogy a megvásárolt csordát útnak
161 III | kötötte a keresztfiának, hogy magát az idegen földön megbecsülje;
162 III | vállalkozott arra a feladatra, hogy a rekesztékből kibocsátott
163 III | Nem „lú” ez!~– Megmondtam, hogy össze kell a teheneket kötözni
164 III | összeterelte az egész csordát, hogy az szép hadirendben indult
165 III | dörmögé a számadó.~– Csodálom, hogy még ezt a teátrumot nem
166 IV | ostort, s azon igyekezett, hogy a lovasnak útjába kerüljön.~
167 IV | a doktor.~Úgy látszott, hogy nem hallja a kiáltást, vagy
168 IV | doktor a csikóst. Valószínű, hogy ez a telepre akart eljutni,
169 IV | lelke van! Amint látta, hogy a doktor gazdája emelgetésével
170 IV | tud.~De éppen az a kérdés, hogy tud-e?~Legelső volna azt
171 IV | Legelső volna azt kieszelni, hogy miféle méreg dolgozik itt?
172 IV | segítség kellett hozzá, hogy azt a beteggel bevetessék.
173 IV | úgy összeszorítá a fogait, hogy vésővel kellett annyit tágítani
174 IV | megmondod a kocsisának, hogy én parancsolom, hogy azonnal
175 IV | kocsisának, hogy én parancsolom, hogy azonnal fogjon be az az
176 IV | kisasszonyának pedig mondd meg, hogy ami pörkölt kávé csak van
177 IV | a pácienssel. Azon légy, hogy gyorsan előkerülj.~A famulus
178 IV | úrtól van benne parancsolat, hogy azonnal küldjön be a városba
179 IV | De olyan rosszul van, hogy a falra akar mászni, s az
180 IV | támaszkodott mind a két tenyerével, hogy le ne roskadjon.~– A mi
181 IV | doktorunk nem tudja igazán, hogy mi lőtte a csikóslegényt;
182 IV | hívatja a városi doktort, hogy vizitálja meg.~A leány valamit
183 IV | de nem lehetett hallani, hogy mit.~– Eresszen hát be a
184 IV | meg azt izeni a doktor úr, hogy ami pörkölt kávé van a háznál,
185 IV | doktornak. Akkor mindjárt tudná, hogy mit adjon be neki? (Az teszi
186 IV | be neki? (Az teszi meg, hogy „mindjárt”.)~Azzal futott
187 IV | No, no! Klárika! Hát maga hogy jön ide?~– Hogy van a Sándor? –
188 IV | Hát maga hogy jön ide?~– Hogy van a Sándor? – lihegé a
189 IV | nem akarom.~– De én tudom, hogy mi baja. Beadtak neki valamit.
190 IV | Egy rossz leány. Tudom is, hogy ki volt! Azért, hogy magába
191 IV | is, hogy ki volt! Azért, hogy magába szerettesse, valami
192 IV | lett nyavalyás. Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy mi
193 IV | is, hogy ki volt, azt is, hogy mi volt.~– Kisasszony! Ne
194 IV | kezét.~– Hát tudtam én, hogy ez méreg!~– Klárika! Ne
195 IV | cigányasszony elhitette velem, hogy ha ezt a borába áztatom,
196 IV | Az kellene neked még, hogy meghaljon! Nem olyan fusermódra
197 IV | aztán a lábait csókolta. S hogy a doktor azt sem engedte,
198 IV | itatni a beteggel. Jó volt, hogy megmondta nekem, miféle
199 IV | legény. Mert most már tudom, hogy mi annak az ellenszere.
200 IV | ám magának, édes lelkem, hogy vegye nyakába a világot
201 IV | eltűnjön erről a vidékről, hogy nyomára se találjanak, mert
202 IV | doktor úr is azt hiszi, hogy rossz vagyok?~Azzal félretekintett,
203 IV | ide. Inkább megengedem, hogy odamenjen a beteghez. De
