Rész
1 I | Hortobágyot a vasút; még nem is volt az Alföldön semmiféle
2 I | rajthuzlija, fekete a szűre is, selyem virágokkal kivarrva,
3 I | megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy pillanatra.
4 I | gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán megint
5 I | a tenger fűben, pedig az is teli van mindenféle sárga
6 I | elveszett rózsáját azok közt is megtalálja; s megint feltűzi
7 I | Hol terem a hű szerető?~Én is azt – én is azt keresem.”~
8 I | szerető?~Én is azt – én is azt keresem.”~Újra elalszik,
9 I | nem tűzné fel harmadszor is a süvege mellé azt a sárga
10 I | paripa, hanem a két lovas is ráismer egymásra jó messziről,
11 I | fölfelé; szénfekete haja is természetes langos csigákban
12 I | korán ébredtél! Tán nem is aludtál?~– Fogadj Isten,
13 I | pajtás. A te holdas pejkódat is sokszor megveri a számadó
14 II | az egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében.
15 II | elkezdi, s még adventben is teli van fakadó bimbóval.
16 II | Aztán annak a leánynak is csak „sárga rózsa” volt
17 II | szakítani szokott; – nem is magának.~Ezt sem tudni,
18 II | mert ha belenézett, azt is elfeledte, hogy a világon
19 II | hogy a világon van. A haja is fekete volt, egy varkocsba
20 II | langos volt az magától is, nem kellett birsalma nedvével
21 II | akarta. Ha jókedve volt is danolt, ha búsult is danolt;
22 II | volt is danolt, ha búsult is danolt; van arra mindenikre
23 II | mert az vagy.~– Máskor is az voltam, de te mégsem
24 II | nézni.~A legény csak azért is lehúzta a szemére a kalapját.~
25 II | Meg akarsz ríkatni?~– Az is hamisság lesz. Még az imádkozásod
26 II | lesz. Még az imádkozásod is az. – Hát nem most hajnalban
27 II | nyelvem a hazugságra. Nem is bajusz alá való az! Csúnya
28 II | voltak az asszentálók, minket is mind beállítottak a pusztáról.
29 II | énreám került a sor, engem is össze-vissza vizitált a
30 II | semmi hibám a világon.” – Be is soroztak katonának. – De
31 II | Ennyi ékes szóval legátusnak is eljárhatnál Balmazújvárosba
32 II | cipóval. Eléje tette. Nem is vetették meg. A bojtár előhúzta
33 II | ásított nagyot.~– Még a Bodri is rád ismer.~– A kutya csak
34 II | bizony betakarja.”~– Tovább is tudom: „utánament lassan
35 II | szegénynek”. – Coki kutya! Te is mindenkinek csóválod a farkad,
36 II | dorombolni.~– Látod? Ez a macska is hogy hízelkedik neked.~–
37 II | hízelkedik neked.~– Nem is kérdem én a macskától, hogy
38 II | azok már elmentek, maga is utánuk baktatott a laptikájával
39 II | úr valami piktor. Engem is lerajzolt a kis könyvébe,
40 II | aztán meg a gulyásbojtárt is.~– Hát a gulyásbojtár is
41 II | is.~– Hát a gulyásbojtár is itt volt?~– Hát persze,
42 II | akárhogy titkolta.~A bojtár nem is haragudott azért a könnyért,
43 II | Egész úr lesz ottan. Meg is becsülik ott, mert a magyar
44 II | az hozzád az óperenciáról is. Beadtál neki valamit, amitől
45 II | csillag sem éri utol. Velem is úgy tettél! Mikor belelőttél
46 II | hogy a malom megállott!”~Ez is olyan pusztában termett
47 II | szájába adta a hangot; máskor is így tették; azután együtt
48 II | duzzogva a leány.~– Magam is olyan csúnya vagyok.~– Az
49 II | guzsalyszárnak való: az is az ajtó mögé támasztani
50 II | söntörködöm körülötted? Kellesz is énnekem! Tucatszámra árulnának,
51 II | hogy még a Bodri kutyát is megtévesztette vele. A komondor
52 II | szortyogtatva. Pedig nem is égett. Meg sem volt tömve.~
53 II | a szépséged bele.~– Nem is azért fizet engem Debrecen
54 II | olyan sok volt, hogy másnak is jutott belőle.~– Már megint
55 II | majd” nagy szó.~– Most is szeretlek.~– Így szeretsz,
56 II | tartósabb. Kétféle a szerelem is. A forró erősebb, a hideg
