Rész
1 I | megszolgálásával; hajnali itatáskor ott kellene neki lenni a zámi
2 II | nem volt. Úgy felejtette ott valaki. Megtartották, felnevelték;
3 II | nem pandúr volt az, akit ott talált a leány az ivószoba
4 II | hanem az a sárga rózsa ott a hortobágyi csárdában!”
5 II | szépen megtanultál prédikálni ott a császár kenyerén. Ennyi
6 II | nem bántom. Felőlem nyúl ott maradhat a bokorban, madár
7 II | nagy cirmos kandúr addig ott mosdózott a kemence padkáján,
8 II | kiválogatnak a zámi pusztán. Ott lesz neki hatszáz forint
9 II | lesz ottan. Meg is becsülik ott, mert a magyar gulyával
10 II | visszahúzod, amikor már ott jár, ahol a csillag sem
11 II | nem ragadt el rá. Csak ült ott nagy komolyan, az agyarára
12 II | jutott belőle.~– Már megint ott kezded? Azon az egy szál
13 II | megfájdul a szíve a rózsákra, ott áll előtte az egész virágos
14 II | tért vissza, ami eddig is ott lakott.~Nem volt kedve szerint
15 II | söntésbe, mint mikor zálogba ott fogják a fizetni nem tudónak
16 II | hoztam neked egy ajándékot. Ott van a szűröm ujjában; eredj,
17 II | A „nadrágujjas emberke” ott van a ládafiókban eldugva.~
18 III | festőnek, hogy az a csillag ott a magasban a „bujdosók lámpása”,
19 III | megy át: a látóhatár felett ott ragyog már a nap kengyelfutója,
20 III | domborodnak elő.~– Azok ott a zámi tatárhalmok – magyarázza
21 III | útitársának. – Valaha falu volt ott; a tatárok elpusztíták. –
22 III | úrnak: siessen a karámhoz, ott van sok érdekes lefesteni
23 III | annak a sárgaképű leánynak ott a hortobágyi csárdában.
24 III | menjen ő jó messze el innen, ott majd hamar beleszeret egy
25 III | a hetes vásznat.~– Én is ott leszek akkor.~– Azért sem
26 III | akkor.~– Azért sem leszel ott, gazember! – Maga is elnevette
27 III | marha elhullott, biz azt ott hagytuk: seregestül jöttek
28 III | tornyok megfordított képe ott tükröződik a hullámzó mesetengerben,
29 III | legeltetni, hogy mikor nyáron ott már aszúvá szárad a fenyér,
30 III | nagy a vízállás, inkább ott kell rostokolni a révháznál,
31 III | tündértengernek a szélét. Ott egyszerre óriásokká nőttek
32 IV | vágtatott a telep felé.~Ott van kórház is, patika is.
33 IV | látja addig a csárdában?~– Ott a szolgáló meg a csaposlegény!
34 IV | kaptatónál lépést kezdett járni; ott azután ő is felkapott az
35 IV | Amint a homokhoz értek, ott már csak lépést tudott baktatni.~
36 IV | jobban hallom, mintha igazán ott volnék.~– No – jól van.
37 IV | vizsgálati fogságban van. Látja ott a zsandárt?~– Mindig mondtam
38 V | elmehet Klárika alunni: ott az ágya a gazdasszony szobájában.
39 VI | behítt. Malacot sütöttek. Ott mulattam velük. Ittam a
40 VII | akiknek a szekerei mind ott álltak a szabad ég alatt
41 VII | frissen vágott sertéshúst. Az ott mindjárt vásárt üthetett
42 VII | megbolondult: felküldték Budára, ott kifúrják a fejét, mert mind
43 VII | zsandárok közt. A legényem ott volt, mikor bekísérték a
44 VII | érkezik meg a szegedi hóhér; ott fogadtak neki szállást a
45 VII | lovakat vásárolni, és én ott láttam a meggyilkolt, megmérgezett
46 VII | ivószobába egy pohár bort inni. Ott a széke, a mellé támasztott
47 VIII| Hátha színházban volnának? ott még jobban kellene szoronganiok!~
48 VIII| Rendes ember az. Hiszen ott van a süvege mellett a nagy
49 VIII| Mire visszakerülünk, mind ott lesznek azok egy rakáson
50 VIII| az elregélte, hogy ő már ott valahol a Hortobágyon találkozott
51 IX | mint legelő lovat. Van ott mindenféle színű, amilyent
52 IX | nemes” ménes megint más! Ott csak egyfajta, egyszínű
53 IX | rohantak odább, az elfogott ott maradt. Hánykódott, rugdalt,
54 IX | voltál? Mikor három napig ott feküdt az ember a mátai
55 IX | kikeresett egyet. Nem volt ott bankó egy csepp sem; mert
56 IX | ezt a takarékpénztárba: ott kifizetik neki a nyolcszáz
57 IX | hát azt a váltót hagyta ott érte: Dömötör-napkor majd
58 IX | falkák is összegyűltek. Ott aztán volt dolga elég. Öt
59 IX | mint a gulyásé. Szó sincs ott eltévedt malacról, toklyóról,
60 IX | hiszem-piszem” ormára, ott talál egy vak lovat, attul
61 IX | jobban elmondja, mert maga is ott volt.~A bojtárok megköszönték
62 X | földhatárt.~Az újhold sarlója ott köszörülte már magát a zámi
63 X | magának az éjjeli fekhelyét, ott leszedte a lováról a nyerget
64 X | neveikre a vén körösztapád. Ott az ég közepén a „göncöl
65 X | pillantása”. Ez a fényes ott az ég alján a „kaszás csillag”,
66 X | bujdosók lámpása”. Az a három ott a „három király csillaga” –
67 X | átölelte a nyakadat, hogy még ott marasszon.~A paripa csendes
68 X | mándlimnál fogva, mikor ott hevertem a pusztán dögrováson,
69 X | visszanyerített a szavára.~– Ott végezzük el majd ezt a dolgot! …
70 X | el majd ezt a dolgot! … Ott meggyógyul a keserűségünk:
71 X | a testem. S aztán, mikor ott fogok majd fekünni a véres
72 X | fekünni a véres csatamezőn, te ott maradsz nálam, s vigyázol
73 X | megunják a magányos életet ott az ökrök országában, s ha
74 X | a legközelebbi ménesig. Ott aztán összerugdalkoznak
75 X | valósággal a Ferkó hóka lova! Ott van a billog a tomporán:
76 XI | víz sekélyesen elterült, ott gázolt át rajta. Egy kicsit
77 XI | hasonló víg nyerítés fogadta; ott volt már kikötve egy akácfához
78 XI | amellett két hosszú lóca: ott iddogálnak a vendégek a
79 XI | fülű paripa is elmélkedett ott a kertpalánk árnyékában,
80 XI | bírt elérni. A lovagjaik ott ültek az akácfa alatt az
81 XI | kedve volt. Amint a leány ott sertepertélt körülötte,
82 XI | édesanyádat.~– Dejsz az ott nem hagyja a debreceni kofaállását
83 XI | asztalon, a Klárika kijött. Ott leskelődött közel az ajtóban.
84 XI | városi biztos szobájába, ami ott van az oszlopos ámbitusnak
85 XII | szemberohan az ellenfelével: – ott nem hárítanak, ott nem kapkodja
86 XII | ellenfelével: – ott nem hárítanak, ott nem kapkodja félre az ember
87 XII | csárdaajtóbul.~A sistergő istennyila ott csapott le a közel malom
|