Rész

 1 I   |          azért az elveszett rózsáját azok közt is megtalálja; s megint
 2 I   |       magasban, ahol szem nem látja; azok mind azt mondják neki: „
 3 II  |            aztán hogy megtudta, hogy azok már elmentek, maga is utánuk
 4 II  |           később ment el innen, mint azok az urak, akiket a zámi karámhoz
 5 II  |              nem tudok jobbat. Talán azok a debreceni urak, meg a
 6 III |             púpok domborodnak elő.~– Azok ott a zámi tatárhalmok –
 7 III |         marakodó kutyák közé, amitől azok szétriadnak; aztán megkergeti
 8 III |    huszonnégynek tudta ám a nevét, s azok hallgattak rá. A bikának
 9 IV  |              csaposlegény! Lássák el azok!~– De legalább kéredzkedjék
10 VIII| helyretaszították már.~Nem is késtek azok, akik szekérrel voltak,
11 VIII|        került sor a szarvasbarmokra. Azok is elfértek szűken. Hátha
12 VIII|             értekezésre alkalmasnak. Azok olyan lamentálást vittek
13 VIII|     visszakerülünk, mind ott lesznek azok egy rakáson az állásban.
14 VIII|         fűzfák között. Nem tartották azok magukat az országúthoz,
15 IX  |              kicsapva. Nem is látnak azok istállót télen, nyáron;
16 IX  |    számadócsikós.~Itt növekednek fel azok a jó homokjáró lovak, amikért
17 IX  |            karjain, olyan volt, mint azok az ógörög, vagy római szobrok:
18 XI  |              duzzadnak a látóhatáron azok a fényes fellegek; a föld
19 XI  |              ahol elöntötték a bort.~Azok felkaptak a szamaraiakra,