12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
1502 II | hogy az egy hajfeltűző fésű, sárga teknősbékahéjból.~
1503 VI | voltál negyednapja? Hát ezt a fésűt ki hozta nekem, amire a
1504 IV | csikorgatja a fogait, s karjait feszíti, derekát hátratöri, hogy
1505 II | maradhat a bokorban, madár a fészkében: én fel nem riasztom. Leányt
1506 II | itten, mint egy fancsali feszület. Kivált az a piktor ugyan
1507 II | az édesapám legkedvesebb fia lesz is, betöröm a fejét!
1508 III | rekesztékben hátramaradt fiaihoz.~– Eredj már, segíts azokon
1509 VIII| elválasztotta az édes szülőket a fiaiktól.~– No én mást érzek – mondá
1510 VI | szolgálatban áll.~– Várj csak, fiam Sándor, még egy cseppet.
1511 VIII| megcsípte a bogár: összevissza ficánkoltak, bőgtek, egymás hátára ágaskodtak,
1512 IX | a váltóűrlapot. A bojtár figyelemmel nézte ezt a munkát.~De nemcsak
1513 III | többet értük.~– Köszönöm a figyelmeztetést.~A doktor szava megszakítá
1514 III | úr! Számadó uram! Ön maga figyelmeztetett rá, hogy a gulyások szeretik
1515 III | nem tartá fölöslegesnek figyelmeztetni a gazdát, hogy ilyen puszta
1516 IX | Ezüstfüggőt?~– Az ám: szép filigránmunka ezüst függőt. Tíz forintba
1517 IX | kérődzéshez; a ló nem ilyen filozófus; az még beleharap az éjszakába
1518 III | Milyen felvonulás! Ez egy finálé a Götterdämmerungból!~–
1519 III | lovászmester eközben a dolog financiális oldalának a rendezésével
1520 III | bojtár csúnya ferde képet fintorított a kérdezőre. Az ilyen firtatást
1521 XI | tegye el ezt a váltót a fiókjába. Aztán majd, ha visszatér
1522 IV | elővehette a jegyzőkönyvét és firkálhatott, számolhatott benne.~Egyszer
1523 I | felé baktatni.~– Hát ne firtasd te ezt, pajtás. A te holdas
1524 III | fintorított a kérdezőre. Az ilyen firtatást szeretik visszafelé a parasztlegények.~–
1525 VI | meg!~– Hát ha olyan nagyon firtatják, Isten neki: faköröszt!
1526 XI | nagyobb baj az neked, hogy jó fiskális is lett volna belőlem. Azt
1527 IX | négyrét összehajtott darab fisléder bőrt (ez volt a tárca),
1528 X | pusztára, amerre egyenes; a fiúnak elég dolog volt a két markával
1529 XI | asztalon a palack fenekével.~– Fizessünk hát! Jön az idő!~A kopogtatásra
1530 II | lesz neki hatszáz forint fizetése, kőháza, deputátuma. Egész
1531 IX | világért!~Ekkor aztán a fizetésre került a sor.~A négy fiatal
1532 XI | a ménesünkből, váltóval fizetett; én azt kérdeztem, hogy
1533 XI | megadni, nem te.~– S miért fizetnéd azt meg te, énhelyettem?~–
1534 XI | akinél ezt a váltót hagytad fizetség fejében, nemrégiben lovakat
1535 XI | mikor ennek az írásnak a fizetsége eljön, akkor azt a tíz forintot
1536 VI | kell tudnom, hogy ahol egy flagrans mérgezési eset fordult elő,
1537 III | tudok a délibábról. Olvastam Flammarion könyvét az atmoszféráról:
1538 IX | gulyásbojtár úron a tíz flórest; mert maga nem fél se őtőle,
1539 III | szopni akarnak. Aztán, ami fődolog, úgy tudom, hogy a herceg
1540 III | ismét teletölté vízzel, s fölakasztá a tűz fölé.~Mire az urak
1541 III | lekanyarítunk belőle; azt földaraboljuk apróra, egy kicsit megabáljuk;
1542 VIII| adomára, mely szerint a magyar földesúr, akinek a szabadságharc
1543 X | amik körültakargatták a földhatárt.~Az újhold sarlója ott köszörülte
1544 VII | Elküldték Budára! El bizony „földvárra” – „deszkát árulni.” Hisz
1545 V | nyögése a betegnek rögtön fölébreszté: valahányszor annak a fejére
1546 I | aki elaltatott, volt aki fölébresztett.~– Honnan jössz most ízibe?~–
1547 X | hogyan segítettél a földről fölemelgetni a doktornak, a mándlimnál
1548 X | sörényét felborzolta, fejét fölemelte, s úgy nyerített bele a
1549 III | Nagyiván) jelennek meg a légbe fölemelve, s olyan közel hozva, hogy
1550 VII | gulyásbojtárt nem fogták el? – kérdé fölgerjedve a csizmadia.~– Fognák ám,
1551 III | idegen uraktól, s ezzel fölkapott a kordéjába, s elbaktatott
1552 X | jött, mintha félne, hogy fölkelti, s a nyakát előre nyújtva,
