Rész
1 I | rózsát, nem veszett-e el? aztán leveszi a fejéről a kalapot,
2 I | annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja
3 I | a kalapján azt a rózsát.~Aztán dúdolni kezdi a kedvenc
4 I | Angyalom, kicsikém, tehozzád.”~Aztán megint csak előrehúzza a
5 I | feltűzi a süvege mellé, aztán dúdolja tovább a nótáját:~„
6 I | számadótól sem fél.~Egyszer aztán a lovának a nyerítése ébreszti
7 I | megszolgálja.~– No csak aztán meg ne bánja, aki megszolgálta.~
8 II | azt a rózsát megszagolta!~Aztán annak a leánynak is csak „
9 II | sugárzott volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája
10 II | után az öntözőkannából, aztán megtörli a felső kötényében,
11 II | borral, s a legény elé teszi, aztán elérzékenyült hangon szól
12 II | valami?~– Köszönöm. Majd aztán.~A leány bosszúsan csettentett
13 II | csettentett a nyelvével, s aztán leült melléje a hosszú pad
14 II | fel nem hajtotta. Akkor aztán a téglapadlóhoz vágta a
15 II | összetakarította az üvegcserepeket. Aztán, tudva a regulát, visszament
16 II | szemére a kalapját.~Akkor aztán a leány azt tette, hogy
17 II | Tudott hazudni a cudar! Mikor aztán énreám került a sor, engem
18 II | méneshez katonacsikósnak. – Míg aztán fél esztendő múlva a nemes
19 II | összetöröd vele a szívemet.~– S aztán mit adsz érte?~– Amim megmarad
20 II | odatörülte a két térdéhez, s aztán leült eléje, a szeme közé
21 II | magas lesz a hó a télen; aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett
22 II | megnyalogatta mind az öt ujjahegyét; aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett
23 II | a vendég urakat kereste, aztán hogy megtudta, hogy azok
24 II | lerajzolt a kis könyvébe, aztán meg a gulyásbojtárt is.~–
25 II | tilalom a csókra.~– Hát aztán hová megy a gulyás olyan
26 II | forró kávéba dobjátok, aztán megisszátok. Pedig jobb
27 II | katángkóró, amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja határról
28 II | megugatta.~Erre a leány aztán elnevette magát.~De a legényre
29 II | Meg sem volt tömve.~Akkor aztán a leány elkezdte körülcirógatni.~–
30 II | magas karimája mögé tette. Aztán átölelte a leánynak a vállát,
31 II | megyünk együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben. De
32 II | haját kontyba a fésűre.~Így aztán még szebb volt.~– Hát most
33 II | behintette sóval, paprikával s aztán cserepcsikra szúrva odatűzte
34 II | halat süt a kedvesének.~S aztán gyönyörködik benne, hogy
35 III | Még jobban meghatotta aztán a végtelen puszta képe,
36 III | uraknak a jó reggelt, és aztán „siessünk! siessünk, míg
37 III | tán még álmodni is”.~– Ez aztán a nagyszerű kép! – kiált
38 III | csinál ez itten?~A piktor aztán azt a tréfát követi el velük,
39 III | hízelkedésszámba megy. Hanem aztán amint egymásra tekintenek,
40 III | amitől azok szétriadnak; aztán megkergeti őket a talyigával: „
41 III | hozzákuporodott a vázoláshoz; de aztán egészen kétségbeesett.~–
42 III | Nem hiszem, mivel láttam! Aztán nem is engedi magát a nap
43 III | művész elragadtatással. – Ez aztán a wagneri kardal! Oboák,
44 III | odavezeti a karámhoz. A tehén aztán magátul megy utána, s engedi
45 III | gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert az abba
46 III | mert az abba nem hagyja. Aztán ez a legkedvesebb bojtárom.
47 III | beleszeret egy szép Ancsába, s aztán elfelejti a sárga rózsáját.~
48 III | marhapasszust. A taligás aztán ráfestette cinóberrel a
49 III | letörülgette a lovat, s aztán nyakába akasztá a kötőféket.~–
