Rész

 1 II |               hortobágyi csárdában!” Az urak mind ösztököltek, hogy hagyjam
 2 II |                a zámi pusztára. A bécsi urak gulyát vásárolni jöttek
 3 II |             ment el innen, mint azok az urak, akiket a zámi karámhoz
 4 II |                  Talán azok a debreceni urak, meg a morvaországiak, akik
 5 III|           összeszoktak.~Tehát az idegen urak két könnyű csézán indultak
 6 III| forgópisztolyokkal ellátva.~A debreceni urak közül pedig az egyik volt
 7 III|            előadni az izenetet, amit az urak küldtek a festő úrnak: siessen
 8 III|         hangulatos vázlatot.~Aközben az urak leszálltak már a kocsikból,
 9 III|                a bojtárt hol hagyták az urak? – kérdi a számadó.~– Egy
10 III|              bíz úgy van. Ahogy a nemes urak között vannak bárók, grófok:
11 III|           későbben kell jönnöd, mint az urak jöttek, akiket ide kellett
12 III|                  hogy a nap feljött?~Az urak nevetni kezdtek. Erre még
13 III|           bárányt, s aztán odavezeti az urak elé. Gyönyörű szép állat,
14 III|              beszédekkel mulattatja. Az urak ezalatt elmentek a gulyát
15 III|                Azt pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott egy
16 III|          fölakasztá a tűz fölé.~Mire az urak visszakerülnek a nagy sétából,
17 III|               fel. Beszélhetnek a tudós urak odafenn. Nem árt az a magyarnak.~
18 III|              síkon az eladott falka. Az urak sokáig utánanéztek, amíg
19 IX |                 tekert lovagkorbács.~Az urak, leszállva a szekereikről,
20 X  |              vagy. S még azt akarnák az urak, hogy mikor egész nap nyargaltattalak,
21 XII|                téve!~Hej, ha a gavallér urak is ezt a szokást vennék