12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
1001 IV | doktor tanyájáig.~Lihegve, elfulladva érkezett meg.~A doktor észrevette
1002 VIII| szarvasbarmok úsztak vissza az elhagyott part felé.~A két morva hajcsár
1003 X | emelgetni, míg utoljára a csikós elhagyta a tréfát, felnyitá a szemeit,
1004 X | úgy volt, hogy a teheneket elhajtják, a Ferkó bácsi bement a
1005 XI | Akkor meg is tartod.~(Azt elhallgatta a bojtár, hogy „ha csak
1006 VIII| kompnak a túlsó végében volt elhelyezve. A gulyáslegénynek ennélfogva
1007 II | mindenikre nóta. Parasztleány nem élhet dal nélkül; nóta mellett
1008 VIII| füstjének: hogyne volna elhihető az a történet, amit most
1009 II | megláthatod benne a neveiket.~– Elhiszem hát.~A bojtár hozzálátott
1010 IV | aztán egy cigányasszony elhitette velem, hogy ha ezt a borába
1011 XI | elámította vele a pajtását. Az elhitte neki, hogy itt igazán nincs
1012 VIII| erkölcs” a Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor a komp
1013 IV | fel és beszéljen okosan. Elhozta a kávét? Meg van pörkölve?
1014 III | képezik, s azoknak a borjait elhozva, odavezeti a karámhoz. A
1015 X | őket … Azután láttam sebben elhullani nyalka huszárokat, sárba
1016 III | világ volt, ha egy marha elhullott, biz azt ott hagytuk: seregestül
1017 VIII| helyet.~De még nem lehetett elindulni; mert az átvádoló kötél
1018 VII | keseregtek.~Lacza Ferkó elindult szénát vásárolni a csorda
1019 IX | zsebébe.~– A legény ugyan nagy elismeréssel adózik a tíz forint borravalóért –
1020 II | ékes szóval legátusnak is eljárhatnál Balmazújvárosba vasárnaponkint.~–
1021 II | másképpen kezdelek el szeretni: eljárok én hozzád hűségesen, mint
1022 IX | amikért messze földről eljönnek vásárra, mert nem minden
1023 III | két célt. A karámhoz is eljut, s útközben bevégzi, a taligán
1024 III | virrad!”~Egy jó hajtás után eljutnak a „nagy gulyához”.~Ez a
1025 IX | ostorral térítve meg az elkalandozókat.~A tanyán minden azonmódon
1026 IX | földhöz csapta a kis könyvét, elkáromította a királyt is, meg a lovát
1027 III | tudják a szélfogóba terelni, elkergeti a Tiszáig, míg erdőt nem
1028 X | mert engem pofon vertek, elkergettek, hogy mit hallgatózom? Nem
1029 VIII| a marhák bogárzanak.~Egy elkésett fazekas, tepsikkel megrakodott
1030 VIII| át kell mennünk. Így is elkésünk már az ónodi vásárból.~–
1031 III | pedig ezalatt a vasalóban elkészíté a „magyar kávét”. Ismerik
1032 III | karám szakácsa. Ő ezalatt elkészítette rendén a puszták reggelijét,
1033 III | a nagy sétából, akkorra elkészül a gulyáshús.~Az lesz még
1034 III | mint egy fekvő tojás. Most elkezd alul szűkülni, felül domborulni:
1035 VI | cigányleányról: aki a bűn elkövetésével vádoltatik. Keresse a rendőrség:
1036 IV | találjanak, mert amit maga elkövetett, az kriminalitás: azt a
1037 XI | Csak azután, hogy ezek elkotródtak, szólítá meg a leány a bojtárt.~–
1038 IX | kifundálta, hogy a Ferkót elküldje Morvaországba egy herceghez
1039 II | a hajamat sem vágták le; elküldtek Mezőhegyesre a méneshez
1040 VII | az ereje.~– Ahun van ni! Elküldték Budára! El bizony „földvárra” – „
1041 II | harmadnapos hideglelés képében ellátogató szerelem. A forrólázhoz
1042 VI | a Klári leányasszonynak ellenem, hogy a szemeink nem találkoznak
1043 XII | visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét tarkótul sarkáig végigpáholta,
1044 XII | vágtató paripán szemberohan az ellenfelével: – ott nem hárítanak, ott
1045 XII | a leánynak, a megpaskolt ellenfélre mutatva. – Most már beviheted
1046 VII | hagyja el, ifjasszony! – ellenkezék a mézeskalácsos.~– Adnak
1047 IX | meghurkolt paripát, minden ellenszegülés dacára: egészen oda magához.
1048 IV | tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most már aztán azt
1049 III | Mily felséges harmónia az ellentétekben! – rajongott a művészet
1050 XI | arra szölke szamárra, s ellötyögni a nyáj után, mert megázik
1051 XI | Hogyne innám.~– De majd ellustulsz a sok sertől.~– Arra van
1052 III | mert ha beléd kapok, úgy elmángorollak, mint a hetes vásznat.~–
1053 XI | folytatom, ha kedvem szottyan.~– Elmégy Morvaországba?~– Ha mást
1054 XI | Ha mást nem gondolok, elmegyek.~Erre ittak egyet.~Kis idő
1055 XI | szomorkodj, szölke szamár, ~Majd elmegyünk a nyáj után.”~A csikós megsokallta
1056 V | No, most már maga is elmehet Klárika alunni: ott az ágya
1057 VI | az ő dolguk. Önök pedig elmehetnek. Ha szüksége forog fenn,
1058 XI | lekuporodni, s ha azt mondják: – „elmehetsz”, hát takarodni kell.~Az
1059 XI | pár hosszú fülű paripa is elmélkedett ott a kertpalánk árnyékában,
1060 X | nem akaródzott az innen elmenés sehogy: egyre forgott maga
1061 III | számára szekeret fogadjak?~– Elmennek ezek a maguk lábán.~– De
