12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
1 IX | forintját, de lehúzzák belőle a 12 frt 18 krt, mint kamatot,
2 VII | valamit a nemességre! Igaz! 48 előtt, ha az ezüstgombos
3 IX | 18 krajcár, holott csak 800-ban alkudta ki a lovakat?~–
4 III | nekiveresült az arca.~– Hát felelsz a-szavamra? Vagy kifúrjam a füledet?~
5 XI | odamordult:~– Jó lesz már, Pesta, abbahagyni ezt a jeruzsálem-betlehem
6 IX | érte. Mer ez régi mese. Még abbul az időbül való, amikor a
7 IX | hiába épített őkegyelme ABC-bűl csárdát. Vasárnap lesz ónodi
8 V | a verebek csiripelnek az ablak előtt.~A beteg legény most
9 X | sűrű ködbe, a „mennyország ablaka”.~Mi haszna neki a csillagokat
10 IV | félretekintett, meglátta az ablakhídján azt a bűntanú méreggyökeret,
11 IX | kisodrott bajuszú, mosolygós ábrázatú férfiú, középen kidomborodó
12 II | szűrujjban sok mindenféle: acél, kova, bükkfatapló, dohányzacskó,
13 III | melynek kámvája maga is ácsremek, s a három kankalint mozgásba
14 II | a leányra van bízva, az ád bort, az főz, az számol.
15 IV | Talán nem is volt olyan erős adag a méreg, melyet bevett?
16 III | révháznál, s a csordának szénát adatni, mint valamit szerencséltetni.~
17 IX | királynak: „No már most add ide a lovamat, hadd megyek
18 V | már szomjazik, az jó jel. Adhat neki vizet, amennyit csak
19 IX | királyt: „Bizony mondom, nem adhatom, mert a lovad most is eszik!” –
20 VII | asszonyom csak az ablakon át adhatta be a véleményét; mert a
21 V | epedten nyíladoztak.~– Adjak vizet? – suttogá a leány.~–
22 XI | én? Hogy nekem egyesével adják a palackot?~– Jól van, jól,
23 II | Azután meg citronyos bort adjék kend! ~Szolgálóját estrázsára
24 III | véleményezé a lovászmester.~– Nem adjuk ám oda! – biztosítá büszke
25 VII | ellenkezék a mézeskalácsos.~– Adnak is már mai nap valamit a
26 IX | én csak három hónap múlva adom meg a pénzt, addig használom.~–
27 III | ténsuram. Benne van ez az adoma a tavalyi Kakas Márton kalendáriumában:
28 VIII| turfa.~Emlékezünk arra az adomára, mely szerint a magyar földesúr,
29 IX | ugyan nagy elismeréssel adózik a tíz forint borravalóért –
30 II | szívemet.~– S aztán mit adsz érte?~– Amim megmarad belőle.~
31 VI | tettél magaddal? Kárhozatra adtad a lelkedet! Hamisan esküdtél,
32 II | rózsa kell, amit a gulyásnak adtál. S nem nyugszom meg addig,
33 IX | száz percent nyereséggel adtam túl a váltón, s nem lesz
34 III | uradalmi hajcsár volt mellé adva; derék, markos legények,
35 II | pünkösdkor elkezdi, s még adventben is teli van fakadó bimbóval.
36 VIII| az egyedüli tüzelőszere. Afféle zoológikus turfa.~Emlékezünk
37 X | mint valami kis csikó, afölötti örömében, hogy csak tréfa
38 III | morganát: amit látni az afrikai homoksivatagban a Jeges
39 VIII| ficánkoltak, bőgtek, egymás hátára ágaskodtak, s valamennyien a komp szélére
40 X | pázsitos földön.~Fölséges egy ágy! Párnája az egész kerek
41 II | ült ott nagy komolyan, az agyarára vágott pipát szortyogtatva.
42 IV | fokozódó kín megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak,
43 IV | falra akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában. Megétette
44 IX | akár kuvasz, akár farkas: agyonrúgja.~Mikor a dél közeledik,
45 VI | van a bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap már jelentette
46 III | Ezt nem lehet lefesteni. Aha! Most eléje akad az a vékony
47 IX | feleségem, az ostoba asszony, ahelyett azt írta oda: „Hortobágyon”. –
48 VII | odament a méregnek az ereje.~– Ahun van ni! Elküldték Budára!
49 II | imhol én is hoztam neked egy ajándékot. Ott van a szűröm ujjában;
50 II | akinek ő ócska limlomokat ajándékozott jövendőmondásért. Háladatosságból
51 V | meg-meg leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten nyíladoztak.~–
52 IV | meredt, mintha üvegből volna, ajkait összekummva tartja, s ha
53 IV | csókolta azokkal a szép piros ajkaival.~– No hát álljon fel és
54 II | kinyitotta a faliszekrény ajtaját, s kivett onnan egy tányér
55 XI | Ott leskelődött közel az ajtóban. Nagy volt a meglepetése,
56 IV | Megétette valaki.~A leány az ajtófélhez támaszkodott mind a két
57 II | a zámi halmok meg a kis akácerdő kezdettek kilátszani az
58 III | vagyunk már a karámhoz.~Az akácerdőnél pihenőt tartanak. Összebeszélés
59 XI | A lovagjaik ott ültek az akácfa alatt az asztalnál; ebben
60 III | szigetekké válnak benne, a törpe akácfák rengeteg erdőkké. Egy sor
61 III | inkább azt a szép egyenes ákácfát!~Végre jön feléjük rézsútos
62 VI | paripájára: eloldotta az akácfátul, s elrobogott a pusztába.~
63 XI | találom fordítani, ha sokat ákáciuskodol velem! – szólt oda a csikós,