57 II | édesapám legkedvesebb fia lesz is, betöröm a fejét! Itt a
58 II | az tért vissza, ami eddig is ott lakott.~Nem volt kedve
59 II | találnád meg otthon. Itt is jó helyen vagy, nem ázol
60 II | mondtam neked, imhol én is hoztam neked egy ajándékot.
61 II | a csókját: a két karját is széttárta.~A legény kezével
62 II | hát – már a kedves nótádat is megveted? Már az sem tetszik?~–
63 II | Mulattattak hát! Nem is úgy ültem ám itten, mint
64 II | la! Még csárdást táncolni is megtanítottam. Úgy ugrált,
65 II | Bruderschaftot ivott vele.~– Bánom is én. Adj még bort! De jobbat,
66 II | szerelme, hogy még a falat is keresztülássa érted.”~A
67 III | melyben még a pusztán lakók is csak kalauzzal járnak. A
68 III | a tájékot vezető nélkül is. A gulyáslegényt, akit értük
69 III | templom romjai még most is kilátszanak a fűből. Sok
70 III | mondása: „tán még álmodni is”.~– Ez aztán a nagyszerű
71 III | megijedni: a komondorok is hozzátartoznak a hangulathoz:
72 III | taligán nehezebb borjút is, mint az úr. Csak tessék
73 III | mind a két célt. A karámhoz is eljut, s útközben bevégzi,
74 III | Sajgató uram.~– No akkor nem is kerül haza itatásig a betyár!~–
75 III | tolvaj elég; a kondásból is válik zsivány; az is megesik,
76 III | kondásból is válik zsivány; az is megesik, hogy a csikós,
77 III | jámbor barmokkal bánik. Nem is ül az össze még borozni
78 III | kondással.~A lovászmester is beleszólt:~– Eszerint a
79 III | vannak a pásztorok között is csikósok, gulyások.~– Hát
80 III | lesznek a világon: sohasem is lesz az. Aki gavallérnak
81 III | gavallérnak született, szűrben is az marad. Nem lopja az el
82 III | még ha bitangban találja is; utána jár a gazdájának,
83 III | nem állok jót.~– Hát ez is egy arisztokratikus vonás.
84 III | mivel láttam! Aztán nem is engedi magát a nap tovább
85 III | csordakúthoz, melynek kámvája maga is ácsremek, s a három kankalint
86 III | gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert az abba nem hagyja.
87 III | feljött a nap?~– Hát annak is én vagyok az oka, hogy a
88 III | mint a hetes vásznat.~– Én is ott leszek akkor.~– Azért
89 III | leszel ott, gazember! – Maga is elnevette magát a számadó.
90 III | Nem tudod a dolgod? Most is kótyagos vagy? Nem látod,
91 III | marhaeladásnál?~– Igaz biz az. Most is rászedte már az urakat a
92 III | A művészi szenvedélynél is erősebb az igazságérzet.~
93 III | Ezzel a lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést.
94 III | lovászmester, s miután a doktor is azt mondá, hogy bizony nincs:
95 III | állt feljebb.~– Hát tudom is én, hogy milyen a baromnak
96 III | árulni el, hogy őt magát is rászedte a bojtár.~Véget
97 III | kegyelmed bojtárja néha igazat is mondani?~– Ritkaságképpen.
98 III | még a morva hajcsároknak is megtíltá, hogy a gulyáshúsból
99 III | nagyszerű természeti tüneményeit is ignorálja a tudós világ.~
100 III | vevő a számadó gulyásnak is adott borravalót.~– Hát
101 III | vásárolni, vegye meg a borjúkat is. Ezt én tanácslom jó barátsággal.~–
102 III | tanácslom jó barátsággal.~– Kell is nekem ez a sok bégető állat!
103 III | bíztatáé a festő.~– Mennykőt is durrantanánk! – dörmögé
104 III | után. Akkor aztán a bojtár is utánarúgtatott a szarvas
105 IV | Úgy látszott, mintha az is ráismerne, s a kantárt eleresztve,
106 IV | karjainak rángatózásával a lovat is megbolondította. Annak is
107 IV | is megbolondította. Annak is szakadt a tajték a szájából.~
108 IV | hallatott.~– Nohát segíts te is! – mondá neki a doktor.~
109 IV | mellényét a fogaival, és ő is emelt rajta. Így aztán közös
110 IV | telep felé.~Ott van kórház is, patika is. Hanem csak lovak