1062 VIII| történet, amit most fogok elmondani mindjárt.~A polgári révnél
1063 IX | kérdezze meg: az majd jobban elmondja, mert maga is ott volt.~
1064 III | Miskolcig eltart. Azután elmondta neki az egész útirendet.
1065 II | hideg tartósabb. Az egyik elmúlik, a másik visszajár. – De
1066 III | életkorát.)~A festő nem engedi elmúlni az alkalmat, hogy vázlatot
1067 II | szépségedet azzal, hogy elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed,
1068 II | szérűn.~– S az a gulyás! Elnézte azt, hogy veled táncol a
1069 V | csendesen.~– Ezt bizony elnyomta a buzgóság – mondá a doktor. –
1070 X | a földön, s a nyakát is elnyújtá a nagy fejével.~A bojtár
1071 III | kivarrva; értelmesen tudja előadni az izenetet, amit az urak
1072 XI | utánuk az asztalt, ahol elöntötték a bort.~Azok felkaptak a
1073 I | nincs más, csak fű; egy élőfa, egy kútágas, egy gunyhó
1074 IV | eljutni, de amint a görcsök előfogták, a dühre fokozódó kín megzavarta
1075 IX | alkudtak meg.~Pelikán uram előhúzott a belső zsebéből egy négyrét
1076 II | is vetették meg. A bojtár előhúzta a csizmaszára mellől a csillagos
1077 IV | Azon légy, hogy gyorsan előkerülj.~A famulus megértette a
1078 X | csikós.~– Mármint tegnap előkerültek a morva hajcsárok is gyalog
1079 IV | telepre megérkezett a doktor, előkiáltotta a famulusát, meg a gazdasszonyát.~
1080 VI | fölveté magát a paripájára: eloldotta az akácfátul, s elrobogott
1081 IX | természete a hallgatódzás. Kitért előle. Elhajtotta a ménest az
1082 III | verve; hanem ennek az a nagy előnye volt a többi uradalmi tisztviselők
1083 III | viszontagságos időtől, szemöldökei előrehúzódtak a sok napbanézéstől.~A „
1084 I | tehozzád.”~Aztán megint csak előrehúzza a feje, s bóbiskol tovább.
1085 VIII| szűre ujjából. Látszik, hogy előrevigyázó férfiú: megtartotta végső
1086 V | egyenletesen horkolni kezdett.~Először azt hitte a leány, hogy
1087 IV | otthon nem volna, akkor élőszóval megmondod a kocsisának,
1088 IX | füstöt.~A négy remondát elosztották a vásárló kocsija mellé.
1089 II | lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem
1090 III | kell. Most itt produkálnak előttünk egy napfeljövetelt, ami
1091 III | bojtár, s arra egy kis kuvasz előugrott a karám mellől, s nagy ugatva
1092 IV | nélkül. A doktor útközben elővehette a jegyzőkönyvét és firkálhatott,
1093 VI | igazított rajta.~Ekkor aztán elővezették a Decsi Sándort.~A csikósbojtár,
1094 XI | meg az istállót, félszert előzi, nincs semmi kerítése; hanem
1095 X | azt a nagy keserűséget, ha elpanaszolhatná, megkönnyebülne utána. De
1096 III | falu volt ott; a tatárok elpusztíták. – A templom romjai még
1097 IX | suvasztani. Aztán döghúsból elrakott tokány se terem itt, amit
1098 VIII| onnan, Újváros felől, az elregélte, hogy ő már ott valahol
1099 VI | eloldotta az akácfátul, s elrobogott a pusztába.~A leány nézett,
1100 III | ezt a mesét, hogy minket elrőkönyítsen a lakomátul, s végül kinevessen. –
1101 III | szívelünk; ha ide bódorodik, elrudaljuk.~– Hát a hortobágyi pusztán
1102 XI | szóra a gulyásbojtár csak elsápadt. Most már tudta, hogy mi
1103 IX | Decsi Sándor vett belőle, s elserkentve a masinát, rágyújtott és
1104 II | leánynak: „hozz bort!”~A leány elsikoltja magát, mikor a legényt meglátja,
1105 III | egy praktikus oka volt. Az elsőnek a festőművész örült előre:
1106 X | az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak a pányvárul, futnak a szimat
1107 X | a farkával; éjjel azután elszabadult a pányvával együtt, azóta
1108 II | nagy dicsőségében, hogy ő elszaladt a délibábos pusztára. Gyáva
1109 VIII| szabad annak a tehenekkel elszökni. Mire visszakerülünk, mind
1110 VII | hárman is.~– A leány pedig elszökött világgá. Elment a szeretőjével,
1111 III | lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést. Felnyitá három-négy tehénnek
1112 XI | az ősapja is hazugsággal élt. A Jákob pátriárka megcsalta
1113 VI | félrevezetni a bíróságot az eltagadással. A leány már mindent bevallott:
1114 VI | nem tudtad kimondani! Most eltagadod, hogy nálam voltál negyednapja?
1115 VI | hogy engem megszabadíts. Eltagadtad azt, hogy valaha szerettél:
1116 III | rá a keselyűk, s gyöngyen eltakarították; de amióta „rönd” van az
1117 I | félelmet..~Pedig sok időt eltarisznyázott – a rózsakereséssel, talán
1118 III | egész hétre való; Miskolcig eltart. Azután elmondta neki az
1119 IV | maradt.~Nyomban a főorvos eltávozta után gördült be az udvarra
1120 XII | valami kétszáz lépésnyire eltávoztak egymástól, akkor mind a
1121 VII | megmérgezték, hogy láb alul eltegyék.~– Hát aztán a gulyásbojtárt
1122 VII | a fejét.~Így aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel.~
1123 X | amíg értem jönnek, hogy eltemessenek.~S mintha ki akarná próbálni
