Rész
1 I | nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt
2 I | csak előrehúzza a feje, s bóbiskol tovább. Egy zökkenőnél
3 I | visszafordítja a lovát, s megtér a rózsáját keresni
4 I | azok közt is megtalálja; s megint feltűzi a süvege
5 I | keresem.”~Újra elalszik, s újból elveszti a rózsáját.
6 I | ráismer egymásra jó messziről, s sebesebbre fogva az ügetést,
7 I | sarkantyúba kapták a paripáikat s vágtattak tova a maguk útján.~
8 II | beletakargatta a piros keszkenőjébe, s keszkenőstül együtt lecsúsztatá
9 II | csikósbojtár pedig irányt váltott, s ahol a nagy tengersík pusztán
10 II | nyílik, pünkösdkor elkezdi, s még adventben is teli van
11 II | alatta ragyogott az élet, s amikor mosolygott, mintha
12 II | arról a mindignyitórul, s a füle mellé tűzi.~– No
13 II | fenekével dobol keményen, s mogorva méltósággal kiált
14 II | mikor a legényt meglátja, s összecsapja a két kezét.~–
15 II | mordult rá a legény, s az öklére támasztja a félredűtött
16 II | becsület. Leveszi a kalapját, s az asztalra teszi.~– Jó
17 II | hegyét kidugva a szájából, s azzal durcás vállvonítással
18 II | riszálva; visszajön a borral, s a legény elé teszi, aztán
19 II | csettentett a nyelvével, s aztán leült melléje a hosszú
20 II | felvette a tele palackot, s a szájához vitte, s addig
21 II | palackot, s a szájához vitte, s addig le sem vette, amíg
22 II | engedelmesen fogta a cirokseprűt, s összetakarította az üvegcserepeket.
23 II | visszament a bormérő rács mögé, s hozta a másik palackot:
24 II | bojtár fejéről a kalapot; s azt kezdte vele, hogy a
25 II | A legény észrevette azt, s kikapta a leány kezéből
26 II | leánynak mind a két kezét, s szelíden, lágy szóval beszélt
27 II | össze-vissza vizitált a felcser, s azt sütötte ki felőlem,
28 II | két kezét a legényéből, s tréfával akarta elütni a
29 II | összetöröd vele a szívemet.~– S aztán mit adsz érte?~– Amim
30 II | a cipóból, szalonnából, s hozzálátott.~A nyitott ajtón
31 II | ajtón bejött a komondor, s nagy farkcsóválva odament
32 II | odatörülte a két térdéhez, s aztán leült eléje, a szeme
33 II | közé nézve, egyet morgott, s nyájasan ásított nagyot.~–
34 II | kezdett; a leány kiment, s idővártatva visszajött.~–
35 II | a faliszekrény ajtaját, s kivett onnan egy tányér
36 II | aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett dorombolni.~–
37 II | magyar gulyás tud bánni.~– S te nem mégy el a Ferkóval
38 II | amit a gulyásnak adtál. S nem nyugszom meg addig,
39 II | kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott a legény
40 II | falnak vetette a hátát, s az egyik kezét a kalapjára,
41 II | katángkóró, amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja határról
42 II | dalolták, míg belétaláltak, s ha készen voltak vele, megcsókolták
43 II | ajtó mögé támasztani való.~S egyet taszított rajta a
44 II | haragszik arra a csúnya emberre, s felugrott és keményen megugatta.~
45 II | felállt az asztal mellől, s a makrapipáját a kalapja
46 II | harmadnapos hideglelés, s „olyan igaz leszek hozzád,
47 II | mint tulajdon édesanyád”. S amint egyszer számadó csikós
48 II | megyünk együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben.
49 II | füléből az arany függőket s odatette a legény tenyerébe.~–
50 II | ismét feltette a függőit, s azokkal együtt a szívébe
51 II | szűrt a legény nyakából, s beakasztá a söntésbe, mint
