Rész
1 I | a sárga rózsádat”. – De hát a hortobágyi legény „vastagnyakú”:
2 I | káromkodik a számadó gazda.~Hát hadd káromkodjék! Akinek
3 I | Fogadj Isten, pajtás. Hát volt aki elaltatott, volt
4 I | mátai karám felé baktatni.~– Hát ne firtasd te ezt, pajtás.
5 I | süveged mellett, cimbora!~– Hát van annak, aki megszolgálja.~–
6 II | két kezét.~– Decsi Sándor! Hát megjöttél? Sándor! Lelkem!
7 II | támasztja a félredűtött fejét.~– Hát ez a „szép jó reggel” annyi
8 II | másik-máskor volt.~– No hát itt a borod. Kelle-e még
9 II | az imádkozásod is az. – Hát nem most hajnalban vitte
10 II | Isten nevét hamisságra! Hát ez az aranyfüggő, hogy került
11 II | szívem rendetlenül dobog. – „Hát ha rendetlenül dobog, azt
12 II | ahol nagy szükség van rám. Hát azt az ezer forintot én
13 II | leánynak a hamis szája. – De hát látod, én olyan ember vagyok,
14 II | Ezt igazán mondtad.~– Hát tudod a nótát: „ha a záporeső
15 II | mondta, hogy kösd be?~– Hát mindig azt szoktam.~– De
16 II | Megyek íziben odább.~– Hát nem falatozol? Nem ízlik
17 II | rántott csirke hidegen.~– Hát ez kinek a maradéka? – kérdé
18 II | csirkét, aki megfizeti.~– Hát úri vendégek voltak itt
19 II | benne a neveiket.~– Elhiszem hát.~A bojtár hozzálátott a
20 II | ölében dorombolt tegnap! – Hát mit fizetek a „pakene hendliért?”~–
21 II | semmit. Megfizetett érte más. Hát hova sietsz olyan lóhalálában?~–
22 II | meg a gulyásbojtárt is.~– Hát a gulyásbojtár is itt volt?~–
23 II | gulyásbojtár is itt volt?~– Hát persze, hogy itt volt, azért
24 II | vallatni, akár egy szolgabíró! Hát búcsúzni jött hozzám. Úgy
25 II | pipa tilalom a csókra.~– Hát aztán hová megy a gulyás
26 II | attól lettem a bolondod.~– Hát én nem voltam elég bolondod?
27 II | volna a kalapja mellé!~– Hát hisz itt a párja, ha ideadnád
28 II | Ezért mondjon valaki igazat? Hát nem azt ígérted-e, hogy
29 II | mégis te voltál eszembe”. No hát ne mondd, hogy nehéz ember
30 II | utolsó taktust elénekelte.~– Hát már azt a csúnya pipát megint
31 II | taszított rajta a könyökével.~– Hát akkor mit söntörködöl körülöttem?~–
32 II | az egy szál sárga rózsán. Hát már irígykedel a jó pajtásodra?
33 II | Még pártját fogod?~– Hát ki a hibás? A leány-e, aki
34 II | megbocsátasz.~– Tartom a szóm.~– Hát szeretni fogsz?~– Majd.~–
35 II | a másik visszajár. – De hát nem cifrázom a szót; magyarán
36 II | tudónak a szűrét.~– Ne siess hát. Ráérsz. A doktor délnél
37 II | nap az lesz a fejemben.~– Hát hogy lássad, milyen messziről
38 II | meglátta.~– Nekem hoztad ezt?~– Hát kinek másnak?~Mikor a parasztleány
39 II | aztán még szebb volt.~– Hát most sem csókolsz meg?~Maga
40 II | Harag a szerelem miatt.~– Hát amíg a halat kisütöm, eldaloljam
41 II | róla a halat. Úgy ízlik az.~Hát bizony azzal mutatja ki
42 II | rá sem hederített.~– No hát – már a kedves nótádat is
43 II | mulattattak?~– Mulattattak hát! Nem is úgy ültem ám itten,
44 II | Ez már dupla gorombaság! Hát az én borom – víz?~– Nekem
45 III | dombokbul, mikor ürgét ásnak.~– Hát ez ottan miféle Golgota?~–
46 III | érnek hozzá, megállnak: hát ez mi a csoda? leülnek eléje
