12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
501 X | minden. A közel nádasban a bölömbika búg, mint valami elvadult
502 III | ezerötszáz szarvasmarha kezd el bömbölni.~– Nagyszerű! Isteni! –
503 VIII| csorda szarvasmarhával, akik bömbölve loholtak a zámi dombok irányában;
504 I | egy szépen virágzó nagy bogáncs piros virágbugái közt találja
505 VIII| mind egyszerre megcsípte a bogár: összevissza ficánkoltak,
506 X | védelmezve magát a dongó éjjeli bogarak ellen.~A csikós pedig végigheveredett
507 II | elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed, hogy összehúzódna; ez a
508 VI | familiával. Gyönyörű szép, bogárszemű leány állt a sátor előtt.
509 VIII| levegőben, mint amikor a marhák bogárzanak.~Egy elkésett fazekas, tepsikkel
510 II | éjjel a sötétben a marha bőgéséről meg tudja mondani: bitang
511 III | hívogatja a maga borját: azért bőgnek.~Három bojtár szalad gyorsan
512 VIII| nyakán a kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg lesunyta a fejét,
513 III | kásás tészta”. S kihozta azt bográcsostul együtt a vasalóbul, s aztán
514 III | Azután a taligás kiöblíté a bográcsot, ismét teletölté vízzel,
515 VIII| összevissza ficánkoltak, bőgtek, egymás hátára ágaskodtak,
516 III | szokott ez a kegyelmed bojtárja néha igazat is mondani?~–
517 IX | számadó kiadá a rendeletet a bojtároknak, s azzal megindultak a ménes
518 X | A botot is felemelte a bojtárra háromszor a gazda; csak
519 III | ő tud németül beszélni a bojtárral.~– Ej de hatalmas egy lovaslegény
520 III | a szarvas állatról és a bojtárról; így álljon, így tartsa
521 III | ez a szó. – Hát az a mi bojtárunk „betyár”?~– No csak úgy
522 II | Felőlem nyúl ott maradhat a bokorban, madár a fészkében: én fel
523 VII | szemfödelére csinálta a bokrétákat. Az már csak szent!~– No,
524 IV | a Sándort?~A leány némán bólinta a fejével.~– Hát mi a ménkűért
525 XI | egymást: csak úgy fejjel bólintottak, mint akik értik a többit.~–
526 III | napot lefestem, becsuknak a bolondokházába.~A festő földhöz csapta
527 IV | végével.~– Nono, Klárika! Ne bolonduljon azzal a nadragulyával! Meg
528 X | annak, hogy elébb te magad bolondultál meg; neked is beadott valami
529 IV | mintha ló és lovas meg volna bolondulva. Egyszer sebesen nekiiramodott
530 II | akarod, hogy masinát vegyek a boltban?~– Masinát, ugye? Egyébbel
531 III | visz keresztül, mely kilenc boltozatos ívoszlopon nyugszik. A debreceniek
532 III | kardal! Oboák, waldhornok, bombardonok versenye! Micsoda uvertura!
533 IV | kisasszony! Megálljon! Ne bomoljon!~S futott a kordé után lélekszakadva;
534 III | Szicíliában, olvastam Humboldt, Bompland leírását a fata morganáról;
535 VII | venni: azt hozott a Tisza. Bora volt a révkorcsmárosnak;
536 VI | félesztendeje, nemhogy a borábul ittam volna.~– Sándor! –
537 XI | végzett: összeszámította a boraikat; visszaadott nekik rézpénzben
538 III | a debreceni homokszőlők borával lett az a mész megojtva,
539 II | citronyos bort neki, s abba a borba áztasd bele azt a gyökeret,
540 II | úri vendégek számára való borbul.~Észébe jutott, hogy egyszer
541 III | mint egy kis borjúnak a bőre, mind a négy lábával, a
542 II | tízkrajcárosnak.) Kettő a veres borért, egy a palackért.~A leány
543 XI | meg a poharat a palackra borítva, a másikban a furkósbotját;
544 X | ugrálnak le. Azt mondják, a borjaikért szaladtak haza. De a Lacza
545 III | tulajdonát képezik, s azoknak a borjait elhozva, odavezeti a karámhoz.
546 X | hajtani a teheneket; de borjastul valamennyit. A hídról csak
547 III | korán reggel, mikor még a borjúk nem szoptak, a bojtárok
548 III | tetszett vásárolni, vegye meg a borjúkat is. Ezt én tanácslom jó
549 III | amely nem más, mint egy kis borjúnak a bőre, mind a négy lábával,
550 III | ezen a taligán nehezebb borjút is, mint az úr. Csak tessék
551 II | a regulát, visszament a bormérő rács mögé, s hozta a másik
552 II | másik-máskor volt.~– No hát itt a borod. Kelle-e még valami?~– Köszönöm.
553 XI | Sándor.~– De majd még a bőrödet is ki találom fordítani,
554 IV | mellette, hadd ápoljam, hadd borogassam a fejét, hadd igazgassam
555 II | dupla gorombaság! Hát az én borom – víz?~– Nekem pecsétes
556 VI | igazgatta a feje alját, borongatta a homlokát. Azzal a fájó
557 VII | Hát a gulyás nem szokott borotválkozni? Talán a gulyás is olyan
558 III | Nem is ül az össze még borozni sem a juhásszal, meg a kondással.~
559 XI | Serre bor – mindenkor: borra ser – sohasem.”~A csikós
560 IX | az a váltó, hát odaadom borravaló fejében – mondá Pelikán
561 IX | elismeréssel adózik a tíz forint borravalóért – súgá Kádár Mihály uram