1553 III | rajongott a művészet fölkentje.~– Még mostan megjárja –
1554 III | napkivillanásra egyszerre fölkerekedik az egész alvó tábor: a másfél
1555 VI | homályosult, akkor aztán fölkereste azt a földre dobott fületlen
1556 V | verset aludt.~A beteg arra fölneszelt és nagyot ásított.~Hála
1557 IV | A két szeme rémségesen fölnyitva, valami őrületes tűzfényben
1558 III | Az idegen úr nem tartá fölöslegesnek figyelmeztetni a gazdát,
1559 X | maradsz nálam, s vigyázol fölöttem, amíg értem jönnek, hogy
1560 XII | dolgát, akkor a botja végével fölszedte a földről a vetélytársa
1561 III | festő útitársát.~Ezalatt föltámadt az ég alján a délibáb.~A
1562 VI | Hát megmondhatom, ha jól föltekerem az eszemet. Hát legutoljára
1563 VI | Isten áldjon meg.~Azzal fölveté magát a paripájára: eloldotta
1564 VII | az ezüstgombos mentémet fölvettem, engem is nemesembernek
1565 III | egy metszőfoga sincs már fölyül.~S azzal szétnyitotta a
1566 III | kolompot, s annak a hangjára fölzendül a pusztai kardal: ezerötszáz
1567 II | vagyok.~– Az már igaz. Cudar, förtelmes vagy. Ilyen legény, mint
1568 X | körülöttem? – Megfogtad a ruhám a fogaddal, úgy emelgettél. Így ni! …
1569 I | ébredtél! Tán nem is aludtál?~– Fogadj Isten, pajtás. Hát volt
1570 IX | ungorkodásunk emiatt. Hát csak fogadja el, tisztelt bojtár úr.
1571 III | Ezeknek a számára szekeret fogadjak?~– Elmennek ezek a maguk
1572 VI | napján, amikor a juhászokat fogadják; akkor elvittek katonának;
1573 VII | meg a szegedi hóhér; ott fogadtak neki szállást a Fehér Lóban,
1574 IV | megfogta ennek a mellényét a fogaival, és ő is emelt rajta. Így
1575 VI | áldozatával, ami azonnal foganatba vétetett, amint az a jártányi
1576 X | nevetett: felhúzta az ínyét a fogárul, úgy fejezte ki a maga örömét,
1577 IX | hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Egész nap fütyült,
1578 X | csatolt szűrét megfogva a fogával, annál fogva kezdte azt
1579 VII | társaság. – Azzal csípd meg, fogd meg! Nyakon fogták, kilökték
1580 VIII| volt elég. Azt lapáttal fogdosták a révészek a kopotyukból,
1581 X | nap nyargaltattalak, akkor fogjalak a masinába, s hajtsalak
1582 IV | parancsolom, hogy azonnal fogjon be az az úri csézába, s
1583 III | bojtár az itatás közben azzal foglalkozik, hogy az itatóvályúnál kikeresi
1584 III | marsruta megállapításával foglalkozott, Sajgató uramnak kifizette
1585 VIII| szekerek és a tehenek között foglalt helyet.~De még nem lehetett
1586 VII | jeléül, hogy az a szék el van foglalva, valaki más rá ne üljön,
1587 VII | fölgerjedve a csizmadia.~– Fognák ám, ha tudnák! De az már
1588 II | parasztlány.”~– Még pártját fogod?~– Hát ki a hibás? A leány-e,
1589 XI | akkor azt a tíz forintot én fogom megadni, nem te.~– S miért
1590 IV | A kisasszony vizsgálati fogságban van. Látja ott a zsandárt?~–
1591 IX | Úgy villogott a szép fehér fogsora nevetés közben.~– Csikósbojtár!
1592 IV | szétfeszíteni összeszorított fogsorait.~Talán a gyorsan alkalmazott
1593 II | Tartom a szóm.~– Hát szeretni fogsz?~– Majd.~– A „majd” nagy
1594 X | csak lelket láttak, szelet fogtak, mind kiugráltak a kompbul,
1595 III | bojtárok a számadóval, s tovább fogyasztották a bogrács tartalmát. Ami
1596 II | közülünk, hogy micsoda testi fogyatkozást valljon magára, amiért „
1597 VIII| az a paprika, aki el ne fogyjon. Anélkül pedig nincs halászlé!~–
1598 III | még fenn volt az égen a fogytán levő hold, s a csillagok
1599 IX | annálfogva az, nem lévén fojtogatva, nem adta meg magát olyan
1600 XI | palackos sert.~A palackba fojtott sert nem lehet megmérgezni,
1601 III | tarisznyát, abban szalonna, cipó, fokhagyma, egész hétre való; Miskolcig
1602 IV | görcsök előfogták, a dühre fokozódó kín megzavarta az agyát,
1603 IV | piros színe helyén szederjes foltok ütöttek ki rajta; szép fehér
1604 IX | súgás-búgásból, hogy őróla foly a beszéd. A magyarnak nem
1605 I | malom vígan kelepelt a kis folyamon, a nádasban jó dolga volt