64 III | egy ültetett erdő; az első akácpagony a fátalan pusztán, s egyes
65 I | a szarvas állatok között akadékos volna. Kék a mellénye, fekete
66 XI | mert nagy örömöm van. Kérőm akadt.~– Kicsoda?~– A vérvölgyi
67 VII | ujjába ereszté. – Vajon mit akarhat vele?~
68 XII | mesterség: ámde a kard, akárhol talál, olyan sebet oszt,
69 III | pincével ellátva; beillenék akármely város közepébe. A virágos
70 XII | történeteket.~– Hanem azért, akármilyen nagy az a hortobágyi puszta,
71 II | nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem haragszom
72 IX | megtenni, ha malacot, bárányt akarna suvasztani. Aztán döghúsból
73 X | eltemessenek.~S mintha ki akarná próbálni a lova hűségét,
74 III | teheneket, mikor szopni akarnak. Aztán, ami fődolog, úgy
75 X | nyereg alatt vagy. S még azt akarnák az urak, hogy mikor egész
76 X | dögönyözni. – De a hókának nem akaródzott az innen elmenés sehogy:
77 II | érdemesebb reá.~– Sándor! Meg akarsz ríkatni?~– Az is hamisság
78 VII | Lóban, mert a Bikában nem akartak neki kvártélyt adni, olyan
79 VIII| kéren; curukk kéren!~Azt akarták, hogy menjenek vissza rögtön
80 XI | is lehetett. No hát mit akartál mondani?~– Kérdeztél valamit?~–
81 X | nyerített. Mikor vakarni akartam, majd kiverte a szemem a
82 III | S mikor aztán gulyáshúst akarunk főzni: ahány ember, annyi
83 III | vagyok. (Süketnéma.)~– Akasszanak fel a nevednapján! Nem azért
84 III | a lovat, s aztán nyakába akasztá a kötőféket.~– Hát hol devernyáztál
85 III | gulyáshúst a szolgafára akasztott bográcsban, meg a „tésztás
86 X | s azt a letűzött botjára akasztotta; a pokrócot felyül tette
87 I | fogja, jobb keze csuklójára akasztva a karikás ostor, nyeregkápájába
88 IX | kétszáz szilaj csikó: olyan, akihez még ember nem nyúlt soha.~
89 VII | ónodi vásárra igyekeztek, s akiknek a szekerei mind ott álltak
90 IX | Márton alól azt a „mént”, akin az a világon szerteszét
91 XI | Hát az a becsületes ember, akinél ezt a váltót hagytad fizetség
92 II | két nagy kökény szeméhez, akiről nem tudta az ember, hogy
93 X | az arcát.~Volt már hát, akivel beszéljen. Egy lelkes állat.~–
94 X | lehetett a babona.~A csikós akkorát ütött a botja bunkós végével
95 I | I.~Még akkoriban nem szelte keresztül a Hortobágyot
96 VI | ivószobájában?~– Megmondhatom egész akkurátossággal; mi titkolni való rajta!
97 IX | s a lovát bekötötte az akolba. – Egyszer aztán Szent Márton
98 IV | hatásától. A kínos nyögése alábbhagyott, a tagjaiba állt görcs múlni
99 IX | Mihály uram.~– Pelikán uram aláírása készpénz.~Írószerszám is
100 VI | jegyzőkönyvet meghallgassa és aláírja.~A leány megvárta a legényt
101 VII | megmérgezték, s most rablóbandát alakítanak együtt.~Ezt mind hallgatta
102 XII | zivatar el nem takarta az alakját; egyszer-egyszer, mikor
103 X | csillag is leszállt, a hold is alámerült; a paripa abbahagyta a legelést,
104 VIII| hogy mikor a komp megindul alattuk, egyszerre csak megrőkönyödnek,
105 VII | asszonyságaim, én csak azon alázatos észrevételemnek akarok kifejezést
106 III | festő vázlatokat fest az albumába, s egyik eksztázisból a
107 III | szeretnék egy igazi betyárt az albumomba kapni.~– No azt itt nem
108 III | érte.~Ekként keresztatyai áldását ráadva, útnak ereszté a
109 VI | nem haragszom rá. Az Isten áldja meg a doktor urat a sok
110 IX | kenyérrel kínálni meg az áldozatát.~S ez az erőmutatvány még
111 VI | méregkeverőnek a szembesítése az áldozatával, ami azonnal foganatba vétetett,
112 I | vasút; még nem is volt az Alföldön semmiféle vasút. A Hortobágy
113 X | nem akar még aludni. Nem alhatnék. Mindenféle nesz van. S
114 VII | járása sem tetszik.~– Ez alighanem tud valamit a csikósbojtár
115 X | már: keleten sárgult az ég alja.~A távol ködös fényében
116 II | kezdettek kilátszani az ég aljából; közöttük a hármas kútgém.
117 III | látóhatár összemosódik az ég aljával.~S erre az első napkivillanásra
118 IX | Sándor lovának a nyergén alkalmasan ki lehetett tölteni a váltóűrlapot.
119 X | Ferkó fog velük menni?~– Alkalmasint, mert azóta mindig ösztökéli
120 VIII| pedig állatismei értekezésre alkalmasnak. Azok olyan lamentálást
121 IV | fogsorait.~Talán a gyorsan alkalmazott ellenszer segített? Talán
122 IX | Szent Márton csak várt alkonyatig, s akkor megint megsürgette
123 III | gunyhóforma nádbul összerótt alkotmány, melynek a feneke téglával
124 IX | krajcár, holott csak 800-ban alkudta ki a lovakat?~– Hát az azért
125 IX | árába nyolcszáz forintban alkudtak meg.~Pelikán uram előhúzott
126 I | két orcája pirospozsgás, álla, szája, szemöldöke csupa