562 IX | tíz forintjával dobáljam a borravalókat minden lóvásárlásnál; hanem,
563 IX | raptusában.~– De uram! Ez sok borravalónak. Tíz forint.~– Hát magának
564 III | számadó gulyásnak is adott borravalót.~– Hát még egy szót mondok,
565 VII | megvolna, úgy is lenne, hogy borsószalmára tennék, megégetnék; de hát
566 VI | mulattam velük. Ittam a borukból. Mindjárt éreztem, hogy
567 I | természetes langos csigákban borul a két vállára.~A két paripa
568 III | mesetengerben, a városok borult idővel a látóhatár alatt
569 XII | volna le tégedet, én rád borultam volna, s a testemmel védtelek
570 VIII| utasoknak ez a marhavirtus bőséges alkalmat szolgáltatott az
571 IX | bajuszát, s megelégedett bosszankodással dörmögé:~– Ilyen ez a betyárnép! –
572 XI | amivel a gulyást szokták bosszantani.~Szép, erős hangja volt:
573 VI | akarom, nem mondom meg. Az a bosszúja, hogy „nem” voltam őnála,
574 VI | kiálta fel a leány.~A bíró bosszús lett.~– Ne akarja ön félrevezetni
575 IV | felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos gyökeret, aminek olyan emberformája
576 VIII| lókupec azt mondá, hogy a bőszült vadállatok nyargalvást futottak
577 XII | süvegét; bizonyosan csak a bot nyele, nem a bunkója sújtá
578 XII | két bojtárlegény, amint bothosszára összetalálkozék, egyszerre
579 X | fejéből, s azt a letűzött botjára akasztotta; a pokrócot felyül
580 XI | asztal túlsó oldalára, a botját végigfektette annak a botja
581 III | talyigával: „csiba te!” Bottól nem fél a komondor; de a
582 III | Meg engedi vakartatni a bozontos homlokát, s megnyalja ráspolyélű
583 I | olyan, mint az aranyozott bronzé, monyorú metszéssel; tökéletes
584 II | nyakát?~– Dehogy tekerte ki. Bruderschaftot ivott vele.~– Bánom is én.
585 II | lánnyal táncoltál az újvárosi búcsún? mikor ugrattad a kacki
586 III | állatkórház és patika van; búcsút vett az ismerős és idegen
587 II | akár egy szolgabíró! Hát búcsúzni jött hozzám. Úgy elmegy
588 VII | fölötte; a szénior el is búcsúztatta.~– Hát a leánnyal mi történt? –
589 II | mindenféle: acél, kova, bükkfatapló, dohányzacskó, pénzes erszény;
590 IV | nem tehetnek. Ha vétettem, büntessenek érte, ahogy igazság. De
591 IV | De hát legyen ez az én büntetésem. Hadd legyenek az ő nyögései,
592 VI | magára, ami a legsúlyosabb büntetést vonja maga után?~– Hát hogy
593 III | szeme bele nem néz többet büntetetlen. S akkor az eddig rózsaszínben
594 X | közel nádasban a bölömbika búg, mint valami elvadult lélek;
595 IX | Írószerszám is volt Pelikán úrral. Bugyogó zsebben a srófra járó kalamáris,
596 IX | kockáztassam, hogy a komondorok a bugyogómat megszabdalják? – Jaj de
597 IX | kurta janklit és ánginét bugyogót, hosszú szárú csizmákba
598 III | tova. Itt a közelben ugyan bujább a fű, de éppen azért kell
599 XII | esztendeig.~– Te tudod jobban. Te bújod a bibliai történeteket.~–
600 VI | a cigányleányról: aki a bűn elkövetésével vádoltatik.
601 III | vágtatástól, azt ledörzsölte egy bundadarabbal, végig letörülgette a lovat,
602 III | paprikát, meg az igazságot. A bundáik sorba felaggatva a fogasra.
603 III | hozzátartoznak a hangulathoz: fehér bundájuk, fekete orruk.~S a nyugodtan
604 VII | lókupecet megint odavitte a bűne, hogy beleártsa magát az
605 XII | méltó megköszönni; de a bunkósbottal verekedőnek ugyan jól kell
606 VI | volna a leánynak egy oly bűnmerényletet költeni magára, ami a legsúlyosabb
607 VI | igazság! Azt nem bánom, ha a bűnömért a pellengérre kötnek, ha
608 IV | meglátta az ablakhídján azt a bűntanú méreggyökeret, hirtelen
609 II | belőle a mélázó tilinkó, a búslakodó tárogató.~„Ha zsandár jön …
610 II | jókedve volt is danolt, ha búsult is danolt; van arra mindenikre
611 VII | hozott magával. Vadkacsa, búvár, kárakatona lubickolt seregestől
612 III | mostan soványak, de majd ha a búza érik!~Lassankint megvirrad;
613 V | Ezt bizony elnyomta a buzgóság – mondá a doktor. – No,
614 VIII| Éreztem én az elébb ilyenforma bűzt.~– Mégsem futott el, komám,
615 IX | Itt, ahol ez a sor áll: T. c. Lacza Ferenc úrnak. Utána
616 IV | lesz hozzám.~– Itt van ni! Canis tota mater leányai. Cigányasszonyokkal
617 VI | önt érdeklő ügyben, s azt célozza a jelen vizsgálat. Mondja
618 III | eléri a festő mind a két célt. A karámhoz is eljut, s
619 VI | ide! Nem is tartozom én a cibil elé: mert én még a császár
620 X | számadó gulyás. No még olyan cifrán nem hallottam káromkodni
621 II | visszajár. – De hát nem cifrázom a szót; magyarán beszélek.
622 X | volt kelete az akasztófa cifrázónak meg a kutyafogantattának.
623 VIII| véghez, mint a kárvallott cigány.~Az öreg révész tudott tótul,
624 IV | Canis tota mater leányai. Cigányasszonyokkal kell nektek trafikálni,