1606 II | köd mutatta a Hortobágy folyását, arrafelé sarkantyúzta a
1607 III | A virágos kertje alatt folydogál csendesen a Hortobágy vize,
1608 VI | jóságáért.~Mikor kilépett a folyosóra, a leány útját állta: megfogta
1609 IX | amit a maga számlájára folytat: én nem ártom bele magamat.
1610 X | nem vénülünk itt meg … – folytatá a csikós. – Nem gázoljuk
1611 VII | Hát mondja csak, komám – folytatja a csizmadia, a tímárhoz
1612 XI | csikósbojtár.~– De majd megint folytatom, ha kedvem szottyan.~– Elmégy
1613 V | elkezdett danolni – talán csak folytatta a nótát, fennhangon, amit
1614 XI | biztonságba helyezték magukat, folytatták a nótát truccosan, nagy
1615 IX | lábszára kissé hajlott a folytonos lókipróbálástól. Magas karimájú
1616 III | Hát úgy, hogy a gulyás folytonosan okos, jámbor barmokkal bánik.
1617 IX | amíg csak a hold világít, folyvást ropogtatja a füvet.~A Decsi
1618 IX | Kolumbusz tojása az Ariadné fonalából való kibontakozásra.~A Decsi
1619 III | kék inge, gatyája piros fonállal kivarrva; értelmesen tudja
1620 XII | bélést: megtalálta benne a fonnyadt sárga rózsát, felhajította
1621 X | füled mellé, pántlikába fonta a sörényedet, cukros kaláccsal
1622 IV | küldjön be a városba hintót a főorvosért.~– Beteg van a háznál? Kit
1623 IV | levéllel. Keresse fel a főorvost, s várja meg és hozza ki
1624 XI | a bőrödet is ki találom fordítani, ha sokat ákáciuskodol velem! –
1625 III | csak a fejükkel lefelé fordított tehenek ballagtak tovább,
1626 XII | semmit, szó nélkül hátat fordítottak egymásnak, s egyik csára,
1627 IX | ezáltal ennek a váltónak „forgatójává” lesz; akkor mindjárt holnap
1628 III | markos legények, mindkettő forgópisztolyokkal ellátva.~A debreceni urak
1629 X | innen elmenés sehogy: egyre forgott maga körül; mind vissza
1630 IX | filigránmunka ezüst függőt. Tíz forintba lett kialkudva az aranyozás.
1631 IX | lónak az árába nyolcszáz forintban alkudtak meg.~Pelikán uram
1632 IX | kifizetik neki a nyolcszáz forintját, de lehúzzák belőle a 12
1633 IX | tökkelütött fejű, hogy tíz forintjával dobáljam a borravalókat
1634 IX | többet, se ama gyönge tíz forintokat. Hanem hogy a függőkre nézve
1635 IX | majd a kezébe is adta.~Tíz forintról szólt a levél.~A bojtár
1636 IV | szájába dugta az emberfő forma végével.~– Nono, Klárika!
1637 VI | elmehetnek. Ha szüksége forog fenn, majd behívatnak.~Ezzel
1638 II | galambom, kétféle a hideglelés: forróláz, meg hidegláz. A forró erősebb,
1639 II | képében ellátogató szerelem. A forrólázhoz volt szokva.~Egyet gondolt.
1640 II | Lacza Ferkó, az ráállt a fortélyra. Azt hazudta magára, hogy
1641 III | kását”. A taligás dolga a főzés. A hosszúnyelű cinkanalak
1642 III | nincs. Ez a konyha. Itt főzik meg a gulyáshúst a szolgafára
1643 III | aztán gulyáshúst akarunk főzni: ahány ember, annyi marokkal
1644 VII | amit a Decsi Sándornak főzött.~A mézesbábos közbeszólt:~–
1645 IV | Magára bízom a kávémasinát: főzze benne a feketét egyre-másra.
1646 III | hogyan tréfálták meg a francia háborúban a generálist,
1647 IX | dacosan felhányva.~– Hát mi a fránya voltál? Mikor három napig
1648 VIII| megszabadítójává lett az egész utazó frekvenciának.~A bogrács azonban a kompnak
1649 IX | de lehúzzák belőle a 12 frt 18 krt, mint kamatot, s
1650 III | még most is kilátszanak a fűből. Sok embercsontot kaparnak
1651 II | A leány ismét feltette a függőit, s azokkal együtt a szívébe
1652 II | mondtad, az én vettem ezüst függők ezek, megfuttatva arannyal.
1653 II | kiakasztá a füléből az arany függőket s odatette a legény tenyerébe.~–
1654 IX | forintokat. Hanem hogy a függőkre nézve van tisztában. Mer
1655 IX | szép filigránmunka ezüst függőt. Tíz forintba lett kialkudva
1656 II | felelt rá, hogy kiakasztá a füléből az arany függőket s odatette
1657 X | Rózsákat tűzködött a füled mellé, pántlikába fonta
1658 III | a-szavamra? Vagy kifúrjam a füledet?~Erre aztán megszólalt a
1659 IV | szememmel, ha nem hallom a fülemmel: jobban látom, jobban hallom,
