Rész

 1 I   |                 mindenféle sárga virággal, most nyílik a pimpó, sárma, meg
 2 I   |              fölébresztett.~– Honnan jössz most ízibe?~– Csak innen a mátai
 3 II  |                    méheit lesi, a kaptárok most rajzanak.~Pedig az udvaron
 4 II  |               imádkozásod is az. – Hát nem most hajnalban vitte el a rózsádat
 5 II  |                   a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom
 6 II  |                   mindig azt szoktam.~– De most más a szokás. Megyek íziben
 7 II  |              mosdózott a kemence padkáján, most egyet gondolt, fölkelt,
 8 II  |                   egymást: az volt a vége.~Most azonban Decsi Sándor csak
 9 II  |                       A „majd” nagy szó.~– Most is szeretlek.~– Így szeretsz,
10 II  |               lepke meg nem szállta volna. Most másképpen kezdelek el szeretni:
11 II  |             jókedvet csináltál azzal, amit most mondtál? Egész nap az lesz
12 II  |                    gondoltam én arra, amit most mondtam neked, imhol én
13 II  |                aztán még szebb volt.~– Hát most sem csókolsz meg?~Maga kínálta
14 II  |                 öklével ütött az asztalra. Most meg rá sem hederített.~–
15 II  |               jutott, hogy meg lehetne azt most próbálni.~A „nadrágujjas
16 III |                       A templom romjai még most is kilátszanak a fűből.
17 III |                  jöjjenek elő a vasalóbul! Most látjuk a napot feljönni.~
18 III |               lehet nézni nyitott szemmel. Most nézzék, uraim! A nap ötszegletűvé
19 III |              nyúlik, mint egy fekvő tojás. Most elkezd alul szűkülni, felül
20 III |                mint egy sampinyon. No, no! Most meg olyan lesz, mint egy
21 III |                  nem lehet lefesteni. Aha! Most eléje akad az a vékony felhő.
22 III |                    bekötött szemű Ámor. No most meg olyan, mint egy bajuszos
23 III |               mindenből valami extra kell. Most itt produkálnak előttünk
24 III |            magyarázza neki Sajgató uram. – Most mennek a csordakúthoz. Minden
25 III |            szeretője: egy csikósbojtár. Az most a katonaságnál van. De ha
26 III |               mondtam? Nem tudod a dolgod? Most is kótyagos vagy? Nem látod,
27 III |             marhaeladásnál?~– Igaz biz az. Most is rászedte már az urakat
28 III |              mondani?~– Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat mondta.~–
29 IV  |                    nemzetes úrnak.~– Azzal most nehezen beszélsz, mert egy
30 IV  |            kisasszony, nem jó lesz magának most a Decsi Sándort meglátni,
31 IV  |             cigányasszonytul tanultok. Már most szép engedelmessé tetted
32 IV  |                   megetetve a legény. Mert most már tudom, hogy mi annak
33 IV  |                 annak az ellenszere. Hanem most már aztán azt mondom ám
34 IV  |                    beteg lábikráira.~– No, most jöjjön azzal a kávéval.
35 IV  |                hánykolódjék.~– No Klárika, most nyissa fel neki a száját.
36 IV  |                     Megtette azt is.~– No, most szép csöndesen töltse át
37 V   |                      mondá a doktor. – No, most már maga is elmehet Klárika
38 V   |                ablak előtt.~A beteg legény most már nemcsak aludt, hanem
39 VI  |                össze. Azért vádolja be itt most magát, hogy engem rákényszerítsen
40 VI  |     katonáskodástul, nem tudtad kimondani! Most eltagadod, hogy nálam voltál
41 VI  |                       kiáltotta a leány. – Most gondoltad ki ezt a mesét!~
42 VI  |                   leány, mind virág!”~Nem „most” gondolta ki ezt a mesét;
43 VII |             csordánál, azt strázsálja.~Még most csak csendesen eltrécselhetnek,
44 VII |                    csikóst megmérgezték, s most rablóbandát alakítanak együtt.~
45 VII |                    vámot a pesti hídon; de most már vehetem föl az ezüstgombos
46 VII |                   Én pedig jól ismerem!~Ha most a Lacza Ferkó helyében a
47 VII |                  Ferkó! Verje meg a szösz! Most vette ki a számból. Talán
48 VII |                    ismeri?~És a bojtár még most sem állt elő vele, hogy
49 VIII|               elhihető az a történet, amit most fogok elmondani mindjárt.~
50 VIII|                    Meglett volna az is; de most az a kérdés, hogy „kinél
51 VIII|                 két szájtátó hajcsárhoz.~– Most kee má ugatnyi, atyafiak!~
52 IX  |                    az asszonnyal. Legalább most azt mondhatom neki, hogy
53 IX  |                   közéjük nem dobta volna. Most amiatt ezek egymást meg
54 IX  |                     akit Mártonnak híttak; most is megvan még, csakhogy
55 IX  |                mondta a királynak: „No már most add ide a lovamat, hadd
56 IX  |                neki: „Nem lehet, mert a ló most eszik.” Szent Márton várt
57 IX  |                esmég követelte a lovát. – „Most nem mehet – szólt a király –,
58 IX  |                  nem adhatom, mert a lovad most is eszik!” – Ekkor aztán
59 X   |                odaadá a lovának.~– No, már most te is mehetsz legelni, Vidám
60 X   |              nyeregre, mindjárt elaludtál: most meg csak így nézed a sötétkék
61 X   |              hetevény csillaga”, s az, aki most mindjárt leszáll a sűrű
62 X   |                csárdába! … Megesküszöm itt most a csillagos égre, hogy soha,
63 X   |                   földre s végignyúlt. Már most hát ő is megtréfálja a gazdáját:
64 X   |                 velük.~– Hát a Lacza Ferkó most itthon van?~– De kicsi híja,
65 X   |                  az ütés szánva…~– Hát már most mi lesz megint? – kérdezé
66 X   | meghányták-vetették a dolgot a számadóval. Most már majd Tisza-Füred felé
67 XI  |             könyökig feltűrve. („Jó” annak most minden ember, aki előtte
68 XI  |                 elé sorban mind a hatot.~– Most már jól van!~– Kihúzzam
69 XI  |                   a sok sertől.~– Arra van most nekem szükségem. Hogy csillapítsam
70 XI  |                   magam mentségére tettem. Most is megfekszi a lelkemet. –
71 XI  |                 pedig nagy puszta. Hát már most csak azért teszem elejbéd
72 XI  |                gulyásbojtár csak elsápadt. Most már tudta, hogy mi vár rá!~
73 XII |           megpaskolt ellenfélre mutatva. – Most már beviheted és ápolhatod!