Rész
1 I | ismét felkap a nyergébe.~Ha babonás volna: nem tűzné
2 I | mellé azt a sárga rózsát. Ha értené a madarak nyelvét,
3 II | kék-e vagy fekete? mert ha belenézett, azt is elfeledte,
4 II | dalolni, amikor akarta. Ha jókedve volt is danolt,
5 II | jókedve volt is danolt, ha búsult is danolt; van arra
6 II | hazudik. Másképpen ugat, ha tolvaj jár a tanyán, másképpen,
7 II | jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonyít,
8 II | gazdája jött meg, vonyít, ha veszedelmet érez: de soha
9 II | rendetlenül dobog. – „Hát ha rendetlenül dobog, azt mondtam
10 II | egy rossz nézéssel sem. De ha te énnekem hazugságot mondasz,
11 II | most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem,
12 II | mondtad.~– Hát tudod a nótát: „ha a záporeső a lányt megáztatja,
13 II | gyanúsan.~– Mit kérded, ha eszed van? Csárdába vendégek
14 II | mulattak, akkor útra keltek. Ha nem hiszed, itt van a vendégkönyv:
15 II | hogy nem megyek. Mennék, ha láncra nem volnék kötve
16 II | Hát hisz itt a párja, ha ideadnád a kalapod, mindjárt
17 II | Az pedig el nem marad, ha még egyszer összekerülünk.
18 II | Tudom, hogy örülnél rajta, ha úgy volna.~– Sándor! Azt
19 II | leányok megfelelni, mint ha beleestek a gödörbe, vesztek
20 II | megisszátok. Pedig jobb volna, ha nem járnátok arra, amerre
21 II | Akkor ugye hogy kihúztál?~– Ha tudtam volna, hogy nem magamnak
22 II | fele útja a kibékülésnek, ha a legényt rá lehet bírni,
23 II | dalolták, míg belétaláltak, s ha készen voltak vele, megcsókolták
24 II | szád, hogy kétfelé törne; ha nevetni találnál: elveszne
25 II | Mit tehet róla szegény? Ha egy városi gavallérnak megfájdul
26 II | beszélek. Én voltam a hibás. Ha én rá nem leheltem volna
27 II | élünk nagy hűségben. De ha addig itt találok valakit
28 II | Isten engem úgy segéljen, ha az édesapám legkedvesebb
29 II | kezével visszatartá.~– Majd ha melegem lesz. Mostan fázom.~
30 II | estrázsára állítsa kend!~Ha zsandár jön, nekünk hírül
31 II | a búslakodó tárogató.~„Ha zsandár jön … nekünk hírül
32 II | valaki a szeretőjével, mint ha ócska közmondásokkal fizeti
33 II | mégis bunda a bunda.”~– Ha nem tudok jobbat. Talán
34 II | bizodalmas tanácsot hagyott rá.~„Ha egyszer a szeretődnek a
35 III | legtöbbnek kisborja van. Ha korán reggel, mikor még
36 III | szegénylegények” felpillantani, s ha felsóhajtottak: „Isten segíts”,
37 III | mostan soványak, de majd ha a búza érik!~Lassankint
38 III | mert az nagy úr a pusztán. Ha a forgószél künn kapja a
39 III | Tolvajt nem szívelünk; ha ide bódorodik, elrudaljuk.~–
40 III | megesik, hogy a csikós, ha megbolondul, eszét veszti,
41 III | a más ökrét, lovát; még ha bitangban találja is; utána
42 III | bajuszos fürmender. – Nem! Ha én ezt az ötszögletű bajuszos
43 III | most a katonaságnál van. De ha hazakerül szabadságra, ez
44 III | Velem ne hancúzz ám, mert ha beléd kapok, úgy elmángorollak,
45 III | méltóságát csorbítja.~Ilyenkor, ha a modell türelmetlen, gyakorlott
46 III | hogy boldog világ volt, ha egy marha elhullott, biz
47 III | szólt ekkor a gulyás. – Ha már egyszer a teheneket
48 III | réven átkelnek a komppal: ha nagy a vízállás, inkább
49 III | keres, azt el ne prédálja! ha megházasodik, a feleségét
50 III | gyerekeinek magyar nevet adjon, s ha ideje cseppen, írjon egy
51 III | ahány, annyifelé szaladt, s ha a hajcsár botjával terelni
52 III | lábát szétvetve.~– No, ha én ezt Bécsben elbeszélem
53 III | Elvinnék ezt Bécsbe, tudom, ha lehetne; de nem adja Debrecen
54 IV | mindenkinek szabad segíteni, ha tud.~De éppen az a kérdés,
55 IV | levelet átadod a bérlőnek. Ha a vendéglős maga otthon
56 IV | leány. – De én tudom! – Ha az lett a veszedelme? –
57 IV | cigányasszony elhitette velem, hogy ha ezt a borába áztatom, engedelmes
58 IV | el; többet nem tehetnek. Ha vétettem, büntessenek érte,
59 IV | bolondok házába csuknak, ha én magára a méregkeverőre
60 IV | ajkait összekummva tartja, s ha felnyitja, tajtékzanak,
61 IV | szívemen keresztül járnak. Ha nem látom a szememmel, ha
62 IV | Ha nem látom a szememmel, ha nem hallom a fülemmel: jobban
