Rész
1 I | Honnan jön? hová tart? azt nem lehet kitalálni; a pusztán
2 I | fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja
3 I | meg fogja látni a kalapján azt a rózsát.~Aztán dúdolni
4 I | terem a hű szerető?~Én is azt – én is azt keresem.”~Újra
5 I | szerető?~Én is azt – én is azt keresem.”~Újra elalszik,
6 I | virágbugái közt találja azt meg. Hogy összerugdossa
7 I | összerugdossa csizmasarokkal azt a bogáncsot! Még az mer
8 I | harmadszor is a süvege mellé azt a sárga rózsát. Ha értené
9 I | szem nem látja; azok mind azt mondják neki: „ne tűzd fel,
10 I | holdas pej régi ismerőse: azt köszönti messziről.~A pej
11 I | csikósbojtár. Meg lehet azt tudni a lobogós ingujjáról,
12 I | dióbarnák, de első látásra azt hinni, hogy zöldek.~A csikósbojtár
13 II | levette a süvege mellől azt az árulkodó sárga rózsát;
14 II | Valami idegen hozta oda, azt mondják Belgaországból;
15 II | ment már ez az illat, aki azt a rózsát megszagolta!~Aztán
16 II | fekete? mert ha belenézett, azt is elfeledte, hogy a világon
17 II | megtörli a felső kötényében, azt leveti, van alatta tiszta
18 II | tűzi.~– No megint téped azt a rózsát? hátha csak egy
19 II | Sándor! Lelkem! Édes!~– Azt mondtam, hogy hozz bort! –
20 II | hozzá:~– Mért mondtad nekem azt, hogy „kisasszony”?~– Azért,
21 II | kalapját.~Akkor aztán a leány azt tette, hogy levette a bojtár
22 II | bojtár fejéről a kalapot; s azt kezdte vele, hogy a hajába
23 II | illessze.~A legény észrevette azt, s kikapta a leány kezéből
24 II | úgy, mint a hazugságot. Azt mondják „hazug kutya”! Pedig
25 II | az ráállt a fortélyra. Azt hazudta magára, hogy süket,
26 II | össze-vissza vizitált a felcser, s azt sütötte ki felőlem, hogy
27 II | Hát ha rendetlenül dobog, azt mondtam rá, annak nem a
28 II | nagy szükség van rám. Hát azt az ezer forintot én majd
29 II | begyedben. Gyönge nép a leány, azt gondolod, nincsen más fegyvere,
30 II | hogy nem tudtad kimondani azt a kis hazugságot, amit kellett
31 II | hogy kösd be?~– Hát mindig azt szoktam.~– De most más a
32 II | viszek levelet a doktornak.~– Azt ugyan nem találod otthon,
33 II | gulyásnénak?~– Tudod te azt, gonosz, hogy nem megyek.
34 II | meg tehozzád. Tudod te azt jól, hogy csak téged szeretlek
35 II | ahogy mondod. Tudod te azt jól előre, hogy akit egyszer
36 II | a selyemkendődet, pedig azt sem mondtad, hogy jegykendő
37 II | kacki menyecskéket?~– Csak azt a sárga rózsát ne szúrtad
38 II | mondjon valaki igazat? Hát nem azt ígérted-e, hogy nem haragszol
39 II | ha úgy volna.~– Sándor! Azt akarod, hogy masinát vegyek
40 II | legelőször találkoztam veled, azt játszottuk, hogy „kútba
41 II | az asztalra téve, rákezdé azt a mélabús dallamú nótát,
42 II | taktust elénekelte.~– Hát már azt a csúnya pipát megint a
43 II | megtévesztette vele. A komondor azt hitte, hogy asszonya igazán
44 II | a hibás? A leány-e, aki azt danolja: „Tunná rúla, tönné
45 II | magadra veszed a hibát.~– Azt mondtad, hogy megbocsátasz.~–
46 II | tenyerébe.~– De csak viseld, azt mondtad, az én vettem ezüst
47 II | feltűzi a fésűre, az már azt jelenti, hogy van vőlegénye,
48 II | nem „édesmindnyájunké”, azt már nem illeti meg az a
49 II | illeti meg az a nóta, hogy „azt sem tudom, ki babája vagyok?”.~
50 II | a legénynek.~Nem szokták azt tányérról enni. A cserepcsik