52 II | marhákat kell neki vizitálni, s passzust írni róluk. Csak
53 II | behintette sóval, paprikával s aztán cserepcsikra szúrva
54 II | odatűzte a parázs mellé, s amellett elkezdett szép
55 II | a kezébe fogja az ember, s bicsakkal szedi le róla
56 II | halat süt a kedvesének.~S aztán gyönyörködik benne,
57 II | nyeli az ő keze süttét.~S azután fülébe dúdolja a
58 II | énekelte a leánnyal a legény, s annál a sornál, hogy „bevágtat
59 II | felhajította a süvegét a gerendáig, s az öklével ütött az asztalra.
60 II | szolgálóval strázsáltatja magát, s amint meglátja egy zsandár
61 II | citronyos bort, korcsmárosnét, s még hogy kurjongat nagy
62 II | kéthónapos kecske a szérűn.~– S az a gulyás! Elnézte azt,
63 II | szíve hideg lesz irántad, s azt akarod, hogy lángra
64 II | adj citronyos bort neki, s abba a borba áztasd bele
65 III | bojtárok a gulya közé mennek; s a kiválasztott tehénnek
66 III | égen a fogytán levő hold, s a csillagok fényesebbjei,
67 III | szegénylegények” felpillantani, s ha felsóhajtottak: „Isten
68 III | akácpagony a fátalan pusztán, s egyes kék púpok domborodnak
69 III | vázlatokat fest az albumába, s egyik eksztázisból a másikba
70 III | már a karámot, odatalálok.~S azzal leteszi a tábori székét,
71 III | székét, festékes ládáját, s a térdére fektetett vázlatos
72 III | alakot a puszta közepén, s jön nagy ugatással rohanva
73 III | bundájuk, fekete orruk.~S a nyugodtan guggoló embert
74 III | leülnek eléje a farkukra, s kíváncsian nyújtogatják
75 III | amint egymásra tekintenek, s meglátják a zölddel, pirossal
76 III | kutya; nekiesnek egymásnak s összemarakodnak.~Szerencsére
77 III | talyigával jár a gulya után, s összegyűjti az „árva tőzeget”,
78 III | úr. Csak tessék beleülni.~S ezzel az ügyes találmánnyal
79 III | célt. A karámhoz is eljut, s útközben bevégzi, a taligán
80 III | leszálltak már a kocsikból, s megismerkedteték a vásárolni
81 III | kapja a legelőn a ménest, s azt nem tudják a szélfogóba
82 III | rohant a szerszámaival, s hozzákuporodott a vázoláshoz;
83 III | néz többet büntetetlen. S akkor az eddig rózsaszínben
84 III | egyszerre arannyá változik, s a látóhatár összemosódik
85 III | összemosódik az ég aljával.~S erre az első napkivillanásra
86 III | nyakán az öblös kolompot, s annak a hangjára fölzendül
87 III | kámvája maga is ácsremek, s a három kankalint mozgásba
88 III | itatóvályúba. Nehéz egy munka ez, s napjában háromszor fordul
89 III | uram tulajdonát képezik, s azoknak a borjait elhozva,
90 III | aztán magátul megy utána, s engedi magát a korlátos
91 III | beleszeret egy szép Ancsába, s aztán elfelejti a sárga
92 III | megvizsgálta a kiszemelt barmokat, s egyenkint megírta számukra
93 III | kifújta a fejéből a mámort, s a futtatás kirázta az álmosságot.
94 III | lováról még távol a karámtól, s úgy vezette a paripáját
95 III | végig letörülgette a lovat, s aztán nyakába akasztá a
96 III | cirógatással, mint a kezes bárányt, s aztán odavezeti az urak
97 III | vakartatni a bozontos homlokát, s megnyalja ráspolyélű nyelvével
98 III | metszőfoga sincs már fölyül.~S azzal szétnyitotta a bikának
99 III | azt mondta, készen van, s aztán ment az útitársát
100 III | egyet sodort a bajuszán, s nagy mosolyogva felelt:~–
101 III | bámulva a lovászmester, s miután a doktor is azt mondá,
102 III | aminek a neve „kásás tészta”. S kihozta azt bográcsostul