127 II | magasabb. De éppen csak az államig ér.~– Összemértétek magatokat?~–
128 IV | Sándort meglátni, ilyen állapotban. Bíz a lelke is megfagy
129 V | beteget.~Meg volt elégedve az állapotjával.~– Jól megy a dolog. Ha
130 X | bánatomban.~Hát biz ezen az állapoton a mén sem tudott változtatni.
131 VIII| lesznek azok egy rakáson az állásban. Megkeríti azokat a bojtár.
132 VIII| nevetni valónak, sem pedig állatismei értekezésre alkalmasnak.
133 III | a mátai telepre, ahol az állatkórház és patika van; búcsút vett
134 VIII| észretérítem én a lelkes állatokat.~S azzal felkapott a lovára,
135 X | vagy … Te egyetlen hűséges állatom … Tán nem tudom, hogyan
136 III | szerint itt várják be az állatorvost, aki a mátai pusztáról döcög
137 IV | doktor vagyok: nekem lelkes állatot kúrálnom hivatali esküm
138 III | vázlatot necsináljon a szarvas állatról és a bojtárról; így álljon,
139 III | nyugszik. A debreceniek azt állítják, hogy azért olyan szilárd
140 II | Szolgálóját estrázsára állítsa kend!~Ha zsandár jön, nekünk
141 VI | valakinek keresete rajtam, állítsanak a regement-auditor elé:
142 III | egynek sincs már a felső állkapcájában metszőfoga.~A számadó egyet
143 III | magát, arról megint nem állok jót.~– Hát ez is egy arisztokratikus
144 VI | folyosóra, a leány útját állta: megfogta a kezét.~– Sándor!
145 VII | akiknek a szekerei mind ott álltak a szabad ég alatt a latyakban:
146 VII | odavetődik; de annak csak állva szabad belebeszélni: azért,
147 VII | egészséges, mint a piros alma; ő fogta ki nekem a ménesbül
148 V | nótát, fennhangon, amit álmában elkezdett; a dévaj nótát:~„
149 I | nótáját:~„Kis kertemben egy almafa virágzik, ~A sok almavirág
150 IX | szürke, fekete, hóka, kesely, almás, babos, szeplős, rézderes,
151 IX | pereccel traktálta őket.) Egy almáspej csikó éppen a kupec vállára
152 I | almafa virágzik, ~A sok almavirág miatt nem látszik ~Hol nyílik
153 III | Hamlet mondása: „tán még álmodni is”.~– Ez aztán a nagyszerű
154 V | már nemcsak aludt, hanem álmodott is.~Nyitva volt a szája,
155 III | s a futtatás kirázta az álmosságot. Egész frissen szökött le
156 V | El-elbólintott a széken ülve a nagy álmosságtól, de egy nyögése a betegnek
157 III | vető nyakával. A tanyázó alom koromfekete, körül a végtelen
158 V | megszállta a bajfordító álom a beteg idegeit. Kiegyenesedett,
159 X | megengedni, hogy a paripája még álomnak adja a fejét; még volt vele
160 III | velük. Lassankint aztán az alsó tehenek el kezdtek veszni
161 VII | megétetése a csárdás leánya által?~Ez a szó minthacsak a szívén
162 X | felserkenti a mént.~– Ne aludjál még … Én sem alszom … Majd
163 X | rossz gyermek, nem akar még aludni. Nem alhatnék. Mindenféle
164 I | korán ébredtél! Tán nem is aludtál?~– Fogadj Isten, pajtás.
165 V | maga is elmehet Klárika alunni: ott az ágya a gazdasszony
166 III | télen a bunda takarójuk. Úgy alusznak az Isten ege alatt. Csak
167 IX | sohase látja többet, se ama gyönge tíz forintokat. Hanem
168 XI | ami ott van az oszlopos ámbitusnak a végén.~A két legény csak
169 XII | karddal is nagy mesterség: ámde a kard, akárhol talál, olyan
170 X | aranyat kínálnának érted, amekkora magad vagy … Te egyetlen
171 III | kikeresi azokat a teheneket, amelyek Sajgató uram tulajdonát
172 XII | elől. Egyet ide, egyet oda! Amelyik jobb, az a több.~A két bojtárlegény,
173 XII | lett volna az a puszta, amelyiken Mózes járkáltatta a zsidó
174 XI | másik akácfához – nem ahhoz, amelyikhez már a hóka volt kötve.~Egy
175 IV | annyit tágítani rajtuk, amennyi elég a kávé betöltésére.~–
176 V | jó jel. Adhat neki vizet, amennyit csak kíván.~Megivott a beteg
177 II | fogyatkozást valljon magára, amiért „untáglik”-nak eresszék.
178 IX | azok a jó homokjáró lovak, amikért messze földről eljönnek
179 X | megkönnyebülne utána. De amilyen nagy a puszta, olyan üres!~
180 IX | Van ott mindenféle színű, amilyent csak a magyar nyelv gazdagsága
181 II | S aztán mit adsz érte?~– Amim megmarad belőle.~A leány
182 XII | elférjünk benne!~– Magam is amondó vagyok.~– No hát tágítsunk
183 III | mint egy bekötött szemű Ámor. No most meg olyan, mint
184 X | sohse mozdul a helyéből; amott az a páros a „bojtár kettőse”,
185 III | hamar beleszeret egy szép Ancsába, s aztán elfelejti a sárga
186 IX | mellényt, kurta janklit és ánginét bugyogót, hosszú szárú csizmákba
187 I | Azér’ járok olyan késő~Angyalom, kicsikém, tehozzád.”~Aztán
188 VIII| tolakodtak.~– Jézus Mária, szent Anna! Légy a hajó oltalma! –
189 III | rekesztékből kiszabadult, ahány, annyifelé szaladt, s ha a hajcsár
190 XI | Hazudsz: hazafutsz! anyád mellé kuporodsz: annak is
