Rész
1 I | hajladozik hol erre, hol arra, de azért a lába ki nem esik
2 I | sárma, meg a vízililiomok. De azért az elveszett rózsáját
3 I | fel a sárga rózsádat”. – De hát a hortobágyi legény „
4 I | félvállán átvetett pányváról; de leginkább arról, hogy a
5 I | levágva; a szemei dióbarnák, de első látásra azt hinni,
6 I | alakja pedig karcsú derékban, de vállban és csípőben kifejlett,
7 I | Isten jó nap, cimbora! De korán ébredtél! Tán nem
8 I | juhász szőke szamara.~– Ejha! De szép sárga rózsa van a süveged
9 II | közöttük a hármas kútgém. De jó futás esik még odáig.
10 II | hasonlít, mint a rózsáéhoz; hej de soknak a fejébe ment már
11 II | más leányok teszik.~Hej de sok nótát tudott! De szépen
12 II | Hej de sok nótát tudott! De szépen el tudta dalolni,
13 II | halántékához simítja a haját, de előbb leszakít egy rózsát
14 II | rá? Pandúrja válogatja!~De bizony nem pandúr volt az,
15 II | Máskor is az voltam, de te mégsem mondtad.~– Az
16 II | piros lett volna e szóra, de még haloványabb lett.~–
17 II | vonyít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a
18 II | szívtágulásom van.” – „De bíz az én szívem nem tág!
19 II | is soroztak katonának. – De azért megbecsültek ám: még
20 II | leszolgálom a két kezemmel: de nem szolgáltam le a hazug
21 II | Ejnye Sándor, lelkem, de szépen megtanultál prédikálni
22 II | leánynak a hamis szája. – De hát látod, én olyan ember
23 II | egy rossz nézéssel sem. De ha te énnekem hazugságot
24 II | még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem,
25 II | csak megtartja a hűséget; de a leány elfelejti.~– Hej
26 II | elfelejti.~– Hej Sándor, Sándor! De rosszul tetted, hogy nem
27 II | Hát mindig azt szoktam.~– De most más a szokás. Megyek
28 II | Vagy én őtet, vagy ő engem; de egyikünk összetöri a másikat.~–
29 II | tehet arról, hogy elfelejt, de aki férfi, annak legyen
30 II | leány aztán elnevette magát.~De a legényre se magátul nem
31 II | városa, hogy szép legyek.~– De én azért fizettelek. Nem
32 II | fizettelek? Kevés volt a béred?~– De olyan sok volt, hogy másnak
33 II | fajta. Nem tudod a nótát: „De a parasztlegény baján –
34 II | elmúlik, a másik visszajár. – De hát nem cifrázom a szót;
35 II | aztán élünk nagy hűségben. De ha addig itt találok valakit
36 II | odatette a legény tenyerébe.~– De csak viseld, azt mondtad,
37 II | zsandár közeledik fegyverbe!~– De a betyár felkap a pej lovára, ~
38 II | pusztára. Gyáva pimasz!~– Jaj de megváltoztál, amióta a császár
39 II | pirinyóval volna magasabb. De éppen csak az államig ér.~–
40 II | Bánom is én. Adj még bort! De jobbat, mint ez a karcos.
41 III | Még mostan soványak, de majd ha a búza érik!~Lassankint
42 III | Bottól nem fél a komondor; de a talyigátul nagyon fél.~
43 III | fecskerakásmódra vert falú kis gunyhó. De az sem arra való, hogy abban
44 III | elzüllik futóbetyárnak; de arra csak ember nem emlékszik,
45 III | hozzákuporodott a vázoláshoz; de aztán egészen kétségbeesett.~–
46 III | ilyen gépünk, ténsuram; de a gulyás inkább a saját
47 III | Sajgató uram a bécsi úrnak.~– De hát honnan ismeri fel az
48 III | előtt ez mind egyforma.~– De a gulyás szeme előtt nem
49 III | most a katonaságnál van. De ha hazakerül szabadságra,