103 III | bográcsostul együtt a vasalóbul, s aztán letette egy háromlábú
104 III | pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott egy hosszú
105 III | a bojtárok a számadóval, s tovább fogyasztották a bogrács
106 III | ismét teletölté vízzel, s fölakasztá a tűz fölé.~Mire
107 III | Ferkó vezeti a társaságot, s mutogatja az uraknak a puszta
108 III | seregestül jöttek rá a keselyűk, s gyöngyen eltakarították;
109 III | felírja, miben halt meg, s megparancsolja, hogy mindenestül
110 III | kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst akarunk
111 III | nézett a bojtár szeme közé, s aztán a számadóhoz fordult.~–
112 III | elrőkönyítsen a lakomátul, s végül kinevessen. – Majd
113 III | jelennek meg a légbe fölemelve, s olyan közel hozva, hogy
114 III | ismerős és idegen uraktól, s ezzel fölkapott a kordéjába,
115 III | ezzel fölkapott a kordéjába, s elbaktatott a pusztába.~
116 III | pedig odabogozta a szűrét, s azzal felnyergelte a paripáját,
117 III | felnyergelte a paripáját, s jó egészséget kívánva az
118 III | rostokolni a révháznál, s a csordának szénát adatni,
119 III | gyerekeinek magyar nevet adjon, s ha ideje cseppen, írjon
120 III | ahány, annyifelé szaladt, s ha a hajcsár botjával terelni
121 III | egyet füttyentett a bojtár, s arra egy kis kuvasz előugrott
122 III | előugrott a karám mellől, s nagy ugatva nekirohant a
123 III | huszonnégynek tudta ám a nevét, s azok hallgattak rá. A bikának
124 III | tehénalak ragadt mindegyikhez, s ez a tükörkép együtt haladt
125 IV | megtorpant, ágaskodott, s hirtelen félrecsapott, más
126 IV | visszagörbülő derékkal ült rajta, s két kézre fogta a kantárszárat.
127 IV | rázta, kapkodta a fejét, s ijedten horkolt és nyerített.~
128 IV | a gyeplőt és az ostort, s azon igyekezett, hogy a
129 IV | mintha az is ráismerne, s a kantárt eleresztve, engedé
130 IV | jött a doktor kocsija felé, s odaérve, magátul megállt.
131 IV | átnyalábolta a derekát s leemelte a nyeregből.~–
132 IV | lefekteté a legényt a gyepre, s elkezdte vizsgálni. Az ütér
133 IV | a telepre akart eljutni, s útközben érte el a méreg
134 IV | volt ura mozdulatainak, s karjainak rángatózásával
135 IV | fejével a gazdája fölé, s rövid szaggatott röhögést
136 IV | odakötötte a saroglyához, s aztán vágtatott a telep
137 IV | rendelkezék a doktor; s miután más nem volt, aki
138 IV | aközben utasításokat adott, s egyszersmind leveleket írt
139 IV | fogjon be az az úri csézába, s siessen minél előbb haladéktalanul
140 IV | Keresse fel a főorvost, s várja meg és hozza ki ide
141 IV | leány nagyot sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt.~–
142 IV | hogy a falra akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában.
143 IV | háznál, mind gyűjtse meg, s adja ide; azzal kúrálja
144 IV | félretaszítá a famulust, s kirohant az udvarra; egy
145 IV | Megálljon! Ne bomoljon!~S futott a kordé után lélekszakadva;
146 IV | volt, leugrott a kordéról, s a bádogszelencét a kezébe
147 IV | ablakon át a leány jöttét, s eléje ment. A pitvarban
148 IV | zsebéből a méreggyökeret, s odatette az orvos elé.~–
149 IV | odatérdelt a doktor lábához, s megragadva annak a kezét,
150 IV | aztán a lábait csókolta. S hogy a doktor azt sem engedte,
151 IV | nyakába a világot ízibe, s úgy eltűnjön erről a vidékről,
152 IV | hirtelen kezébe kapta, s mielőtt a doktor megakadályozhatta