191 XI | gazdának:~– Valami dolgom van, apámuram, kérek szépen egy félnapi
192 VII | Mivelhogy nemesleány, az apja nemesember. A nemesembert
193 IV | a méregkeverőre bízom az ápolását a megmérgezettnek.~A leány
194 VI | doktorhoz, megköszönni a hűséges ápolást.~A doktor is jelen volt
195 XII | Most már beviheted és ápolhatod! Neked maradt!~– Látod? –
196 IV | hadd legyek mellette, hadd ápoljam, hadd borogassam a fejét,
197 VI | hogy az itt van, hogy az őt ápolta. Amint a legény eszméletét
198 XI | pátriárka megcsalta a saját apósát a tarka bárányokkal; annak
199 III | belőle; azt földaraboljuk apróra, egy kicsit megabáljuk;
200 X | megmaradt kenyerét falatokra aprózva, a tenyeréből odaadá a lovának.~–
201 VII | fűzfákhoz. A hömpölygő iszapos ár gyökerestől kimosott fákat
202 IX | A négy fiatal lónak az árába nyolcszáz forintban alkudtak
203 VIII| révészek a kopotyukból, ahol az áradat hátrahagyta: kövér potykák,
204 III | pompázó égbolt egyszerre arannyá változik, s a látóhatár
205 X | válnék tőled, ha akkora aranyat kínálnának érted, amekkora
206 II | lepecsételve, az oldalán aranybetűs, tulipiros, hupikékes papiros.
207 II | nevét hamisságra! Hát ez az aranyfüggő, hogy került a füledbe?~
208 XI | csilingelt a fülében az a két aranyfuttatott függő. „Arrul” van szó, „
209 VII | az úr jobban tudja! Mert aranylánc van az óráján! Hisz onnan
210 IX | forintba lett kialkudva az aranyozás. Meg is kapta, el is vitte.
211 I | arcszíne olyan, mint az aranyozott bronzé, monyorú metszéssel;
212 III | megvirrad; az ég bíborszíne aranysárgába megy át: a látóhatár felett
213 XI | mert az eltört palacknak az árát is meg kell fizetni; de
214 IV | ez halálos méreg!~A leány arcára tapasztá a két kezét.~–
215 IX | tágultak; olyan vigyori arcot csinált, hogy az ember azt
216 I | hatalmas domború mellkassal; arcszíne olyan, mint az aranyozott
217 I | kettő valóságos ősmagyar arctípus, noha egymástól merőben
218 I | nyakkal, köpcös derékkal: arcvonásai duzzadók, két orcája pirospozsgás,
219 III | még ezt a teátrumot nem árendálta ki valami élelmes vállalkozó –
220 IX | leghelyesebb Kolumbusz tojása az Ariadné fonalából való kibontakozásra.~
221 III | a gulyás a pusztának az arisztokráciája?~– Értem ám azt a szót.
222 III | állok jót.~– Hát ez is egy arisztokratikus vonás. Lóvásáron rászedni
223 XII | záporban meglátszott az árnyék alakja, meg-meg csak elveszett:
224 XI | elmélkedett ott a kertpalánk árnyékában, a kihajló lícium után nyújtogatva
225 III | dicsfény fut együtt az emberek árnyékaival. A négyesfogatok gyorsan
226 XI | kifordított bunda. Ilyenkor az árnyékot tart. Iddogáltak olcsó karcost
227 X | fényében egy közeledő lónak az árnyképe volt látható. Nem ült rajta
228 VIII| ennek a füstölőszernek az aromás illatától odaképzelé magát
229 II | mutatta a Hortobágy folyását, arrafelé sarkantyúzta a paripáját;
230 XI | két aranyfuttatott függő. „Arrul” van szó, „sárga rózsa!”
231 III | tudós urak odafenn. Nem árt az a magyarnak.~A lovászmester
232 IV | belladonna?~Feketekávé nem fog ártani.~Amint a telepre megérkezett
233 IX | számlájára folytat: én nem ártom bele magamat. Egy pár hónappal
234 IX | tisztelt bojtár úr, hogy én az áru átvételénél rögtön készpénzzel
235 III | száját, hogy bebizonyítsa az árulkodása igaz voltát.~A festő rögtön
236 IV | mi volt.~– Kisasszony! Ne árulkodjék! Ez nehéz vád! Ezt be kell
237 II | levette a süvege mellől azt az árulkodó sárga rózsát; beletakargatta
238 IX | ez a betyárnép! – Dehogy árulná el, hogy valami baja esett,
239 II | is énnekem! Tucatszámra árulnának, akkor se vennék belőled.
240 X | az a színe-váltogató az „árvaleány pillantása”. Ez a fényes
241 V | ásított.~Hála az égnek! Már ásítani is tud.~Ekkor már megszűntek
242 V | lutrinyeremény egy olyan egészséges ásítás a görcsök után!~A leány
243 III | a dombokbul, mikor ürgét ásnak.~– Hát ez ottan miféle Golgota?~–
244 II | múlt ősszel itt voltak az asszentálók, minket is mind beállítottak
245 III | mi hibája lehet, hogy nem asszentálták?~A bojtár csúnya ferde képet
246 IX | veszekedésem volt nekem emiatt az asszonnyal. Legalább most azt mondhatom
247 II | komondor azt hitte, hogy asszonya igazán haragszik arra a
248 VII | értekezésbe.~– Tisztelt uraim és asszonyságaim, én csak azon alázatos észrevételemnek
249 II | leány az ivószoba hosszú asztalának a legvégén ülve, hanem a
250 VII | kondicióban jönnek a sógorával, az asztalossal. Ez tulipántos ládákat visz
251 XII | egyet!~Azzal felkapták az asztalról a furkósbotjaikat. – Jó
252 XI | kutyanyelveikből, s letörölte utánuk az asztalt, ahol elöntötték a bort.~