50 III | beszélni a bojtárral.~– Ej de hatalmas egy lovaslegény
51 III | gyöngyen eltakarították; de amióta „rönd” van az országban,
52 III | mondani?~– Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat
53 III | neki: „ez a délibáb”.~– De hát mi az a délibáb?~– A
54 III | leírását a fata morganáról; de a hortobágyi délibábról
55 III | közelben ugyan bujább a fű, de éppen azért kell a marhákat
56 III | megloptak, megcsaltak életemben; de soha engem tolvaj meg nem
57 III | Elmennek ezek a maguk lábán.~– De késleltetik a hajtást. Minden
58 III | már zsebemben a pénz.~– De még nincs otthon a marha –
59 III | Bécsbe, tudom, ha lehetne; de nem adja Debrecen városa.~
60 IV | közeledni, lóháton vágtatva.~De az olyan őrületes nyargalás
61 IV | a kiáltást, vagy hallja, de nem tud szólni.~A doktor
62 IV | sietett a tanyára eljutni, de amint a görcsök előfogták,
63 IV | szabad segíteni, ha tud.~De éppen az a kérdés, hogy
64 IV | A Sándor? Rosszul van?~– De olyan rosszul van, hogy
65 IV | leány valamit hebegett; de nem lehetett hallani, hogy
66 IV | suttogá magában a leány. – De én tudom! – Ha az lett a
67 IV | csaposlegény! Lássák el azok!~– De legalább kéredzkedjék el
68 IV | kordé után lélekszakadva; de csak a hídnál bírta azt
69 IV | tudom. Ráfogni nem akarom.~– De én tudom, hogy mi baja.
70 IV | büntessenek érte, ahogy igazság. De én innen el nem megyek.
71 IV | hogy odamenjen a beteghez. De az nem magának való; előre
72 IV | látni, hallani gyötrelem. De hát legyen ez az én büntetésem.
73 IV | benne a feketét egyre-másra. De ha sírva fakad, kilököm
74 IV | állt görcs múlni kezdett. De a homloka égett, olyan volt,
75 IV | nem érthette, hogy mit, de az ösztöne rávezette, hogy
76 V | ülve a nagy álmosságtól, de egy nyögése a betegnek rögtön
77 V | Fel-felnyitotta a szempilláit; de az nagy erejébe kerülhetett:
78 V | Odavitte hozzá a vizespalackot.~De annak nem volt annyi erő
79 VI | akkor a leányzó hazudott.~– De hát mi oka volna a leánynak
80 VI | bódítót megitatta velem? De hát azt, ha akarom, megmondom;
81 VI | vitájukat egymás között; de énnekem meg kell tudnom,
82 VI | színészt láttam a teátrumban; de ilyen jól nem játszotta
83 VII | révkorcsmárosnak; karcos, de ha nincs jobb, akkor jó.
84 VII | egy lókupec is odavetődik; de annak csak állva szabad
85 VII | be, az bizonyosan tudja.~De a Csikmákné asszonyom csak
86 VII | borsószalmára tennék, megégetnék; de hát mostanában csak fejét
87 VII | tőlem vámot a pesti hídon; de most már vehetem föl az
88 VII | Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az óperencián
89 VIII| szabad Helvéciát választotta. De csak nem tudta megszokni
90 VIII| tehenek között foglalt helyet.~De még nem lehetett elindulni;
91 VIII| raktak.~Meglett volna az is; de most az a kérdés, hogy „
92 VIII| Oken azt írta, hogy méreg, de vannak olyan vad népek,
93 VIII| bogrács alatt.~– Ejnye, de kozmás illata van annak
94 VIII| igazítá helyre a gubás koma.~De még jobban felüté az orrát
95 VIII| tréfálkozék a csizmadia.~De tréfán kívül! Valamennyi
96 VIII| megszökött marhák után.~– De ördögöt curukk! – kiabáltak
97 VIII| szarvas állat között.~– De sohasem látják kentek azt
98 VIII| Szálljunk csak ki a partra!~De éppen nem találta a két