1660 X | elvadult lélek; a mocsárok fülemüléje, a nádiveréb rikongat, cserreget;
1661 X | hozzá, hátrasunyva a két fülét, s elkezdte az orrával taszigálnia
1662 XI | visznek oda lepedőben”.)~Fülledt meleg délután volt, mikor
1663 IX | s odahoz egy pár ezüst fülönfüggőt, hogy azt futtassa meg arannyal,
1664 XI | volt kötve.~Egy pár hosszú fülű paripa is elmélkedett ott
1665 III | olyan, mint egy bajuszos fürmender. – Nem! Ha én ezt az ötszögletű
1666 VII | hogy alig látott a nagy füstben.~– Hát mondja csak, komám –
1667 VIII| kalapzsírt tesznek. Mikor annak a füstjét megérzi a szarvas állat,
1668 VIII| a napsütéstül: csak úgy füstölgött.~Hogy addig is hiába ne
1669 VIII| szemét behunyva, ennek a füstölőszernek az aromás illatától odaképzelé
1670 IX | masinát, rágyújtott és fújta a füstöt.~A négy remondát elosztották
1671 VI | tarkójához kapott, a másikkal füttyeket hányva a levegőbe, elkezdé
1672 III | kell hagyni.~Azzal egyet füttyentett a bojtár, s arra egy kis
1673 I | nyeregkápájába dugva a hosszú ólmos fütykös.~Széles, feltűrt karimájú
1674 IX | fogatni vele. Egész nap fütyült, danolt. Zengett a sík puszta
1675 II | a vers tartalmához:~„Nem fúj a szél, megállott a dorozsmai
1676 II | befogta a száját.~– Ki ne fújd az Isten nevét hamisságra!
1677 IV | fáradt szürke még ki sem fújhatta magát, újra vissza kellett
1678 VII | édes lelkem, csak hadd fújjam ki magamat egy kicsit. (
1679 IV | felé futni.~Az okos paripa fújtatva, prüszkölve jött a doktor
1680 III | a csalafinta csak azért fundálta ki ezt a mesét, hogy minket
1681 XI | elválik.~A leány vállat vont. Fura népek ezek! Még hajba se
1682 II | zámi karámig.~– Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár egy
1683 XI | senkinél semmi tartozásod?~– De furcsákat kérdezgetsz tőlem! Nem tartozom
1684 XII | a lovát.~Akkor aztán, a furkós botot a boldog végével lefelé
1685 XII | felkapták az asztalról a furkósbotjaikat. – Jó két fiatal csáti tölgy,
1686 IV | hogy meghaljon! Nem olyan fusermódra van annak a testéhez fércelve
1687 IV | kerül a dolog. Hát csak fusson, amerre a világnak nincsen
1688 III | fűben szivárványos dicsfény fut együtt az emberek árnyékaival.
1689 VIII| mind megvadul, s szerteszét futamodik: akkor aztán a futóbetyár
1690 II | közöttük a hármas kútgém. De jó futás esik még odáig. A gulyáslegény
1691 X | a maga ménesétől egy jó futásnyira kikereste magának az éjjeli
1692 III | lát egyebet, mint eget és fűtengert. Egy repülő madár, egy békászó
1693 IV | engedé a lovát a kocsi felé futni.~Az okos paripa fújtatva,
1694 VIII| futamodik: akkor aztán a futóbetyár könnyen kiszakít belőle
1695 III | eszét veszti, elzüllik futóbetyárnak; de arra csak ember nem
1696 IV | világnak nincsen szája.~– Nem futok én! – szólt a leány, letörülve
1697 IX | ezüst fülönfüggőt, hogy azt futtassa meg arannyal, de jó erősen.~
1698 III | a fejéből a mámort, s a futtatás kirázta az álmosságot. Egész
1699 IV | bádogszelencét a kezébe kapva, futvást rohant a lóherésen keresztül
1700 VIII| de csakhamar eltűntek a fűzfák között. Nem tartották azok
1701 VII | odakötözték a part melletti fűzfákhoz. A hömpölygő iszapos ár
1702 III | vize, partjai nádassal, fűzfákkal szegélyezve. Az országút
1703 XI | csikós megsokallta már a sok gajdolást, odamordult:~– Jó lesz már,
1704 IV | elmegy. – Nekem „se ingem, se gallérom”.~Azzal szép flegmával visszakocsikázott.~
1705 III | palotákbul épült utca volna. Gályák látszanak közeledni a tenger
1706 III | legény, oda ember kell a gátra. A Lacza Ferkó ennek a tudománynak
1707 XI | a forró naptul a rojtos gatya.~A hortobágyi csárda felé
1708 III | helyes kis suhanc, kék inge, gatyája piros fonállal kivarrva;
1709 III | korcsmáros leányával – felel rá a gazda-polgár: Sajgató uram.~– No akkor
1710 VII | ki. Nemrég itt járt egy gazdag marhakupec, Morvaországbul,
1711 IX | amilyent csak a magyar nyelv gazdagsága képes kifejezni: pej, szürke,