625 IV | növényeket megismerteti, hanem a cigányasszonytul tanultok. Már most szép
626 VI | be a bojtár vallomását a cigányleányról: aki a bűn elkövetésével
627 X | De a bojtár nem akar még cihelődni. Azt hajtja, hogy egynehány
628 VII | szappanosné, ifjasszonynak címezi.~– No, megmondja mindjárt
629 III | dolga a főzés. A hosszúnyelű cinkanalak oda vannak tűzködve rendben
630 III | kapott egy hosszú nyelű cinkanalat: azzal szedegethettek ki
631 III | taligás aztán ráfestette cinóberrel a tomporukra a vásárló úr
632 VII | a sógor, a nagy útiládát cipelve.~Igazán udvarias az a magyar
633 II | hegyes kését, szelt magának a cipóból, szalonnából, s hozzálátott.~
634 II | viganóját, felhúzza a pillangós cipőit; megmossa a kezét a gyomlálás
635 II | legény, paprikával, fehér cipóval. Eléje tette. Nem is vetették
636 II | kedvenc ételéhez.~A nagy cirmos kandúr addig ott mosdózott
637 III | csordájához tartozik, szép szóval, cirógatással, mint a kezes bárányt, s
638 II | leány engedelmesen fogta a cirokseprűt, s összetakarította az üvegcserepeket.
639 IX | dolga – mondá rá a derék cívis.~A lókupec elővette a szivartárcáját,
640 X | hozta a pányvakötelet, a cövekkel együtt, amit a földből kirántott.~–
641 II | subája volt szegénynek”. – Coki kutya! Te is mindenkinek
642 III | hús kárba vesszen: egy-egy combot lekanyarítunk belőle; azt
643 XI | a kettő: annak a lova a csacsi.~A Decsi Sándor leült a
644 II | kutyák ugatnak és még azon a csahintó hangon, amivel ismerőst
645 VIII| meg a kuvasz kutyája, de csakhamar eltűntek a fűzfák között.
646 II | a pandúrnak nem lehet a csákójához tűzni a rózsát? vagy hogy
647 III | Pedig meglehet, hogy ez a csalafinta csak azért fundálta ki ezt
648 III | lopott, gazember meg nem csalt: – mindig becsületes emberek
649 XII | félre az ember a fejét a csapás elől. Egyet ide, egyet oda!
650 XII | sújtá a tarkóját.~Hanem az ő csapása annál jobban volt odaszánva.
651 IX | madárfejjel. Övé az egyik csapat ló ottan a tocsogó mellett,
652 I | lódoktornál voltál? Akkor csapd agyon a hóka lovadat.~–
653 X | megsiratja.~A paripa a farkával csapkodta a földet; őrá is átszállt
654 II | korcsmáros nem törődik már a csaplársággal, az egész vendéglátás a
655 IV | famulus aztán sietett a csaplárt felkeresni.~– Nem tudni,
656 I | agyon a hóka lovadat.~– Mért csapnám agyon a hóka lovamat?~–
657 IV | Ott a szolgáló meg a csaposlegény! Lássák el azok!~– De legalább
658 XII | fordítottak egymásnak, s egyik csára, másik hajszra nekiindult
659 XII | nézte ezt a döntő párbajt a csárdaajtóbul.~A sistergő istennyila ott
660 II | egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében. Valami idegen
661 XI | A kopogtatásra kijött a csárdából a korcsmárosleány.~Úgy tett,
662 III | hortobágyi csárda, azért, hogy csárdának hívják, nem valami bagolyrúgta
663 XI | nem lehet szó a hortobágyi csárdánál, mert annak a nagy székifüves
664 II | magatokat?~– Össze la! Még csárdást táncolni is megtanítottam.
665 III | Az országút nem messze a csárdától egy monumentális kőhídon
666 X | fogok majd fekünni a véres csatamezőn, te ott maradsz nálam, s
667 III | az egy ilyen kora hajnali csatangolás után a pusztában.~Azután
668 IX | hát, szógám. Benne van a Csáthy uram kalendáriumában minden;
669 XII | furkósbotjaikat. – Jó két fiatal csáti tölgy, ólommal beöntve a
670 X | odaállt melléje, s a nyakába csatolt szűrét megfogva a fogával,
671 I | selyem virágokkal kivarrva, csatos szíjon lóg le a fél válláról.
672 III | kellett volna vezetned? Csavargó!~A legény egy szót sem szólt.
673 III | Derék szál férfi: őszbe csavarodó hajjal, kacskaringósra kifent
674 IX | annak a végét a balkezére csavarva, eléje ment a vágtatva közeledő
675 III | kell venni az utat, mert Csege felé nagy a tavaszi vizek
676 II | Tudta, hogy ez a kedves csemegéje a bojtárnak, rántott csirke
677 II | amellett elkezdett szép csengő hangon dalolni:~„Kocsmárosné!
678 IX | Nem volt ott bankó egy csepp sem; mert az csupa merő
679 III | nevet adjon, s ha ideje cseppen, írjon egy levelet a keresztapjának:
680 VI | csak, fiam Sándor, még egy cseppet. Egy kis diskurálása van
681 IX | hátán a közeli nádasból a csereklyét (ami összegázolt nádat jelent).
682 II | szokták azt tányérról enni. A cserepcsik nyelét a kezébe fogja az
683 II | sóval, paprikával s aztán cserepcsikra szúrva odatűzte a parázs
684 X | fülemüléje, a nádiveréb rikongat, cserreget; mellé ezernyi béka csinálja
685 VII | csizmadia meg a balmazújvárosi cserzővarga már régi ismerősök; a gubást
686 X | egyenesen őfeléje tartott.~– Csés jó reggelt kívánok, Sándor