51 II | S az a gulyás! Elnézte azt, hogy veled táncol a német
52 II | szíve hideg lesz irántad, s azt akarod, hogy lángra kapjon,
53 II | tégy vele egyebet, mint azt, hogy adj citronyos bort
54 II | abba a borba áztasd bele azt a gyökeret, akit úgy hívnak,
55 II | jutott, hogy meg lehetne azt most próbálni.~A „nadrágujjas
56 II | tartottak erről a gyökérről.~Azt tarták, hogy mikor a földből
57 II | őrült szerelemre.~Híják azt a „nadrágujjas emberkét”
58 III | nyugszik. A debreceniek azt állítják, hogy azért olyan
59 III | meg; az irigyeik ellenben azt mondják, hogy a debreceni
60 III | pusztán, amiről annak, aki azt élő szemével nem látta,
61 III | karámból, hagyták még mulatni. Azt ígérte, hogy a karámig utól
62 III | eleget noszogatja, hogy ne azt a veszekedett sok bogáncsot
63 III | bogáncsot fesse le; inkább azt a szép egyenes ákácfát!~
64 III | ez itten?~A piktor aztán azt a tréfát követi el velük,
65 III | pirossal ragyogó pofáikat, azt hiszik, hogy az valami idegen
66 III | karám” alatt értik a pusztán azt az egész készséget, ami
67 III | kapja a legelőn a ménest, s azt nem tudják a szélfogóba
68 III | hízelkedésképpen mondtam ki azt a szót – magyarázza a számadó.~–
69 III | az albumomba kapni.~– No azt itt nem kap az úr. Tolvajt
70 III | arisztokráciája?~– Értem ám azt a szót. A bíz úgy van. Ahogy
71 III | Azért tegye fel a téns úr azt az orrbosszantót amikor
72 III | kérlelé a lovászmester.~– Azt már nem. Aki a gulyásbojtárt
73 III | tajték volt a vágtatástól, azt ledörzsölte egy bundadarabbal,
74 III | aki tud.~A lovászmester azt hitte, hogy ő tud németül
75 III | urakat a számadó gazda. Azt mondta, csak harmadfű ez
76 III | összecsapta rajzalbumát, azt mondta, készen van, s aztán
77 III | lovászmester, s miután a doktor is azt mondá, hogy bizony nincs:
78 III | kásás tészta”. S kihozta azt bográcsostul együtt a vasalóbul,
79 III | letette egy háromlábú bakra. Azt pedig körülállták az urak,
80 III | szedegethettek ki belőle. Azt mondták, nagyon jó. Mikor
81 III | magyar kávét”. Ismerik azt már, akik valaha itt jártak.
82 III | egy marha elhullott, biz azt ott hagytuk: seregestül
83 III | combot lekanyarítunk belőle; azt földaraboljuk apróra, egy
84 III | sorba mindenkitől.~A számadó azt mondja neki: „ez a délibáb”.~–
85 III | tudomásuk sincsen. Pedig azt minden forró nyári napon
86 III | polgártárs debreceni flegmával azt felelé:~– Uram! Engemet
87 III | herceg nem azért vásárolta azt a csordát, hogy a tiszta
88 III | megáldozzon; amit keres, azt el ne prédálja! ha megházasodik,
89 IV | hogy tud-e?~Legelső volna azt kieszelni, hogy miféle méreg
90 IV | segítség kellett hozzá, hogy azt a beteggel bevetessék. Az
91 IV | mint saját maga: tehát azt is elvégezte. A famulusnak
92 IV | kávé csak van a háznál, azt mind adja oda neked; – addig
93 IV | rábízott feladatot, és sietett azt nyélbe sütni. A fáradt szürke
94 IV | miközülünk való az, mert azt a doktor úr szedte fel a
95 IV | hebegé a leány.~– Magának meg azt izeni a doktor úr, hogy
96 IV | felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos gyökeret,
97 IV | olyan emberformája van. Azt a zsebébe dugta.~Átkozott
98 IV | dugta.~Átkozott legyen, aki azt a rossz tanácsot adta! Átkozott
99 IV | adta! Átkozott legyen, aki azt megfogadta!~Azután nekiállt
100 IV | pléhdobozt.~– No hát adja ide azt a kávét, kisasszony!~– Én