253 IX | kell vinni.~Helyes volt az asztronómia. Csakugyan a lovak végett
254 III | hogy mikor nyáron ott már aszúvá szárad a fenyér, az a televényes
255 IV | csárdához: ezt a levelet átadod a bérlőnek. Ha a vendéglős
256 III | nyeregbe szökött.~A számadó átadta neki az útravaló tarisznyát,
257 IV | volt, nem bírta a saraglyán átemelni. Itthagyni a pusztán pedig
258 VI | mondá a legénynek, mikor átestek a hálálkodáson: – én már
259 III | délibábnál látunk: a különbözőn átfűlt légrétegek sugártörése.~–
260 VIII| bele kellett kapaszkodni az átjáró kötélbe, hogy a komp egyensúlyát
261 VIII| kötni, így aztán szépen átjönnek. Csak a révpénzt kell még
262 III | erdőnél; a tiszai réven átkelnek a komppal: ha nagy a vízállás,
263 VII | révhez, nem lehetett a vízen átkelni. A Tisza, a Sajó, a Hernád
264 VIII| amíg a komp a túlsó partra átkelt, amíg kirakodott, meg berakodott,
265 V | motyogta, hogy „vizet”.~A leány átkopogtatott a doktorhoz, aki a szomszéd
266 IX | emberek, hogy még Jupiter átkozta meg a lovat, mikor Minerva
267 IV | famulus eszes legény volt, átlátott a szitán.~– Ne jöjjön oda
268 II | többi leányoké; hanem valami átlátszó hamvas sárga; azért mégsem
269 I | válláig omlott, napbarnított atlétai karját meztelen mutatva.~
270 VI | akácfához.~A bojtár előbb átment a doktorhoz, megköszönni
271 III | Olvastam Flammarion könyvét az atmoszféráról: leírja abban a fata morganát:
272 IX | megteremtette, azzal az átokkal, hogy mindig egyék, soha
273 X | csapkodta a földet; őrá is átszállt a gazdája haragos indulatja.~–
274 I | terhelőszíja, ami a ló hasát átszorítsa: csak úgy van lazán a hátára
275 IX | ott talál egy vak lovat, attul kérdezze meg: az majd jobban
276 VIII| pár pillanat alatt mind átugrált a komp szélén a huszonnégy
277 VIII| lehetett elindulni; mert az átvádoló kötél a víztől nagyon megfeszült,
278 IX | bojtár úr, hogy én az áru átvételénél rögtön készpénzzel tartozom
279 I | fehér szűréről, a félvállán átvetett pányváról; de leginkább
280 V | Pedig a múlt éjjelt is átvirrasztá.~Nem így!~Ez a penitencia
281 VI | szabadon bocsáták; egy kis atyai dorgálás kompetált neki,
282 VII | Olyan igaz, ahogy élek.~– Aujnye! Ilyen-olyan adta! Még itt
283 II | Hogyha túnná, tönné rúla.” Avagy a legény, aki ezt megérti?~–
284 III | marhatemetőt.~– Mert hát azelőtt, hogy boldog világ volt,
285 I | Arany icce, réz a messző:~Azér’ járok olyan késő~Angyalom,
286 VIII| már sok könyvet olvasott; azokból ismerte ezt a nyavalyát.~–
287 III | fiaihoz.~– Eredj már, segíts azokon a jámbor keresztyéneken! –
288 II | Itt is jó helyen vagy, nem ázol meg. Se a zápor nem ér,
289 IX | elkalandozókat.~A tanyán minden azonmódon van, ahogy a gulyánál, a
290 I | az első magyarok, amikor Ázsiából idekerültek.~A gulyásbojtár
291 II | bort neki, s abba a borba áztasd bele azt a gyökeret, akit
292 IV | velem, hogy ha ezt a borába áztatom, engedelmes lesz hozzám.~–
293 III | a hortobágyi puszta déli bábja.~A Lacza Ferkó jobban tud
294 X | fejére. Ebben lehetett a babona.~A csikós akkorát ütött
295 I | ismét felkap a nyergébe.~Ha babonás volna: nem tűzné fel harmadszor
296 IX | fekete, hóka, kesely, almás, babos, szeplős, rézderes, vasderes,
297 X | Ekkor aztán a Sándor bácsirul kezdtek el beszélgetni;
298 IV | leugrott a kordéról, s a bádogszelencét a kezébe kapva, futvást
299 III | csárdának hívják, nem valami bagolyrúgta nádfedelű ház, amilyennek
300 II | nótát: „De a parasztlegény baján – nem segít csak a parasztlány.”~–
301 V | kakaskukorításnál aztán megszállta a bajfordító álom a beteg idegeit. Kiegyenesedett,
302 XI | tartozom én a papnak sem! Mi bajod vele?~A csikós megcsóválta
303 VI | gornyadozik, ha túl van a bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap
304 II | nyelvem a hazugságra. Nem is bajusz alá való az! Csúnya dolog
305 III | A számadó egyet sodort a bajuszán, s nagy mosolyogva felelt:~–
306 IX | számadó végigsodorintotta a bajuszát, s megelégedett bosszankodással
307 IX | Szép kerek képű, kisodrott bajuszú, mosolygós ábrázatú férfiú,
308 IV | zsandárt hozott magával a bakon: a zsandár itt maradt.~Nyomban
309 III | aztán letette egy háromlábú bakra. Azt pedig körülállták az
310 IV | magát, újra vissza kellett baktatnia a csárdához.~A kisasszony
311 II | elmentek, maga is utánuk baktatott a laptikájával a zámi pusztára.
312 I | szíjon lóg le a fél válláról. Balkezében a lazán eresztett kantárt
313 IX | pányvát, annak a végét a balkezére csavarva, eléje ment a vágtatva
314 III | lefelé fordított tehenek ballagtak tovább, lábaikkal az ég