153 IV | ajkait összekummva tartja, s ha felnyitja, tajtékzanak,
154 IV | erőltet, csikorgatja a fogait, s karjait feszíti, derekát
155 IV | kinyitá előtte az ajtót, s bebocsátá.~A leány, amint
156 IV | elfojtotta a zokogását, s ha egyszer kitört a hangja,
157 IV | egyszer kitört a hangja, s a doktor szemrehányólag
158 IV | kell a fogai közé dugni, s azzal szétfeszíteni. Ne
159 IV | hidegvizes kendőt kifacsarni, s a szenvedő fejére tenni;
160 IV | tenni; meddig rajta hagyni, s újjal felváltani. Megfogadta:
161 IV | még rendelt egyet-mást, s egyúttal megírta a „visum
162 IV | megírta a „visum repertum”-ot, s aztán haladéktalanul kocsira
163 IV | haladéktalanul kocsira ült, s visszatért a városba.~Jövet
164 V | idegeit. Kiegyenesedett, s szép egyenletesen horkolni
165 V | egészséges ember tud horkolni. S ezzel a horkolással egyúttal
166 V | legény félrekapta a fejét, s azt motyogta, hogy „vizet”.~
167 V | Erre a doktor fölkelt, s kijött slafrokban, papucsban,
168 V | a beteg egy karafinával.~S akkor aztán elaludt csendesen.~–
169 V | nyitva hagyom az ajtót, s vigyázok a betegre.~A leány
170 VI | Sándort olyan nagyon szerette, s azt akarta, hogy az is úgy
171 VI | egy önt érdeklő ügyben, s azt célozza a jelen vizsgálat.
172 VI | a hortobágyi csárdában, s nem láttam a Klári leányasszonyt –
173 VI | megesküszöm az egy élő Istenre.~S felemelte a három ujját
174 VI | eloldotta az akácfátul, s elrobogott a pusztába.~A
175 VI | dobott fületlen gombot, s eldugta a keblébe.~
176 VII | kompot kihúzták a szárazra, s odakötözték a part melletti
177 VII | ónodi vásárra igyekeztek, s akiknek a szekerei mind
178 VII | a csikóst megmérgezték, s most rablóbandát alakítanak
179 VII | Hát bizony megérdemelné, s ha a régi igazság megvolna,
180 VII | valaki más rá ne üljön, s azzal az asztal közepén
181 VII | kiment a tehéncsordához, s valahogy megértette a morva
182 VII | addig a teheneket őrzi.~S az őrzés közben felvett
183 VII | darab árvatőzeget a mezőről, s a szűre ujjába ereszté. –
184 VIII| tehénlegelőn szedett fel, s azt a kandalló párkányára
185 VIII| kolompoló nyájak, gulyák közé, s hozzáálmodta a többit, ami
186 VIII| megtisztogatták, feldarabolták, s a bográcsba hányták. A bogrács
187 VIII| szólalt meg a gulyásbojtár, s elővett egy fadobozt a szűre
188 VIII| szükségre a maga paprikáját, s ezzel megszabadítójává lett
189 VIII| megrázta a nyakán a kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg
190 VIII| farkát karikára felemelte, s elkezdett veszedelmesen
191 VIII| egymás hátára ágaskodtak, s valamennyien a komp szélére
192 VIII| aztán nagyot mordult a bika, s egy hatalmas szökéssel kiugrott
193 VIII| kiugrott a kompból a vízbe. S arra egy pár pillanat alatt
194 VIII| észretérítem én a lelkes állatokat.~S azzal felkapott a lovára,
195 VIII| szélére vezette a bejáróhoz, s azzal sarkantyúba kapva,
196 VIII| a hortobágyi part felé, s a sekélyeshez érve, szépen
197 VIII| nyakából a karikás ostorát, s nagyokat kondított vele.~–
198 VIII| vízbe, kiúsznak a partra, s visszafutnak a pusztára.~–
199 VIII| egyszerre mind megvadul, s szerteszét futamodik: akkor
200 VIII| öreg révész tudott tótul, s megvígasztalá őket.~– Nem
201 VIII| kirakodott, meg berakodott, s aztán ismét visszatért az
202 VIII| a dombon álló révházhoz, s keresték a tehéncsordát.~
203 IX | rendeletet a bojtároknak, s azzal megindultak a ménes
