Rész

 1 I  |        kivarrva, csatos szíjon lóg le a fél válláról. Balkezében
 2 II |            szájához vitte, s addig le sem vette, amíg fel nem
 3 II |           még a hajamat sem vágták le; elküldtek Mezőhegyesre
 4 II |        kezemmel: de nem szolgáltam le a hazug szájammal, ahogy
 5 II |           ember, s bicsakkal szedi le róla a halat. Úgy ízlik
 6 III|    veszekedett sok bogáncsot fesse le; inkább azt a szép egyenes
 7 III|      számadó gulyás szánakozva néz le félvállról a kérdezőre.~–
 8 III|  álmosságot. Egész frissen szökött le a lováról még távol a karámtól,
 9 IV |        mind a két tenyerével, hogy le ne roskadjon.~– A mi doktorunk
10 IV |            Ne féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja a vasat, mint
11 VI |          előbb az a zsandár menjen le innen a hátam mögül; mert
12 VI |            Itt van a fejem, vágják le, nem bánom. Csak azt ne
13 VI |       karcsú nyakam a bitófa alatt le ne vágják. Ugyan mért tetted
14 VII|           Lirum-lárum! – tromfolta le a mézesbábos.~– Nem jól
15 VII|           egész híres társaság; ki le a pincébe, ki fel a kéménybe.~
16 IX |          egész a szügyéig csúszott le; annálfogva az, nem lévén
17 X  |           hídról csak nem ugrálnak le. Azt mondják, a borjaikért
18 XI |           a fülében. A haja megint le volt már eresztve: nem volt
19 XII| összetalálkozék, egyszerre csapott le az ólmosbottal egymásnak
20 XII|    sistergő istennyila ott csapott le a közel malom előtt. Itt
21 XII|          leány. – Ha ő ütött volna le tégedet, én rád borultam