Rész

 1 II |        kezéhez, nagyokat taszítva rajta a fejével; egyenkint megnyalogatta
 2 II |      ideadnád a kalapod, mindjárt rajta lenne.~– Nem! Énnekem az
 3 II |          meg. Tudom, hogy örülnél rajta, ha úgy volna.~– Sándor!
 4 II |         Új nótát hoztál? – kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott
 5 II |           való.~S egyet taszított rajta a könyökével.~– Hát akkor
 6 IV |        visszagörbülő derékkal ült rajta, s két kézre fogta a kantárszárat.
 7 IV |           fogaival, és ő is emelt rajta. Így aztán közös erővel
 8 IV |       szederjes foltok ütöttek ki rajta; szép fehér homlokán halálszeplők
 9 IV |     szenvedő fejére tenni; meddig rajta hagyni, s újjal felváltani.
10 VI |            egy szót sem igazított rajta.~Ekkor aztán elővezették
11 VI | akkurátossággal; mi titkolni való rajta! Hanem előbb az a zsandár
12 IX |      utoljára mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté a megfékezett
13 IX |         tette a fejét, úgy bámult rajta keresztül. Persze egyikük
14 X  |    árnyképe volt látható. Nem ült rajta senki. Ezt érezte meg a
15 XI |           elterült, ott gázolt át rajta. Egy kicsit úsztatott is,
16 XI |           számot: odáig megszárad rajta a forró naptul a rojtos
17 XII|        vagyok.~– No hát tágítsunk rajta egyet!~Azzal felkapták az