315 II | legátusnak is eljárhatnál Balmazújvárosba vasárnaponkint.~– No csak
316 VII | debreceni csizmadia meg a balmazújvárosi cserzővarga már régi ismerősök;
317 XI | mint a pünkösdi legátus Balmazújvároson.~– Hm, pajtás! Az még nem
318 III | természeti tüneményeket bámulni: vissza kellett sietnie
319 III | kérkedve Sajgató uram a bámuló társasághoz.~A festő haját
320 IX | vállára tette a fejét, úgy bámult rajta keresztül. Persze
321 III | engedi magát a nap tovább bámultatni. Az eddigi képe csak a légkör
322 IX | krajcár, holott csak 800-ban alkudta ki a lovakat?~–
323 X | maradsz velem az én nagy bánatomban.~Hát biz ezen az állapoton
324 XI | volt. Emiatt nagyon lassan bandukolt a paripa, mert egyre kapálóznia
325 III | folytonosan okos, jámbor barmokkal bánik. Nem is ül az össze még
326 I | No csak aztán meg ne bánja, aki megszolgálta.~Ezzel
327 IX | kikeresett egyet. Nem volt ott bankó egy csepp sem; mert az csupa
328 III | guggoló embert a kutya nem bántja; mikor egészen közel érnek
329 II | nem riasztom. Leányt sem bántok meg, aki igazat mond, egy
330 II | gyöngébbet soha meg nem bántom. Felőlem nyúl ott maradhat
331 IX | úr a Hortobágyon lakik. S bár legalább a hortobágyi csárdát
332 IX | olyan szelíd lett, mint a bárány: készséggel engedte a kötőféket
333 XI | megcsalta a saját apósát a tarka bárányokkal; annak is hazudott; kicsalta
334 III | is. Ezt én tanácslom jó barátsággal.~– Kell is nekem ez a sok
335 X | hogy ő nem tehet róla, ha a barmok megbomlottak. – „Bizonyosan
336 III | egy hosszúkás felhővonal a barnás köd felett rószaszínben
337 III | nemes urak között vannak bárók, grófok: úgy vannak a pásztorok
338 IV | számára. A doktor maga is csak baromorvos.~Hanem ilyen esetnél mindenkinek
339 IX | csárdát. Vasárnap lesz ónodi baromvásár; oda a Pelikánnak lovakat
340 X | bolondultál meg; neked is beadott valami netrebulyát az a
341 IV | én tudom, hogy mi baja. Beadtak neki valamit. Egy rossz
342 II | hozzád az óperenciáról is. Beadtál neki valamit, amitől rád
343 II | szűrt a legény nyakából, s beakasztá a söntésbe, mint mikor zálogba
344 II | asszentálók, minket is mind beállítottak a pusztáról. A nemes város
345 III | a bikának a száját, hogy bebizonyítsa az árulkodása igaz voltát.~
346 IV | kinyitá előtte az ajtót, s bebocsátá.~A leány, amint megpillantá
347 VI | félvállrul hányta oda a becirkernek, arra a kérdésre, hogy mi
348 XI | negyedik sort elvágta a becsapott ajtó.~Mikor a leány újból
349 III | Sajgató uram. – Elvinnék ezt Bécsbe, tudom, ha lehetne; de nem
350 III | szétvetve.~– No, ha én ezt Bécsben elbeszélem a művészklubban,
351 XI | csárdába. – Tudod már?~– Becsületemet hagyom itt, hogy be nem
352 II | Egész úr lesz ottan. Meg is becsülik ott, mert a magyar gulyával
353 III | bajuszos napot lefestem, becsuknak a bolondokházába.~A festő
354 X | kalapja bélését, az alá bedugta a sárga rózsát, úgy tette
355 III | vázlata azonban még nincs befejezve.~– El tudnál te engem tolni
356 X | szerettem.~A mén csak úgy befelé nevetett magában, hogyne
357 XI | hát azt sem mondod, hogy „befellegzett!”, kincsem, galambom?~–
358 III | hogy az egyiknek a pofáját befesti zöldre, a másikét pirosra.
359 II | tovább mondani: hirtelen befogta a száját.~– Ki ne fújd az
360 II | Mikor a parasztleány a befont haját feltűzi a fésűre,
361 III | Kell is nekem ez a sok bégető állat! Ezeknek a számára
362 II | Tudom én, hogy mi van a begyedben. Gyönge nép a leány, azt
363 XI | derekát.~A leány nem is begyeskedett érte.~– No? Hát lehet már
364 III | pásztorember; kifordítja a subáját, begyűri a süvegét, úgy néz vele
365 II | vágást tett a két oldalán, behintette sóval, paprikával s aztán
366 VI | sátor előtt. Megszólított, behítt. Malacot sütöttek. Ott mulattam
367 VI | szüksége forog fenn, majd behívatnak.~Ezzel a leányt szabadon
368 IV | látást kiállni.~A doktor behívta a famulust is.~A leány a
369 VIII| Akkor aztán, a két szemét behunyva, ennek a füstölőszernek
370 III | konyhával és pincével ellátva; beillenék akármely város közepébe.
371 VIII| a komp szélére vezette a bejáróhoz, s azzal sarkantyúba kapva,
372 VI | vizsgálóbíró.~Harmadnapra a bejelentett eset után kijött a hivatalnok
373 VII | van. Mikor a gulyásbojtár bejön, annak is szorítanak helyet
374 II | hozzálátott.~A nyitott ajtón bejött a komondor, s nagy farkcsóválva
375 X | cserreget; mellé ezernyi béka csinálja a kórust; közbekelepel
376 II | odadobta a kutyának; az bekapta.~– Ezt igazán mondtad.~–
377 III | fűtengert. Egy repülő madár, egy békászó gólya sem zavarja a felséges
