Rész

 1 II |     szakítani szokott; – nem is magának.~Ezt sem tudni, hol vette
 2 II |       nyelű hegyes kését, szelt magának a cipóból, szalonnából,
 3 III|      ebbe a tréfába? Ezt kikéri magának.~A festő pedig elég gavallér
 4 IV |      lelte? – hebegé a leány.~– Magának meg azt izeni a doktor úr,
 5 IV |         kisasszony, nem jó lesz magának most a Decsi Sándort meglátni,
 6 IV |         már aztán azt mondom ám magának, édes lelkem, hogy vegye
 7 IV | odamenjen a beteghez. De az nem magának való; előre megmondom. Az
 8 IX |         Ha olyan nagyon tetszik magának az a váltó, hát odaadom
 9 IX | borravalónak. Tíz forint.~– Hát magának persze hogy sok pénz a tíz
10 X  |         jó futásnyira kikereste magának az éjjeli fekhelyét, ott
11 X  |     egészen! Tartotta volna meg magának! Vitte volna el világgá!
12 X  |       hagyja, ki a más rózsáját magának szakasztja! Mert ha én megverem,
13 XII|       szép nyugodtan kitöltötte magának az utolsó pohár sört. A