204 IX | a kipécézett kanca felé, s a hurok karikája, matematikai
205 IX | talált annak a nyakába, s egyszerre ráfojtódott. A
206 IX | leoldotta a nyakáról a hurkot, s arra a szilaj állat olyan
207 IX | kínálni meg az áldozatát.~S ez az erőmutatvány még háromszor
208 IX | nagyon tágra volt eresztve, s az elfogott kancának egész
209 IX | rúgkapálni, ficánkolni, s nagy darabon maga után hurcolta
210 IX | mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté a megfékezett
211 IX | elővette a szivartárcáját, s megkínálta egy szivarral
212 IX | Decsi Sándor vett belőle, s elserkentve a masinát, rágyújtott
213 IX | végigsodorintotta a bajuszát, s megelégedett bosszankodással
214 IX | bőrt (ez volt a tárca), s az abban levő nagy csomó
215 IX | hátára odaírja a nevét, s ezáltal ennek a váltónak „
216 IX | frt 18 krt, mint kamatot, s azért én csak három hónap
217 IX | pénzt, addig használom.~– S ha Pelikán úr nem fizet
218 IX | papirosa, ha meg akarja látni.~S kikereste a paksamétábul,
219 IX | tisztelt Lacza Ferkó úr, s odahoz egy pár ezüst fülönfüggőt,
220 IX | úr a Hortobágyon lakik. S bár legalább a hortobágyi
221 IX | nemtudomhány gulyás karámot, s kockáztassam, hogy a komondorok
222 IX | nyereséggel adtam túl a váltón, s nem lesz több ungorkodásunk
223 IX | összehajtotta a váltót, s eltette a dolmánya zsebébe.~–
224 IX | a vacsorát a vasalóban. S a csikós estebédje egészen
225 IX | városban egész hétre valót. S az úri eledel; akárki melléülhet: „
226 IX | együtt vacsorál a számadóval, s a szolgalegényről sem feledkeznek
227 IX | csomóban mind letelepedik s hozzáfog a kérődzéshez;
228 IX | beleharap az éjszakába is, s amíg csak a hold világít,
229 IX | Mártont magánál vendégül, s a lovát bekötötte az akolba. –
230 IX | akart utazni korán reggel, s azt mondta a királynak: „
231 IX | Márton csak várt alkonyatig, s akkor megint megsürgette
232 IX | megköszönték a szép mesét. S aztán ki-ki sietett a maga
233 IX | a maga lovát fölkeresni, s a csendes csillagos éjszakában
234 X | kivette a kantárt a fejéből, s azt a letűzött botjára akasztotta;
235 X | mindig nyereg alatt vagy. S még azt akarnák az urak,
236 X | akkor fogjalak a masinába, s hajtsalak kutat húzni! No,
237 X | rázkodott, egyet nyerített, s nagy röhögve nekiindult
238 X | alhatnék. Mindenféle nesz van. S ez mind olyan titokteljes.
239 X | gomoly szúnyog keveredik fel, s végighúz a légben: az is
240 X | így nézed a sötétkék eget, s szólítgatod a csillagokat,
241 X | csoportban a „hetevény csillaga”, s az, aki most mindjárt leszáll
242 X | paripa abbahagyta a legelést, s visszajött a gazdájához.
243 X | mintha félne, hogy fölkelti, s a nyakát előre nyújtva,
244 X | vidáman röhögni kezdett, s aztán maga is leheveredett
245 X | betyár oda nem fért hozzá, s el nem lopta a szívének
246 X | hogy végigfeküdt a földön, s a nyakát is elnyújtá a nagy
247 X | trombitaszót, felugrott a mén, s az első lábával vágta a
248 X | felborzolta, fejét fölemelte, s úgy nyerített bele a csendes
249 X | kardjától romlik el a testem. S aztán, mikor ott fogok majd
250 X | csatamezőn, te ott maradsz nálam, s vigyázol fölöttem, amíg
251 X | jönnek, hogy eltemessenek.~S mintha ki akarná próbálni
252 X | hátrasunyva a két fülét, s elkezdte az orrával taszigálnia
253 X | orrával taszigálnia vállát; s hogy az arra sem mozdult
254 X | ébredt föl, odaállt melléje, s a nyakába csatolt szűrét