1712 VII | ég alatt a latyakban: a gazdáik a révház egyetlen kocsmaszobájában
1713 X | legelést, s visszajött a gazdájához. Szép csendesen léptetve
1714 V | Klárika alunni: ott az ágya a gazdasszony szobájában. Majd én nyitva
1715 III | fölöslegesnek figyelmeztetni a gazdát, hogy ilyen puszta helyen
1716 X | készítve, eléje vágtatott a gazdátlan lónak.~De nem kellett annak
1717 III | színvázlatot. A szekér a gazdával továbbgördül.~Egyszer csak
1718 X | folytatá a csikós. – Nem gázoljuk mindig ezt a mezőt… Mikor
1719 XI | sekélyesen elterült, ott gázolt át rajta. Egy kicsit úsztatott
1720 I | magát kerültetni a lódoktor gebéjétől: van egy félórája, hogy
1721 VII | tudom, hogy a méhserbe tett gebulát, amivel a halakat szokták
1722 III | meg a francia háborúban a generálist, aki nem tudta, hogy a szarvasmarhának
1723 III | a munkát inkább lóerejű géppel végeztetni? – kérdi a bécsi
1724 III | számadótul.~– Van ilyen gépünk, ténsuram; de a gulyás inkább
1725 II | felhajította a süvegét a gerendáig, s az öklével ütött az asztalra.
1726 I | bajusza hegyesre kipödörve; gesztenyeszín haja kerekre levágva; a
1727 III | ragyog. – Milyen bíborfényű glória jelenti a nap jövetelét!
1728 II | nem járnátok arra, amerre gödör van.~– Ne juttasd eszembe!
1729 II | megfelelni, mint ha beleestek a gödörbe, vesztek három pakli masinát
1730 XI | nevét pingálta oda szép gömbölyű betűkkel.~– Hát az mire
1731 X | körösztapád. Ott az ég közepén a „göncöl térítője”, aki sohse mozdul
1732 II | birsalma nedvével kenni, hogy göndörré legyen, ahogy más leányok
1733 III | mint hogy a lovát kínozza a göppöly hajtásával.~Egy negyedik
1734 IV | alábbhagyott, a tagjaiba állt görcs múlni kezdett. De a homloka
1735 IV | a főorvos eltávozta után gördült be az udvarra egy másik
1736 III | felvonulás! Ez egy finálé a Götterdämmerungból!~– Az ám – magyarázza neki
1737 III | repülő madár, egy békászó gólya sem zavarja a felséges egyhangúságot.~–
1738 I | Kék a mellénye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete a szűre
1739 VI | a földre dobott fületlen gombot, s eldugta a keblébe.~
1740 X | csillagos égen. Egy-egy sűrű gomoly szúnyog keveredik fel, s
1741 IV | izzadó arcát.~– Ugyan mit gondol? Hisz akkor engem egyenesen
1742 III | eszmétől: „Shakespeare-i gondolat!”~Még jobban meghatotta
1743 II | valamit, amitől rád kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába
1744 II | Gyönge nép a leány, azt gondolod, nincsen más fegyvere, mint
1745 XI | Morvaországba?~– Ha mást nem gondolok, elmegyek.~Erre ittak egyet.~
1746 VI | kiáltotta a leány. – Most gondoltad ki ezt a mesét!~A bojtárlegény
1747 V | ezzel a horkolással egyúttal gondoskodik róla, hogy a másik ébren
1748 VI | nőtt „vascövek” nem sokat gornyadozik, ha túl van a bajon. Irtózik
1749 II | vízben”.~– Ez már dupla gorombaság! Hát az én borom – víz?~–
1750 XI | méltóságos úr. Pardon, grácia, ha megbántottam! Hát nem
1751 III | urak között vannak bárók, grófok: úgy vannak a pásztorok
1752 VII | cserzővarga már régi ismerősök; a gubást mindenki „komám”-nak híja;
1753 III | fekete orruk.~S a nyugodtan guggoló embert a kutya nem bántja;
1754 III | csak korán reggel lehet a gulyából kiszakítani. Tudniillik,
1755 III | hajtás után eljutnak a „nagy gulyához”.~Ez a hortobágyi puszta
1756 VIII| síkságra, a kolompoló nyájak, gulyák közé, s hozzáálmodta a többit,
1757 IX | minden azonmódon van, ahogy a gulyánál, a karám, a vasaló, a szélfogó
1758 VII | csakugyan e személyleírás után a gulyásbojtárra?~– Mán hogy ráismertem-e?
1759 IX | egészen másforma, mint a gulyásé. Szó sincs ott eltévedt
1760 III | sétából, akkorra elkészül a gulyáshús.~Az lesz még csak a jó.~
1761 III | köszönöm én szépen a kentek gulyáshúsát.~– Sohse tessék attól húzódozni.
1762 III | hajcsároknak is megtíltá, hogy a gulyáshúsból egyenek.~– Pedig meglehet,
1763 X | városból, se kutyaugatás a gulyáskarámból, olyan messze van ide minden.
