Rész
1 II | de soknak a fejébe ment már ez az illat, aki azt a rózsát
2 II | megrövidül az út.~Kora hajnalban már, mikor még csak pirkad,
3 II | vén korcsmáros nem törődik már a csaplársággal, az egész
4 II | Klári édes! Nem mondom már hogy „kisasszony”. Kérlek
5 II | hogy megtudta, hogy azok már elmentek, maga is utánuk
6 II | annálfogva visszahúzod, amikor már ott jár, ahol a csillag
7 II | hadd tanulom meg tőled.~Az már fele útja a kibékülésnek,
8 II | taktust elénekelte.~– Hát már azt a csúnya pipát megint
9 II | olyan csúnya vagyok.~– Az már igaz. Cudar, förtelmes vagy.
10 II | másnak is jutott belőle.~– Már megint ott kezded? Azon
11 II | egy szál sárga rózsán. Hát már irígykedel a jó pajtásodra?
12 II | haját feltűzi a fésűre, az már azt jelenti, hogy van vőlegénye,
13 II | van vőlegénye, akkor az már nem „édesmindnyájunké”,
14 II | édesmindnyájunké”, azt már nem illeti meg az a nóta,
15 II | sem hederített.~– No hát – már a kedves nótádat is megveted?
16 II | kedves nótádat is megveted? Már az sem tetszik?~– Hogy tetszenék?
17 II | Mégis bunda a bunda.”~– No már hallod-e, nagyobb megbántást
18 II | a harmadik vízben”.~– Ez már dupla gorombaság! Hát az
19 III | látnak. Azokkal ellenben már összeszoktak.~Tehát az idegen
20 III | fényesebbjei, míg a keleti égen már a hajnal percent.~A tősgyökeres
21 III | látóhatár felett ott ragyog már a nap kengyelfutója, a hajnali
22 III | kútgémje. Közel vagyunk már a karámhoz.~Az akácerdőnél
23 III | többiek után menni; látom már a karámot, odatalálok.~S
24 III | huszasért?~– Ó uram. Toltam én már ezen a taligán nehezebb
25 III | Aközben az urak leszálltak már a kocsikból, s megismerkedteték
26 III | kérdezőre.~– Hát látott már a ténsúr két egyforma szarvasmarhát
27 III | jött jelenteni, hogy látni már a messzelátó fáról a közeledő
28 III | kérlelé a lovászmester.~– Azt már nem. Aki a gulyásbojtárt
29 III | jó vége. Ennek a leánynak már van egy régibb szeretője:
30 III | mind írástudó.)~Hangzott már a paripa dobogása. Érkezett
31 III | meg vele. Nem látod, hogy már feljött a nap?~– Hát annak
32 III | Nem látod, hogy a tehenek már be vannak rekesztve? Hát
33 III | biz az. Most is rászedte már az urakat a számadó gazda.
34 III | úr, egy metszőfoga sincs már fölyül.~S azzal szétnyitotta
35 III | vének, hogy egynek sincs már a felső állkapcájában metszőfoga.~
36 III | magyar kávét”. Ismerik azt már, akik valaha itt jártak.
37 III | nagy gulya jó messze járt már a pusztában; a bojtárok
38 III | legeltetni, hogy mikor nyáron ott már aszúvá szárad a fenyér,
39 III | felelé:~– Uram! Engemet már egynehányszor megloptak,
40 III | szólt ekkor a gulyás. – Ha már egyszer a teheneket meg
41 III | fajtával keresztezze.~– Az már más.~Eszerint nem volt hátra
42 III | hátramaradt fiaihoz.~– Eredj már, segíts azokon a jámbor
43 III | fejcsóválva. – Csakhogy már zsebemben a pénz.~– De még
44 IV | jó lovacskának: tudta az már a leckéjét könyv nélkül.
45 IV | nyeregben: két keze nem fogta már a kapicányt, csak a lábai
46 IV | pusztai mén! Hisz annak már háromnegyedrész lelke van!
47 IV | Amint a homokhoz értek, ott már csak lépést tudott baktatni.~