1124 XI | s ahol a víz sekélyesen elterült, ott gázolt át rajta. Egy
1125 VII | belsejében a varjúkörmöket. Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél
1126 XI | aztán drágább a ser, mert az eltört palacknak az árát is meg
1127 VII | Még most csak csendesen eltrécselhetnek, mert nincs itt a Pundorné
1128 IV | nyakába a világot ízibe, s úgy eltűnjön erről a vidékről, hogy nyomára
1129 XII | csak elveszett: míg egészen eltűnt.~Talán sohasem is látta
1130 VIII| kuvasz kutyája, de csakhamar eltűntek a fűzfák között. Nem tartották
1131 XI | ma. A kis madárkák mind elültek a fűben; egy sem énekelt
1132 II | együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben. De ha addig
1133 XII | felhajította a levegőbe, s úgy elüté a botjával, hogy százfelé
1134 II | legényéből, s tréfával akarta elütni a dolgot.~– Ejnye Sándor,
1135 IX | valami jó titulus alatt elugrani: mint ahogy az egyszeri
1136 IX | ahogy az egyszeri csizmadia elugrotta a szőlőjét.~– Valami hamisság
1137 XI | nemcsak én…” A negyedik sort elvágta a becsapott ajtó.~Mikor
1138 VIII| kisborjúikat. Az volt a hibás, aki elválasztotta az édes szülőket a fiaiktól.~–
1139 XI | Hogy melyikünk az, majd elválik.~A leány vállat vont. Fura
1140 IV | mindent. Alig ismerni rá, úgy elváltozott az arca. A szép piros színe
1141 II | rád kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába egy szál hajadat,
1142 VII | kitűzve a fejére, ha valaki élve elfogja. Én pedig jól ismerem!~
1143 XI | hogy a maró szörnyeket elverje magáról. – Azért nem tévesztette
1144 I | visszafordítja a lovát, megkeresni az elveszettet. Ezúttal egy szépen virágzó
1145 II | törne; ha nevetni találnál: elveszne a szépséged bele.~– Nem
1146 I | Újra elalszik, s újból elveszti a rózsáját. Megint visszafordítja
1147 X | mintha már meg volna halva: elveté magát hanyatt a földre,
1148 X | tölti el az életét?~A csikós elvezette az elfogott paripát a korlátrekesztékhez,
1149 III | szilárdsággal Sajgató uram. – Elvinnék ezt Bécsbe, tudom, ha lehetne;
1150 II | a gulyás olyan messze?~– Elviszik Morvaországba, számadó gulyásnak
1151 VI | juhászokat fogadják; akkor elvittek katonának; azóta tájékára
1152 XI | A gulyás arca egyszerre elvörösödött a haragtól és szégyentől.~–
1153 III | megbolondul, eszét veszti, elzüllik futóbetyárnak; de arra csak
1154 VIII| visszafutnak a pusztára.~– Az emberben is megvan az a hazaszeretet –
1155 III | kilátszanak a fűből. Sok embercsontot kaparnak ki a kutyák a dombokbul,
1156 IV | volna, a szájába dugta az emberfő forma végével.~– Nono, Klárika!
1157 IV | boszorkányos gyökeret, aminek olyan emberformája van. Azt a zsebébe dugta.~
1158 IV | A kávé készen volt: csak emberi segítség kellett hozzá,
1159 II | Híják azt a „nadrágujjas emberkét” a patikáriusok, akik hasznát
1160 VIII| rendes magaviseletű magyar embernél szokott lenni a tarisznyában:
1161 II | haragszik arra a csúnya emberre, s felugrott és keményen
1162 IV | látta, hogy a doktor gazdája emelgetésével küszködik, megfogta ennek
1163 X | annál fogva kezdte azt emelgetni, míg utoljára a csikós elhagyta
1164 X | a ruhám a fogaddal, úgy emelgettél. Így ni! … Ugye tudod? …
1165 I | Ezzel fenyegető mozdulattal emelte magasra az öklét a csikósbojtár,
1166 IX | terem itt, amit a gulyás úgy emleget. A csikós számára a számadó
1167 II | aki férfi, annak legyen emlékezete!~– Úgy áldjon az Isten,
1168 VIII| Afféle zoológikus turfa.~Emlékezünk arra az adomára, mely szerint
1169 III | de arra csak ember nem emlékszik, hogy a gulyás elvadult
1170 II | Máskor ezt a nótát együtt énekelte a leánnyal a legény, s annál
1171 VI | Sándor! – Te hazudsz? – Énértem? – kiálta fel a leány.~A
1172 IV | s a kantárt eleresztve, engedé a lovát a kocsi felé futni.~
1173 XI | leül, oda a juhásznak csak engedelemkérés mellett szabad lekuporodni,
1174 IV | ha ezt a borába áztatom, engedelmes lesz hozzám.~– Itt van ni!
1175 II | egy a palackért.~A leány engedelmesen fogta a cirokseprűt, s összetakarította
1176 III | ne hozzon; az uraságának engedelmeskedjék; a vitézségét tartsa dugaszban;
1177 IV | tanultok. Már most szép engedelmessé tetted a legényedet!~Mérgében
1178 X | hujjában. Hát még két napot engedett neki a számadó.~– Kettőt?
1179 IV | kezem-lábam békóba volna verve. Engedje meg, doktor úr, az Istenre
1180 III | morvaországi nagybirtokos, Engelshort grófnak a lovászmestere
1181 III | flegmával azt felelé:~– Uram! Engemet már egynehányszor megloptak,
1182 XI | miért fizetnéd azt meg te, énhelyettem?~– Azért, mert az az én
1183 XI | lováról. Majd kijön az ide, énhozzám.~– Hát mit tetszik parancsolni?
1184 II | egymással összeakadjatok. Énmiattam! Egy sárga rózsa miatt!~–
1185 X | ha a szavamat megszegem…~Ennél az egy szónál a mén is felállt