204 IV | feszíti, derekát hátratöri, hogy azt látni, hallani gyötrelem.
205 IV | szemrehányólag tekintett rá: ráfogta, hogy csuklott.~A két férfi mustárkovászt
206 IV | legény dermeteg karjait, hogy ne hánykolódjék.~– No Klárika,
207 IV | utasítást adott a leánynak, hogy mint kell a hidegvizes kendőt
208 IV | Megfogadta: úgy tett.~– No látom, hogy erős szíve van.~Meg is jött
209 IV | annak a jutalma.~Az az öröm, hogy egyszer csak a szenvedő
210 IV | szemeivel.~Később az is megjött, hogy a száját felnyitotta: nem
211 IV | egymással; a leány nem érthette, hogy mit, de az ösztöne rávezette,
212 IV | de az ösztöne rávezette, hogy őróla is beszélnek.~A főorvos
213 IV | zsandárt?~– Mindig mondtam én, hogy bolondok a leányok; ha egyszer
214 V | saját szemeit is megmosta, hogy ébren maradjanak.~Az első
215 V | Először azt hitte a leány, hogy az halálhörgés és megijedt
216 V | egyúttal gondoskodik róla, hogy a másik ébren maradjon.~
217 V | a fejét, s azt motyogta, hogy „vizet”.~A leány átkopogtatott
218 V | szobában aludt, megkérdezve, hogy szabad-e a betegnek vizet
219 V | arra riadt fel a leány, hogy már világos van, a verebek
220 V | karjában, a tenyerében, hogy azt a vizesüveget a szájáig
221 V | elkezdett; a dévaj nótát:~„Hogy ne volna jó világ?~Cigányleány,
222 VI | jelentette a doktornak, hogy ő be akar rukkolni a méneshez,
223 VI | nem mondott egyebet, mint hogy a Sándort olyan nagyon szerette,
224 VI | szerette, s azt akarta, hogy az is úgy szeresse őtet.~
225 VI | mintha nem is tudna róla, hogy az itt van, hogy az őt ápolta.
226 VI | tudna róla, hogy az itt van, hogy az őt ápolta. Amint a legény
227 VI | becirkernek, arra a kérdésre, hogy mi a neve:~– Decsi Sándor
228 VI | senkinek. Nem loptam én semmit, hogy engem zsandárokkal kísérjenek
229 VI | nyakon találom teremteni, hogy…~– No, no, no! Csak lassan,
230 VI | leány már mindent bevallott: hogy ő itatta meg önnel a mandragóragyökérrel
231 VI | büntetést vonja maga után?~– Hát hogy mi oka volna? Az, hogy olyan
232 VI | Hát hogy mi oka volna? Az, hogy olyan a leány, hogy mikor
233 VI | Az, hogy olyan a leány, hogy mikor rájön a „jó órája”,
234 VI | leányasszonynak ellenem, hogy a szemeink nem találkoznak
235 VI | vádolja be itt most magát, hogy engem rákényszerítsen vele,
236 VI | engem rákényszerítsen vele, hogy az őiránta való szánakozásbul
237 VI | szánakozásbul valljam ki, hogy kinél voltam hát, a más
238 VI | mondom meg. Az a bosszúja, hogy „nem” voltam őnála, hogy
239 VI | hogy „nem” voltam őnála, hogy feléje sem mentem, mikor
240 VI | kimondani! Most eltagadod, hogy nálam voltál negyednapja?
241 VI | az oka, „ki” volt az oka, hogy a haját fésűre feltűzte!~–
242 VI | bánom. Csak azt ne mondd, hogy soha nem kellettem neked,
243 VI | soha nem kellettem neked, hogy nem jöttél hozzám, mert
244 VI | énnekem meg kell tudnom, hogy ahol egy flagrans mérgezési
245 VI | borukból. Mindjárt éreztem, hogy valami keserű íze van. Hanem