378 IX | gulyásnak. Így aztán helyreáll a békesség megint a Hortobágyon.~–
379 VII | legényem ott volt, mikor bekísérték a városházba.~A gulyásbojtár
380 IX | magánál vendégül, s a lovát bekötötte az akolba. – Egyszer aztán
381 II | visszajött.~– Hol jártál?~– Bekötöttem a lovadat az istállóba.~–
382 VII | kifőzik a vásznát.~– No! kotty belé! szilvalé! Majd megecetőnek!
383 VII | megint odavitte a bűne, hogy beleártsa magát az értekezésbe.~–
384 VII | annak csak állva szabad belebeszélni: azért, mert görbe orra
385 III | Velem ne hancúzz ám, mert ha beléd kapok, úgy elmángorollak,
386 VII | a marhakupecet megölték, beledobták a Hortobágyba. A csikósbojtár,
387 IX | hogy mindnyájuk hallgatag beleegyezésével tette meg Decsi Sándor a
388 II | leányok megfelelni, mint ha beleestek a gödörbe, vesztek három
389 X | A még alszik: nagyon belefáradt a hajcihőbe.~– Miféle hajcihőbe?~–
390 IX | ilyen filozófus; az még beleharap az éjszakába is, s amíg
391 II | Velem is úgy tettél! Mikor belelőttél a szemeddel a szemembe,
392 II | kék-e vagy fekete? mert ha belenézett, azt is elfeledte, hogy
393 X | azután kihúzta a kalapja bélését, az alá bedugta a sárga
394 XII | kalapját, kitépte belőle a bélést: megtalálta benne a fonnyadt
395 III | el innen, ott majd hamar beleszeret egy szép Ancsába, s aztán
396 VII | krispinben jár), hanem azért ő is beleszól a diskurzusba. Később egy
397 III | kondással.~A lovászmester is beleszólt:~– Eszerint a gulyás a pusztának
398 II | az árulkodó sárga rózsát; beletakargatta a piros keszkenőjébe, s
399 II | azután együtt dalolták, míg belétaláltak, s ha készen voltak vele,
400 III | mint az úr. Csak tessék beleülni.~S ezzel az ügyes találmánnyal
401 VIII| esett a Hortobágy vize, abba beleugráltak, akkor aztán a nagy nádastul
402 II | idegen hozta oda, azt mondják Belgaországból; csodálatos rózsa, egész
403 IV | itt? Sztrichnin-e, vagy belladonna?~Feketekávé nem fog ártani.~
404 IV | Így aztán közös erővel belökték a saroglyába.~A doktor a
405 III | legelésző lovak lesznek belőlük. A keleti határon, napfölkelte
406 VII | felboncolni: meg is találta a belsejében a varjúkörmöket. Eltették
407 IX | Pelikán uram előhúzott a belső zsebéből egy négyrét összehajtott
408 X | Ilyen a leány! Kívül arany, belül ezüst. Mikor igazat mond,
409 VII | hajcsárokkal, hogy felváltva bemehetnek az ivószobába egy pohár
410 IX | volna írni, hogy „Debrecen”-ben. – Hát a feleségem, az ostoba
411 IX | megtisztelnek, amint a kalendáriumba benéztem.~– Hát az is meg van írva
412 VI | el nem rontod!~– Vigyen benneteket az ördög! Bolondok vagytok
413 VII | kiment az ivószobábul.~A bennmaradtak megtették rá az észrevételeiket.~–
414 I | kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig
415 XII | fiatal csáti tölgy, ólommal beöntve a bunkós vége.~Mind a kettő
416 VIII| átkelt, amíg kirakodott, meg berakodott, s aztán ismét visszatért
417 II | fizettelek? Kevés volt a béred?~– De olyan sok volt, hogy
418 IV | látja? Maga ügyes leány. Berekomendálom a mizeriekhez betegápolónénak.~
419 IV | ezt a levelet átadod a bérlőnek. Ha a vendéglős maga otthon
420 X | mikor a tehénfalka csak berohant estefelé a pusztára, utána
421 XI | megbántottam! Hát nem tetszik besétálni az ivószobába?~– Köszönöm.
422 VIII| szekérrel voltak, rögtön beszalajtatni a kocsijaikat a hídlásba;
423 VIII| kiúszott. Majd azután, ha újra beszállítjuk a csordát, a teheneket hármasával
424 XI | édesanyádtól?~– Elbúcsúztam.~– Beszámoltál mindennel a számadó gazdának.~–
425 XI | mindennel a számadó gazdának.~– Beszámoltam.~– Nincs már senkinél semmi
426 IX | súgás-búgásból, hogy őróla foly a beszéd. A magyarnak nem természete
427 III | az a szokása, hogy tréfás beszédekkel mulattatja. Az urak ezalatt
428 VIII| utazók után.~– Már megint beszél az a Pilátus katonája –
429 II | cifrázom a szót; magyarán beszélek. Én voltam a hibás. Ha én
430 X | Sándor bácsirul kezdtek el beszélgetni; de már azt nem hallottam,
431 X | mintha meg volna halva.~Beszélhetett aztán neki a bojtár, cuppogathatott
432 III | mind döghúson nőtt fel. Beszélhetnek a tudós urak odafenn. Nem
433 VII | tőle a szót a gubás. – Hadd beszélje el az ifjasszony, mit hallott:
434 IV | úrnak.~– Azzal most nehezen beszélsz, mert egy raj méhet kerget
435 III | Magyarországon tanulmányozás végett, beszélte a nép nyelvét; a másik bécsi
436 X | a még.~– Hát énrólam is beszéltek? Meg a sárga rózsáról?~–
437 II | a legény subája bizony betakarja.”~– Tovább is tudom: „utánament
438 X | tarka keszkenőt, abba volt betakarva egy sárga rózsa, azt sokáig
439 IV | Berekomendálom a mizeriekhez betegápolónénak.~A leány arca mosolygott;