1186 VIII| elhelyezve. A gulyáslegénynek ennélfogva a komp kámváján kellett
1187 VIII| készítsen paprikás halat. Egyéb ennivaló már nem volt. Bogrács volt
1188 II | hazudni a cudar! Mikor aztán énreám került a sor, engem is össze-vissza
1189 X | nekem való a még.~– Hát énrólam is beszéltek? Meg a sárga
1190 VII | Hát hogy ne ismerném? Hisz éntőlem szokta mindig vásárolni
1191 III | A kutyáknak tetszik az enyelgés, amíg hízelkedésszámba megy.
1192 X | röhögéssel üdvözlé egymást, s enyelgésül egymásnak a szügyéhez kapkodott.~–
1193 IX | kereskedik tehenekkel.~– Nem az enyém a szerencse, hanem a feleségemé.
1194 IV | azt tartom.~Valami kevés enyhülés állt be a betegnél: tán
1195 IV | kijött a városból, már sokat enyhült a baj. Az állatorvos meg
1196 VII | megmérgezett Décsi Sándort: olyan ép, egészséges, mint a piros
1197 V | leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten nyíladoztak.~– Adjak vizet? –
1198 III | szilárd az a híd, mert az építéséhez való meszet tejjel ojtották
1199 XI | remekét az igaz szittya építészetnek.~– Ohó! – rezzent fel a
1200 IX | kalendáriumában minden; nem hiába épített őkegyelme ABC-bűl csárdát.
1201 III | távolban mintha palotákbul épült utca volna. Gályák látszanak
1202 IX | fogva a pányvával, mintha ércből volna öntve. Lobogós ingujja
1203 III | a karámhoz, ott van sok érdekes lefesteni való.~A hangulatos
1204 VI | kívánunk nyerni egy önt érdeklő ügyben, s azt célozza a
1205 II | meg a rózsádat annak, aki érdemesebb reá.~– Sándor! Meg akarsz
1206 III | a törpe akácfák rengeteg erdőkké. Egy sor legelésző ökör
1207 III | Útközben meg lehet hálni a kis erdőnél; a tiszai réven átkelnek
1208 III | elkergeti a Tiszáig, míg erdőt nem talál. A szélfogó kemény
1209 X | azt a régi zászlót, utána eredünk jó, ifjú legények: megtörjük
1210 VII | mind odament a méregnek az ereje.~– Ahun van ni! Elküldték
1211 V | szempilláit; de az nagy erejébe kerülhetett: meg-meg leragadtak.
1212 VI | vétetett, amint az a jártányi erejét visszakapta.~A csikós ez
1213 IV | az! A két férfinak teljes erejével kellett szétfeszíteni a
1214 VI | látom meg benne. Annyit sem érek már, mint ez a fületlen
1215 XI | Hogyne mennék, mikor visznek! Eressz el!~– „Hazudsz: hazafutsz!
1216 II | magára, amiért „untáglik”-nak eresszék. A Lacza Ferkó, az ráállt
1217 IV | lehetett hallani, hogy mit.~– Eresszen hát be a kisasszony; ne
1218 XI | fecske, verébsereg sietett eresz alá. Hangzott a nagy zúgás
1219 III | számadó alszik a gunyhó kiugró eresze alatt, deszkapad a nyoszolyája:
1220 IV | Nem kéredzkedem! – Nem eresztene el. – Ej, eredj az útból!~
1221 IV | doktor úr magát oda sem fogja ereszteni hozzá.~– Én csak a doktor
1222 I | válláról. Balkezében a lazán eresztett kantárt fogja, jobb keze
1223 VIII| szoronganiok!~Legutoljára eresztették be a bikát, mert attól félt
1224 II | vonyít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti
1225 X | Nem ült rajta senki. Ezt érezte meg a csikós lova.~Ez valami
1226 II | jár, ahol a csillag sem éri utol. Velem is úgy tettél!
1227 III | soványak, de majd ha a búza érik!~Lassankint megvirrad; az
1228 VII | holnapután kivégzik. Ma érkezik meg a szegedi hóhér; ott
1229 VIII| Gyakran megszállja az „erkölcs” a Hortobágyról elhozott
1230 IX | szeme elé tartva a tenyerét ernyőnek, messziről ráismer a jövevényekre –
1231 IV | tajtékzanak, és amellett nyög, erőltet, csikorgatja a fogait, s
1232 II | Valami forrott a szívében.~Erőltette a nyájasságot, szelídséget.
1233 IX | meg az áldozatát.~S ez az erőmutatvány még háromszor ismétlődött;
1234 III | utána megy. Az idegent, az erőszakoskodót ugyan összedöfölnék ezek
1235 IX | de ez utoljára mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté
1236 II | bükkfatapló, dohányzacskó, pénzes erszény; a sok között rátalált a
1237 VII | hogy beleártsa magát az értekezésbe.~– Tisztelt uraim és asszonyságaim,
1238 VIII| valónak, sem pedig állatismei értekezésre alkalmasnak. Azok olyan
1239 III | doktor szava megszakítá az értekezést.~– Uraim! jöjjenek elő a
1240 XI | helyett egész nyugalmasan értekezni látta. „Hozzon nekünk tollat,
1241 III | kacskaringósra kifent bajusszal. Értelmes arca rézbarna a viszontagságos
1242 III | piros fonállal kivarrva; értelmesen tudja előadni az izenetet,
1243 I | mellé azt a sárga rózsát. Ha értené a madarak nyelvét, kitalálná,
1244 XI | hogy mi vár rá!~A leány nem értett az egész irkafirkából semmit.
1245 IV | beszélt egymással; a leány nem érthette, hogy mit, de az ösztöne
1246 VI | katonaságbul fellábbal. (Értsd: „Verlaub”.)~Ettül a szótul
1247 VII | Erre a szóra a lókupec is érvényesíteni akarta a maga tudományát.~–
1248 VIII| a fiaiktól.~– No én mást érzek – mondá a csizmadia, akinek