101 IV | de csak a hídnál bírta azt elérni, ahol a fáradt ló
102 IV | nyavalygását.~– Mi történt vele?~– Azt magam sem tudom. Ráfogni
103 IV | Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy mi volt.~– Kisasszony!
104 IV | csókolta. S hogy a doktor azt sem engedte, akkor meg a
105 IV | ellenszere. Hanem most már aztán azt mondom ám magának, édes
106 IV | elkövetett, az kriminalitás: azt a főorvos fel fogja jelenteni;
107 IV | mondásnál.~– Hát doktor úr is azt hiszi, hogy rossz vagyok?~
108 IV | meglátta az ablakhídján azt a bűntanú méreggyökeret,
109 IV | derekát hátratöri, hogy azt látni, hallani gyötrelem.
110 IV | mint a harapófogó.~Megtette azt is.~– No, most szép csöndesen
111 IV | két meredt szem! Magam is azt tartom.~Valami kevés enyhülés
112 V | horkolni kezdett.~Először azt hitte a leány, hogy az halálhörgés
113 V | megszűntek a görcsök. Tudják azt mindazok, akik az idegeik
114 V | legény félrekapta a fejét, s azt motyogta, hogy „vizet”.~
115 V | szabad-e a betegnek vizet adni? Azt kér.~Erre a doktor fölkelt,
116 V | karjában, a tenyerében, hogy azt a vizesüveget a szájáig
117 VI | olyan nagyon szerette, s azt akarta, hogy az is úgy szeresse
118 VI | egy önt érdeklő ügyben, s azt célozza a jelen vizsgálat.
119 VI | gyógyítgatni, aki aztán azt a bódítót megitatta velem?
120 VI | megitatta velem? De hát azt, ha akarom, megmondom; ha
121 VI | Sándor! Ez nem igazság! Azt nem bánom, ha a bűnömért
122 VI | vágják le, nem bánom. Csak azt ne mondd, hogy soha nem
123 VI | Isten neki: faköröszt! Azt is megmondhatom. Az ohati
124 VI | levegőbe, elkezdé dúdolni „azt” azt a nótát:~„Hogy ne volna
125 VI | levegőbe, elkezdé dúdolni „azt” azt a nótát:~„Hogy ne volna
126 VI | dorgálás kompetált neki, azt megkapta.~A legénynek még
127 VI | megszabadíts. Eltagadtad azt, hogy valaha szerettél:
128 VI | akkor aztán fölkereste azt a földre dobott fületlen
129 VII | nem kellett pénzen venni: azt hozott a Tisza. Bora volt
130 VII | mézesbábos extra asztalnál ül (azt hiszi, hogy ő különb a többinél,
131 VII | kinn maradt a csordánál, azt strázsálja.~Még most csak
132 VII | Debrecenből, mint mink. Azt híjják be, az bizonyosan
133 VII | mézesbábos.~– Nem jól tetszik azt tudni Csikmákné asszonyomnak!
134 VII | Valamennyi zsandár mind azt hajszolja a pusztán. Kurrentálták
135 VII | a szarvánál kereskedni.~Azt kérdezé, odakönyökölve az
136 VIII| tehénlegelőn szedett fel, s azt a kandalló párkányára téve,
137 VIII| hozzá; hal is volt elég. Azt lapáttal fogdosták a révészek
138 VIII| veresborssal (amiről még Oken azt írta, hogy méreg, de vannak
139 VIII| Curukk kéren; curukk kéren!~Azt akarták, hogy menjenek vissza
140 VIII| utoléri a gulyás! Nem kell azt félteni! – biztatá a csizmadia
141 VIII| De sohasem látják kentek azt a csordát többet! Üthetik
142 VIII| Sokszor hallottam én azt, hogy a ravasz betyárok,
143 VIII| akarják zavarni a gulyát, azt cselekszik, hogy a pipájukba
144 VIII| két D. V. betűvel, ami nem azt teszi ám, hogy „Dugdel,
145 VIII| Dugdel, Veddel”, hanem azt, hogy „Debrecen Városa”.
146 VIII| keresték a tehéncsordát.~De biz azt nem látták sehol.~A lókupec
147 VIII| látták sehol.~A lókupec azt mondá, hogy a bőszült vadállatok
148 IX | legelészve. A ló mindig eszik. Azt mondják a diákos emberek,