687 II | aztán.~A leány bosszúsan csettentett a nyelvével, s aztán leült
688 IV | azonnal fogjon be az az úri csézába, s siessen minél előbb haladéktalanul
689 III | az idegen urak két könnyű csézán indultak neki a hortobágyi
690 III | megkergeti őket a talyigával: „csiba te!” Bottól nem fél a komondor;
691 I | nyelvét, kitalálná, mit csicsereg az a száz meg száz pacsirta,
692 I | haja is természetes langos csigákban borul a két vállára.~A két
693 VI | mert ha hozzám talál érni, csiklandós vagyok, úgy nyakon találom
694 IX | is (ami ritkaság fiatal csikóban). Bizonyosan ezért a tarka
695 IX | lovak is. Ugyanazok a szilaj csikók, akiket négyszer megzavartak,
696 VII | fogta ki nekem a ménesbül a csikókat pányvával. Olyan igaz, ahogy
697 IV | amellett nyög, erőltet, csikorgatja a fogait, s karjait feszíti,
698 X | kapuja előtt, hóban, sárban, csikorgó időben, forró napsütésben,
699 IV | igazán, hogy mi lőtte a csikóslegényt; azért hívatja a városi
700 VI | Mintha csak a színpadi csikósoktul tanulta volna a hetvenkedést,
701 XI | furkósbotját; a palackot letette a csikóssal szemben az asztal túlsó
702 XI | most nekem szükségem. Hogy csillapítsam a tüzemet. Annak a másiknak
703 III | skicces-album felé: mit csinál ez itten?~A piktor aztán
704 VI | öklével az asztalra.~– Ne csináljatok nekem itten komédiát!~Erre
705 VI | Én, tekintetes uram, nem csinálok komédiát. Arra, amit mondtam,
706 VII | Decsi Sándor szemfödelére csinálta a bokrétákat. Az már csak
707 X | mondta a gazda. – „Már minek csináltam volna?” – „Hát annak, hogy
708 VII | feleségem beszélt maga a csináltvirág készítőnével, aki a Decsi
709 X | De azért a föld, mint a csintalan rossz gyermek, nem akar
710 VII | egész társaság. – Azzal csípd meg, fogd meg! Nyakon fogták,
711 I | derékban, de vállban és csípőben kifejlett, hatalmas domború
712 XI | durcás kacérsággal riszálva a csípőit. Az a két arany függő csak
713 II | vállvonítással megy a söntésbe, két csípőjét jobbra-balra riszálva; visszajön
714 IX | erősen.~Mintha a darázs csípte volna meg a Sándort erre
715 V | már világos van, a verebek csiripelnek az ablak előtt.~A beteg
716 II | csemegéje a bojtárnak, rántott csirke hidegen.~– Hát ez kinek
717 VI | megfelelek.~A bíró hidegvérrel csitítá a legényt.~– Csak csendesen,
718 II | megmérte a két talpa körmével a csizma szárán, milyen magas lesz
719 IX | zsinóros dolmányban, sarkantyús csizmában, kerek, pörge kalap a fején,
720 IX | ánginét bugyogót, hosszú szárú csizmákba húzva, a szivartárcája az
721 I | meg. Hogy összerugdossa csizmasarokkal azt a bogáncsot! Még az
722 II | meg. A bojtár előhúzta a csizmaszára mellől a csillagos nyelű
723 IX | a srófra járó kalamáris, csizmaszárban a kalamus.~– Mindjárt lesz
724 II | mondják Belgaországból; csodálatos rózsa, egész nyáron nyílik,
725 III | mondta a legénynek. – Azon csodálkozom, hogy el nem vitték huszárnak.
726 III | marha – dörmögé a számadó.~– Csodálom, hogy még ezt a teátrumot
727 X | kettőt-hármat; arra aztán a csődör szügyébe vágta a fejét,
728 X | paripa, mint a Ferkó hóka csődöre! Hol jár az már Morvaország
729 IX | tocsogó mellett, elöl a sárga csődörrel.~A Pelikán Samu pedig egy
730 IV | azt is.~– No, most szép csöndesen töltse át a masina csövével
731 IV | csöndesen töltse át a masina csövével a kávét a fogai közt. No
732 X | szájjal, olyanforma, mintha csók volna, felserkenti a mént.~–
733 VI | van. Hanem a cigányleány csókja édes volt, elfelejtette
734 II | csókolsz meg?~Maga kínálta a csókját: a két karját is széttárta.~
735 X | mérges poharától, mérgesebb csókjától, hanem becsületes ellenség
736 IV | annak a kezét, össze-vissza csókolá.~– Ne csókolgasd az én kezemet;
737 IV | össze-vissza csókolá.~– Ne csókolgasd az én kezemet; csupa mustárkovász,
738 I | Még az mer az ő rózsájával csókolózni!~Arra ismét felkap a nyergébe.~
739 II | szebb volt.~– Hát most sem csókolsz meg?~Maga kínálta a csókját:
740 II | szorított pipa tilalom a csókra.~– Hát aztán hová megy a
741 IX | tárca), s az abban levő nagy csomó papiros közül kikeresett
742 IX | barom, amint megitatták, egy csomóban mind letelepedik s hozzáfog
743 X | ifjú legények: megtörjük a csontját a gonosz kozáknak … Odajössz
744 IX | ostorkongatásokkal előre terelte azt a csoport lovat, mely közé a Kádár
745 X | három király csillaga” – egy csoportban a „hetevény csillaga”, s
746 IX | a szerteszét legelésző csoportok kezdenek a nagy kút felé
747 IX | utat megkóstolja.~Egyes csoportokban szétszórva látni őket a
748 III | álljon. Az az ő méltóságát csorbítja.~Ilyenkor, ha a modell türelmetlen,
749 III | bizony a bikát nem hozza ki a csordábul minden pipogya legény, oda