1249 III | kiszakított csorda között igen érzékeny volt a búcsúvétel.~„Mintha
1250 VII | ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat.~– Hát
1251 IV | baromorvos.~Hanem ilyen esetnél mindenkinek szabad segíteni,
1252 X | Azután jelentést tett az esetről a számadónak.~Mire a nap
1253 VI | adtad a lelkedet! Hamisan esküdtél, hazug mesét mondtál, azért
1254 IV | állatot kúrálnom hivatali esküm tiltja. A baj sürgetős segítséget
1255 VI | magasra.~– Nem! Nem! Nem esküszöl! – kiabált a leány. – A
1256 IX | Márton várt délig, akkor esmég követelte a lovát. – „Most
1257 VII | kegyelmetek közelebb esnek a hortobágyi csárdához ottan,
1258 IX | mennyország. – Töltött káposzta. – Espékes”. Mind az öt bojtár együtt
1259 X | X.~Gyönyörű szép tavaszi este volt; az esthajnal alig
1260 IX | a vasalóban. S a csikós estebédje egészen másforma, mint a
1261 X | tehénfalka csak berohant estefelé a pusztára, utána a Ferkó
1262 II | én ólmot önteni karácsony estéjén? Nem viseltem-e a selyemkendődet,
1263 II | játszottuk, hogy „kútba estem”. – „Ki húzzon ki?” – „A
1264 XI | szabadságot ma délutánra. Estére visszakerülök.~– Megadom
1265 X | szép tavaszi este volt; az esthajnal alig akart megválni az égtől,
1266 III | napon itt látni reggeltől estig. Magyarországnak még a nagyszerű
1267 II | adjék kend! ~Szolgálóját estrázsára állítsa kend!~Ha zsandár
1268 III | mert a lótudósnak az egész esze lovakba van verve; hanem
1269 II | keresztülássa érted.”~A leánynak eszébe jutott, hogy meg lehetne
1270 II | vendégek számára való borbul.~Észébe jutott, hogy egyszer járt
1271 II | gyanúsan.~– Mit kérded, ha eszed van? Csárdába vendégek járnak.
1272 X | lovacskám. Bezzeg te nem eszel egész nap, mint a többi
1273 II | Kivált az a piktor ugyan eszemadta legényke volt. Csak egy
1274 VI | megmondhatom, ha jól föltekerem az eszemet. Hát legutoljára voltam
1275 IV | megyek veled.~A famulus eszes legény volt, átlátott a
1276 III | csikós, ha megbolondul, eszét veszti, elzüllik futóbetyárnak;
1277 III | kinevessen. – Majd meglássuk, eszik-e belőle a doktor? Neki efelől
1278 VIII| alkalmat szolgáltatott az eszmecserére. A révészek hittel bizonyíták,
1279 III | volt ragadtatva ettől az eszmétől: „Shakespeare-i gondolat!”~
1280 VIII| flegmával a gulyásbojtár. – Majd észretérítem én a lelkes állatokat.~S
1281 IX | Sándoron nem lehetett semmit észrevenni. Olyan jó kedve volt, hogy
1282 VII | bennmaradtak megtették rá az észrevételeiket.~– No, ennek az embernek
1283 VII | asszonyságaim, én csak azon alázatos észrevételemnek akarok kifejezést adni,
1284 IX | meg Decsi Sándor a maga észrevételét.~– Miért tetszett az úrnak
1285 XII | járkáltatta a zsidó népet negyven esztendeig.~– Te tudod jobban. Te bújod
1286 II | katonacsikósnak. – Míg aztán fél esztendő múlva a nemes város letette
1287 X | eljön a napja, kivesszük az eszterhaj alól azt a régi zászlót,
1288 IV | a leányok; ha egyszer az eszük elmegy. – Nekem „se ingem,
1289 II | bojtár hozzálátott a kedvenc ételéhez.~A nagy cirmos kandúr addig
1290 X | sörényedet, cukros kaláccsal etetett a tenyeréből … Hányszor
1291 II | amióta a császár kenyeréből ettél.~– Nem én változtam meg,
1292 VI | fellábbal. (Értsd: „Verlaub”.)~Ettül a szótul egész sárkánnyá
1293 IX | szaporulatról számol be évenkint egyszer a számadócsikós.~
1294 IX | hátára odaírja a nevét, s ezáltal ennek a váltónak „forgatójává”
1295 IX | váltókat – rebegé a kupec. – Ezeket hiába rabolnák el tőlem:
1296 IV | meg akart szakadni.~– Csak ezekkel a szemekkel ne nézne így
1297 IX | bojtár volt, három kútgém, ezerötven ló. Minden bojtárnak kétszáztízszer
1298 IX | soha se legyen jóllakva.” – Ezóta van az, hogy a ló egész
1299 XI | saját apjának a szemét az Ézsau kesztyűivel: annak is hazudott;
1300 XI | ide ebédelni, adja át neki eztet. Mondja meg neki, hogy mi
1301 II | Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál nekem; csakhogy
1302 IX | Sándort erre a szóra.~– Ezüstfüggőt?~– Az ám: szép filigránmunka
1303 X | a billog a tomporán: L. F. – S nagyobb igazságért
1304 X | nap alszik, mint egy darab fa. Nem tréfa ám a polgári
1305 III | hátú kenyerekkel, meg a fabödönnel, melyben az egész hétre
1306 VIII| gulyásbojtár, s elővett egy fadobozt a szűre ujjából. Látszik,
1307 VII | látja el a világot, meg faggyúgyertyával. Mikor a bojtár belépett,
1308 III | vörös bor, sárgacukorral, fahéjjal, szegfűborssal helyrehozva.
1309 IV | szemekkel ne nézne így rám.~– Az fáj legjobban, ugye? az a két
1310 IV | leány arca kimondhatatlan fájdalomra nyúlt meg e kegyetlen mondásnál.~–
1311 III | csordát, hogy a tiszta magyar fajjal tegyen kísérletet, hanem
1312 VI | borongatta a homlokát. Azzal a fájó fejével gondolta ki ezt
1313 III | kísérletet, hanem hogy a spanyol fajtával keresztezze.~– Az már más.~