246 VI | dúdolni „azt” azt a nótát:~„Hogy ne volna jó világ?~Cigányleány,
247 VI | komédiát. Arra, amit mondtam, hogy az igaz, megesküszöm az
248 VI | még hátra kellett maradni, hogy a vallomásról felvett jegyzőkönyvet
249 VI | vele. Nem tudta a jámbor, hogy rosszat cselekszik.~– Én
250 VI | hazug mesét mondtál, azért hogy engem megszabadíts. Eltagadtad
251 VI | megszabadíts. Eltagadtad azt, hogy valaha szerettél: azért,
252 VI | valaha szerettél: azért, hogy a testem meg ne korbácsolják,
253 VI | dolgom. Annyit mondok neked, hogy a mai naptól fogva kettőnk
254 VII | amire a számadó számított, hogy amire a tehéncsordával eljutottak
255 VII | megáradt. Akkora volt a víz, hogy a hídláb padlóját mosta.
256 VII | vadásztul.~Pedig nagy baj volt, hogy megszakadt a közlekedés: –
257 VII | napig!~Az volt a szerencse, hogy a vásárosok között volt
258 VII | asztalnál ül (azt hiszi, hogy ő különb a többinél, azért,
259 VII | tele volt pipálva a szoba, hogy alig látott a nagy füstben.~–
260 VII | Hát a biz úgy történt, hogy a szép Klárika varjúkörömmel
261 VII | közbeszólt:~– Én pedig úgy tudom, hogy a méhserbe tett gebulát,
262 VII | udvarias az a magyar nyelv, hogy az ilyen alakot is, mint
263 VII | mindjárt a Pundorné ifjasszony, hogy mi történt a korcsmárosleánnyal,
264 VII | kvártélyt adni, olyan igaz, mint hogy itt ülök. Magátul a hauzknyektul
265 VII | megvolna, úgy is lenne, hogy borsószalmára tennék, megégetnék;
266 VII | hallott: mi volt az oka annak, hogy az a szép leány ilyen gyilkosságra
267 VII | azután pedig megmérgezték, hogy láb alul eltegyék.~– Hát
268 VII | szarvasmarhánál megtanulta, hogy ennek nem kell a szarvánál
269 VII | asztalra, az ifjasszonytul, hogy:~– Hát aztán ráismert az
270 VII | a gulyásbojtárra?~– Mán hogy ráismertem-e? Hát hogy ne
271 VII | Mán hogy ráismertem-e? Hát hogy ne ismerném? Hisz éntőlem
272 VII | most sem állt elő vele, hogy úgy ismeri, mint az édesapja
273 VII | szalmaszékhez, annak a jeléül, hogy az a szék el van foglalva,
274 VII | megint odavitte a bűne, hogy beleártsa magát az értekezésbe.~–
275 VII | akarok kifejezést adni, hogy én tegnap délután voltam
276 VII | megértette a morva hajcsárokkal, hogy felváltva bemehetnek az
277 VIII| VIII.~Az a szerencse, hogy senki sem tudja – Hortobágyon
278 VIII| tudja – Hortobágyon kívül –, hogy mi az az „árvatőzeg”, amit
279 VIII| szednek. – Annyi bizonyos, hogy nem gyöngyvirág. – Ez a
280 VIII| élelemből kifogyott várakozókat, hogy a Tisza nagyot esett. Holnap
281 VIII| napsütéstül: csak úgy füstölgött.~Hogy addig is hiába ne teljen
282 VIII| indítványa elfogadtatott, hogy a révészgazda készítsen
283 VIII| is; de most az a kérdés, hogy „kinél van paprika?”~Hát
284 VIII| szűre ujjából. Látszik, hogy előrevigyázó férfiú: megtartotta
285 VIII| kámváján kellett végiglépdelni, hogy odajusson, mert a szarvasmarhák
286 VIII| amiről még Oken azt írta, hogy méreg, de vannak olyan vad
287 VIII| kapaszkodni az átjáró kötélbe, hogy a komp egyensúlyát fenntartsák;
