Rész

 1 I   |          hol arra, de azért a lába ki nem esik a kengyelből.~Gulyásbojtárnak
 2 II  |         mintha tűz sugárzott volna ki belőle. Aztán az a nevetésre
 3 II  |       hirtelen befogta a száját.~– Ki ne fújd az Isten nevét hamisságra!
 4 II  |     bajuszos szájból hazug szó jön ki: mint egy tacskó kölyökéből,
 5 II  |          Nekem majd a szemem égett ki miatta. Hazaeresztették,
 6 II  |           a felcser, s azt sütötte ki felőlem, hogy a szívem rendetlenül
 7 II  |          ahogy az a másik.~A leány ki akarta húzni-vonni a két
 8 II  |     kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem,
 9 II  |          ilyen sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet
10 II  |         nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit
11 II  |            lovadat az istállóba.~– Ki mondta, hogy kösd be?~–
12 II  |             hogy „kútba estem”. – „Ki húzzon ki?” – „A Decsi Sándor.” –
13 II  |         kútba estem”. – „Ki húzzon ki?” – „A Decsi Sándor.” –
14 II  |           hogy nem magamnak húzlak ki! Ejh! Régen volt az! Akkor
15 II  |           Még pártját fogod?~– Hát ki a hibás? A leány-e, aki
16 II  |         rózsára, nem nyílott volna ki, más sem szagolgatta volna
17 II  |      szűröm ujjában; eredj, keresd ki belőle.~Volt abban a szűrujjban
18 II  |         nóta, hogy „azt sem tudom, ki babája vagyok?”.~A tükör
19 II  |           Hát bizony azzal mutatja ki legjobban a leány az igaz
20 II  |        ócska közmondásokkal fizeti ki: „mégis bunda a bunda.”~–
21 II  |          német piktor? nem tekerte ki a nyakát?~– Dehogy tekerte
22 II  |           nyakát?~– Dehogy tekerte ki. Bruderschaftot ivott vele.~–
23 II  |            azért kutyával húzatták ki, annak a farkához kötve.
24 III |          Sok embercsontot kaparnak ki a kutyák a dombokbul, mikor
25 III |           áll, amit a városból hoz ki a feleség vasárnap délután.
26 III |           hízelkedésképpen mondtam ki azt a szót – magyarázza
27 III |             Izzó tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból.
28 III |          Nem azért találtam én ezt ki a számodra, hogy engem tréfálj
29 III |      vannak rekesztve? Hát a bikát ki hozza el?~Hát bizony a bikát
30 III |           bizony a bikát nem hozza ki a csordábul minden pipogya
31 III |   cinkanalat: azzal szedegethettek ki belőle. Azt mondták, nagyon
32 III |     csalafinta csak azért fundálta ki ezt a mesét, hogy minket
33 III |           az utcán járó szekereket ki lehet venni távcsővel: a
34 III |            teátrumot nem árendálta ki valami élelmes vállalkozó –
35 IV  |        mivel a szemfeketéi egészen ki voltak tágulva.~Az orvos
36 IV  |            félbeszakad, a pupillák ki vannak tágulva; a szájat
37 IV  |     főorvost, s várja meg és hozza ki ide a telepre. Én veterinárius
38 IV  |         sütni. A fáradt szürke még ki sem fújhatta magát, újra
39 IV  |       beszélni.~– Hát a vendégeket ki látja addig a csárdában?~–
40 IV  |        rossz leány. Tudom is, hogy ki volt! Azért, hogy magába
41 IV  |          nyavalyás. Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy mi volt.~–
42 IV  | nadragulyával! Meg ne rágja! Vegye ki a szájából. Adja ide. Inkább
43 IV  |           szederjes foltok ütöttek ki rajta; szép fehér homlokán
44 VI  |         való szánakozásbul valljam ki, hogy kinél voltam hát,
45 VI  |       negyednapja? Hát ezt a fésűt ki hozta nekem, amire a hajam
46 VI  |         jobban, „mi” volt az oka, „ki” volt az oka, hogy a haját
47 VI  |        mérgezési eset fordult elő, ki volt a mérgező?~– No felelj
48 VI  |            leány. – Most gondoltad ki ezt a mesét!~A bojtárlegény
49 VI  |        virág!”~Nem „most” gondolta ki ezt a mesét; hanem még azon
50 VI  |            a fájó fejével gondolta ki ezt a mesét a hűtlen szeretőjének
51 VI  |      vagytok mind a ketten – mondá ki az ítéletet a bíró. – Jegyző
52 VII |           lelkem, csak hadd fújjam ki magamat egy kicsit. (Azzal
53 VII |     Halálra ítélték, holnap teszik ki a siralomházba; holnapután
54 VII |           másik gyilkosság is sült ki. Nemrég itt járt egy gazdag
55 VII |      pusztán. Kurrentálták is már. Ki van ragasztva a személyleírása.
56 VII |           az egész híres társaság; ki le a pincébe, ki fel a kéménybe.~
57 VII |         társaság; ki le a pincébe, ki fel a kéménybe.~Hanem hát
58 VII |            meg a szösz! Most vette ki a számból. Talán maga is
59 VII |         mint a piros alma; ő fogta ki nekem a ménesbül a csikókat
60 VIII|       dobozát nem is szívesen adja ki az ember a kezéből.~Amíg
61 VIII|     megállj, gubás! Szálljunk csak ki a partra!~De éppen nem találta
62 IX  |       ménesnek. Villámgyorsan veté ki a hosszú kötelet a kipécézett
63 IX  |     egészen oda magához. Annak már ki voltak dülledve a szemei,
64 IX  |       lovának a nyergén alkalmasan ki lehetett tölteni a váltóűrlapot.
65 IX  |        holott csak 800-ban alkudta ki a lovakat?~– Hát az azért
66 IX  |            Hát elmondom szógám, de ki ne nevessetek érte. Mer
67 X   |         igaz … Sohasem tanulja azt ki senki … Te tudod, hogy milyen
68 X   |         Isten, veretlen ne hagyja, ki a más rózsáját magának szakasztja!
69 X   |        nehéz sorsban azzal fejezte ki, hogy végigfeküdt a földön,
70 X   |        hogy eltemessenek.~S mintha ki akarná próbálni a lova hűségét,
71 X   |       ínyét a fogárul, úgy fejezte ki a maga örömét, s aztán elkezdett
72 X   |          bikának meg az orrán jött ki a vér. Ej, de volt kelete
73 X   |            bojtár meg rajtam tölti ki a bosszúját. No, de legyek
74 X   |         vágta a fejét, s vágtatott ki a sík pusztára, amerre egyenes;
75 XI  |           De majd még a bőrödet is ki találom fordítani, ha sokat
76 XI  |             Ha te tudnád, amit én: ki babája vagyok én? Te is