111 IV | Ott van kórház is, patika is. Hanem csak lovak és tulkok
112 IV | tulkok számára. A doktor maga is csak baromorvos.~Hanem ilyen
113 IV | mint saját maga: tehát azt is elvégezte. A famulusnak
114 IV | kíván. A doktor orvosságot is fog magával hozni. A korcsmáros
115 IV | adja oda neked; – addig is, amíg a városi orvos megérkezik,
116 IV | akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában. Megétette
117 IV | ide; azzal kúrálja addig is Decsi Sándort, amíg a doktor
118 IV | méhrajelfogásnál), akkorra meg is tölté az őrölt kávéval a
119 IV | kávét, kisasszony!~– Én is megyek veled.~A famulus
120 IV | állapotban. Bíz a lelke is megfagy az embernek, amikor
121 IV | kezdett járni; ott azután ő is felkapott az ülésbe.~A szegény
122 IV | Hallhatta a zárt ajtón keresztül is a leány a beteg kínos nyavalygását.~–
123 IV | Egy rossz leány. Tudom is, hogy ki volt! Azért, hogy
124 IV | attól lett nyavalyás. Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy
125 IV | Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy mi volt.~– Kisasszony!
126 IV | kávét? Meg van pörkölve? Meg is őrölve már? Ez jól van.
127 IV | őrölve már? Ez jól van. Addig is, amíg a doktor eljön, ezt
128 IV | mondásnál.~– Hát doktor úr is azt hiszi, hogy rossz vagyok?~
129 IV | doktor behívta a famulust is.~A leány a kávéfőzés mellett
130 IV | harapófogó.~Megtette azt is.~– No, most szép csöndesen
131 IV | a két meredt szem! Magam is azt tartom.~Valami kevés
132 IV | hogy erős szíve van.~Meg is jött annak a jutalma.~Az
133 IV | karika szemeivel.~Később az is megjött, hogy a száját felnyitotta:
134 IV | ellenszer segített? Talán nem is volt olyan erős adag a méreg,
135 IV | ösztöne rávezette, hogy őróla is beszélnek.~A főorvos aztán
136 V | mellett.~Pedig a múlt éjjelt is átvirrasztá.~Nem így!~Ez
137 V | borogatást tett, a saját szemeit is megmosta, hogy ébren maradjanak.~
138 V | Hála az égnek! Már ásítani is tud.~Ekkor már megszűntek
139 V | doktor. – No, most már maga is elmehet Klárika alunni:
140 V | nemcsak aludt, hanem álmodott is.~Nyitva volt a szája, valamit
141 V | kellett emelni.~Azalatt is aludt félig.~Mikor aztán
142 VI | szerette, s azt akarta, hogy az is úgy szeresse őtet.~Ezt mind
143 VI | protokollumba vették már, alá is volt írva. Hátra volt a
144 VI | nevét. Úgy tett, mintha nem is tudna róla, hogy az itt
145 VI | zsandárokkal kísérjenek ide! Nem is tartozom én a cibil elé:
146 VI | Isten neki: faköröszt! Azt is megmondhatom. Az ohati pusztában
147 VI | hűséges ápolást.~A doktor is jelen volt a vallatásnál,
148 VII | volt egy pecsenyesütőnő is, aki hozta magával a rengeteg
149 VII | krispinben jár), hanem azért ő is beleszól a diskurzusba.
150 VII | diskurzusba. Később egy lókupec is odavetődik; de annak csak
151 VII | gulyásbojtár bejön, annak is szorítanak helyet az asztalnál;
152 VII | tekintélyét még a városi ember is respektálja. A két morva
153 VII | csikóst felboncolni: meg is találta a belsejében a varjúkörmöket.
154 VII | tanúskodni.~– Az úr már meg is ölte a csikóst. Hiszen nem
155 VII | hagyhatta el. Szerinte már el is temették a megmérgezett
156 VII | énekelt fölötte; a szénior el is búcsúztatta.~– Hát a leánnyal
157 VII | kérdezték egyszerre hárman is.~– A leány pedig elszökött
158 VII | nyelv, hogy az ilyen alakot is, mint a szappanosné, ifjasszonynak
159 VII | lelkem galambom! Törvényt is láttak már fölötte. Halálra
160 VII | régi igazság megvolna, úgy is lenne, hogy borsószalmára
161 VII | a mézeskalácsos.~– Adnak is már mai nap valamit a nemességre!
162 VII | mentémet fölvettem, engem is nemesembernek néztek, sohasem
163 VII | még egy másik gyilkosság is sült ki. Nemrég itt járt
