Rész

  1 I   |            tán az ébren tartja):~„Ez a csárda olyan közel ne
  2 II  |          soknak a fejébe ment már ez az illat, aki azt a rózsát
  3 II  |          félredűtött fejét.~– Hát ez a „szép jó reggel” annyi
  4 II  |   asztalra a három kutyanyelvet. (Ez volt a népszerű neve a papiros
  5 II  |       Isten nevét hamisságra! Hát ez az aranyfüggő, hogy került
  6 II  |        magát.~– Óh te buksi! Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő,
  7 II  |      rántott csirkét. Tudta, hogy ez a kedves csemegéje a bojtárnak,
  8 II  |     rántott csirke hidegen.~– Hát ez kinek a maradéka? – kérdé
  9 II  |    elkezdett dorombolni.~– Látod? Ez a macska is hogy hízelkedik
 10 II  |      igazán. A te rabod vagyok.~– Ez sem úgy van, ahogy mondod.
 11 II  |           mással éled világod, – ~Ez az oka … ez az oka, hogy
 12 II  |           világod, – ~Ez az oka … ez az oka, hogy a malom megállott!”~
 13 II  |          hogy a malom megállott!”~Ez is olyan pusztában termett
 14 II  |          hogy elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed, hogy
 15 II  |   bogárszemed, hogy összehúzódna; ez a te piros szád, hogy kétfelé
 16 II  |           volt kedve szerint való ez a harmadnapos hideglelés
 17 II  |       megragadó rokonszenves nóta ez a pusztáról, melynek dallamától
 18 II  |         még bort! De jobbat, mint ez a karcos. Muszáj még egy
 19 II  |         hal a harmadik vízben”.~– Ez már dupla gorombaság! Hát
 20 II  |        Nekem pecsétes üveget adj!~Ez volt a Decsi Sándornak a
 21 III |     szúnyogok elő nem támadnak.~– Ez az üde pázsitszőnyeg, azokkal
 22 III |          mikor ürgét ásnak.~– Hát ez ottan miféle Golgota?~–
 23 III |       eljutnak a „nagy gulyához”.~Ez a hortobágyi puszta nevezetessége.~
 24 III |            tán még álmodni is”.~– Ez aztán a nagyszerű kép! –
 25 III |       érnek hozzá, megállnak: hát ez mi a csoda? leülnek eléje
 26 III |    skicces-album felé: mit csinál ez itten?~A piktor aztán azt
 27 III |           marhák a mezőn hagynak. Ez szolgál tüzelőül a pusztán.
 28 III |        van kirakva, teteje nincs. Ez a konyha. Itt főzik meg
 29 III |      akinek örvendetesen hangzott ez a szó. – Hát az a mi bojtárunk „
 30 III |       megint nem állok jót.~– Hát ez is egy arisztokratikus vonás.
 31 III |        kétségbeesett.~– Abszurdum ez! Micsoda hangulat! Ez a
 32 III |   Abszurdum ez! Micsoda hangulat! Ez a violaszín köd a látóhatáron;
 33 III |        lesz, mint egy római urna! Ez abszurdum! Ezt nem lehet
 34 III |      megvan, és mégis lehetetlen! Ez nem igaz.~A doktor kezdte
 35 III |        kezdte magyarázgatni, hogy ez ugyanazon optikai csuda,
 36 III |         művész elragadtatással. – Ez aztán a wagneri kardal!
 37 III |      uvertura! Milyen felvonulás! Ez egy finálé a Götterdämmerungból!~–
 38 III |     itatóvályúba. Nehéz egy munka ez, s napjában háromszor fordul
 39 III |     világon?~– Az én szemem előtt ez mind egyforma.~– De a gulyás
 40 III |         az abba nem hagyja. Aztán ez a legkedvesebb bojtárom.
 41 III |         ha hazakerül szabadságra, ez a két bolond legény úgy
 42 III |         Azt mondta, csak harmadfű ez a bika: pedig nézze piktor
 43 III |       tréfát, ténsuram. Benne van ez az adoma a tavalyi Kakas
 44 III |         Hallja, gazduram, szokott ez a kegyelmed bojtárja néha
 45 III |              Pedig meglehet, hogy ez a csalafinta csak azért
 46 III |         tehetek vászonra! Micsoda ez? – kérdezi sorba mindenkitől.~
 47 III |         számadó azt mondja neki: „ez a délibáb”.~– De hát mi
 48 III |      barátsággal.~– Kell is nekem ez a sok bégető állat! Ezeknek
 49 III |         szalad a csorda. Nem „lú” ez!~– Megmondtam, hogy össze
 50 III |  tehénalak ragadt mindegyikhez, s ez a tükörkép együtt haladt
 51 III |        engem kidobnak az ajtón.~– Ez rossz jel – mondá Sajgató
 52 IV  |            felismerte a csikóst: „ez a Decsi Sándor!”~Úgy látszott,
 53 IV  |          csikóst. Valószínű, hogy ez a telepre akart eljutni,