48 IV | cigányasszonytul tanultok. Már most szép engedelmessé tetted
49 IV | pörkölve? Meg is őrölve már? Ez jól van. Addig is, amíg
50 IV | megetetve a legény. Mert most már tudom, hogy mi annak az
51 IV | az ellenszere. Hanem most már aztán azt mondom ám magának,
52 IV | felnyitotta: nem kellett már erővel szétfeszíteni összeszorított
53 IV | főorvos kijött a városból, már sokat enyhült a baj. Az
54 V | ásított.~Hála az égnek! Már ásítani is tud.~Ekkor már
55 V | Már ásítani is tud.~Ekkor már megszűntek a görcsök. Tudják
56 V | Jól megy a dolog. Ha már szomjazik, az jó jel. Adhat
57 V | mondá a doktor. – No, most már maga is elmehet Klárika
58 V | riadt fel a leány, hogy már világos van, a verebek csiripelnek
59 V | előtt.~A beteg legény most már nemcsak aludt, hanem álmodott
60 VI | Irtózik az ágytól. Harmadnap már jelentette a doktornak,
61 VI | A vádlottat, a leányzót már kivallatták: szépen elmondott
62 VI | mind protokollumba vették már, alá is volt írva. Hátra
63 VI | az eltagadással. A leány már mindent bevallott: hogy
64 VI | kijön. A paripája oda volt már kötve az akácfához.~A bojtár
65 VI | átestek a hálálkodáson: – én már sok híres színészt láttam
66 VI | meg benne. Annyit sem érek már, mint ez a fületlen pityke,
67 VII | balmazújvárosi cserzővarga már régi ismerősök; a gubást
68 VII | Mikor a bojtár belépett, már úgy tele volt pipálva a
69 VII | szokták elbódítani.~– No, már az úr jobban tudja! Mert
70 VII | törvényszéknél tanúskodni.~– Az úr már meg is ölte a csikóst. Hiszen
71 VII | csinálta a bokrétákat. Az már csak szent!~– No, itt a
72 VII | nem hagyhatta el. Szerinte már el is temették a megmérgezett
73 VII | galambom! Törvényt is láttak már fölötte. Halálra ítélték,
74 VII | mézeskalácsos.~– Adnak is már mai nap valamit a nemességre!
75 VII | vámot a pesti hídon; de most már vehetem föl az ezüstgombos
76 VII | Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az óperencián is túl
77 VII | pusztán. Kurrentálták is már. Ki van ragasztva a személyleírása.
78 VII | gulyásnak nem az a természete. Ő már hazulról hozzá van szokva
79 VII | maga tudományát.~– Ugyan már, édes ifjasszony, minek
80 VIII| a lelke vágyott…~Hát ha már egy ilyen selyememberre
81 VIII| esett. Holnap hajnalban már járható lesz a víz, a kompot
82 VIII| kompot is helyretaszították már.~Nem is késtek azok, akik
83 VIII| közönség. Azon túl aztán már csak a gulyásbojtár volt
84 VIII| paprikás halat. Egyéb ennivaló már nem volt. Bogrács volt hozzá;
85 VIII| múlva.~– Nem is illat az már; hanem szagolmány! – igazítá
86 VIII| mennünk. Így is elkésünk már az ónodi vásárból.~– Nem
87 VIII| parton maradt lókupec, akinek már nem jutott hely a lovaival,
88 VIII| a kompon utazók után.~– Már megint beszél az a Pilátus
89 VIII| kondított vele.~– Ahán! Téríti már! – mondogatták a vásárosok,
90 VIII| bizonyítá a mézeskalácsos, aki már sok könyvet olvasott; azokból
91 VIII| felől, az elregélte, hogy ő már ott valahol a Hortobágyon
92 IX | egészen oda magához. Annak már ki voltak dülledve a szemei,
93 IX | az csak gulyásbojtár. Az már tudja, hogy mire jó a váltó.