750 III | bikát, mely a Sajgató uram csordájához tartozik, szép szóval, cirógatással,
751 III | lefesteni való.~A hangulatos csordakép vázlata azonban még nincs
752 VII | morva hajcsár kinn maradt a csordánál, azt strázsálja.~Még most
753 I | ló a fejét, a sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény
754 II | kutya! Te is mindenkinek csóválod a farkad, akit szalonnázni
755 III | hogy ez ugyanazon optikai csuda, amit a délibábnál látunk:
756 X | Ezek ösmerősök.~– Miféle csudabuda ez? – dörmögé a bojtár. –
757 III | számadó.~– A délibáb az Isten csudája, ami azért van, hogy a szegény
758 X | gazdája mellé; de csak úgy a csülkeire.~A bojtár feltápászkodott,
759 X | négy lábával, aztán gyorsan csülökre kapott megint; nagyot rázkodott,
760 I | kantárt fogja, jobb keze csuklójára akasztva a karikás ostor,
761 IV | tekintett rá: ráfogta, hogy csuklott.~A két férfi mustárkovászt
762 IV | egyenesen a bolondok házába csuknak, ha én magára a méregkeverőre
763 IX | kancának egész a szügyéig csúszott le; annálfogva az, nem lévén
764 X | pántlikába fonta a sörényedet, cukros kaláccsal etetett a tenyeréből …
765 X | vele beszélni valója.~Egy cuppogatás a szájjal, olyanforma, mintha
766 X | Beszélhetett aztán neki a bojtár, cuppogathatott a szájával: a ló meg sem
767 VIII| mellett a nagy réz, a két D. V. betűvel, ami nem azt
768 IX | paripát, minden ellenszegülés dacára: egészen oda magához. Annak
769 IX | hencegett a bojtár, a fejét dacosan felhányva.~– Hát mi a fránya
770 II | Parasztleány nem élhet dal nélkül; nóta mellett könnyebben
771 II | ez a pusztáról, melynek dallamától az ember maga előtt látja
772 II | téve, rákezdé azt a mélabús dallamú nótát, mely úgy hozzáillik
773 XI | pásztornótát, egyhangú, unalmas danára. Juhász volt mind a kettő:
774 II | legény mellé a padra. – Danold el nekem, hadd tanulom meg
775 XI | karcost zöld klázliból, s danoltak hozzá valami végeszakadatlan
776 IX | rúgkapálni, ficánkolni, s nagy darabon maga után hurcolta a pányvánál
777 III | rózsáját.~Ezalatt az állatorvos darabonkint megvizsgálta a kiszemelt
778 II | vágta a palackot, hogy ezer darabra tört.~– Miért törted össze
779 IX | karimájú túri süveget visel darutollal, kockás mellényt, kurta
780 X | kiáltoz alá: vándor ludak, darvak szállnak rendes sorban;
781 III | boltozatos ívoszlopon nyugszik. A debreceniek azt állítják, hogy azért
782 I | esik a Hortobágy vizén (Debrecent véve a világ közepének).
783 VII | meggyilkolt, megmérgezett Décsi Sándort: olyan ép, egészséges,
784 VII | annak a gulyásbojtárnak?~– Dehogyisnem tudom! Csakhogy éppen nem
785 XI | Mondok: az édesanyádat.~– Dejsz az ott nem hagyja a debreceni
786 IX | farkas: agyonrúgja.~Mikor a dél közeledik, a szerteszét
787 IV | szemei előtt. Mivé lett a deli legény, amióta tőle elvált:
788 III | délibáb a hortobágyi puszta déli bábja.~A Lacza Ferkó jobban
789 XI | volt teli az egész lég. A délibábnak különös játszó kedve volt
790 III | ugyanazon optikai csuda, amit a délibábnál látunk: a különbözőn átfűlt
791 III | hogy magyarázza meg neki a délibábot.~– Hát én még kevesebbet
792 IX | eszik.” Szent Márton várt délig, akkor esmég követelte a
793 II | siess hát. Ráérsz. A doktor délnél hamarább nem kerül haza
794 XI | egy félnapi szabadságot ma délutánra. Estére visszakerülök.~–
795 II | sora van. Előre megkenték a deputációnak a markát. A felcserek kinek-kinek
796 II | forint fizetése, kőháza, deputátuma. Egész úr lesz ottan. Meg
797 XI | oldalán. ~Magam megyek a derekán: ~Szölke szamár a hátulján.”~
798 XI | levette a kezét a leány derekáról.~– Iszol még több sert?~–
799 I | csikósbojtár alakja pedig karcsú derékban, de vállban és csípőben
800 VII | ült volna itten: hát nagy derendócia lett volna ebből. Csak úgy
801 IV | kellett szétfeszíteni a legény dermeteg karjait, hogy ne hánykolódjék.~–
802 III | talál. A szélfogó kemény deszkából van palánkolva, három szárnnyal,
803 III | gunyhó kiugró eresze alatt, deszkapad a nyoszolyája: feje fölött
804 VII | El bizony „földvárra” – „deszkát árulni.” Hisz a feleségem
805 V | amit álmában elkezdett; a dévaj nótát:~„Hogy ne volna jó
806 VI | mesét!~A bojtárlegény pedig dévajul nevetett. Jobb kezével a
807 III | akasztá a kötőféket.~– Hát hol devernyáztál eddig? aki rézangyala van
808 IX | az időbül való, amikor a diákok háromszegletű kalapban jártak.
809 IX | mindig eszik. Azt mondják a diákos emberek, hogy még Jupiter
810 IV | állatorvos meg a főorvos diákul beszélt egymással; a leány
811 III | harmatos fűben szivárványos dicsfény fut együtt az emberek árnyékaival.
812 II | még hogy kurjongat nagy dicsőségében, hogy ő elszaladt a délibábos