47 III | tűzködve rendben a nádfalba.~– Hát a bojtárt hol hagyták az
48 III | örvendetesen hangzott ez a szó. – Hát az a mi bojtárunk „betyár”?~–
49 III | bódorodik, elrudaljuk.~– Hát a hortobágyi pusztán nincsenek
50 III | lopóvá.~– Hogy lehet az?~– Hát úgy, hogy a gulyás folytonosan
51 III | is csikósok, gulyások.~– Hát még a pusztán sincs egyenlőség?~–
52 III | megint nem állok jót.~– Hát ez is egy arisztokratikus
53 III | uram a bécsi úrnak.~– De hát honnan ismeri fel az a bojtár,
54 III | félvállról a kérdezőre.~– Hát látott már a ténsúr két
55 III | város füle – falu farka!” –, hát meghozott az ördög valahára?~
56 III | nyakába akasztá a kötőféket.~– Hát hol devernyáztál eddig?
57 III | nekiveresült az arca.~– Hát felelsz a-szavamra? Vagy
58 III | aztán megszólalt a legény.~– Hát’szen tudja keed, hogy „kuka”
59 III | hogy már feljött a nap?~– Hát annak is én vagyok az oka,
60 III | elnevette magát a számadó. No hát beszéljen vele németül,
61 III | visszafelé a parasztlegények.~– Hát azért nem vettek be katonának –
62 III | orromon két lyuk van.~– No hát tessék vele németül beszélni! –
63 III | már be vannak rekesztve? Hát a bikát ki hozza el?~Hát
64 III | Hát a bikát ki hozza el?~Hát bizony a bikát nem hozza
65 III | még neki állt feljebb.~– Hát tudom is én, hogy milyen
66 III | körülkerített marhatemetőt.~– Mert hát azelőtt, hogy boldog világ
67 III | mindenestül el kell temetni. Hát bizony mink sajnáljuk, hogy
68 III | neki: „ez a délibáb”.~– De hát mi az a délibáb?~– A délibáb
69 III | meg neki a délibábot.~– Hát én még kevesebbet tudok
70 III | gulyásnak is adott borravalót.~– Hát még egy szót mondok, tensuram –
71 IV | Pesta, olyan lóhalálában?~– Hát csak egy levelet a nemzetes
72 IV | hallani, hogy mit.~– Eresszen hát be a kisasszony; ne támassza
73 IV | kávéval a pléhdobozt.~– No hát adja ide azt a kávét, kisasszony!~–
74 IV | úrral akarok beszélni.~– Hát a vendégeket ki látja addig
75 IV | útját.~– No, no! Klárika! Hát maga hogy jön ide?~– Hogy
76 IV | tapasztá a két kezét.~– Hát tudtam én, hogy ez méreg!~–
77 IV | némán bólinta a fejével.~– Hát mi a ménkűért tette?~– Olyan
78 IV | testéhez fércelve a lelke.~– Hát megél? – A leány a vigasztaló
79 IV | mustárkovász, feldagad tőle a szád.~Hát akkor aztán a lábait csókolta.
80 IV | szép piros ajkaival.~– No hát álljon fel és beszéljen
81 IV | törvényszék elé kerül a dolog. Hát csak fusson, amerre a világnak
82 IV | kötényével a könnyeit. – Hát itt a nyakam, vágják el;
83 IV | e kegyetlen mondásnál.~– Hát doktor úr is azt hiszi,
84 IV | látni, hallani gyötrelem. De hát legyen ez az én büntetésem.
85 V | úgy alszom egy szikrát.~Hát ráhagyták.~Egyszer aztán
86 VI | A zsandár nem önt őrzi. Hát mondja csak, mikor volt
87 VI | önnek borral szolgált?~– Hát megmondhatom, ha jól föltekerem
88 VI | jól föltekerem az eszemet. Hát legutoljára voltam a hortobágyi
89 VI | kiálta közbe a leány.~– Hát Sándor vagyok. Annak kereszteltek.~
90 VI | kereszteltek.~A bíró kérdezé:~– Hát ezelőtt három nappal nem
91 VI | mandragóragyökérrel megmérgezett bort.~– Hát akkor a leányzó hazudott.~–