94 IX | hogy a Lacza Ferkó elment már nagy kondícióba Morvaországba,
95 IX | pálcikája madárfejét.~– Hű! Ez már nagyot változtat a tények
96 IX | ménest az itatóhoz, ahol már a többi falkák is összegyűltek.
97 IX | is mindig készen van rá? Már énnekem, ha csupa marcafánkkal
98 IX | mondta a királynak: „No már most add ide a lovamat,
99 X | újhold sarlója ott köszörülte már magát a zámi halomhoz, fölötte
100 X | odaadá a lovának.~– No, már most te is mehetsz legelni,
101 X | égbolt.~Kész éjszaka van már. De azért a föld, mint a
102 X | támasztva az arcát.~Volt már hát, akivel beszéljen. Egy
103 X | visszahúzott az ölelésével, mikor már a nyeregben ültem? meg-meg
104 X | meg? Hiszen elbujdosott már az óperenciára. Nem vagy
105 X | pusztán dögrováson, hogy már a sasok vijjongtak körülöttem? –
106 X | trombitaszó után.~Mintha már hallaná azt a trombitaszót,
107 X | úgy tett a legény, mintha már meg volna halva: elveté
108 X | magát a földre s végignyúlt. Már most hát ő is megtréfálja
109 X | is felállt.~Hajnalodott már: keleten sárgult az ég alja.~
110 X | hóka csődöre! Hol jár az már Morvaország felé!~Még jobban
111 X | azt mondta a gazda. – „Már minek csináltam volna?” – „
112 X | kezdtek el beszélgetni; de már azt nem hallottam, hogy
113 X | ez az ütés szánva…~– Hát már most mi lesz megint? – kérdezé
114 X | dolgot a számadóval. Most már majd Tisza-Füred felé fogják
115 X | Sándor bácsi.~– Megáldott már.~A legényke felkapott a
116 X | csikósbojtár helyben volt már a maga dolgával.~– Aztán
117 X | vágtató suhanc után; de az már hallotta is, nem is a rábízott
118 XI | hortobágyi csárdába. – Tudod már?~– Becsületemet hagyom itt,
119 XI | csárda felé ügetett.~Itt már sebesebben igyekezett a
120 XI | nyerítés fogadta; ott volt már kikötve egy akácfához a
121 XI | nem ahhoz, amelyikhez már a hóka volt kötve.~Egy pár
122 XI | után.”~A csikós megsokallta már a sok gajdolást, odamordult:~–
123 XI | gajdolást, odamordult:~– Jó lesz már, Pesta, abbahagyni ezt a
124 XI | juhász összesúgott. Tudják ők már a pusztai regulát, hogy
125 XI | sorban mind a hatot.~– Most már jól van!~– Kihúzzam a dugóját?~–
126 XI | fülében. A haja megint le volt már eresztve: nem volt a fésűre
127 XI | Mikor a leány újból kijött, már akkor három letört nyakú
128 XI | begyeskedett érte.~– No? Hát lehet már pertu beszélni veled? –
129 XI | Alig volt vége a nótának, már jött őkelme kifelé az ivószobából,
130 XI | akik értik a többit.~– Hát már visszatértél az utadból,
131 XI | Hát aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól?~– Elbúcsúztam.~–
132 XI | Beszámoltam.~– Nincs már senkinél semmi tartozásod?~–
133 XI | legényekhez. Annak a juhásznak már az ősapja is hazugsággal
134 XI | így hozta elő, hogy te már tudod, mi az a váltó, megmutatta
135 XI | az pedig nagy puszta. Hát már most csak azért teszem elejbéd
136 XI | gulyásbojtár csak elsápadt. Most már tudta, hogy mi vár rá!~A
137 XII | visszajött a leány a házból, már akkor nyeregben ült mind
138 XII | ráfért. Így szokták azt!~Ha már elégtétel, hát legyen elég
139 XII | ellenfélre mutatva. – Most már beviheted és ápolhatod!
|