288 VIII| curukk kéren!~Azt akarták, hogy menjenek vissza rögtön a
289 VIII| szarvasmarhának csak arra jó, hogy még sebesebben szaladjon
290 VIII| révészek hittel bizonyíták, hogy ez nem első eset. Gyakran
291 VIII| Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor a komp megindul alattuk,
292 VIII| csizmadia, akinek hivatása az, hogy szkeptikus legyen. – Sokszor
293 VIII| Sokszor hallottam én azt, hogy a ravasz betyárok, amikor
294 VIII| gulyát, azt cselekszik, hogy a pipájukba kalapzsírt tesznek.
295 VIII| betűvel, ami nem azt teszi ám, hogy „Dugdel, Veddel”, hanem
296 VIII| Dugdel, Veddel”, hanem azt, hogy „Debrecen Városa”. Nem szabad
297 VIII| sehol.~A lókupec azt mondá, hogy a bőszült vadállatok nyargalvást
298 VIII| Újváros felől, az elregélte, hogy ő már ott valahol a Hortobágyon
299 IX | mondják a diákos emberek, hogy még Jupiter átkozta meg
300 IX | megteremtette, azzal az átokkal, hogy mindig egyék, soha jól ne
301 IX | Pelikán kupec. Tudtam előre, hogy ma megtisztelnek, amint
302 IX | a negyediknél esett meg, hogy a hurok nagyon tágra volt
303 IX | betyárnép! – Dehogy árulná el, hogy valami baja esett, a világért!~
304 IX | a társaság körül. (Igaz, hogy Kádár uram debreceni pereccel
305 IX | váltóűrlapot kitölteni.~Valószínű, hogy mindnyájuk hallgatag beleegyezésével
306 IX | úrnak arra a papirosra írni, hogy nyolcszáztizenkét forint
307 IX | van, tisztelt bojtár úr, hogy én az áru átvételénél rögtön
308 IX | gulyásbojtár. Az már tudja, hogy mire jó a váltó. Nálam van
309 IX | bámulva kérdezé.~– Hát aztán hogy került Pelikán úr ismeretségbe
310 IX | gulyásbojtárral? ‘sz úgy tudom, hogy nem kereskedik tehenekkel.~–
311 IX | egy pár ezüst fülönfüggőt, hogy azt futtassa meg arannyal,
312 IX | olyan vigyori arcot csinált, hogy az ember azt hitte volna,
313 IX | az ember azt hitte volna, hogy nevet, de a két kezében
314 IX | forint.~– Hát magának persze hogy sok pénz a tíz forint. Én
315 IX | olyan tökkelütött fejű, hogy tíz forintjával dobáljam
316 IX | minden lóvásárlásnál; hanem, hogy az igazat megmondjam, szeretnék
317 IX | azt kellett volna írni, hogy „Debrecen”-ben. – Hát a
318 IX | írta volna oda: azt tudom, hogy hol van; de hogy induljak
319 IX | tudom, hogy hol van; de hogy induljak én el ezzel a váltóval
320 IX | karámot, s kockáztassam, hogy a komondorok a bugyogómat
321 IX | most azt mondhatom neki, hogy száz percent nyereséggel
322 IX | Hisz a Sándor is tudja jól, hogy a Lacza Ferkó elment már
323 IX | gyönge tíz forintokat. Hanem hogy a függőkre nézve van tisztában.
324 IX | El is követtem mindent, hogy a katonaságbul kiszabadítsam.
325 IX | akarják enni. Jó szerencse, hogy a komám azt a trafikát kifundálta,
326 IX | azt a trafikát kifundálta, hogy a Ferkót elküldje Morvaországba
327 IX | észre a súgás-búgásból, hogy őróla foly a beszéd. A magyarnak
328 IX | ismételve. Nem panaszkodhatnak, hogy nincs elég kommóciójuk.~
329 IX | észrevenni. Olyan jó kedve volt, hogy madarat lehetett volna fogatni
