Rész

 1 IV|    értette volna meg? Egy pusztai mén! Hisz annak már háromnegyedrész
 2 IX|          őriző komondor, a szilaj mén nem tűri a kutyafajt maga
 3 IX|       ragadjon hozzá a nevedhez a mén, hogy soha el ne válhass
 4 X |            Nem alszom még.~Erre a mén vidáman röhögni kezdett,
 5 X |            csak őtet szerettem.~A mén csak úgy befelé nevetett
 6 X | idvességnek, félig kárhozatnak.~A mén bizonyosan vigasztalni akarta,
 7 X |           biz ezen az állapoton a mén sem tudott változtatni.
 8 X |  megszegem…~Ennél az egy szónál a mén is felállt a két első lábára;
 9 X |         trombitaszót, felugrott a mén, s az első lábával vágta
10 X |         szemeit, s átnyalábolta a mén nyakát mind a két karjával.~–
11 X |           egyetlen hű társam.~S a mén valósággal nevetett: felhúzta
12 X |          neki, mint egy vánkos. A mén felemelte a fejét: látta,
13 X |           hozzá a csikós.~De ez a mén bizony nem állt vele szóba,