Rész

  1 II |              jött. Lásd el rendén.~A leány leereszti a gyomlálásnál
  2 II |           volt az, akit ott talált a leány az ivószoba hosszú asztalának
  3 II |             leánynak: „hozz bort!”~A leány elsikoltja magát, mikor
  4 II |                 Me-e!” – mond erre a leány, piros nyelve hegyét kidugva
  5 II |              Köszönöm. Majd aztán.~A leány bosszúsan csettentett a
  6 II |         palackot? – kérdé szelíden a leány.~– Azért, hogy ne igyék
  7 II |           borért, egy a palackért.~A leány engedelmesen fogta a cirokseprűt,
  8 II |              kalapját.~Akkor aztán a leány azt tette, hogy levette
  9 II |          észrevette azt, s kikapta a leány kezéből a kalapját.~– Csak
 10 II |             mellett a Lacza Ferkó?~A leány arca nemhogy piros lett
 11 II |             hogy került a füledbe?~A leány elnevette magát.~– Óh te
 12 II |       szájammal, ahogy az a másik.~A leány ki akarta húzni-vonni a
 13 II |              begyedben. Gyönge nép a leány, azt gondolod, nincsen más
 14 II |              Amim megmarad belőle.~A leány tudta a szokást; hajnalban
 15 II |            megtartja a hűséget; de a leány elfelejti.~– Hej Sándor,
 16 II |         udvaron nyeríteni kezdett; a leány kiment, s idővártatva visszajött.~–
 17 II |               hogy ne lássa, mikor a leány megtörli a szemét. Szájába
 18 II |            az a kezembe nem kerül.~A leány összekulcsolta a kezeit,
 19 II |              meg rám.~– Terád nem. A leány nem tehet arról, hogy elfelejt,
 20 II |             hoztál? – kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott a
 21 II | végigtáncoltatja határról határra.~A leány utána próbálta danolni a
 22 II |           dugnod? – mondá duzzogva a leány.~– Magam is olyan csúnya
 23 II |         elevenen adta a perlekedőt a leány, hogy még a Bodri kutyát
 24 II |           keményen megugatta.~Erre a leány aztán elnevette magát.~De
 25 II |            volt tömve.~Akkor aztán a leány elkezdte körülcirógatni.~–
 26 II |           Sándor odanyújtá a kezét a leány elé. A leány azzal felelt
 27 II |     odanyújtá a kezét a leány elé. A leány azzal felelt rá, hogy kiakasztá
 28 II |           Hinnem kell a szavadban.~A leány ismét feltette a függőit,
 29 II |              a sok között rátalált a leány az újra. Selyempapirosba
 30 II |            sárga teknősbékahéjból.~A leány arca ragyogott az örömtül,
 31 II |        melegem lesz. Mostan fázom.~A leány összehúzta a szemöldeit.
 32 II |              nótádat?~– Nem bánom.~A leány a tűzhelyhez ment; a haltartó
 33 II |          megpirult a hal, odahozta a leány a legénynek.~Nem szokták
 34 II |         azzal mutatja ki legjobban a leány az igaz szerelmét, hogy
 35 II |            nadragulya”.)~Mit tudta a leány, hogy az méreg?~
 36 III|        összeakaszkodik majd amiatt a leány miatt, mint két bika, mikor
 37 IV |      csikósbojtár, a Decsi Sándor.~A leány nagyot sikoltott, s kiejté
 38 IV |        kínjában. Megétette valaki.~A leány az ajtófélhez támaszkodott
 39 IV |       doktort, hogy vizitálja meg.~A leány valamit hebegett; de nem
 40 IV |          tudja, mi lelte? – hebegé a leány.~– Magának meg azt izeni
 41 IV |          kapott? – suttogá magában a leány. – De én tudom! – Ha az
 42 IV |            lépést tudott baktatni.~A leány türelmetlen volt, leugrott
 43 IV |           észrevette az ablakon át a leány jöttét, s eléje ment. A
 44 IV |             van a Sándor? – lihegé a leány.~– A Sándor rosszul van.~
 45 IV |            zárt ajtón keresztül is a leány a beteg kínos nyavalygását.~–
 46 IV |              neki valamit. Egy rossz leány. Tudom is, hogy ki volt!
 47 IV |           Itt a bizonyíték – azzal a leány elővette a zsebéből a méreggyökeret,
 48 IV |             Hisz ez halálos méreg!~A leány arcára tapasztá a két kezét.~–
 49 IV |            mérgezte meg a Sándort?~A leány némán bólinta a fejével.~–
 50 IV |              lelke.~– Hát megél? – A leány a vigasztaló szóra odatérdelt
 51 IV |              Nem futok én! – szólt a leány, letörülve a kötényével