813 XI | az ujjával odabökve, s diktálta, hogy mit írjon.~„Fizetendő
814 I | kerekre levágva; a szemei dióbarnák, de első látásra azt hinni,
815 VI | még egy cseppet. Egy kis diskurálása van veled valakinek.~Az
816 VII | hanem azért ő is beleszól a diskurzusba. Később egy lókupec is odavetődik;
817 VIII| a varga. – Hol van az a disznóláb? Hadd lüvöm meg vele.~A
818 IX | fejű, hogy tíz forintjával dobáljam a borravalókat minden lóvásárlásnál;
819 II | a zsidónál, forró kávéba dobjátok, aztán megisszátok. Pedig
820 III | Hangzott már a paripa dobogása. Érkezett a legény. A reggeli
821 X | körülfutkosta. Hogy még a dobogásra sem ébredt föl, odaállt
822 II | lénungjából!~A Klárinak úgy dobogott a szíve, mikor a pincébe
823 II | heverő üres palack fenekével dobol keményen, s mogorva méltósággal
824 VI | fölkereste azt a földre dobott fületlen gombot, s eldugta
825 VIII| közbeestek. Aztán meg a paprikás dobozát nem is szívesen adja ki
826 III | ahány ember, annyi marokkal dobunk a szikkadt húsból a bográcsba.~
827 III | állatorvost, aki a mátai pusztáról döcög fel egylovas talyigájával.~
828 IV | állatorvos kordéja gyorsan döcögött végig a pusztán. Se gyeplü,
829 IX | akarna suvasztani. Aztán döghúsból elrakott tokány se terem
830 III | valamennyi. Pedig az mind döghúson nőtt fel. Beszélhetnek a
831 X | sarkával elkezdte a ló oldalát dögönyözni. – De a hókának nem akaródzott
832 X | mikor ott hevertem a pusztán dögrováson, hogy már a sasok vijjongtak
833 VI | hortobágyi csárdában tavaly, Dömötör napján, amikor a juhászokat
834 IX | váltót hagyta ott érte: Dömötör-napkor majd beváltja.~– Ezt a váltót?~
835 XII | leány onnan nézte ezt a döntő párbajt a csárdaajtóbul.~
836 VIII| elkezdett veszedelmesen dörmögni. Erre a teheneket is mind
837 X | A paripa csendes hhhmmel dörmögött e szóra … Bizony azt tette.~–
838 III | a lakat. Ebben tartják a dohányt, paprikát, meg az igazságot.
839 II | acél, kova, bükkfatapló, dohányzacskó, pénzes erszény; a sok között
840 IV | csárdás jött. Követelte a doktoron a leányát.~– Csak lassan
841 IV | le ne roskadjon.~– A mi doktorunk nem tudja igazán, hogy mi
842 X | helyben volt már a maga dolgával.~– Aztán vidd meg a Lacza
843 III | Mit mondtam? Nem tudod a dolgod? Most is kótyagos vagy?
844 XI | egyik.~A csikós segített a dolgon. Elkezdett danolni: azt
845 IV | kieszelni, hogy miféle méreg dolgozik itt? Sztrichnin-e, vagy
846 VI | rendőrség: hova lett? Ez az ő dolguk. Önök pedig elmehetnek.
847 XI | Nem mehetünk. Idekinn van dolgunk – mondá a csikós.~Mikor
848 IX | összehajtotta a váltót, s eltette a dolmánya zsebébe.~– A legény ugyan
849 IX | a Decsi Sándor, szűrét, dolmányát levetve, jobb kezébe fogta
850 IX | egyébként pedig zsinóros dolmányban, sarkantyús csizmában, kerek,
851 VIII| bömbölve loholtak a zámi dombok irányában; utánuk egy lovas
852 III | embercsontot kaparnak ki a kutyák a dombokbul, mikor ürgét ásnak.~– Hát
853 VIII| A hajcsárok futottak a dombon álló révházhoz, s keresték
854 III | pusztán, s egyes kék púpok domborodnak elő.~– Azok ott a zámi tatárhalmok –
855 III | elkezd alul szűkülni, felül domborulni: olyan, mint egy sampinyon.
856 VI | bocsáták; egy kis atyai dorgálás kompetált neki, azt megkapta.~
857 II | lefeküdt az ölébe, s elkezdett dorombolni.~– Látod? Ez a macska is
858 II | macskától, hogy kinek az ölében dorombolt tegnap! – Hát mit fizetek
859 XI | nagy pohárba.~Így aztán drágább a ser, mert az eltört palacknak
860 III | fölött, hogy tudott magyarul. Dragonyos hadnagy korában sokáig feküdt
861 III | búcsúvétel.~„Mintha csak a druidák és a walkürök kardala volna!”~
862 IV | amint a görcsök előfogták, a dühre fokozódó kín megzavarta
863 IX | magához. Annak már ki voltak dülledve a szemei, az orrlyukai tágultak,
864 III | engedelmeskedjék; a vitézségét tartsa dugaszban; a magyar nyelvet el ne
865 VIII| nem azt teszi ám, hogy „Dugdel, Veddel”, hanem azt, hogy „
866 IV | vésüt kell a fogai közé dugni, s azzal szétfeszíteni.
867 II | megint a szádba kellett dugnod? – mondá duzzogva a leány.~–
868 IX | volt rúgva az ember – ahogy dukált.~Az öreg számadó végigsodorintotta
869 III | bíztatáé a festő.~– Mennykőt is durrantanánk! – dörmögé a bojtár. – Hisz
870 X | a ló inára, s még utána durrantott kettőt-hármat; arra aztán
871 III | a számadó a bojtárnak.~– Durrantson kend közé azzal a karikással! –
872 XI | asztalon, s nézte, hogy duzzadnak a látóhatáron azok a fényes
873 I | köpcös derékkal: arcvonásai duzzadók, két orcája pirospozsgás,
874 II | kellett dugnod? – mondá duzzogva a leány.~– Magam is olyan