330 IX | kedvenc nótájátul.~„Azért, hogy én szegény vagyok, ~Fekete
331 IX | körösztapámuram, hogyan van az, hogy a ló egész nap tud enni,
332 IX | mondott. – Hát úgy volt az, hogy volt egyszer egy híres szent,
333 IX | csakhogy nem jár a Hortobágyra. Hogy magyar szent volt, abból
334 IX | szent volt, abból bizonyos, hogy mindig lovon járt. – Volt
335 IX | Azért volt pedig ez a neve, hogy el tudta csalni Szent Márton
336 IX | hozzá a nevedhez a mén, hogy soha el ne válhass tőle!
337 IX | pedig legyen arra elátkozva, hogy mindig egyék egész naphosszant
338 IX | jóllakva.” – Ezóta van az, hogy a ló egész nap legel, mégsem
339 X | még azt akarnák az urak, hogy mikor egész nap nyargaltattalak,
340 X | léptetve jött, mintha félne, hogy fölkelti, s a nyakát előre
341 X | vizsgálta lesunyt fejjel, hogy alszik-e?~– Idejöhetsz,
342 X | azt ki senki … Te tudod, hogy milyen nagyon szerettem! …
343 X | oldaladat a sarkantyúval, csak hogy hamarább odavígy hozzá! …
344 X | úgy volt.~– Azt is tudod, hogy ő mennyire szeretett engem! …
345 X | meg-meg átölelte a nyakadat, hogy még ott marasszon.~A paripa
346 X | Mert ha én megverem, tudom, hogy még az anyja is megsiratja.~
347 X | haragos indulatja.~– De hát hogy verem meg? Hiszen elbujdosott
348 X | óperenciára. Nem vagy te tátos, hogy hetedhét országon utánarepülhess
349 X | sorsban azzal fejezte ki, hogy végigfeküdt a földön, s
350 X | bojtár nem akarta megengedni, hogy a paripája még álomnak adja
351 X | hevertem a pusztán dögrováson, hogy már a sasok vijjongtak körülöttem? –
352 X | itt most a csillagos égre, hogy soha, de sohádon-soha be
353 X | fölöttem, amíg értem jönnek, hogy eltemessenek.~S mintha ki
354 X | csak nézte egy ideig; aztán hogy látta, hogy a gazdája nem
355 X | ideig; aztán hogy látta, hogy a gazdája nem mozdul, odalépett
356 X | orrával taszigálnia vállát; s hogy az arra sem mozdult meg,
357 X | iramban körülfutkosta. Hogy még a dobogásra sem ébredt
358 X | csikó, afölötti örömében, hogy csak tréfa volt ez a meghalás.
359 X | felemelte a fejét: látta, hogy a gazdája alszik, meg sem
360 X | Tavaszkor rájuk jön az indulat, hogy megunják a magányos életet
361 X | amit a földből kirántott.~– Hogy jösz te a Hortobágyra, hóka?~
362 X | maradt kötélnél fogva.~– Hogy jöttél vissza, te hóka?
363 X | hóka?~– De biz idejött. Hát hogy szalajtottátok el?~– Rájött
364 X | itthon van?~– De kicsi híja, hogy agyon nem csapta a számadó
365 X | mondott az egyebet, mint hogy ő nem tehet róla, ha a barmok
366 X | csináltam volna?” – „Hát annak, hogy elébb te magad bolondultál
367 X | de már azt nem hallottam, hogy mit, mert engem pofon vertek,
368 X | pofon vertek, elkergettek, hogy mit hallgatózom? Nem nekem
369 X | sárga rózsa! Annyit tudok, hogy mikor múlt pénteken úgy
370 X | múlt pénteken úgy volt, hogy a teheneket elhajtják, a
371 X | útjában álló ökörfarkkóróra, hogy az szerteszét repült.~–
372 X | még cihelődni. Azt hajtja, hogy egynehány nap kell a marháknak,