1764 X | bitang ló. Valahonnan a gulyáskarámokbul szabadulhatott el. Tavaszkor
1765 II | futás esik még odáig. A gulyáslegény levette a süvege mellől
1766 VIII| végében volt elhelyezve. A gulyáslegénynek ennélfogva a komp kámváján
1767 III | tájékot vezető nélkül is. A gulyáslegényt, akit értük küldtek a karámból,
1768 II | mégy el a Ferkóval számadó gulyásnénak?~– Tudod te azt, gonosz,
1769 III | taligás”. Így hívják az ifjabb gulyásnövendéket, akinek az az egyik hivatala,
1770 III | jött bécsi urat a számadó gulyással.~A számadó gulyás kiváló
1771 IX | az meg az én komámnak, a gulyásszámadónak a keresztfia. Az is igen
1772 XI | azt a gúnynótát, amivel a gulyást szokták bosszantani.~Szép,
1773 III | férnének benne. Abban csak a gúnyájuk van; meg a „magyar pénztár”,
1774 III | áll a „vasaló”, egy kerek gunyhóforma nádbul összerótt alkotmány,
1775 XI | Elkezdett danolni: azt a gúnynótát, amivel a gulyást szokták
1776 VI | fel van tűzve?~A csikós gúnyos nevetéssel veté oda:~– A
1777 II | Ilyen legény, mint te, csak guzsalyszárnak való: az is az ajtó mögé
1778 III | ha a modell türelmetlen, gyakorlott festőnek az a szokása, hogy
1779 VIII| hogy ez nem első eset. Gyakran megszállja az „erkölcs”
1780 II | maradéka? – kérdé a legény gyanúsan.~– Mit kérded, ha eszed
1781 II | elszaladt a délibábos pusztára. Gyáva pimasz!~– Jaj de megváltoztál,
1782 III | megabáljuk; aztán kiterítjük gyékényre, a karám tetejére, hogy
1783 IX | a lókupec rámutatott a gyepen álló bojtárnak egy vágtató
1784 IV | doktor rögtön kezébe kapta a gyeplőt és az ostort, s azon igyekezett,
1785 IV | döcögött végig a pusztán. Se gyeplü, se ostor nem kellett a
1786 IV | ülésébe, kezébe kapta a gyeplüt, ostort; rávagdalt a szürkére;
1787 X | ezt a mezőt… Mikor kicsi gyerek voltam, akkor láttam én
1788 III | a feleségét megőrizze, a gyerekeinek magyar nevet adjon, s ha
1789 III | hajlok hozzá. Nem szeretem a gyereknek a sorját, hogy úgy utána
1790 X | mint a csintalan rossz gyermek, nem akar még aludni. Nem
1791 IX | kifogtak, mint a kíváncsi gyermekek sereglettek össze, legkisebb
1792 VII | asztal közepén égő egyetlen gyertyánál rágyújtott, és kiment az
1793 VII | tudom, aki tőlem veszi a gyertyát.~– Vajon milyen halálnemével
1794 VI | volt írva. Hátra volt a gyilkos méregkeverőnek a szembesítése
1795 VII | dolog! Abból még egy másik gyilkosság is sült ki. Nemrég itt járt
1796 VII | hogy az a szép leány ilyen gyilkosságra vetemedett.~– Jaj! Az még
1797 VII | A hömpölygő iszapos ár gyökerestől kimosott fákat hozott magával.
1798 II | mesét tartottak erről a gyökérről.~Azt tarták, hogy mikor
1799 II | ember vagyok, aki a nálamnál gyöngébbet soha meg nem bántom. Felőlem
1800 III | jöttek rá a keselyűk, s gyöngyen eltakarították; de amióta „
1801 VIII| Annyi bizonyos, hogy nem gyöngyvirág. – Ez a pusztai pásztoroknak
1802 II | süt a kedvesének.~S aztán gyönyörködik benne, hogy az milyen jóízűen
1803 II | körülcirógatni.~– Úgy! úgy! gyönyörűségem! Tudod te, hogy milyen szép
1804 I | megszagolgatja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata),
1805 IV | hogy azt látni, hallani gyötrelem. De hát legyen ez az én
1806 VI | vesztegetni, a szívemet gyógyítgatni, aki aztán azt a bódítót
1807 II | nótafikálását, ahogy a kertben gyomlál.~A vén korcsmáros nem törődik
1808 II | cipőit; megmossa a kezét a gyomlálás után az öntözőkannából,
1809 II | rendén.~A leány leereszti a gyomlálásnál feltűrt tarka viganóját,
1810 IV | fejére jeges borogatást, a gyomrára hólyaghúzó mustárt – rendelkezék
1811 II | Anélkül megfognák. Nyúlnak a gyors lába, madárnak a szárnya,
1812 VIII| bojtár hátul maradt. Vízben gyorsabban halad az ökörféle, mint
1813 XII | a földön.~Ekkor aztán a győztes ellenfél visszafordítá a
1814 IX | A nagylelkűség megtermi gyümölcsét.~(Kádár Mihály uram hírlapokat
1815 II | másik versét:~„Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve; ~Kilenc
