Rész

 1 II |        hazudni. Az az igazi ugatás. Engem soha nem vitt rá a lelkem.
 2 II |          aztán énreám került a sor, engem is össze-vissza vizitált
 3 II |             német úr valami piktor. Engem is lerajzolt a kis könyvébe,
 4 II | összekerülünk. Vagy én őtet, vagy ő engem; de egyikünk összetöri a
 5 II |          bele.~– Nem is azért fizet engem Debrecen városa, hogy szép
 6 II |            legyeskedni, annak Isten engem úgy segéljen, ha az édesapám
 7 III|           befejezve.~– El tudnál te engem tolni a taligádon a karámig,
 8 III|             ezt ki a számodra, hogy engem tréfálj meg vele. Nem látod,
 9 III|       megcsaltak életemben; de soha engem tolvaj meg nem lopott, gazember
10 III|         elbeszélem a művészklubban, engem kidobnak az ajtón.~– Ez
11 IV |     keresztül hallok, jobban megköt engem, mintha kezem-lábam békóba
12 IV |        Ugyan mit gondol? Hisz akkor engem egyenesen a bolondok házába
13 VI |          Nem loptam én semmit, hogy engem zsandárokkal kísérjenek
14 VI |             be itt most magát, hogy engem rákényszerítsen vele, hogy
15 VI |           mesét mondtál, azért hogy engem megszabadíts. Eltagadtad
16 VII|     ezüstgombos mentémet fölvettem, engem is nemesembernek néztek,
17 X  |           hogy ő mennyire szeretett engem! … Rózsákat tűzködött a
18 X  |           hallottam, hogy mit, mert engem pofon vertek, elkergettek,