Rész

 1 I  |          üdvözli a pajtását elébb.~– Isten jó nap, cimbora! De korán
 2 I  |             nem is aludtál?~– Fogadj Isten, pajtás. Hát volt aki elaltatott,
 3 II |   haloványabb lett.~– Sándor! Bizony Isten mondom, nem…~Nem hagyta
 4 II |              száját.~– Ki ne fújd az Isten nevét hamisságra! Hát ez
 5 II |          emlékezete!~– Úgy áldjon az Isten, ahogy sohasem felejtettelek
 6 II |        körülötted legyeskedni, annak Isten engem úgy segéljen, ha az
 7 III| felpillantani, s ha felsóhajtottak: „Isten segíts”, nem fogták el őket
 8 III|           takarójuk. Úgy alusznak az Isten ege alatt. Csak maga a számadó
 9 III|            Így volt az, amióta az Úr Isten a Hortobágyot ilyen simára
10 III|              számadó.~– A délibáb az Isten csudája, ami azért van,
11 VI |              olyan nagyon firtatják, Isten neki: faköröszt! Azt is
12 VI |              Én nem haragszom rá. Az Isten áldja meg a doktor urat
13 VI |              lajbimról leszakadt. Az Isten áldjon meg.~Azzal fölveté
14 X  |              dörmögé:~– Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, ki
15 X  |        taligásom, akit hátba verjek. Isten megáldja, Sándor bácsi.~–