Rész

 1 II  |     elérzékenyült hangon szól hozzá:~– Mért mondtad nekem azt,
 2 II  | szelíden, lágy szóval beszélt hozzá.~– Klári édes! Nem mondom
 3 III |     mikor egészen közel érnek hozzá, megállnak: hát ez mi a
 4 III |     azért, mert nagyon hajlok hozzá. Nem szeretem a gyereknek
 5 IV  |       emberi segítség kellett hozzá, hogy azt a beteggel bevetessék.
 6 IV  |       oda sem fogja ereszteni hozzá.~– Én csak a doktor úrral
 7 IV  |     meg! Ha elég erős a szíve hozzá. Magára bízom a kávémasinát:
 8 V   |     behunyt szemmel.~Odavitte hozzá a vizespalackot.~De annak
 9 VII |    természete. Ő már hazulról hozzá van szokva az okos, óvatos
10 VIII|    már nem volt. Bogrács volt hozzá; hal is volt elég. Azt lapáttal
11 IX  |      Egy pár hónappal ezelőtt hozzá jön a tisztelt Lacza Ferkó
12 IX  |    lovát is. „No hát ragadjon hozzá a nevedhez a mén, hogy soha
13 X   |    csak hogy hamarább odavígy hozzá! … Hányszor hagytalak kikötve
14 X   |  átkozott betyár oda nem fért hozzá, s el nem lopta a szívének
15 X   | gazdája nem mozdul, odalépett hozzá, hátrasunyva a két fülét,
16 X   |     Hol van a gazdád? – szólt hozzá a csikós.~De ez a mén bizony
17 XI  |    zöld klázliból, s danoltak hozzá valami végeszakadatlan pásztornótát,
18 XI  |      Köszönöm, magam is értek hozzá.~Azzal fogta az első palackot,
19 XI  |  csárda udvarán.” Ez kell még hozzá.~– Miért az udvarán?~– Hát