149 IX | ostorkongatásokkal előre terelte azt a csoport lovat, mely közé
150 IX | ezüst fülönfüggőt, hogy azt futtassa meg arannyal, de
151 IX | vette. Pénze nem volt; hát azt a váltót hagyta ott érte:
152 IX | arcot csinált, hogy az ember azt hitte volna, hogy nevet,
153 IX | Hát ide mind a két helyre azt kellett volna írni, hogy „
154 IX | ostoba asszony, ahelyett azt írta oda: „Hortobágyon”. –
155 IX | csárdát írta volna oda: azt tudom, hogy hol van; de
156 IX | asszonnyal. Legalább most azt mondhatom neki, hogy száz
157 IX | Morvaországba, még a múlt pénteken: azt sohase látja többet, se
158 IX | nem tudom miféle szellet azt a sárgaképű hajadont közéjük
159 IX | szerencse, hogy a komám azt a trafikát kifundálta, hogy
160 IX | volt, reggeltől napestig; azt szokták mondani: olyan nagy
161 IX | Sándornak ma cifra jó kedve van.~Azt kérdi a számadótól a vacsorához
162 IX | csalni Szent Márton alól azt a „mént”, akin az a világon
163 IX | akart utazni korán reggel, s azt mondta a királynak: „No
164 IX | megyek odább”. A király azt mondta neki: „Nem lehet,
165 X | kivette a kantárt a fejéből, s azt a letűzött botjára akasztotta;
166 X | nyereg alatt vagy. S még azt akarnák az urak, hogy mikor
167 X | húzni! No, arra várjanak. Azt hiszik: a ló is olyan kutya,
168 X | mint a paraszt. Elég, ha azt mondom, „icca, Vidám lovam!” –
169 X | lelke! Tán ha kiönthetné azt a nagy keserűséget, ha elpanaszolhatná,
170 X | fele igaz … Sohasem tanulja azt ki senki … Te tudod, hogy
171 X | mindezt! A biz úgy volt.~– Azt is tudod, hogy ő mennyire
172 X | dörmögött e szóra … Bizony azt tette.~– Amíg ez az átkozott
173 X | kivesszük az eszterhaj alól azt a régi zászlót, utána eredünk
174 X | után.~Mintha már hallaná azt a trombitaszót, felugrott
175 X | fogával, annál fogva kezdte azt emelgetni, míg utoljára
176 X | csináltál velük, akasztófa!” – azt mondta a gazda. – „Már minek
177 X | kezdtek el beszélgetni; de már azt nem hallottam, hogy mit,
178 X | betakarva egy sárga rózsa, azt sokáig szagolgatta, még
179 X | még a szájához is nyomta, azt hittem, meg akarja enni:
180 X | hídról csak nem ugrálnak le. Azt mondják, a borjaikért szaladtak
181 X | nem akar még cihelődni. Azt hajtja, hogy egynehány nap
182 XI | csikósbojtár bement a karámba, s azt mondá a számadó gazdának:~–
183 XI | Akkor meg is tartod.~(Azt elhallgatta a bojtár, hogy „
184 XI | elérték a Hortobágy hídját, azt a monumentális remekét az
185 XI | át nem megyek többet.~De azt nem fogadta meg, hogy a
186 XI | a lováról, s megkötötte azt a kötőféknél fogva a másik
187 XI | szabad lekuporodni, s ha azt mondják: – „elmehetsz”,
188 XI | leány a bojtárt.~– No, hát azt sem mondod, hogy „befellegzett!”,
189 XI | dolgon. Elkezdett danolni: azt a gúnynótát, amivel a gulyást
190 XI | erős hangja volt: ismerte azt az egész Hortobágy.~„Én
191 XI | Egyszer hazudtam életemben, azt sem a magam mentségére tettem.
192 XI | fiskális is lett volna belőlem. Azt mondod, hogy nem tartozol
193 XI | Azzal kihúzta a zsebéből azt a bizonyos váltót, s odatartá
194 XI | ménesünkből, váltóval fizetett; én azt kérdeztem, hogy mi az? ő
195 XI | a fizetsége eljön, akkor azt a tíz forintot én fogom
196 XI | nem te.~– S miért fizetnéd azt meg te, énhelyettem?~– Azért,
197 XII | csak ráfért. Így szokták azt!~Ha már elégtétel, hát legyen
|