875 III | hogy minek ugratta őt bele ebbe a tréfába? Ezt kikéri magának.~
876 XI | ónodi vásárról, s betér ide ebédelni, adja át neki eztet. Mondja
877 X | Hogy még a dobogásra sem ébredt föl, odaállt melléje, s
878 I | jó nap, cimbora! De korán ébredtél! Tán nem is aludtál?~– Fogadj
879 X | egy hangos horkantással ébreszté fel a gazdáját.~A bojtár
880 I | aztán a lovának a nyerítése ébreszti fel. A hóka szemközt jövő
881 IX | akárki melléülhet: „Fehér ecetes. – Kaszás lé. – Kálvinista
882 III | festő földhöz csapta az ecsetjeit.~– Ezeknek a magyaroknak
883 III | nap tovább bámultatni. Az eddigi képe csak a légkör sugártörte
884 II | leszek hozzád, mint tulajdon édesanyád”. S amint egyszer számadó
885 XI | az asszonyt?~– Mondok: az édesanyádat.~– Dejsz az ott nem hagyja
886 XI | aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól?~– Elbúcsúztam.~– Beszámoltál
887 II | engem úgy segéljen, ha az édesapám legkedvesebb fia lesz is,
888 VII | hogy úgy ismeri, mint az édesapja egyetlenegy fiát, hanem
889 II | vőlegénye, akkor az már nem „édesmindnyájunké”, azt már nem illeti meg
890 III | eszik-e belőle a doktor? Neki efelől bizonyosat kell tudni –
891 IX | közepéről, egész a kerek égaljáig nem látni mást, mint legelő
892 X | egyhangú pitléje. Fenn a magas égben panaszhang, búcsúvétel hangja
893 III | takarójuk. Úgy alusznak az Isten ege alatt. Csak maga a számadó
894 III | a legényeket! Csupa erő, egészség valamennyi. Pedig az mind
895 XII | pohárba.~Összekoccintottak.~„Egészségedre!” Kiitták egyhujjába.~Azután
896 III | felnyergelte a paripáját, s jó egészséget kívánva az itt maradóknak,
897 IV | legény hátragörbült derékkal, égremeredő arccal ült a nyeregben:
898 X | esthajnal alig akart megválni az égtől, amíg aztán magára húzta
899 II | boltban?~– Masinát, ugye? Egyébbel sem tudtok ti leányok megfelelni,
900 III | nem az.~A lovászmester úr egyébiránt nagyon meg volt elégedve
901 IX | középen kidomborodó termettel; egyébként pedig zsinóros dolmányban,
902 XI | neki, hogy itt igazán nincs egyébről szó, mint a csikósok, gulyások
903 XI | végén.~A két legény csak egyedül maradt.~
904 VIII| pusztai pásztoroknak az egyedüli tüzelőszere. Afféle zoológikus
905 III | megtíltá, hogy a gulyáshúsból egyenek.~– Pedig meglehet, hogy
906 X | kiugráltak a kompbul, bikástul, s egyenest hazaszaladtak a zámi tanyára;
907 V | Kiegyenesedett, s szép egyenletesen horkolni kezdett.~Először
908 III | Hát még a pusztán sincs egyenlőség?~– Amíg emberek lesznek
909 VIII| átjáró kötélbe, hogy a komp egyensúlyát fenntartsák; miközben a
910 XI | szabólegény vagyok én? Hogy nekem egyesével adják a palackot?~– Jól
911 IV | főorvos aztán még rendelt egyet-mást, s egyúttal megírta a „visum
912 VII | ismeri, mint az édesapja egyetlenegy fiát, hanem nagy nyugodtan
913 IX | ménes megint más! Ott csak egyfajta, egyszínű ló van.~Debrecen
914 XI | melegedjen fel. Legyünk egyformák.~Annak a másiknak odabenn
915 III | gólya sem zavarja a felséges egyhangúságot.~– Milyen hangulat! Milyen
916 XII | Egészségedre!” Kiitták egyhujjába.~Azután elkezdé a csikósbojtár,
917 VI | naptól fogva kettőnk közül az egyiket lenézem, utálom. Ne fakadj
918 III | követi el velük, hogy az egyiknek a pofáját befesti zöldre,
919 III | mátai pusztáról döcög fel egylovas talyigájával.~Ezalatt a
920 III | felemelt szarvakból. Közepén egymaga áll a vén bika, kormos fejével,
921 XI | A csikós ivott csendesen egymagában. A leány végigdúdolta a
922 II | katonacsikósnak! Nem jó a leányt egymagára hagyni; nem jó az orgonafának
923 I | az ügetést, odarúgtatnak egymáshoz.~Mind a kettő valóságos
924 III | felelé:~– Uram! Engemet már egynehányszor megloptak, megcsaltak életemben;
925 III | marhák mind olyan vének, hogy egynek sincs már a felső állkapcájában
926 IV | kávémasinát: főzze benne a feketét egyre-másra. De ha sírva fakad, kilököm
927 XI | valami zivatar közelít.~Egyszercsak elérték a Hortobágy hídját,
928 IX | elugrani: mint ahogy az egyszeri csizmadia elugrotta a szőlőjét.~–
929 IV | aközben utasításokat adott, s egyszersmind leveleket írt az asztalnál.~–
930 IX | más! Ott csak egyfajta, egyszínű ló van.~Debrecen városa
931 II | Bécsből, kettő Debrecenből. Éjfél után két óráig fenn mulattak,
932 VIII| pasaséroknak, úgy harmadik éjféltájon örvendezteté meg a révészgazda
933 I | juhász szőke szamara.~– Ejha! De szép sárga rózsa van
934 V | ágya mellett.~Pedig a múlt éjjelt is átvirrasztá.~Nem így!~
935 IX | fölkeresni, s a csendes csillagos éjszakában elbaktatni a maga méneséhez.~
936 X | amíg aztán magára húzta éjszakai takarónak a szép patyolat
937 VI | hanem még azon a kínos éjszakán, amikor a „sárga rózsa”
