Rész

 1 II  |      morgott, s nyájasan ásított nagyot.~– Még a Bodri is rád ismer.~–
 2 II  |          egyet gondolt, fölkelt, nagyot nyújtózott, görbe hátat
 3 III | metszőfoga.~– Nincs-e? – kérdezé nagyot bámulva a lovászmester,
 4 III |      húsból a bográcsba.~A festő nagyot nézett a bojtár szeme közé,
 5 IV  |          a Decsi Sándor.~A leány nagyot sikoltott, s kiejté a kezéből
 6 V   |         beteg arra fölneszelt és nagyot ásított.~Hála az égnek!
 7 VII |          széket maga alól, aztán nagyot rikkantani: „Én vagyok az
 8 VIII|        várakozókat, hogy a Tisza nagyot esett. Holnap hajnalban
 9 VIII|  megrázta a nyakán a kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg lesunyta
10 VIII|          színéhez.~Egyszer aztán nagyot mordult a bika, s egy hatalmas
11 IX  |          bojtár úr?~Decsi Sándor nagyot nevetett erre. Úgy villogott
12 IX  |         madárfejét.~– Hű! Ez már nagyot változtat a tények logikáján.~–
13 X   |         zablájától megszabadult, nagyot ugrott a ló, felhányta a
14 X   |          csülökre kapott megint; nagyot rázkodott, egyet nyerített,
15 X   |            Majd lesz idő, amikor nagyot pihenünk … Addig is együtt
16 XI  |        mellé kuporodsz: annak is nagyot hazudsz.”~S azzal levette