164 VII | már azóta az óperencián is túl jár. Valamennyi zsandár
165 VII | a pusztán. Kurrentálták is már. Ki van ragasztva a
166 VII | a személyleírása. Magam is olvastam. Száz tallér van
167 VII | Erre a szóra a lókupec is érvényesíteni akarta a maga
168 VII | borotválkozni? Talán a gulyás is olyan hosszú szakállt visel,
169 VII | ki a számból. Talán maga is ismeri?~És a bojtár még
170 VIII| egy ilyen selyememberre is ekkora kábító hatása lehet
171 VIII| járható lesz a víz, a kompot is helyretaszították már.~Nem
172 VIII| helyretaszították már.~Nem is késtek azok, akik szekérrel
173 VIII| a szarvasbarmokra. Azok is elfértek szűken. Hátha színházban
174 VIII| úgy füstölgött.~Hogy addig is hiába ne teljen az idő,
175 VIII| Bogrács volt hozzá; hal is volt elég. Azt lapáttal
176 VIII| potykák, harcsák, meg kecsegék is. Azokat nagy hirtelen megtisztogatták,
177 VIII| raktak.~Meglett volna az is; de most az a kérdés, hogy „
178 VIII| meg a paprikás dobozát nem is szívesen adja ki az ember
179 VIII| egy kis idő múlva.~– Nem is illat az már; hanem szagolmány! –
180 VIII| dörmögni. Erre a teheneket is mind egyszerre megcsípte
181 VIII| Nekünk át kell mennünk. Így is elkésünk már az ónodi vásárból.~–
182 VIII| mint a ló.~Amint a bojtár is kikapott a partra, lekeríté
183 VIII| pusztára.~– Az emberben is megvan az a hazaszeretet –
184 VIII| a bojtár. Hisz a kutyája is vele ment, az is kiúszott.
185 VIII| kutyája is vele ment, az is kiúszott. Majd azután, ha
186 IX | sárga, fakó, még fehér is (ami ritkaság fiatal csikóban).
187 IX | ide vannak kicsapva. Nem is látnak azok istállót télen,
188 IX | kalendáriumba benéztem.~– Hát az is meg van írva a kalendáriumban? –
189 IX | Kádár Mihály uram tulajdona is el volt keveredve. Lehetett
190 IX | mondta Pelikán uram, maga is szivarra gyújtva a Sándor
191 IX | aláírása készpénz.~Írószerszám is volt Pelikán úrral. Bugyogó
192 IX | Mindjárt lesz itt íróasztal is – mondá Pelikán.~– Hozza
193 IX | bojtár nézte, hanem a lovak is. Ugyanazok a szilaj csikók,
194 IX | szeme elé; majd a kezébe is adta.~Tíz forintról szólt
195 IX | kialkudva az aranyozás. Meg is kapta, el is vitte. Bizonyosan
196 IX | aranyozás. Meg is kapta, el is vitte. Bizonyosan nem a
197 IX | hamisság. Inkább nagyon is nagy az igazság. Hát majd
198 IX | csikós. – Hisz a Sándor is tudja jól, hogy a Lacza
199 IX | ménessel, mint ez a legény. El is követtem mindent, hogy a
200 IX | gulyásszámadónak a keresztfia. Az is igen derék legény volna.
201 IX | Mind a ketten jó pajtások is volnának. Ha az ördög, vagy
202 IX | ahol már a többi falkák is összegyűltek. Ott aztán
203 IX | ohati puszta. Még másnap is olyan jó kedve volt, reggeltől
204 IX | még beleharap az éjszakába is, s amíg csak a hold világít,
205 IX | nap tud enni, még éjszaka is mindig készen van rá? Már
206 IX | csupa marcafánkkal volna is tele a mező, mégse lenne
207 IX | akit Mártonnak híttak; most is megvan még, csakhogy nem
208 IX | adhatom, mert a lovad most is eszik!” – Ekkor aztán megharagudott
209 IX | elkáromította a királyt is, meg a lovát is. „No hát
210 IX | királyt is, meg a lovát is. „No hát ragadjon hozzá
211 IX | jobban elmondja, mert maga is ott volt.~A bojtárok megköszönték
212 X | lovának.~– No, már most te is mehetsz legelni, Vidám lovacskám.
213 X | várjanak. Azt hiszik: a ló is olyan kutya, mint az ember?~
214 X | s végighúz a légben: az is olyan hang, mint a kísértetzengés.
215 X | olyan üres!~A fényes csillag is leszállt, a hold is alámerült;
216 X | csillag is leszállt, a hold is alámerült; a paripa abbahagyta
217 X | röhögni kezdett, s aztán maga is leheveredett a gyepre, oda
218 X | Mikor igazat mond, annak is fele hazugság; mikor hazudik,