63 IV | jól van. Próbálja meg! Ha elég erős a szíve hozzá.
64 IV | feketét egyre-másra. De ha sírva fakad, kilököm az
65 IV | elfojtotta a zokogását, s ha egyszer kitört a hangja,
66 IV | hogy bolondok a leányok; ha egyszer az eszük elmegy. –
67 V | állapotjával.~– Jól megy a dolog. Ha már szomjazik, az jó jel.
68 VI | nem sokat gornyadozik, ha túl van a bajon. Irtózik
69 VI | császár katonája vagyok! Ha van valakinek keresete rajtam,
70 VI | innen a hátam mögül; mert ha hozzám talál érni, csiklandós
71 VI | szolgált?~– Hát megmondhatom, ha jól föltekerem az eszemet.
72 VI | megitatta velem? De hát azt, ha akarom, megmondom; ha nem
73 VI | azt, ha akarom, megmondom; ha nem akarom, nem mondom meg.
74 VI | igazság! Azt nem bánom, ha a bűnömért a pellengérre
75 VI | bűnömért a pellengérre kötnek, ha kikorbácsolnak. Itt van
76 VI | Erre felelj meg!~– Hát ha olyan nagyon firtatják,
77 VI | Önök pedig elmehetnek. Ha szüksége forog fenn, majd
78 VI | egy jó szót a leánynak, ha találkozol vele. Nem tudta
79 VII | révkorcsmárosnak; karcos, de ha nincs jobb, akkor jó. Különben
80 VII | itt a Pundorné ifjasszony: ha egyszer az megérkezik, akkor
81 VII | Hát bizony megérdemelné, s ha a régi igazság megvolna,
82 VII | nemességre! Igaz! 48 előtt, ha az ezüstgombos mentémet
83 VII | csizmadia.~– Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta
84 VII | tallér van kitűzve a fejére, ha valaki élve elfogja. Én
85 VII | elfogja. Én pedig jól ismerem!~Ha most a Lacza Ferkó helyében
86 VIII| után a lelke vágyott…~Hát ha már egy ilyen selyememberre
87 VIII| is kiúszott. Majd azután, ha újra beszállítjuk a csordát,
88 IX | úton, a hegyi ló kiáll, ha az alföldi utat megkóstolja.~
89 IX | orrlyukai tágultak, hörgött, ha lélegzett. Akkor azután
90 IX | bojtár tüzénél.~– Hát még ha beteg nem lett volna … dörmögé
91 IX | bojtár úr, a paripáját, ha meg nem sérteném vele!~A
92 IX | pénzt, addig használom.~– S ha Pelikán úr nem fizet a takarékpénztárnál?~–
93 IX | egy ilyen hosszú papirosa, ha meg akarja látni.~S kikereste
94 IX | ereszté; olyan erősen fogta.~– Ha olyan nagyon tetszik magának
95 IX | jó pajtások is volnának. Ha az ördög, vagy nem tudom
96 IX | járót kellene megtenni, ha malacot, bárányt akarna
97 IX | készen van rá? Már énnekem, ha csupa marcafánkkal volna
98 IX | ő lelke szenvedjen érte, ha nem igazat mondott. – Hát
99 X | békóba, mint a paraszt. Elég, ha azt mondom, „icca, Vidám
100 X | neki a csillagokat nézni, ha nem tud velük beszélni?
101 X | úgy vérzik a lelke! Tán ha kiönthetné azt a nagy keserűséget,
102 X | azt a nagy keserűséget, ha elpanaszolhatná, megkönnyebülne
103 X | magának szakasztja! Mert ha én megverem, tudom, hogy
104 X | Meg nem válnék tőled, ha akkora aranyat kínálnának
105 X | ezek a csillagok többet, ha a szavamat megszegem…~Ennél
106 X | mozdult volna meg a paripa, ha valami neszt nem fogott
107 X | ott az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak a pányvárul,
108 X | mint hogy ő nem tehet róla, ha a barmok megbomlottak. – „
109 XI | elhallgatta a bojtár, hogy „ha csak úgy nem visznek oda
110 XI | is ki találom fordítani, ha sokat ákáciuskodol velem! –
111 XI | mellett szabad lekuporodni, s ha azt mondják: – „elmehetsz”,
112 XI | méltóságos úr. Pardon, grácia, ha megbántottam! Hát nem tetszik
113 XI | megmérgezni, mert az kifut, ha egyszer a dugóját kihúzzák.~
114 XI | pántlikás végeivel utána. „Ha te úgy, én is úgy!”~A csikós
115 XI | végigdúdolta a folyosón! „Ha te tudnád, amit én: ki babája
116 XI | De majd megint folytatom, ha kedvem szottyan.~– Elmégy
117 XI | Elmégy Morvaországba?~– Ha mást nem gondolok, elmegyek.~
118 XI | hazudott; nem csoda hát, ha valamennyi pereputtya, aki
119 XI | Megteszem a kedvedért, ha kívánod.~Kopogtattak az
120 XI | a fiókjába. Aztán majd, ha visszatér a Pelikán úr,
121 XII | ráfért. Így szokták azt!~Ha már elégtétel, hát legyen
122 XII | hát legyen elég téve!~Hej, ha a gavallér urak is ezt a
123 XII | Látod? – monda a leány. – Ha ő ütött volna le tégedet,
|