1314 XI | iddogálnak a vendégek a fák alatt.~A csikós leugrott
1315 IV | egyre-másra. De ha sírva fakad, kilököm az ajtón.~Azzal
1316 VI | egyiket lenézem, utálom. Ne fakadj sírva. Nem te vagy az az
1317 II | még adventben is teli van fakadó bimbóval. Olyan sárga a
1318 II | kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró
1319 VII | ár gyökerestől kimosott fákat hozott magával. Vadkacsa,
1320 VI | nagyon firtatják, Isten neki: faköröszt! Azt is megmondhatom. Az
1321 X | vacsorátul megmaradt kenyerét falatokra aprózva, a tenyeréből odaadá
1322 II | íziben odább.~– Hát nem falatozol? Nem ízlik a szalonna, fehér
1323 II | hozok.~Azzal kinyitotta a faliszekrény ajtaját, s kivett onnan
1324 II | hogy az milyen jóízűen falja, nyeli az ő keze süttét.~
1325 IX | itatóhoz, ahol már a többi falkák is összegyűltek. Ott aztán
1326 VIII| könnyen kiszakít belőle egy falkát. Éreztem én az elébb ilyenforma
1327 II | nótáját.~Decsi Sándor a falnak vetette a hátát, s az egyik
1328 IV | olyan rosszul van, hogy a falra akar mászni, s az ágyat
1329 III | lakása fecskerakásmódra vert falú kis gunyhó. De az sem arra
1330 VI | találkoztam egy sátorozócigány familiával. Gyönyörű szép, bogárszemű
1331 IV | a doktor, előkiáltotta a famulusát, meg a gazdasszonyát.~A
1332 IV | tehát azt is elvégezte. A famulusnak aközben utasításokat adott,
1333 II | ültem ám itten, mint egy fancsali feszület. Kivált az a piktor
1334 III | leghatalmasabb a délibáb fantáziája. Egész nagy helységek (Nádudvar,
1335 II | is mindenkinek csóválod a farkad, akit szalonnázni látsz.~
1336 II | kutyával húzatták ki, annak a farkához kötve. Hogy Kirké ezzel
1337 VIII| meg lesunyta a fejét, a farkát karikára felemelte, s elkezdett
1338 II | bejött a komondor, s nagy farkcsóválva odament a bojtárhoz, a fejét
1339 III | a csoda? leülnek eléje a farkukra, s kíváncsian nyújtogatják
1340 III | hogy látni már a messzelátó fáról a közeledő bojtárt. Ugyan
1341 III | erdő; az első akácpagony a fátalan pusztán, s egyes kék púpok
1342 IX | karcsú: ~Magam vagyok nyalka fattyú!”~A második meg a harmadik
1343 VIII| bogárzanak.~Egy elkésett fazekas, tepsikkel megrakodott szekerével
1344 II | ha melegem lesz. Mostan fázom.~A leány összehúzta a szemöldeit.
1345 XI | repkedtek a Hortobágy fölött; fecske, verébsereg sietett eresz
1346 III | állatok.~A gulyás lakása fecskerakásmódra vert falú kis gunyhó. De
1347 II | Kilenc zsandár közeledik fegyverbe!~– De a betyár felkap a
1348 II | azt gondolod, nincsen más fegyvere, mint az, hogy hazudni tud.
1349 XI | parancsolni? Hozzak bort? Vereset? Fehéret?~– Nem iszom bort. Adjon
1350 III | jel – mondá Sajgató uram fejcsóválva. – Csakhogy már zsebemben
1351 X | szegény csikósbojtár, amint a fejedet letetted a nyeregre, mindjárt
1352 III | kuvaszkutya mind úgy kísérte őket, fejel lefelé fordulva.~A festő
1353 II | mondtál? Egész nap az lesz a fejemben.~– Hát hogy lássad, milyen
1354 VII | kell az a száz tallér a fejemért?”~Arra aztán majd ugrott
1355 IX | vagyok olyan tökkelütött fejű, hogy tíz forintjával dobáljam
1356 III | kíváncsian nyújtogatják a fejüket a skicces-album felé: mit
1357 III | egészen elenyésztek, csak a fejükkel lefelé fordított tehenek
1358 IV | Sztrichnin-e, vagy belladonna?~Feketekávé nem fog ártani.~Amint a
1359 IV | kávémasinát: főzze benne a feketét egyre-másra. De ha sírva
1360 X | pedig végigheveredett a fekhelyén, a pázsitos földön.~Fölséges
1361 X | kikereste magának az éjjeli fekhelyét, ott leszedte a lováról
1362 III | bikáikkal.~Még ilyenkor fekszik az egész tábor: alszik-e?
1363 X | gazdáját.~A bojtár felugrott fektéből. Azután a ló is felállt.~
1364 III | festékes ládáját, s a térdére fektetett vázlatos könyvébe elkezdi
1365 X | aztán, mikor ott fogok majd fekünni a véres csatamezőn, te ott
1366 V | motyogott. Valamin nevetett.~Fel-felnyitotta a szempilláit; de az nagy
1367 IV | famulus megértette a rábízott feladatot, és sietett azt nyélbe sütni.
1368 III | ezalatt vállalkozott arra a feladatra, hogy a rekesztékből kibocsátott
1369 III | lovával. Nyerget, lószerszámot felaggatott a fogasra.~A számadó még
1370 III | igazságot. A bundáik sorba felaggatva a fogasra. Nyáron a szűr,
1371 XI | tartozásom! – mondá a csikós, felállva a helyéről, s felcsapva
1372 IV | ütér verése hol sebes, hol félbeszakad, a pupillák ki vannak tágulva;
1373 VII | regementfelcsert, a kimúlt csikóst felboncolni: meg is találta a belsejében
1374 X | vágta a pázsitot, sörényét felborzolta, fejét fölemelte, s úgy
1375 XI | felállva a helyéről, s felcsapva a kalapját. A két szeme
1376 II | össze-vissza vizitált a felcser, s azt sütötte ki felőlem,
1377 II | deputációnak a markát. A felcserek kinek-kinek megsúgták közülünk,