50 III | kifúrjam a füledet?~Erre aztán megszólalt a legény.~– Hát’
51 III | mint a kezes bárányt, s aztán odavezeti az urak elé. Gyönyörű
52 III | azt mondta, készen van, s aztán ment az útitársát fölkeresni,
53 III | bográcsostul együtt a vasalóbul, s aztán letette egy háromlábú bakra.
54 III | doktornak a mátai tanyán, az aztán kijön, megvizitálja; felírja,
55 III | egy kicsit megabáljuk; aztán kiterítjük gyékényre, a
56 III | hogy a napon kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán
57 III | Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst akarunk főzni:
58 III | nézett a bojtár szeme közé, s aztán a számadóhoz fordult.~–
59 III | teheneket, mikor szopni akarnak. Aztán, ami fődolog, úgy tudom,
60 III | valamit szerencséltetni.~Aztán lelkére kötötte a keresztfiának,
61 III | vele és ökleléshez készült; aztán meg mind vissza akart menni
62 III | kolompos bika után. Akkor aztán a bojtár is utánarúgtatott
63 III | Büszke te!”~Ilyen kommandóra aztán szép csendesen tovahaladt
64 III | haladt velük. Lassankint aztán az alsó tehenek el kezdtek
65 IV | számolhatott benne.~Egyszer aztán, amint ismét maga elé tekint,
66 IV | és ő is emelt rajta. Így aztán közös erővel belökték a
67 IV | odakötötte a saroglyához, s aztán vágtatott a telep felé.~
68 IV | kapott szegény?~A famulus aztán sietett a csaplárt felkeresni.~–
69 IV | rávagdalt a szürkére; az aztán vitte a kordét, ahogy bírta.~
70 IV | Olyan kegyetlen volt hozzám; aztán egy cigányasszony elhitette
71 IV | feldagad tőle a szád.~Hát akkor aztán a lábait csókolta. S hogy
72 IV | ellenszere. Hanem most már aztán azt mondom ám magának, édes
73 IV | is beszélnek.~A főorvos aztán még rendelt egyet-mást,
74 IV | a „visum repertum”-ot, s aztán haladéktalanul kocsira ült,
75 V | Az első kakaskukorításnál aztán megszállta a bajfordító
76 V | és megijedt tőle, hanem aztán nagyon megörült neki. Ez
77 V | egy karafinával.~S akkor aztán elaludt csendesen.~– Ezt
78 V | Hát ráhagyták.~Egyszer aztán arra riadt fel a leány,
79 V | Azalatt is aludt félig.~Mikor aztán a feje megint visszaesett
80 VI | sem igazított rajta.~Ekkor aztán elővezették a Decsi Sándort.~
81 VI | szívemet gyógyítgatni, aki aztán azt a bódítót megitatta
82 VI | nekem itten komédiát!~Erre aztán komoly pozitúrába veté magát
83 VI | el nem homályosult, akkor aztán fölkereste azt a földre
84 VII | mikor útra adja a fejét.~Így aztán csak eltelik az idő, az
85 VII | egyszer az megérkezik, akkor aztán nem jut itt többet senki
86 VII | rajtakapta őket. Ezért aztán elébb megosztották vele
87 VII | láb alul eltegyék.~– Hát aztán a gulyásbojtárt nem fogták
88 VII | kirúgni a széket maga alól, aztán nagyot rikkantani: „Én vagyok
89 VII | tallér a fejemért?”~Arra aztán majd ugrott volna az egész
90 VII | ifjasszonytul, hogy:~– Hát aztán ráismert az ifjasszony csakugyan
91 VIII| téve, meggyújtotta. Akkor aztán, a két szemét behunyva,
92 VIII| félt a közönség. Azon túl aztán már csak a gulyásbojtár
93 VIII| szarvasmarhák közbeestek. Aztán meg a paprikás dobozát nem
94 VIII| az ember a kezéből.~Amíg aztán a révészgazda a halat a
95 VIII| kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg lesunyta a fejét, a
96 VIII| a víz színéhez.~Egyszer aztán nagyot mordult a bika, s
97 VIII| szerteszét futamodik: akkor aztán a futóbetyár könnyen kiszakít
98 VIII| futott el, komám, tőle. (Ezen aztán nevettek.)~– No megállj,
99 VIII| vaskarikához kell kötni, így aztán szépen átjönnek. Csak a