440 V | maga akarta megnézni a beteget.~Meg volt elégedve az állapotjával.~–
441 IV | megengedem, hogy odamenjen a beteghez. De az nem magának való;
442 IV | kevés enyhülés állt be a betegnél: tán az ellenszer hatásától.
443 V | hagyom az ajtót, s vigyázok a betegre.~A leány olyan szépen kérte.~–
444 IX | bojtár utánaénekelte a nótát; betelt vele az egész ohati puszta.
445 XI | lókupec, az ónodi vásárról, s betér ide ebédelni, adja át neki
446 IV | rajtuk, amennyi elég a kávé betöltésére.~– A fejére jeges borogatást,
447 II | legkedvesebb fia lesz is, betöröm a fejét! Itt a kezem.~Decsi
448 XI | pingálta oda szép gömbölyű betűkkel.~– Hát az mire való, hogy
449 VIII| a nagy réz, a két D. V. betűvel, ami nem azt teszi ám, hogy „
450 II | adja kend!”~Benne van a betyárélet költészete.~Mikor megpirult
451 VI | volna a hetvenkedést, úgy betyárkodott. Csak úgy félvállrul hányta
452 IX | bosszankodással dörmögé:~– Ilyen ez a betyárnép! – Dehogy árulná el, hogy
453 VI | eltagadással. A leány már mindent bevallott: hogy ő itatta meg önnel
454 III | karámhoz is eljut, s útközben bevégzi, a taligán ülve, a hangulatos
455 IV | hozzá, hogy azt a beteggel bevetessék. Az állkapcagörcs úgy összeszorítá
456 IV | erős adag a méreg, melyet bevett? Mire a főorvos kijött a
457 XII | ellenfélre mutatva. – Most már beviheted és ápolhatod! Neked maradt!~–
458 IX | akkor mindjárt holnap reggel beviszi ezt a takarékpénztárba:
459 VIII| Estenden hát, mikor a szobájába bezárkózott, elővett egy darab árvatőzeget,
460 X | korlátrekesztékhez, s oda bezárta a sorompóval.~Azután jelentést
461 X | legelni, Vidám lovacskám. Bezzeg te nem eszel egész nap,
462 XII | tudod jobban. Te bújod a bibliai történeteket.~– Hanem azért,
463 III | rószaszínben ragyog. – Milyen bíborfényű glória jelenti a nap jövetelét!
464 III | Lassankint megvirrad; az ég bíborszíne aranysárgába megy át: a
465 II | kezébe fogja az ember, s bicsakkal szedi le róla a halat. Úgy
466 III | rakáson, megfelelő számú bikáikkal.~Még ilyenkor fekszik az
467 X | mind kiugráltak a kompbul, bikástul, s egyenest hazaszaladtak
468 X | Ferkó hóka lova! Ott van a billog a tomporán: L. F. – S nagyobb
469 II | adventben is teli van fakadó bimbóval. Olyan sárga a virága, mint
470 XI | valamennyi pereputtya, aki csak birkát őriz, mind hazugsággal él.
471 II | kibékülésnek, ha a legényt rá lehet bírni, hogy danolja el az új nótáját.~
472 VI | akarja ön félrevezetni a bíróságot az eltagadással. A leány
473 II | magától is, nem kellett birsalma nedvével kenni, hogy göndörré
474 XI | nyújtogatva a nyakát, amit nem bírt elérni. A lovagjaik ott
475 III | más ökrét, lovát; még ha bitangban találja is; utána jár a
476 VI | korbácsolják, karcsú nyakam a bitófa alatt le ne vágják. Ugyan
477 II | Háladatosságból az egy bizodalmas tanácsot hagyott rá.~„Ha
478 VIII| megvan az a hazaszeretet – bizonyítá a mézeskalácsos, aki már
479 VIII| eszmecserére. A révészek hittel bizonyíták, hogy ez nem első eset.
480 IV | Ez nehéz vád! Ezt be kell bizonyítani.~– Itt a bizonyíték – azzal
481 IV | kell bizonyítani.~– Itt a bizonyíték – azzal a leány elővette
482 III | csak harmadfű az állat – bizonyítja a számadó.~(A pásztorember
483 III | belőle a doktor? Neki efelől bizonyosat kell tudni – bíztatá a festő
484 II | többet.~Hogy igazat mondott, bizonysága volt rá az a ragyogó könnycsepp,
485 IX | elnyújtva a ménest a szakértő bizottság elé, a lókupec rámutatott
486 VIII| Nem kell azt félteni! – biztatá a csizmadia a kétségbeesett
487 III | bizonyosat kell tudni – bíztatá a festő útitársát.~Ezalatt
488 III | közé azzal a karikással! – bíztatáé a festő.~– Mennykőt is durrantanánk! –
489 XI | csak azután, hogy egész biztonságba helyezték magukat, folytatták
490 III | lovászmester.~– Nem adjuk ám oda! – biztosítá büszke szilárdsággal Sajgató
491 II | vendéglátás a leányra van bízva, az ád bort, az főz, az
492 I | sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy
493 VI | Ezzel a leányt szabadon bocsáták; egy kis atyai dorgálás
494 II | mandragorának”. (Magyarul „bódító nadragulya”.)~Mit tudta
495 VI | gyógyítgatni, aki aztán azt a bódítót megitatta velem? De hát
496 II | kötve. Hogy Kirké ezzel bódította el Ulixesz útitársait őrült
497 III | Tolvajt nem szívelünk; ha ide bódorodik, elrudaljuk.~– Hát a hortobágyi
498 XI | énekelt odafenn. Ellenben a bögöly, dongó meg a sok muslica
499 III | mondá rá a gazda –, amíg a bögölyök és szúnyogok elő nem támadnak.~–
500 XI | palackot, s akkor elkezdett bölcselkedni (ami megszállja az embert
|