Rész
1 I | a rózsát, nem veszett-e el? aztán leveszi a fejéről
2 II | nótát tudott! De szépen el tudta dalolni, amikor akarta.
3 II | ugat, vendég jött. Lásd el rendén.~A leány leereszti
4 II | nem most hajnalban vitte el a rózsádat a süvege mellett
5 II | szívem nem tág! Nem fér el abban több egyetlen egy
6 II | pirosra bécsi ronggyal. – Nézd el ezt a rózsát a kezedben,
7 II | akkor nem vittek volna el Mezőhegyesre katonacsikósnak!
8 II | gulyásbojtár egy órával később ment el innen, mint azok az urak,
9 II | tud bánni.~– S te nem mégy el a Ferkóval számadó gulyásnénak?~–
10 II | rózsa miatt!~– Az pedig el nem marad, ha még egyszer
11 II | ahogy sohasem felejtettelek el.~– Ahogy a nóta mondja: „
12 II | mellé a padra. – Danold el nekem, hadd tanulom meg
13 II | lehet bírni, hogy danolja el az új nótáját.~Decsi Sándor
14 II | se a leányról nem ragadt el rá. Csak ült ott nagy komolyan,
15 II | milyen szép vagy. Világért el nem rontanád a szépségedet
16 II | Most másképpen kezdelek el szeretni: eljárok én hozzád
17 II | megbántást nem követhet el valaki a szeretőjével, mint
18 II | Hogy Kirké ezzel bódította el Ulixesz útitársait őrült
19 III | Isten segíts”, nem fogták el őket a marhalopásnál.~A
20 III | a marhalopásnál.~A festő el volt ragadtatva ettől az
21 III | aztán azt a tréfát követi el velük, hogy az egyiknek
22 III | azonban még nincs befejezve.~– El tudnál te engem tolni a
23 III | való, hogy abban háljanak, el sem férnének benne. Abban
24 III | is az marad. Nem lopja az el a más ökrét, lovát; még
25 III | ezerötszáz szarvasmarha kezd el bömbölni.~– Nagyszerű! Isteni! –
26 III | hadd menjen ő jó messze el innen, ott majd hamar beleszeret
27 III | Azon csodálkozom, hogy el nem vitték huszárnak. Ugyan
28 III | rekesztve? Hát a bikát ki hozza el?~Hát bizony a bikát nem
29 III | gavallér ember volt, nem árulni el, hogy őt magát is rászedte
30 III | megparancsolja, hogy mindenestül el kell temetni. Hát bizony
31 III | dugaszban; a magyar nyelvet el ne felejtse, a hitét el
32 III | el ne felejtse, a hitét el ne hagyja; sátoros ünnepen
33 III | megáldozzon; amit keres, azt el ne prédálja! ha megházasodik,
34 III | utánanéztek, amíg csak a falka el nem érte annak a hullámzó
35 III | Lassankint aztán az alsó tehenek el kezdtek veszni a szürke
36 IV | eljutni, s útközben érte el a méreg hatása. Amíg eszméletét
37 IV | meg a csaposlegény! Lássák el azok!~– De legalább kéredzkedjék
38 IV | De legalább kéredzkedjék el a nemzetes úrtól!~– Nem
39 IV | kéredzkedem! – Nem eresztene el. – Ej, eredj az útból!~Azzal
40 IV | Hát itt a nyakam, vágják el; többet nem tehetnek. Ha
41 IV | ahogy igazság. De én innen el nem megyek. Ez a nyögés,
42 IV | kínlódást gyönge szívű ember el nem tudja nézni.~– Tudom
43 VI | úgy, ahogy történt; semmit el nem tagadott; mentségére
44 VI | Ezer mennykő! Végezzék el önök a szerelmes vitájukat
45 VI | leány. – A lelked üdvösségét el nem rontod!~– Vigyen benneteket
46 VI | a könnyeitől a két szeme el nem homályosult, akkor aztán