92 VI | a leányzó hazudott.~– De hát mi oka volna a leánynak
93 VI | büntetést vonja maga után?~– Hát hogy mi oka volna? Az, hogy
94 VI | valljam ki, hogy kinél voltam hát, a más szép leányánál, a
95 VI | bódítót megitatta velem? De hát azt, ha akarom, megmondom;
96 VI | nálam voltál negyednapja? Hát ezt a fésűt ki hozta nekem,
97 VI | arccal. – Erre felelj meg!~– Hát ha olyan nagyon firtatják,
98 VI | betyárt egy se, mint te.~– Hát nem jól tettem? – kérdezé
99 VI | Ugyan mért tetted ezt?~– Hát az az én dolgom. Annyit
100 VII | látott a nagy füstben.~– Hát mondja csak, komám – folytatja
101 VII | keresztül a gulyásbojtárnak.~– Hát a biz úgy történt, hogy
102 VII | szénior el is búcsúztatta.~– Hát a leánnyal mi történt? –
103 VII | volna a termete alatt.)~– No hát elfogták-e a szép Klárit,
104 VII | halálnemével fogják kivégezni?~– Hát bizony megérdemelné, s ha
105 VII | borsószalmára tennék, megégetnék; de hát mostanában csak fejét fogják
106 VII | hogy láb alul eltegyék.~– Hát aztán a gulyásbojtárt nem
107 VII | Sándor ült volna itten: hát nagy derendócia lett volna
108 VII | bojtár, akit kurrentálnak! No hát kinek kell az a száz tallér
109 VII | ki fel a kéménybe.~Hanem hát a gulyásnak nem az a természete.
110 VII | az ifjasszonytul, hogy:~– Hát aztán ráismert az ifjasszony
111 VII | Mán hogy ráismertem-e? Hát hogy ne ismerném? Hisz éntőlem
112 VII | szilvalé! Majd megecetőnek! Hát a szappant csak szennyeshez
113 VII | szennyeshez használják, ugye? Hát a gulyás nem szokott borotválkozni?
114 VII | letromfolt közbeszóló rovására.~– Hát kellett ez nekem? – dörmögé
115 VII | esetből a konzekvenciákat.~– Hát kellett ez nekem? Mire való
116 VIII| magas hegyeket. Estenden hát, mikor a szobájába bezárkózott,
117 VIII| ami után a lelke vágyott…~Hát ha már egy ilyen selyememberre
118 VIII| hogy „kinél van paprika?”~Hát hiszen paprika minden rendes
119 IX | kalendáriumba benéztem.~– Hát az is meg van írva a kalendáriumban? –
120 IX | kötekedve a Sándor bojtár.~– Meg hát, szógám. Benne van a Csáthy
121 IX | vadállatot az urakhoz.~– Hát bizony szebb mulatság ez,
122 IX | Sándor bojtár tüzénél.~– Hát még ha beteg nem lett volna …
123 IX | fejét dacosan felhányva.~– Hát mi a fránya voltál? Mikor
124 IX | Hisz az a lovaknak való!~– Hát mit csinált az ember?~–
125 IX | mit csinált az ember?~– Hát be volt rúgva az ember –
126 IX | alkudta ki a lovakat?~– Hát az azért van, tisztelt bojtár
127 IX | fizet a takarékpénztárnál?~– Hát akkor a pénzt Kádár Mihály
128 IX | hitelem.~– Mármost értem. Hát erre jó a váltó.~– Hát maga
129 IX | Hát erre jó a váltó.~– Hát maga sohasem látott még
130 IX | bojtár bámulva kérdezé.~– Hát aztán hogy került Pelikán
131 IX | használatára vette. Pénze nem volt; hát azt a váltót hagyta ott
132 IX | tetszik magának az a váltó, hát odaadom borravaló fejében –
133 IX | borravalónak. Tíz forint.~– Hát magának persze hogy sok
134 IX | nagyon is nagy az igazság. Hát majd én megmagyarázom: tessék
135 IX | azután: „fizetendő” – Hát ide mind a két helyre azt
136 IX | hogy „Debrecen”-ben. – Hát a feleségem, az ostoba asszony,
137 IX | írta oda: „Hortobágyon”. – Hát ez valósággal igaz. – A