 54 IV  |        Kisasszony! Ne árulkodjék! Ez nehéz vád! Ezt be kell bizonyítani.~–
 55 IV  |          szörnyűködék a doktor! – Ez „atropa mandragora”. Hisz
 56 IV  |          atropa mandragora”. Hisz ez halálos méreg!~A leány arcára
 57 IV  |      kezét.~– Hát tudtam én, hogy ez méreg!~– Klárika! Ne rémítsen
 58 IV  |      pörkölve? Meg is őrölve már? Ez jól van. Addig is, amíg
 59 IV  |           én innen el nem megyek. Ez a nyögés, amit az ajtón
 60 IV  |          gyötrelem. De hát legyen ez az én büntetésem. Hadd legyenek
 61 V   |          is átvirrasztá.~Nem így!~Ez a penitencia érte…~El-elbólintott
 62 V   |       aztán nagyon megörült neki. Ez becsületes jófajta horkolás.
 63 VI  |      erejét visszakapta.~A csikós ez egész idő alatt elő sem
 64 VI  |        fésűre feltűzte!~– Sándor! Ez nem igazság! Azt nem bánom,
 65 VI  |           a rendőrség: hova lett? Ez az ő dolguk. Önök pedig
 66 VI  |         Annyit sem érek már, mint ez a fületlen pityke, ami a
 67 VII |        sógorával, az asztalossal. Ez tulipántos ládákat visz
 68 VII |           a csárdás leánya által?~Ez a szó minthacsak a szívén
 69 VII |           rovására.~– Hát kellett ez nekem? – dörmögé a lócsiszár.~
 70 VII |       szeme járása sem tetszik.~– Ez alighanem tud valamit a
 71 VII |    konzekvenciákat.~– Hát kellett ez nekem? Mire való a zsidónak
 72 VIII|           hogy nem gyöngyvirág. – Ez a pusztai pásztoroknak az
 73 VIII|           kompon maradt utasoknak ez a marhavirtus bőséges alkalmat
 74 VIII|           hittel bizonyíták, hogy ez nem első eset. Gyakran megszállja
 75 IX  |       kínálni meg az áldozatát.~S ez az erőmutatvány még háromszor
 76 IX  |     pányvánál fogva a csikóst; de ez utoljára mégiscsak erőt
 77 IX  |         Hát bizony szebb mulatság ez, mint a karambolpárti a
 78 IX  |  bosszankodással dörmögé:~– Ilyen ez a betyárnép! – Dehogy árulná
 79 IX  | összehajtott darab fisléder bőrt (ez volt a tárca), s az abban
 80 IX  |  nagylelkű raptusában.~– De uram! Ez sok borravalónak. Tíz forint.~–
 81 IX  |        tessék idenézni. Itt, ahol ez a sor áll: T. c. Lacza Ferenc
 82 IX  |         oda: „Hortobágyon”. – Hát ez valósággal igaz. – A Lacza
 83 IX  |       pálcikája madárfejét.~– Hű! Ez már nagyot változtat a tények
 84 IX  |          Mert hát, tetszik tudni, ez a fiú nekem keresztfiam.
 85 IX  |        tud bánni a ménessel, mint ez a legény. El is követtem
 86 IX  |       megint a Hortobágyon.~– No, ez valóban a leghelyesebb Kolumbusz
 87 IX  |  felhajtani, a vályút megtölteni. Ez az ő mindennapi mulatságuk –
 88 IX  |           ne nevessetek érte. Mer ez régi mese. Még abbul az
 89 IX  |          híttak. Azért volt pedig ez a neve, hogy el tudta csalni
 90 X   |            Mindenféle nesz van. S ez mind olyan titokteljes.
 91 X   |            árvaleány pillantása”. Ez a fényes ott az ég alján
 92 X   |          Bizony azt tette.~– Amíg ez az átkozott betyár oda nem
 93 X   |        színű zászlókat … Nem lesz ez mindig így!… Majd eljön
 94 X   |    örömében, hogy csak tréfa volt ez a meghalás. Utoljára aztán
 95 X   |         érezte meg a csikós lova.~Ez valami bitang ló. Valahonnan
 96 X   |     ösmerősök.~– Miféle csudabuda ez? – dörmögé a bojtár. – Hisz
 97 X   |          dörmögé a bojtár. – Hisz ez szakasztott olyan paripa,
 98 X   |          a szügyéhez kapkodott.~– Ez valósággal a Ferkó hóka
 99 X   |          szólt hozzá a csikós.~De ez a mén bizony nem állt vele
100 X   |       bizony nem állt vele szóba, ez nem értette az ő szavát.
101 X   |       királydárda? Nem annak volt ez az ütés szánva…~– Hát már
102 XI  |          lehet nála nélkül.~– Hát ez itt micsoda? Nézd csak:
103 XI  |           itt micsoda? Nézd csak: ez a hosszú levél? Nem ismersz
104 XI  |         szégyentől.~– Hogy került ez a kezedbe? – dörmögé haragosan,
105 XI  |       megvan. „A csárda udvarán.” Ez kell még hozzá.~– Miért
106 XII |     Bizony, csak szép nagy puszta ez a Hortobágy, cimbora!~–
107 XII |    vágtatva rohant egymás felé. – Ez a pusztai párbaj.~Nem olyan