47 VII | ifjasszony pedig szappannal látja el a világot, meg faggyúgyertyával.
48 VII | óráján! Hisz onnan vitték el, Újvárosbul, a regementfelcsert,
49 VII | van ni! Elküldték Budára! El bizony „földvárra” – „deszkát
50 VII | egy nappal későbben jött el Debrecenből, mint mink.
51 VII | sistergő katlant nem hagyhatta el. Szerinte már el is temették
52 VII | hagyhatta el. Szerinte már el is temették a megmérgezett
53 VII | énekelt fölötte; a szénior el is búcsúztatta.~– Hát a
54 VII | szokták.~– Ugyan hagyja el, ifjasszony! – ellenkezék
55 VII | a gubás. – Hadd beszélje el az ifjasszony, mit hallott:
56 VII | gulyásbojtárt nem fogták el? – kérdé fölgerjedve a csizmadia.~–
57 VII | a jeléül, hogy az a szék el van foglalva, valaki más
58 VIII| nincs az a paprika, aki el ne fogyjon. Anélkül pedig
59 VIII| tőzegfüst. Elébb a bika kezdett el nyugtalankodni. Feltartá
60 VIII| ilyenforma bűzt.~– Mégsem futott el, komám, tőle. (Ezen aztán
61 VIII| Nye styekát! Nem lopta el az a gulyásbojtár a teheneiteket.
62 IX | Mihály uram tulajdona is el volt keveredve. Lehetett
63 IX | bojtár egyszer sem téveszté el a dolgát. Csupán a negyediknél
64 IX | betyárnép! – Dehogy árulná el, hogy valami baja esett,
65 IX | Ezeket hiába rabolnák el tőlem: a tolvaj csak magát
66 IX | aranyozás. Meg is kapta, el is vitte. Bizonyosan nem
67 IX | van; de hogy induljak én el ezzel a váltóval keresni
68 IX | emiatt. Hát csak fogadja el, tisztelt bojtár úr. Maga
69 IX | ménessel, mint ez a legény. El is követtem mindent, hogy
70 IX | volt pedig ez a neve, hogy el tudta csalni Szent Márton
71 IX | nevedhez a mén, hogy soha el ne válhass tőle! mindig
72 IX | mondták; aki nem hiszi, menjen el a „hiszem-piszem” ormára,
73 X | betyár oda nem fért hozzá, s el nem lopta a szívének felét!
74 X | szívének felét! Lopta volna el hát egészen! Tartotta volna
75 X | meg magának! Vitte volna el világgá! Ne hagyta volna
76 X | maradunk … Sohasem hagy el többet a gazdád … Meg nem
77 X | szavára.~– Ott végezzük el majd ezt a dolgot! … Ott
78 X | ellenség kardjától romlik el a testem. S aztán, mikor
79 X | gulyáskarámokbul szabadulhatott el. Tavaszkor rájuk jön az
80 X | megvasalva.~Azért a bitang mént el kell fogni a csikósbojtárnak.~
81 X | hóka?~A bitang ló könnyedén el hagyta magát fogni a fején
82 X | ökrök társaságában tölti el az életét?~A csikós elvezette
83 X | Hát hogy szalajtottátok el?~– Rájött a bolondja. Egész
84 X | Sándor bácsirul kezdtek el beszélgetni; de már azt
85 XI | Azért nem tévesztette el az utat. Pedig a kantár
86 XI | mennék, mikor visznek! Eressz el!~– „Hazudsz: hazafutsz!
87 XI | egy sörös palacknak törte el a nyakát. A pajtásnak is
88 XI | Nincs hazugság nélkül?~– El lehet nála nélkül.~– Hát
89 XI | fakó porfelhővel takarva el eget, földet. A halászmadarak
90 XI | legyen olyan jó, tegye el ezt a váltót a fiókjába.
91 XII | nyergéből, s hasmánt terült el a földön.~Ekkor aztán a
92 XII | lovasnak, amíg a zivatar el nem takarta az alakját;
|