Rész

 1 II  |             De azért megbecsültek ám: még a hajamat sem vágták
 2 II  |       urakat a zámi karámig.~– Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár
 3 II  | Mulattattak hát! Nem is úgy ültem ám itten, mint egy fancsali
 4 III |           Egyszer csak észreveszi ám a gulyát őrző két komondor
 5 III |          arisztokráciája?~– Értem ám azt a szót. A bíz úgy van.
 6 III |          Götterdämmerungból!~– Az ám – magyarázza neki Sajgató
 7 III |     pernahajder! Velem ne hancúzz ám, mert ha beléd kapok, úgy
 8 III |        mosolyogva felelt:~– Értem ám én a tréfát, ténsuram. Benne
 9 III |        Mind a huszonnégynek tudta ám a nevét, s azok hallgattak
10 III |         lovászmester.~– Nem adjuk ám oda! – biztosítá büszke
11 IV  |         most már aztán azt mondom ám magának, édes lelkem, hogy
12 VII | fölgerjedve a csizmadia.~– Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta
13 VIII|        betűvel, ami nem azt teszi ám, hogy „Dugdel, Veddel”,
14 IX  |         uramhoz fordulva.~– Nincs ám ennek egyéb dolga – mondá
15 IX  |        szóra.~– Ezüstfüggőt?~– Az ám: szép filigránmunka ezüst
16 X   |           egy darab fa. Nem tréfa ám a polgári révtül a zámi
17 XI  |       idekinn is.~– Odabenn volna ám rangjához illő társaság.~–