255 X | tréfát, felnyitá a szemeit, s átnyalábolta a mén nyakát
256 X | az én egyetlen hű társam.~S a mén valósággal nevetett:
257 X | fejezte ki a maga örömét, s aztán elkezdett táncolni,
258 X | aztán leveté magát a földre s végignyúlt. Már most hát
259 X | ott az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak a pányvárul,
260 X | hátára dobta a nyerget, s a pányvát a keze ügyébe
261 X | oda tartott a csikós felé, s örvendő nyerítést hallatott,
262 X | röhögéssel üdvözlé egymást, s enyelgésül egymásnak a szügyéhez
263 X | billog a tomporán: L. F. – S nagyobb igazságért mellette
264 X | paripát a korlátrekesztékhez, s oda bezárta a sorompóval.~
265 X | kiugráltak a kompbul, bikástul, s egyenest hazaszaladtak a
266 X | csak úgy nevet magában.~– S megint a Lacza Ferkó fog
267 X | kezébe kapta a kötőféket, s a két mezítelen sarkával
268 X | húzott vele a ló inára, s még utána durrantott kettőt-hármat;
269 X | szügyébe vágta a fejét, s vágtatott ki a sík pusztára,
270 XI | csikósbojtár bement a karámba, s azt mondá a számadó gazdának:~–
271 XI | Lekerült hát a malom alá, s ahol a víz sekélyesen elterült,
272 XI | mert asztal van rá kitéve, s amellett két hosszú lóca:
273 XI | csikós leugrott a lováról, s megkötötte azt a kötőféknél
274 XI | karcost zöld klázliból, s danoltak hozzá valami végeszakadatlan
275 XI | végignyújtva az asztalon, s nézte, hogy duzzadnak a
276 XI | felülni arra szölke szamárra, s ellötyögni a nyáj után,
277 XI | mellett szabad lekuporodni, s ha azt mondják: – „elmehetsz”,
278 XI | rézpénzben a kutyanyelveikből, s letörölte utánuk az asztalt,
279 XI | felkaptak a szamaraiakra, s csak azután, hogy egész
280 XI | elértette a szemrehányást, s csak elfojtotta magába a
281 XI | annak is nagyot hazudsz.”~S azzal levette a kezét a
282 XI | végigfektette annak a botja mellé, s aztán leült az asztalhoz,
283 XI | csikós megcsóválta a fejét, s aztán még egy sörös palacknak
284 XI | maga az egész palackot, s akkor elkezdett bölcselkedni (
285 XI | zsebéből azt a bizonyos váltót, s odatartá a cimbora orra
286 XI | kezedbe? – dörmögé haragosan, s felugrott helyéről.~– Igen
287 XI | megmutatta az írásodat, s panaszkodott, hogy valami
288 XI | papiroson, az ujjával odabökve, s diktálta, hogy mit írjon.~„
289 XI | kivette a kezéből a tollat, s megfordítva a váltót, annak
290 XI | fogom megadni, nem te.~– S miért fizetnéd azt meg te,
291 XI | csikós, felállva a helyéről, s felcsapva a kalapját. A
292 XI | összehajtogatta a váltót, s egész szelíden mondá a leánynak,
293 XI | lókupec, az ónodi vásárról, s betér ide ebédelni, adja
294 XI | Összeszedte az írószereket, s visszavitte a városi biztos
295 XII | hátat fordítottak egymásnak, s egyik csára, másik hajszra
296 XII | kettő egyszerre hátranézett, s aztán megfordította a lovát.~
297 XII | sarkantyúba kapta a lovát, s vágtatva rohant egymás felé. –
298 XII | ólmosbottal egymásnak a fejére, s azzal tovább futott velük
299 XII | az ellenfél koponyáját, s az oldalt fordulva kiesett
300 XII | fordulva kiesett a nyergéből, s hasmánt terült el a földön.~
301 XII | ellenfél visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét tarkótul
302 XII | felhajította a levegőbe, s úgy elüté a botjával, hogy
303 XII | én rád borultam volna, s a testemmel védtelek volna
304 XII | sarkantyúba kapta a lovát, s nekivágtatott a szembe közelgő
|