1378 IV | kezemet; csupa mustárkovász, feldagad tőle a szád.~Hát akkor aztán
1379 VIII| hirtelen megtisztogatták, feldarabolták, s a bográcsba hányták.
1380 IX | s a szolgalegényről sem feledkeznek meg.~A ménes sem úgy tesz,
1381 II | felesége nem volt. Úgy felejtette ott valaki. Megtartották,
1382 II | az Isten, ahogy sohasem felejtettelek el.~– Ahogy a nóta mondja: „
1383 III | a magyar nyelvet el ne felejtse, a hitét el ne hagyja; sátoros
1384 III | egyenes ákácfát!~Végre jön feléjük rézsútos irányból a doktor
1385 III | a korcsmáros leányával – felel rá a gazda-polgár: Sajgató
1386 III | debreceni flegmával azt felelé:~– Uram! Engemet már egynehányszor
1387 III | innen a marháit: én nem felelek többet értük.~– Köszönöm
1388 IX | sereglettek össze, legkisebb félelem nélkül a társaság körül. (
1389 I | nem ismer se babonát, se félelmet..~Pedig sok időt eltarisznyázott –
1390 III | nekiveresült az arca.~– Hát felelsz a-szavamra? Vagy kifúrjam
1391 III | elragadtatással. – Egy erdő felemelt szarvakból. Közepén egymaga
1392 III | amit a városból hoz ki a feleség vasárnap délután. Az asszony
1393 IX | enyém a szerencse, hanem a feleségemé. Tetszik tudni, az asszonyomnak
1394 III | prédálja! ha megházasodik, a feleségét megőrizze, a gyerekeinek
1395 VI | Klári leányasszonyt – van félesztendeje, nemhogy a borábul ittam
1396 X | el nem lopta a szívének felét! Lopta volna el hát egészen!
1397 III | lovászmester azonban, meghallva a felfedezést, még a morva hajcsároknak
1398 III | teheneket. Közölte vele a felfedezett nagy titkot.~Ezzel a lovászmesterben
1399 II | nadrágujjas emberke”: ettől úgy felforr a szerelme, hogy még a falat
1400 III | itt jártak. A magyar kávé felforralt vörös bor, sárgacukorral,
1401 X | a számadónak.~Mire a nap felhágott az égre, erre a titokra
1402 IX | megmeríteni, a kútostort felhajtani, a vályút megtölteni. Ez
1403 X | megszabadult, nagyot ugrott a ló, felhányta a hátulsó lábait, aztán
1404 IX | bojtár, a fejét dacosan felhányva.~– Hát mi a fránya voltál?
1405 III | Most eléje akad az a vékony felhő. Olyan, mint egy bekötött
1406 III | narancssárga; egy hosszúkás felhővonal a barnás köd felett rószaszínben
1407 II | pincébe lement, egy palackot felhozni abból az úri vendégek számára
1408 X | mén valósággal nevetett: felhúzta az ínyét a fogárul, úgy
1409 II | feltűrt tarka viganóját, felhúzza a pillangós cipőit; megmossa
1410 III | aztán kijön, megvizitálja; felírja, miben halt meg, s megparancsolja,
1411 IV | kerüljön.~Közelebb érve, felismerte a csikóst: „ez a Decsi Sándor!”~
1412 IV | sebesen zihált; a dereka félívben hátrahajolva. A két szeme
1413 IV | azzal szétfeszíteni. Ne féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja
1414 III | vasalóbul! Most látjuk a napot feljönni.~A festő rohant a szerszámaival,
1415 X | csikósbojtárnak.~Hirtelen felkantározta a lovát, hátára dobta a
1416 I | rózsa. Mikor egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos
1417 XI | elöntötték a bort.~Azok felkaptak a szamaraiakra, s csak azután,
1418 XII | tágítsunk rajta egyet!~Azzal felkapták az asztalról a furkósbotjaikat. –
1419 VII | újra megtöltötte, azután felkelt, a furkósbotját odatámasztotta
1420 IV | szobába: felnyitá a ládáját, felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos
1421 III | Ezzel a lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést. Felnyitá
1422 III | oldaltáskájába; a vezérbikának felkötötte a nyakára a kolompot, a
1423 VII | méregtől, csak megbolondult: felküldték Budára, ott kifúrják a fejét,
1424 VI | hazakerültem a katonaságbul fellábbal. (Értsd: „Verlaub”.)~Ettül
1425 XI | látóhatáron azok a fényes fellegek; a föld széle pedig egész
1426 XI | apámuram, kérek szépen egy félnapi szabadságot ma délutánra.
1427 X | csendesen léptetve jött, mintha félne, hogy fölkelti, s a nyakát
1428 VII | özönvízben: ilyenkor nem félnek a vadásztul.~Pedig nagy
1429 I | megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy pillanatra. Első mozdulata
1430 II | ott valaki. Megtartották, felnevelték; szép karcsú virágszál lett
1431 III | odabogozta a szűrét, s azzal felnyergelte a paripáját, s jó egészséget
1432 IV | összekummva tartja, s ha felnyitja, tajtékzanak, és amellett
1433 IV | is megjött, hogy a száját felnyitotta: nem kellett már erővel
1434 IV | verítéktől; két szeme karikára felnyitva olyan meredt, mintha üvegből
1435 III | lábszáraik szörnyű hosszúra felnyúltak, majd egy megfordított tehénalak
1436 I | rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe,
1437 VI | szembesítést megelőzőleg, a bíró felolvastatá a leány előtt a vallomását,
1438 I | lódoktor gebéjétől: van egy félórája, hogy láttam a doktort a
1439 III | szoktak a „szegénylegények” felpillantani, s ha felsóhajtottak: „Isten