219 X | hazugság; mikor hazudik, annak is fele igaz … Sohasem tanulja
220 X | mindezt! A biz úgy volt.~– Azt is tudod, hogy ő mennyire szeretett
221 X | tudom, hogy még az anyja is megsiratja.~A paripa a farkával
222 X | csapkodta a földet; őrá is átszállt a gazdája haragos
223 X | végigfeküdt a földön, s a nyakát is elnyújtá a nagy fejével.~
224 X | nagyot pihenünk … Addig is együtt maradunk … Sohasem
225 X | Ennél az egy szónál a mén is felállt a két első lábára;
226 X | végignyúlt. Már most hát ő is megtréfálja a gazdáját:
227 X | felugrott fektéből. Azután a ló is felállt.~Hajnalodott már:
228 X | amit a csikós paripája is viszonzott. Ezek ösmerősök.~–
229 X | értette az ő szavát. Mit is tudna az olyan ló, aki ökrök
230 X | az égre, erre a titokra is megderült a világosság.~
231 X | őket megfordítani; maga is visszajött velük.~– Hát
232 X | kutyafogantattának. A botot is felemelte a bojtárra háromszor
233 X | magad bolondultál meg; neked is beadott valami netrebulyát
234 X | való a még.~– Hát énrólam is beszéltek? Meg a sárga rózsáról?~–
235 X | szagolgatta, még a szájához is nyomta, azt hittem, meg
236 X | előkerültek a morva hajcsárok is gyalog sorban. Aztán meghányták-vetették
237 X | a nagy szaladástul: maga is egész nap alszik, mint egy
238 X | Kettőt? Éppen kettőt? Sok is lesz az!~– Én nem tudom.~–
239 X | én tudom. Vagy még több is lesz abból a pihenő nap!~–
240 X | egyszer bojtár, majd nekem is lesz taligásom, akit hátba
241 X | után; de az már hallotta is, nem is a rábízott izenetet.~
242 X | az már hallotta is, nem is a rábízott izenetet.~
243 XI | hortobágyi csárdába.~– Akkor meg is tartod.~(Azt elhallgatta
244 XI | az utat. Pedig a kantár is lazán lógott a csikós kezében.
245 XI | csikós kezében. Az ember maga is érzi, hogy valami zivatar
246 XI | rajta. Egy kicsit úsztatott is, de az nem vet számot: odáig
247 XI | nyiharászva. A csárda udvaráról is hasonló víg nyerítés fogadta;
248 XI | Egy pár hosszú fülű paripa is elmélkedett ott a kertpalánk
249 XI | ebben a rekkenő melegben is nyakukban a kifordított
250 XI | De majd még a bőrödet is ki találom fordítani, ha
251 XI | Köszönöm. Jó nekem idekinn is.~– Odabenn volna ám rangjához
252 XI | dugóját?~– Köszönöm, magam is értek hozzá.~Azzal fogta
253 XI | eltört palacknak az árát is meg kell fizetni; de hát – „
254 XI | de hát – „az úr pokolban is úr!”~A leány negédesen ment
255 XI | volt a fésűre tűzve; az is csak úgy lebegett a pántlikás
256 XI | végeivel utána. „Ha te úgy, én is úgy!”~A csikós ivott csendesen
257 XI | ki babája vagyok én? Te is sírnál, nemcsak én…” A negyedik
258 XI | palack sör után a legénynek is más kedve volt. Amint a
259 XI | egyszer a derekát.~A leány nem is begyeskedett érte.~– No?
260 XI | kérdé a legénytől.~– Mindig is lehetett. No hát mit akartál
261 XI | anyád mellé kuporodsz: annak is nagyot hazudsz.”~S azzal
262 XI | Hát ezúttal asszonyt is viszöl magaddal?~– Nem tudnám,
263 XI | el a nyakát. A pajtásnak is akart tölteni belőle. Az
264 XI | mentségére tettem. Most is megfekszi a lelkemet. –
265 XI | juhásznak már az ősapja is hazugsággal élt. A Jákob
266 XI | tarka bárányokkal; annak is hazudott; kicsalta a saját
267 XI | Ézsau kesztyűivel: annak is hazudott; nem csoda hát,
268 XI | neked, hogy jó fiskális is lett volna belőlem. Azt
269 XII | pohár sört. A gulyásbojtár is fenékig kitöltötte a vörösborát
270 XII | elférjünk benne!~– Magam is amondó vagyok.~– No hát
271 XII | Lóháton verekedni, karddal is nagy mesterség: ámde a kard,
272 XII | Hej, ha a gavallér urak is ezt a szokást vennék fel,
273 XII | egészen eltűnt.~Talán sohasem is látta őt többet.~
|