Rész

 1 I   |       Ázsiából idekerültek.~A gulyásbojtár széles vállú, csontos termet,
 2 II  |                         II.~A gulyásbojtár ügetett a karám felé; a
 3 II  |     gulyásbojtárt is.~– Hát a gulyásbojtár is itt volt?~– Hát persze,
 4 II  |        Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár egy órával később ment el
 5 VII |       görbe orra van. Mikor a gulyásbojtár bejön, annak is szorítanak
 6 VII |    bekísérték a városházba.~A gulyásbojtár csak hallgatott, meg se
 7 VII |       Klárika meg a kincse, a gulyásbojtár, összebeszéltek, a marhakupecet
 8 VII |        dörmögé a lócsiszár.~A gulyásbojtár ismét nyugodt hangon kérdezé
 9 VII |     zsidónak az igazmondás?~A gulyásbojtár pedig kiment a tehéncsordához,
10 VIII|     Azon túl aztán már csak a gulyásbojtár volt a lovával. A két morva
11 VIII|    nálam van! – szólalt meg a gulyásbojtár, s elővett egy fadobozt
12 VIII|        mondá nagy flegmával a gulyásbojtár. – Majd észretérítem én
13 VIII|    styekát! Nem lopta el az a gulyásbojtár a teheneiteket. Rendes ember
14 VIII|      rekettyés felé! utánuk a gulyásbojtár meg a kuvasz kutyája, de
15 IX  |       gavallér: pedig az csak gulyásbojtár. Az már tudja, hogy mire
16 IX  |        Maga meg tudja venni a gulyásbojtár úron a tíz flórest; mert
17 XI  |       az, de nem gulyásnak.~A gulyásbojtár elnevette magát nagy hahotával.~–
18 XI  |       a csikós.~Mikor aztán a gulyásbojtár készen volt a maga írásával,
19 XI  |     nevét írod oda? – kérdé a gulyásbojtár kíváncsian.~– Hát az arra
20 XI  | szikrát hányt. Erre a szóra a gulyásbojtár csak elsápadt. Most már
21 XII |       az utolsó pohár sört. A gulyásbojtár is fenékig kitöltötte a