938 II | császár kenyerén. Ennyi ékes szóval legátusnak is eljárhatnál
939 III | fizeti a posta-portót érte.~Ekként keresztatyai áldását ráadva,
940 VIII| egy ilyen selyememberre is ekkora kábító hatása lehet az árvatőzeg
941 III | fest az albumába, s egyik eksztázisból a másikba esik. „Minő témák!
942 XI | birkát őriz, mind hazugsággal él. Juhásznak illik az, de
943 V | így!~Ez a penitencia érte…~El-elbólintott a széken ülve a nagy álmosságtól,
944 III | hátra. A nagy gulya meg az eladásra kiszakított csorda között
945 IX | jöttek. Kádár Mihály uram az eladó, Pelikán Samu pedig a vevő.~
946 IV | eléje ment. A pitvarban elállta az útját.~– No, no! Klárika!
947 I | én is azt keresem.”~Újra elalszik, s újból elveszti a rózsáját.
948 I | Isten, pajtás. Hát volt aki elaltatott, volt aki fölébresztett.~–
949 V | karafinával.~S akkor aztán elaludt csendesen.~– Ezt bizony
950 X | letetted a nyeregre, mindjárt elaludtál: most meg csak így nézed
951 XI | a cimbora, hogy egészen elámította vele a pajtását. Az elhitte
952 IX | az a ló pedig legyen arra elátkozva, hogy mindig egyék egész
953 IX | csendes csillagos éjszakában elbaktatni a maga méneséhez.~
954 III | fölkapott a kordéjába, s elbaktatott a pusztába.~A nagy gulya
955 X | Morvaország felé!~Még jobban elbámult, mikor a két ló egymással
956 III | No, ha én ezt Bécsben elbeszélem a művészklubban, engem kidobnak
957 VII | amivel a halakat szokták elbódítani.~– No, már az úr jobban
958 XI | ittak egyet.~– Hát aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól?~– Elbúcsúztam.~–
959 XI | elbúcsúztál már az édesanyádtól?~– Elbúcsúztam.~– Beszámoltál mindennel
960 X | hát hogy verem meg? Hiszen elbujdosott már az óperenciára. Nem
961 X | gazdája térdére.~A csikós elbúsultan dörmögé:~– Verje meg az
962 II | Hát amíg a halat kisütöm, eldaloljam a kedvenc nótádat?~– Nem
963 VI | dobott fületlen gombot, s eldugta a keblébe.~
964 II | emberke” ott van a ládafiókban eldugva.~Egészen olyan az a gyökér,
965 II | Hűtlen lettél, – mással éled világod, – ~Ez az oka …
966 IX | egész hétre valót. S az úri eledel; akárki melléülhet: „Fehér
967 XII | Így szokták azt!~Ha már elégtétel, hát legyen elég téve!~Hej,
968 XI | már most csak azért teszem elejbéd ezt az írást, hogy hozd
969 VIII| révészgazda a türelemből és élelemből kifogyott várakozókat, hogy
970 III | nem árendálta ki valami élelmes vállalkozó – véleményezé
971 III | számadó. – Nojszen csak kerülj elém, majd leszedem rólad a keresztvizet.~–
972 VII | ember hord magával kulacsot, elemózsiás tarisznyát, mikor útra adja
973 II | Klári az utolsó taktust elénekelte.~– Hát már azt a csúnya
974 III | semmiben, utoljára egészen elenyésztek, csak a fejükkel lefelé
975 III | Mégis megválik tőle. Elereszti a gulyával Morvaországba.~–
976 IV | is ráismerne, s a kantárt eleresztve, engedé a lovát a kocsi
977 III | ezzel az ügyes találmánnyal eléri a festő mind a két célt.
978 XI | zivatar közelít.~Egyszercsak elérték a Hortobágy hídját, azt
979 XI | dugóját kihúzzák.~A leány elértette a szemrehányást, s csak
980 II | legény elé teszi, aztán elérzékenyült hangon szól hozzá:~– Mért
981 IV | ő nyögései, nyavalygásai éles kések, amik a szívemen keresztül
982 III | melyben az egész hétre való eleség áll, amit a városból hoz
983 III | tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból. Olyan,
984 II | szín, alatta ragyogott az élet, s amikor mosolygott, mintha
985 VI | Sándor! Te sohasem hazudtál életedben! Mi lett veled? Amikor egy
986 X | hogy megunják a magányos életet ott az ökrök országában,
987 X | társaságában tölti el az életét?~A csikós elvezette az elfogott
988 III | fű” után számítja a barom életkorát.)~A festő nem engedi elmúlni
989 II | minden ujjamra kettőt.~Olyan elevenen adta a perlekedőt a leány,
990 II | mert ha belenézett, azt is elfeledte, hogy a világon van. A haja
991 II | leány nem tehet arról, hogy elfelejt, de aki férfi, annak legyen
992 VI | cigányleány csókja édes volt, elfelejtette velem.~– Hazudsz! Hazudsz!
993 XII | nagy arra, hogy mi ketten elférjünk benne!~– Magam is amondó
994 VIII| szarvasbarmokra. Azok is elfértek szűken. Hátha színházban
995 IX | ezzel fizetek.~– Én meg elfogadom – hagyá helyben Kádár Mihály
996 VIII| idő, a gulyás indítványa elfogadtatott, hogy a révészgazda készítsen
997 X | De nem kellett annak az elfogdosásához semmi pányva. Amint közelebb
998 VII | a fejére, ha valaki élve elfogja. Én pedig jól ismerem!~Ha
999 VII | Csikmákné asszonyomnak! Rögtön elfogták a leányt, vasra verték,
1000 VII | termete alatt.)~– No hát elfogták-e a szép Klárit, vagy világgá
|