 52 IV |        ápolását a megmérgezettnek.~A leány arca kimondhatatlan fájdalomra
 53 IV |             az ajtót, s bebocsátá.~A leány, amint megpillantá az ágyon
 54 IV |             behívta a famulust is.~A leány a kávéfőzés mellett elfojtotta
 55 IV |           közt. No látja? Maga ügyes leány. Berekomendálom a mizeriekhez
 56 IV |       mizeriekhez betegápolónénak.~A leány arca mosolygott; a szíve
 57 IV |          diákul beszélt egymással; a leány nem érthette, hogy mit,
 58 V  |          Egész éjjel mellette volt a leány. Senkinek sem engedte át
 59 V  |         kezdett.~Először azt hitte a leány, hogy az halálhörgés és
 60 V  |             ásítás a görcsök után!~A leány ismét akart neki kávét adni:
 61 V  |            motyogta, hogy „vizet”.~A leány átkopogtatott a doktorhoz,
 62 V  |              s vigyázok a betegre.~A leány olyan szépen kérte.~– Hadd
 63 V  |       Egyszer aztán arra riadt fel a leány, hogy már világos van, a
 64 V  |             Adjak vizet? – suttogá a leány.~– Ahán – lihegé a beteg,
 65 V  |           világ?~Cigányleány, magyar leány, mind virág!”~
 66 VI |           sem hozta a doktor előtt a leány nevét. Úgy tett, mintha
 67 VI |           eszméletét visszanyerte, a leány nem mutatta magát előtte
 68 VI |   megelőzőleg, a bíró felolvastatá a leány előtt a vallomását, amit
 69 VI |             Sándor! – kiálta közbe a leány.~– Hát Sándor vagyok. Annak
 70 VI |        csárdában, amikor a csapláros leány önnek a bort adta, melybe
 71 VI |              Énértem? – kiálta fel a leány.~A bíró bosszús lett.~–
 72 VI |         bíróságot az eltagadással. A leány már mindent bevallott: hogy
 73 VI |              volna? Az, hogy olyan a leány, hogy mikor rájön a „jó
 74 VI |        szótul egész sárkánnyá lett a leány.~– Sándor! Te sohasem hazudtál
 75 VI |             No felelj rá! – kiálta a leány, lángoló arccal. – Erre
 76 VI |            Gyönyörű szép, bogárszemű leány állt a sátor előtt. Megszólított,
 77 VI |               Hazudsz! – kiáltotta a leány. – Most gondoltad ki ezt
 78 VI |           világ?~Cigányleány, magyar leány, mind virág!”~Nem „most”
 79 VI |            Nem esküszöl! – kiabált a leány. – A lelked üdvösségét el
 80 VI |           meghallgassa és aláírja.~A leány megvárta a legényt a folyosón,
 81 VI |              kilépett a folyosóra, a leány útját állta: megfogta a
 82 VI |             elrobogott a pusztába.~A leány nézett, nézett, csak nézett
 83 VII|             egyszerre hárman is.~– A leány pedig elszökött világgá.
 84 VII|            oka annak, hogy az a szép leány ilyen gyilkosságra vetemedett.~–
 85 X  |        kedves lovam „Vidám”. Ilyen a leány! Kívül arany, belül ezüst.
 86 X  |           azon a küszöbön, ahol az a leány lakik! … Ne ragyogjanak
 87 XI |           elkotródtak, szólítá meg a leány a bojtárt.~– No, hát azt
 88 XI |        egyszer a dugóját kihúzzák.~A leány elértette a szemrehányást,
 89 XI |             az úr pokolban is úr!”~A leány negédesen ment tovább, durcás
 90 XI |              csendesen egymagában. A leány végigdúdolta a folyosón! „
 91 XI |              becsapott ajtó.~Mikor a leány újból kijött, már akkor
 92 XI |              más kedve volt. Amint a leány ott sertepertélt körülötte,
 93 XI |        átölelte egyszer a derekát.~A leány nem is begyeskedett érte.~–
 94 XI |              azzal levette a kezét a leány derekáról.~– Iszol még több
 95 XI |          bizonyosan nem mondta meg a leány, hogy itt van az egyik.~
 96 XI |              a csárdába? – sürgeté a leány a bojtárokat.~– Nem mehetünk.
 97 XI |             tudta, hogy mi vár rá!~A leány nem értett az egész irkafirkából
 98 XI |        melyikünk az, majd elválik.~A leány vállat vont. Fura népek
 99 XII|            gyalog.~Mire visszajött a leány a házból, már akkor nyeregben
100 XII|            úgy repültek a szélben.~A leány onnan nézte ezt a döntő
101 XII|           maradt!~– Látod? – monda a leány. – Ha ő ütött volna le tégedet,
102 XII|           hullott nagy lobogással. A leány utánanézett a lovasnak,