100 VIII| kirakodott, meg berakodott, s aztán ismét visszatért az innenső
101 VIII| abba beleugráltak, akkor aztán a nagy nádastul nem lehetett
102 IX | esett, a világért!~Ekkor aztán a fizetésre került a sor.~
103 IX | közben.~– Csikósbojtár! Aztán váltó!~– Lássa: a tisztelt
104 IX | bojtár bámulva kérdezé.~– Hát aztán hogy került Pelikán úr ismeretségbe
105 IX | herceghez számadó gulyásnak. Így aztán helyreáll a békesség megint
106 IX | falkák is összegyűltek. Ott aztán volt dolga elég. Öt bojtár
107 IX | vesztit érzi.~Naplemente után aztán éjjeli szállásaikra terelték
108 IX | bárányt akarna suvasztani. Aztán döghúsból elrakott tokány
109 IX | bekötötte az akolba. – Egyszer aztán Szent Márton odább akart
110 IX | most is eszik!” – Ekkor aztán megharagudott Szent Márton,
111 IX | megköszönték a szép mesét. S aztán ki-ki sietett a maga lovát
112 X | megválni az égtől, amíg aztán magára húzta éjszakai takarónak
113 X | olyan kutya, mint az ember?~Aztán megtörölgette szépen a ló
114 X | keress jó füvet magadnak, aztán messze ne menj; mikor a
115 X | menj; mikor a hold lemegy, aztán meg az a fényes csillag,
116 X | felhányta a hátulsó lábait, aztán földhöz vágta magát, kettőt-hármat
117 X | kalimpálva a négy lábával, aztán gyorsan csülökre kapott
118 X | vidáman röhögni kezdett, s aztán maga is leheveredett a gyepre,
119 X | kardjától romlik el a testem. S aztán, mikor ott fogok majd fekünni
120 X | paripa csak nézte egy ideig; aztán hogy látta, hogy a gazdája
121 X | fejezte ki a maga örömét, s aztán elkezdett táncolni, ficánkolni,
122 X | ez a meghalás. Utoljára aztán leveté magát a földre s
123 X | volna halva.~Beszélhetett aztán neki a bojtár, cuppogathatott
124 X | meg sem moccant.~A bojtár aztán odatette a fejét a ló nyakára:
125 X | legközelebbi ménesig. Ott aztán összerugdalkoznak a kancáikat
126 X | csak nem ütött rá.~– Hát aztán a Ferkó mit mondott?~– Nem
127 X | Decsi Sándornak!” – Ekkor aztán a Sándor bácsirul kezdtek
128 X | hajcsárok is gyalog sorban. Aztán meghányták-vetették a dolgot
129 X | menni a méneshez; utoljára aztán a csikós megszánta, elővette
130 X | durrantott kettőt-hármat; arra aztán a csődör szügyébe vágta
131 X | volt már a maga dolgával.~– Aztán vidd meg a Lacza Ferkónak,
132 XI | jeruzsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra szölke szamárra,
133 XI | Egybe itt leszek vele.~Hozta aztán egész nyalábbal a palackokat:
134 XI | üveg feje letört, akkor aztán kitölté belőle a habzó sert
135 XI | sert a nagy pohárba.~Így aztán drágább a ser, mert az eltört
136 XI | végigfektette annak a botja mellé, s aztán leült az asztalhoz, szemben
137 XI | megint ittak egyet.~– Hát aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól?~–
138 XI | csikós megcsóválta a fejét, s aztán még egy sörös palacknak
139 XI | hivatalszobájából az írószerszámokat.~Aztán nézte, hogy mit mívelnek
140 XI | mondá a csikós.~Mikor aztán a gulyásbojtár készen volt
141 XI | ezt a váltót a fiókjába. Aztán majd, ha visszatér a Pelikán
142 XII | mind a két legény.~Akkor aztán neki nem szóltak semmit,
143 XII | egyszerre hátranézett, s aztán megfordította a lovát.~Akkor
144 XII | megfordította a lovát.~Akkor aztán, a furkós botot a boldog
145 XII | feje meglódult utána; hanem aztán csak felvágta a fejét, megigazítá
146 XII | terült el a földön.~Ekkor aztán a győztes ellenfél visszafordítá
147 XII | megritkulnának a párbajok!~Mikor aztán elvégezte vele a dolgát,
148 XII | meg ne verhessen. Akkor aztán megtudtad volna, hogy téged
|