1816 IV | kávé van a háznál, mind gyűjtse meg, s adja ide; azzal kúrálja
1817 IX | Pelikán uram, maga is szivarra gyújtva a Sándor bojtár tüzénél.~–
1818 X | szaladok utána.~– Hát a gazdája há lett?~– A még alszik: nagyon
1819 III | tréfálták meg a francia háborúban a generálist, aki nem tudta,
1820 XI | akkor aztán kitölté belőle a habzó sert a nagy pohárba.~Így
1821 III | egész csordát, hogy az szép hadirendben indult meg a kolompos bika
1822 III | tudott magyarul. Dragonyos hadnagy korában sokáig feküdt Magyarországon;
1823 X | együtt maradunk … Sohasem hagy el többet a gazdád … Meg
1824 IX | fizetek.~– Én meg elfogadom – hagyá helyben Kádár Mihály uram.~–
1825 VII | mert a sistergő katlant nem hagyhatta el. Szerinte már el is temették
1826 II | urak mind ösztököltek, hogy hagyjam rá, amit a doktor mond: „
1827 III | amit a marhák a mezőn hagynak. Ez szolgál tüzelőül a pusztán.
1828 II | egy bizodalmas tanácsot hagyott rá.~„Ha egyszer a szeretődnek
1829 XI | ember, akinél ezt a váltót hagytad fizetség fejében, nemrégiben
1830 X | odavígy hozzá! … Hányszor hagytalak kikötve a kapuja előtt,
1831 III | marha elhullott, biz azt ott hagytuk: seregestül jöttek rá a
1832 XI | gulyásbojtár elnevette magát nagy hahotával.~– Ejnye pajtás! De jó prédikátor
1833 II | azt kezdte vele, hogy a hajába tűzött sárga rózsát a kalap
1834 II | Elvarrtad az ingujjába egy szál hajadat, annálfogva visszahúzod,
1835 IX | szellet azt a sárgaképű hajadont közéjük nem dobta volna.
1836 VI | ki hozta nekem, amire a hajam fel van tűzve?~A csikós
1837 II | azért megbecsültek ám: még a hajamat sem vágták le; elküldtek
1838 XI | vont. Fura népek ezek! Még hajba se kapnak. Egy írásra írják
1839 VIII| odafordult a két szájtátó hajcsárhoz.~– Most kee má ugatnyi,
1840 VIII| csizmadia a kétségbeesett hajcsárokat.~Ellenkező véleményben volt
1841 VII | valahogy megértette a morva hajcsárokkal, hogy felváltva bemehetnek
1842 II | lábszára, mind fekete.~A hajdani világban sok mesét tartottak
1843 II | akkor látta, hogy az egy hajfeltűző fésű, sárga teknősbékahéjból.~
1844 III | szál férfi: őszbe csavarodó hajjal, kacskaringósra kifent bajusszal.
1845 I | alszik, bóbiskol a nyeregben, hajladozik hol erre, hol arra, de azért
1846 III | Éppen azért, mert nagyon hajlok hozzá. Nem szeretem a gyereknek
1847 IX | és a két lábszára kissé hajlott a folytonos lókipróbálástól.
1848 X | alszik, meg sem moccant volna hajnalhasadásig.~Még tán akkor sem mozdult
1849 I | volt a vidrának.~A legelső hajnalhasadásnál egy lovas legény poroszkál
1850 X | Azután a ló is felállt.~Hajnalodott már: keleten sárgult az
1851 I | száz pacsirta, mely a kora hajnalt üdvözölve mind odafenn jár
1852 VIII| Mária, szent Anna! Légy a hajó oltalma! – sikoltozott a
1853 VIII| szélére, nyomja helyre a hajót! – tréfálkozék a csizmadia.~
1854 VII | Valamennyi zsandár mind azt hajszolja a pusztán. Kurrentálták
1855 XII | egymásnak, s egyik csára, másik hajszra nekiindult ellenkező irányban,
1856 X | Tisza-Füred felé fogják hajtani a teheneket; de borjastul
1857 III | meg nem virrad!”~Egy jó hajtás után eljutnak a „nagy gulyához”.~
1858 III | lovát kínozza a göppöly hajtásával.~Egy negyedik bojtár az
1859 III | lábán.~– De késleltetik a hajtást. Minden lépten-nyomon megállítják
1860 X | akar még cihelődni. Azt hajtja, hogy egynehány nap kell
1861 II | sem vette, amíg fel nem hajtotta. Akkor aztán a téglapadlóhoz
1862 X | akkor fogjalak a masinába, s hajtsalak kutat húzni! No, arra várjanak.
1863 V | fölneszelt és nagyot ásított.~Hála az égnek! Már ásítani is
1864 VIII| maradt. Vízben gyorsabban halad az ökörféle, mint a ló.~
1865 II | ajándékozott jövendőmondásért. Háladatosságból az egy bizodalmas tanácsot
1866 III | s ez a tükörkép együtt haladt velük. Lassankint aztán
1867 VII | méhserbe tett gebulát, amivel a halakat szokták elbódítani.~– No,
1868 V | azt hitte a leány, hogy az halálhörgés és megijedt tőle, hanem