138 IX | több ungorkodásunk emiatt. Hát csak fogadja el, tisztelt
139 IX | nézve van tisztában. Mer hát leányféle van itt a saraglyában.~
140 IX | tények logikáján.~– Mert hát, tetszik tudni, ez a fiú
141 IX | vetett a hamvadó tűzre.~– Hát elmondom szógám, de ki ne
142 IX | ha nem igazat mondott. – Hát úgy volt az, hogy volt egyszer
143 IX | is, meg a lovát is. „No hát ragadjon hozzá a nevedhez
144 X | lobogós ingujjával.~– No, hát keress jó füvet magadnak,
145 X | támasztva az arcát.~Volt már hát, akivel beszéljen. Egy lelkes
146 X | szívének felét! Lopta volna el hát egészen! Tartotta volna
147 X | haragos indulatja.~– De hát hogy verem meg? Hiszen elbujdosott
148 X | velem az én nagy bánatomban.~Hát biz ezen az állapoton a
149 X | földre s végignyúlt. Már most hát ő is megtréfálja a gazdáját:
150 X | hóka?~– De biz idejött. Hát hogy szalajtottátok el?~–
151 X | mindig szaladok utána.~– Hát a gazdája há lett?~– A még
152 X | hajcihőbe.~– Miféle hajcihőbe?~– Hát ami harmadnapja történt.
153 X | maga is visszajött velük.~– Hát a Lacza Ferkó most itthon
154 X | azért csak nem ütött rá.~– Hát aztán a Ferkó mit mondott?~–
155 X | minek csináltam volna?” – „Hát annak, hogy elébb te magad
156 X | Nem nekem való a még.~– Hát énrólam is beszéltek? Meg
157 X | a tarisznyáját kihozni, hát akkor a szűre ujjából kihúzott
158 X | az szerteszét repült.~– Hát má mit vétett keednek az
159 X | volt ez az ütés szánva…~– Hát már most mi lesz megint? –
160 X | nyargalni egy hujjában. Hát még két napot engedett neki
161 XI | nem fog kelni.~Lekerült hát a malom alá, s ahol a víz
162 XI | mondják: – „elmehetsz”, hát takarodni kell.~Az egyik
163 XI | palack fenekével.~– Fizessünk hát! Jön az idő!~A kopogtatásra
164 XI | a leány a bojtárt.~– No, hát azt sem mondod, hogy „befellegzett!”,
165 XI | grácia, ha megbántottam! Hát nem tetszik besétálni az
166 XI | kijön az ide, énhozzám.~– Hát mit tetszik parancsolni?
167 XI | bojtár hetykén förmedt rá:~– Hát szabólegény vagyok én? Hogy
168 XI | is meg kell fizetni; de hát – „az úr pokolban is úr!”~
169 XI | begyeskedett érte.~– No? Hát lehet már pertu beszélni
170 XI | Mindig is lehetett. No hát mit akartál mondani?~– Kérdeztél
171 XI | mint akik értik a többit.~– Hát már visszatértél az utadból,
172 XI | megint kérdezé a csikós.~– Hát ezúttal asszonyt is viszöl
173 XI | Erre megint ittak egyet.~– Hát aztán elbúcsúztál már az
174 XI | tenyerével a poharát.~– Hát nem iszol az én sörömbül?~–
175 XI | annak is hazudott; nem csoda hát, ha valamennyi pereputtya,
176 XI | El lehet nála nélkül.~– Hát ez itt micsoda? Nézd csak:
177 XI | vallatok én, csak prédikálok. – Hát az a becsületes ember, akinél
178 XI | Hortobágyon, az pedig nagy puszta. Hát már most csak azért teszem
179 XI | hozzá.~– Miért az udvarán?~– Hát csak azért, mert másképp
180 XI | szép gömbölyű betűkkel.~– Hát az mire való, hogy a magad
181 XI | gulyásbojtár kíváncsian.~– Hát az arra való, hogy majd
182 XII | Magam is amondó vagyok.~– No hát tágítsunk rajta egyet!~Azzal
183 XII | szokták azt!~Ha már elégtétel, hát legyen elég téve!~Hej, ha
|