1440 XII | hárítanak, ott nem kapkodja félre az ember a fejét a csapás
1441 VI | olyankor se lát, se hall, hanem félrebeszél. Az a vitája a Klári leányasszonynak
1442 IV | ágaskodott, s hirtelen félrecsapott, más irányt váltva. A lovas
1443 II | s az öklére támasztja a félredűtött fejét.~– Hát ez a „szép
1444 II | hiszen igaz volt. Inkább félrefordította a fejét, hogy ne lássa,
1445 V | neki kávét adni: a legény félrekapta a fejét, s azt motyogta,
1446 IV | Ej, eredj az útból!~Azzal félretaszítá a famulust, s kirohant az
1447 IV | hogy rossz vagyok?~Azzal félretekintett, meglátta az ablakhídján
1448 VI | bosszús lett.~– Ne akarja ön félrevezetni a bíróságot az eltagadással.
1449 X | olyanforma, mintha csók volna, felserkenti a mént.~– Ne aludjál még …
1450 III | szegénylegények” felpillantani, s ha felsóhajtottak: „Isten segíts”, nem fogták
1451 III | teljes életemben.~Hanem a felsülésért kellett valakin a bosszúját
1452 XI | vendéglőt, meg az istállót, félszert előzi, nincs semmi kerítése;
1453 II | lesz a hó a télen; aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett
1454 VIII| eresztették be a bikát, mert attól félt a közönség. Azon túl aztán
1455 X | Jaj sietek, hogy mire feltápászkodik, otthon legyen a hóka lova.
1456 X | úgy a csülkeire.~A bojtár feltápászkodott, könyökére támasztva az
1457 VIII| kezdett el nyugtalankodni. Feltartá az orrát, megrázta a nyakán
1458 VIII| utoléri a gulyás! Nem kell azt félteni! – biztatá a csizmadia a
1459 II | szavadban.~A leány ismét feltette a függőit, s azokkal együtt
1460 X | összerugdalkoznak a kancáikat féltő ménekkel, ami ezeknek a
1461 XI | csikós, ingujját könyökig feltűrve. („Jó” annak most minden
1462 III | Most elkezd alul szűkülni, felül domborulni: olyan, mint
1463 XI | jeruzsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra szölke szamárra, s
1464 VIII| gubás koma.~De még jobban felüté az orrát a szarvas állatoknak
1465 XII | utána; hanem aztán csak felvágta a fejét, megigazítá a begyűrt
1466 I | tulipános, fehér szűréről, a félvállán átvetett pányváról; de leginkább
1467 III | gulyás szánakozva néz le félvállról a kérdezőre.~– Hát látott
1468 VI | úgy betyárkodott. Csak úgy félvállrul hányta oda a becirkernek,
1469 IV | meddig rajta hagyni, s újjal felváltani. Megfogadta: úgy tett.~–
1470 VII | morva hajcsárokkal, hogy felváltva bemehetnek az ivószobába
1471 II | hosszú pad végére.~A legény felvette a tele palackot, s a szájához
1472 VI | terheli önt semmi vád. Csupán felvilágosításokat kívánunk nyerni egy önt
1473 III | Micsoda uvertura! Milyen felvonulás! Ez egy finálé a Götterdämmerungból!~–
1474 III | összerótt alkotmány, melynek a feneke téglával van kirakva, teteje
1475 III | bogrács tartalmát. Ami a fenekén maradt, az a taligásé.~Sajgató
1476 IV | ládáját, felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos gyökeret,
1477 XII | sört. A gulyásbojtár is fenékig kitöltötte a vörösborát
1478 V | csak folytatta a nótát, fennhangon, amit álmában elkezdett;
1479 VIII| hogy a komp egyensúlyát fenntartsák; miközben a jármű túlsó
1480 I | gunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát. A
1481 VII | robajjal a sereghajtó, a fentemlített Pundorné ifjasszony. Elöl
1482 III | mint egy égő piramis! Semmi fénye nincsen: olyan mint a tüzes
1483 X | az ég alja.~A távol ködös fényében egy közeledő lónak az árnyképe
1484 I | aki megszolgálta.~Ezzel fenyegető mozdulattal emelte magasra
1485 III | ott már aszúvá szárad a fenyér, az a televényes legelő
1486 X | kaszás csillag”, de még fényesebb a „bujdosók lámpása”. Az
1487 III | levő hold, s a csillagok fényesebbjei, míg a keleti égen már a
1488 IV | halálszeplők vannak, az orcája fénylik hideg verítéktől; két szeme
1489 II | az én szívem nem tág! Nem fér el abban több egyetlen egy
1490 IV | fusermódra van annak a testéhez fércelve a lelke.~– Hát megél? –
1491 III | asszentálták?~A bojtár csúnya ferde képet fintorított a kérdezőre.
1492 XI | A forgószél megelőzte a fergeteget, fakó porfelhővel takarva
1493 IX | trafikát kifundálta, hogy a Ferkót elküldje Morvaországba egy
1494 II | bánni.~– S te nem mégy el a Ferkóval számadó gulyásnénak?~– Tudod
1495 III | hogy abban háljanak, el sem férnének benne. Abban csak a gúnyájuk
1496 X | átkozott betyár oda nem fért hozzá, s el nem lopta a
1497 III | veszekedett sok bogáncsot fesse le; inkább azt a szép egyenes
1498 III | Ezalatt a festő vázlatokat fest az albumába, s egyik eksztázisból
1499 III | leteszi a tábori székét, festékes ládáját, s a térdére fektetett
1500 III | praktikus oka volt. Az elsőnek a festőművész örült előre: meglátni a
1501 III | valakin a bosszúját tölteni. A festőre förmedt, hogy minek ugratta
|