99 VIII| keresték a tehéncsordát.~De biz azt nem látták sehol.~
100 VIII| gulyásbojtár meg a kuvasz kutyája, de csakhamar eltűntek a fűzfák
101 IX | Hánykódott, rugdalt, ágaskodott, de hasztalan. Az az egy ember
102 IX | pányvánál fogva a csikóst; de ez utoljára mégiscsak erőt
103 IX | figyelemmel nézte ezt a munkát.~De nemcsak a bojtár nézte,
104 IX | neki a nyolcszáz forintját, de lehúzzák belőle a 12 frt
105 IX | azt futtassa meg arannyal, de jó erősen.~Mintha a darázs
106 IX | hitte volna, hogy nevet, de a két kezében reszketett
107 IX | nagylelkű raptusában.~– De uram! Ez sok borravalónak.
108 IX | azt tudom, hogy hol van; de hogy induljak én el ezzel
109 IX | bugyogómat megszabdalják? – Jaj de sok veszekedésem volt nekem
110 IX | nincs elég kommóciójuk.~De a Decsi Sándoron nem lehetett
111 IX | Hát elmondom szógám, de ki ne nevessetek érte. Mer
112 X | égbolt.~Kész éjszaka van már. De azért a föld, mint a csintalan
113 X | alján a „kaszás csillag”, de még fényesebb a „bujdosók
114 X | elpanaszolhatná, megkönnyebülne utána. De amilyen nagy a puszta, olyan
115 X | gyepre, oda a gazdája mellé; de csak úgy a csülkeire.~A
116 X | gazdája haragos indulatja.~– De hát hogy verem meg? Hiszen
117 X | csillagos égre, hogy soha, de sohádon-soha be nem lépek
118 X | neszt nem fogott volna.~De elébb egy hangos horkantással
119 X | vágtatott a gazdátlan lónak.~De nem kellett annak az elfogdosásához
120 X | szólt hozzá a csikós.~De ez a mén bizony nem állt
121 X | Nem jött ide a hóka?~– De biz idejött. Hát hogy szalajtottátok
122 X | Ferkó most itthon van?~– De kicsi híja, hogy agyon nem
123 X | orrán jött ki a vér. Ej, de volt kelete az akasztófa
124 X | úgy suhogott a levegőben: de azért csak nem ütött rá.~–
125 X | kezdtek el beszélgetni; de már azt nem hallottam, hogy
126 X | fogják hajtani a teheneket; de borjastul valamennyit. A
127 X | borjaikért szaladtak haza. De a Lacza csak úgy nevet magában.~–
128 X | mindig ösztökéli a számadó. De a bojtár nem akar még cihelődni.
129 X | lesz az!~– Én nem tudom.~– De én tudom. Vagy még több
130 X | tölti ki a bosszúját. No, de legyek csak egyszer bojtár,
131 X | ló oldalát dögönyözni. – De a hókának nem akaródzott
132 X | kiálta a vágtató suhanc után; de az már hallotta is, nem
133 XI | Megadom a szabadságot szógám, de csak azzal a megkötéssel,
134 XI | hídon át nem megyek többet.~De azt nem fogadta meg, hogy
135 XI | Egy kicsit úsztatott is, de az nem vet számot: odáig
136 XI | megázik a bunda.~– Ejnye, de kifordított kedvében van
137 XI | van ma a Decsi Sándor.~– De majd még a bőrödet is ki
138 XI | árát is meg kell fizetni; de hát – „az úr pokolban is
139 XI | sert?~– Hogyne innám.~– De majd ellustulsz a sok sertől.~–
140 XI | kérdé a csikósbojtár.~– De majd megint folytatom, ha
141 XI | senkinél semmi tartozásod?~– De furcsákat kérdezgetsz tőlem!
142 XI | a hazudás a juhászokhoz, de nem a lovon járó legényekhez.
143 XI | él. Juhásznak illik az, de nem gulyásnak.~A gulyásbojtár
144 XI | hahotával.~– Ejnye pajtás! De jó prédikátor lett volna
145 XI | szóváltásból.~Megrázta a fejét. De bolondok! Csak úgy csilingelt
146 XII | amit méltó megköszönni; de a bunkósbottal verekedőnek
|