373 X | egynehány nap kell a marháknak, hogy kifújják magukat a nagy
374 X | pihenő nap!~– Jaj sietek, hogy mire feltápászkodik, otthon
375 X | vidd meg a Lacza Ferkónak, hogy köszönteti a Decsi Sándor! –
376 XI | csak azzal a megkötéssel, hogy nem mégy a hortobágyi csárdába. –
377 XI | Becsületemet hagyom itt, hogy be nem teszem a lábamat
378 XI | Azt elhallgatta a bojtár, hogy „ha csak úgy nem visznek
379 XI | hátulsó lábával meg a fejével, hogy a maró szörnyeket elverje
380 XI | Az ember maga is érzi, hogy valami zivatar közelít.~
381 XI | megfogadtam a csillagos égre, hogy a hortobágyi hídon át nem
382 XI | De azt nem fogadta meg, hogy a Hortobágy vizén át nem
383 XI | végignyújtva az asztalon, s nézte, hogy duzzadnak a látóhatáron
384 XI | ők már a pusztai regulát, hogy amely asztalhoz a csikós
385 XI | szamaraiakra, s csak azután, hogy egész biztonságba helyezték
386 XI | hátulján.”~Csak azután, hogy ezek elkotródtak, szólítá
387 XI | No, hát azt sem mondod, hogy „befellegzett!”, kincsem,
388 XI | Hát szabólegény vagyok én? Hogy nekem egyesével adják a
389 XI | van most nekem szükségem. Hogy csillapítsam a tüzemet.
390 XI | nem mondta meg a leány, hogy itt van az egyik.~A csikós
391 XI | még nem volna neked baj, hogy jó prédikátor lett volna
392 XI | hanem nagyobb baj az neked, hogy jó fiskális is lett volna
393 XI | volna belőlem. Azt mondod, hogy nem tartozol senki fiának
394 XI | haragtól és szégyentől.~– Hogy került ez a kezedbe? – dörmögé
395 XI | fizetett; én azt kérdeztem, hogy mi az? ő megmagyarázta:
396 XI | megmagyarázta: így hozta elő, hogy te már tudod, mi az a váltó,
397 XI | írásodat, s panaszkodott, hogy valami mulasztás van benne:
398 XI | van benne: nincs kiírva, hogy mely helyen kell fizetni,
399 XI | helyen kell fizetni, csak az, hogy Hortobágyon, az pedig nagy
400 XI | teszem elejbéd ezt az írást, hogy hozd helyre a mulasztást:
401 XI | mulasztást: ne mondja a kupec, hogy megcsalta a Hortobágyon
402 XI | szelíden beszélt a cimbora, hogy egészen elámította vele
403 XI | pajtását. Az elhitte neki, hogy itt igazán nincs egyébről
404 XI | írószerszámokat.~Aztán nézte, hogy mit mívelnek vele.~A csikós
405 XI | ujjával odabökve, s diktálta, hogy mit írjon.~„Fizetendő Hortobágyon.” –
406 XI | betűkkel.~– Hát az mire való, hogy a magad nevét írod oda? –
407 XI | kíváncsian.~– Hát az arra való, hogy majd mikor ennek az írásnak
408 XI | elsápadt. Most már tudta, hogy mi vár rá!~A leány nem értett
409 XI | eztet. Mondja meg neki, hogy mi küldjük ketten. Régi
410 XI | egyikünk majd beváltja. Hogy melyikünk az, majd elválik.~
411 XII | nagy puszta.~– Nem hiszem, hogy nagyobb lett volna az a
412 XII | mégsem elég nagy arra, hogy mi ketten elférjünk benne!~–
413 XII | vennék fel, tudom Istenem, hogy majd megritkulnának a párbajok!~
414 XII | s úgy elüté a botjával, hogy százfelé repültek a levelei:
415 XII | testemmel védtelek volna meg, hogy meg ne verhessen. Akkor
416 XII | Akkor aztán megtudtad volna, hogy téged szerettelek igazán.~
|