Rész

 1 I   |        mellé tűzve egy sárga rózsa. Mikor egyszer-egyszer felkapja
 2 II  |             út.~Kora hajnalban már, mikor még csak pirkad, hallani
 3 II  |             leány elsikoltja magát, mikor a legényt meglátja, s összecsapja
 4 II  |           való az! Csúnya dolog az, mikor egy bajuszos szájból hazug
 5 II  |          aki fél a veréstől. Látod, mikor a múlt ősszel itt voltak
 6 II  |             Tudott hazudni a cudar! Mikor aztán énreám került a sor,
 7 II  |             a fejét, hogy ne lássa, mikor a leány megtörli a szemét.
 8 II  |          utol. Velem is úgy tettél! Mikor belelőttél a szemeddel a
 9 II  |            Leskelődtem-e én utánad, mikor más lánnyal táncoltál az
10 II  |       táncoltál az újvárosi búcsún? mikor ugrattad a kacki menyecskéket?~–
11 II  |          van.~– Ne juttasd eszembe! Mikor legelőször találkoztam veled,
12 II  |          beakasztá a söntésbe, mint mikor zálogba ott fogják a fizetni
13 II  |       Selyempapirosba volt takarva. Mikor kibontotta, akkor látta,
14 II  |          arca ragyogott az örömtül, mikor ezt meglátta.~– Nekem hoztad
15 II  |            ezt?~– Hát kinek másnak?~Mikor a parasztleány a befont
16 II  |            a betyárélet költészete.~Mikor megpirult a hal, odahozta
17 II  |      Klárinak úgy dobogott a szíve, mikor a pincébe lement, egy palackot
18 II  |         gyökérről.~Azt tarták, hogy mikor a földből kihúzzák, a gyökér
19 III |      kisborja van. Ha korán reggel, mikor még a borjúk nem szoptak,
20 III |             a végtelen puszta képe, mikor fél óra múlva a vágtató
21 III |            ki a kutyák a dombokbul, mikor ürgét ásnak.~– Hát ez ottan
22 III |          embert a kutya nem bántja; mikor egészen közel érnek hozzá,
23 III |            amikor köztünk jár; mert mikor egyszer elhajtotta innen
24 III |           sugártörte káprázat volt, mikor az igazi orcája szétárasztja
25 III |         leány miatt, mint két bika, mikor rájön a bolondja. Csak hadd
26 III |             Azt mondták, nagyon jó. Mikor az uraknak elég volt, akkor
27 III |              Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst akarunk
28 III |           lapályon legeltetni, hogy mikor nyáron ott már aszúvá szárad
29 III |            megállítják a teheneket, mikor szopni akarnak. Aztán, ami
30 IV  |              a muskátlikat öntözte, mikor a famulus a csárda elé megérkezett
31 V   |             Azalatt is aludt félig.~Mikor aztán a feje megint visszaesett
32 VI  |           vizsgálat. Mondja meg ön, mikor volt ön legutóbb a hortobágyi
33 VI  |          önt őrzi. Hát mondja csak, mikor volt látogatóban a Klári
34 VI  |            hogy olyan a leány, hogy mikor rájön a „jó órája”, olyankor
35 VI  |             hogy feléje sem mentem, mikor hazakerültem a katonaságbul
36 VI  |        Sándor! – mondá a legénynek, mikor átestek a hálálkodáson: –
37 VI  |        doktor urat a sok jóságáért.~Mikor kilépett a folyosóra, a
38 VII |              elemózsiás tarisznyát, mikor útra adja a fejét.~Így aztán
39 VII |         azért, mert görbe orra van. Mikor a gulyásbojtár bejön, annak
40 VII |      világot, meg faggyúgyertyával. Mikor a bojtár belépett, már úgy
41 VII |          közt. A legényem ott volt, mikor bekísérték a városházba.~
42 VIII|             hegyeket. Estenden hát, mikor a szobájába bezárkózott,
43 VIII| Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor a komp megindul alattuk,
44 VIII|       pipájukba kalapzsírt tesznek. Mikor annak a füstjét megérzi
45 IX  |        Jupiter átkozta meg a lovat, mikor Minerva megteremtette, azzal
46 IX  |            akár farkas: agyonrúgja.~Mikor a dél közeledik, a szerteszét
47 IX  |             Hát mi a fránya voltál? Mikor három napig ott feküdt az
48 X   |           azt akarnák az urak, hogy mikor egész nap nyargaltattalak,
49 X   |     magadnak, aztán messze ne menj; mikor a hold lemegy, aztán meg
50 X   |           Kívül arany, belül ezüst. Mikor igazat mond, annak is fele
51 X   |             annak is fele hazugság; mikor hazudik, annak is fele igaz …
52 X   |         visszahúzott az ölelésével, mikor már a nyeregben ültem? meg-meg
53 X   |      bizonyosan vigasztalni akarta, mikor a fejét odatette a gazdája
54 X   |      doktornak, a mándlimnál fogva, mikor ott hevertem a pusztán dögrováson,
55 X   |        gázoljuk mindig ezt a mezőt… Mikor kicsi gyerek voltam, akkor
56 X   |        romlik el a testem. S aztán, mikor ott fogok majd fekünni a
57 X   |          felé!~Még jobban elbámult, mikor a két ló egymással összetalálkozva,
58 X   |      bolondja. Egész nap nyerített. Mikor vakarni akartam, majd kiverte
59 X   |         káromkodni a számadót, mint mikor a tehénfalka csak berohant
60 X   |           rózsa! Annyit tudok, hogy mikor múlt pénteken úgy volt,
61 X   |            legyen a hóka lova. Mert mikor a számadó a bojtárt szidja,
62 XI  |         Fülledt meleg délután volt, mikor nekiindult; az égnek olyan
63 XI  |            két juhász egyre fújta:~„Mikor a juhász bort iszik: ~Szölke
64 XI  |           elvágta a becsapott ajtó.~Mikor a leány újból kijött, már
65 XI  |         Hozzámégy?~– Hogyne mennék, mikor visznek! Eressz el!~– „Hazudsz:
66 XI  |            Nagy volt a meglepetése, mikor a két legényt halálos verekedés
67 XI  |           dolgunk – mondá a csikós.~Mikor aztán a gulyásbojtár készen
68 XI  |             az arra való, hogy majd mikor ennek az írásnak a fizetsége
69 XII |          kell kiszámítani az ütést, mikor a vágtató paripán szemberohan
70 XII |          megritkulnának a párbajok!~Mikor aztán elvégezte vele a dolgát,
71 XII |           alakját; egyszer-egyszer, mikor megvillámlott, a tűzzé vált