1869 VI | legénynek, mikor átestek a hálálkodáson: – én már sok híres színészt
1870 VI | hozzám, mert az rosszabb a halálnál.~A bíró méregbe jött.~–
1871 VII | gyertyát.~– Vajon milyen halálnemével fogják kivégezni?~– Hát
1872 VII | Törvényt is láttak már fölötte. Halálra ítélték, holnap teszik ki
1873 IV | rajta; szép fehér homlokán halálszeplők vannak, az orcája fénylik
1874 III | szétárasztja sugarait, abba halandó szeme bele nem néz többet
1875 II | megnyálazott tenyerével a halántékához simítja a haját, de előbb
1876 VIII| fogyjon. Anélkül pedig nincs halászlé!~– No nálam van! – szólalt
1877 XI | takarva el eget, földet. A halászmadarak vijjongva repkedtek a Hortobágy
1878 III | sem arra való, hogy abban háljanak, el sem férnének benne.
1879 X | trombitaszó után.~Mintha már hallaná azt a trombitaszót, felugrott
1880 IV | írt az asztalnál.~– Ide hallgass! Jól a füledbe vedd, amit
1881 IX | Valószínű, hogy mindnyájuk hallgatag beleegyezésével tette meg
1882 IX | magyarnak nem természete a hallgatódzás. Kitért előle. Elhajtotta
1883 VII | városházba.~A gulyásbojtár csak hallgatott, meg se moccant.~Egyszerre
1884 X | vertek, elkergettek, hogy mit hallgatózom? Nem nekem való a még.~–
1885 VII | alakítanak együtt.~Ezt mind hallgatta csendesen a Lacza Ferkó.~–
1886 III | tudta ám a nevét, s azok hallgattak rá. A bikának a neve volt: „
1887 IV | A Sándor rosszul van.~Hallhatta a zárt ajtón keresztül is
1888 X | titokteljes. Harangszó nem hallik ide a városból, se kutyaugatás
1889 II | Klári! Eredj előre! Nem hallod? Kutya ugat, vendég jött.
1890 IV | amit az ajtón keresztül hallok, jobban megköt engem, mintha
1891 VIII| illata van annak a paprikás halnak! – jegyzé meg a csizmadia,
1892 III | sár. Útközben meg lehet hálni a kis erdőnél; a tiszai
1893 X | köszörülte már magát a zámi halomhoz, fölötte ragyogott a szeretők
1894 II | mintha ezt a te szép, tiszta halovány orcádat kikennéd pirosra
1895 II | lett volna e szóra, de még haloványabb lett.~– Sándor! Bizony Isten
1896 II | megmondjam, hogy még élek; nem haltam meg. Tudom, hogy örülnél
1897 II | leány a tűzhelyhez ment; a haltartó hordóból kivett a Hortobágyban
1898 III | messze el innen, ott majd hamar beleszeret egy szép Ancsába,
1899 II | szárnya, az ami a leánynak a hamis szája. – De hát látod, én
1900 VI | Kárhozatra adtad a lelkedet! Hamisan esküdtél, hazug mesét mondtál,
1901 II | Ki ne fújd az Isten nevét hamisságra! Hát ez az aranyfüggő, hogy
1902 III | senki. Azokra nem vonatkozik Hamlet mondása: „tán még álmodni
1903 IX | egy nyaláb nádat vetett a hamvadó tűzre.~– Hát elmondom szógám,
1904 II | leányoké; hanem valami átlátszó hamvas sárga; azért mégsem volt
1905 III | te pernahajder! Velem ne hancúzz ám, mert ha beléd kapok,
1906 X | végighúz a légben: az is olyan hang, mint a kísértetzengés.
1907 III | öblös kolompot, s annak a hangjára fölzendül a pusztai kardal:
1908 X | fogott volna.~De elébb egy hangos horkantással ébreszté fel
1909 II | kisegíté, szájába adta a hangot; máskor is így tették; azután
1910 III | komondorok is hozzátartoznak a hangulathoz: fehér bundájuk, fekete
1911 II | Pedig az udvaron lódobogás hangzik, a kutyák ugatnak és még
1912 IX | az elfogott ott maradt. Hánykódott, rugdalt, ágaskodott, de
1913 IV | dermeteg karjait, hogy ne hánykolódjék.~– No Klárika, most nyissa
1914 VI | betyárkodott. Csak úgy félvállrul hányta oda a becirkernek, arra
1915 VIII| feldarabolták, s a bográcsba hányták. A bogrács alatt tüzet raktak.~
1916 VI | kapott, a másikkal füttyeket hányva a levegőbe, elkezdé dúdolni „
1917 III | még nagyobb lett a számadó haragja.~– Hallod-e, te pernahajder!
1918 X | őrá is átszállt a gazdája haragos indulatja.~– De hát hogy
1919 XI | ez a kezedbe? – dörmögé haragosan, s felugrott helyéről.~–
1920 II | hitte, hogy asszonya igazán haragszik arra a csúnya emberre, s
1921 II | azt ígérted-e, hogy nem haragszol meg rám.~– Terád nem. A
1922 XI | egyszerre elvörösödött a haragtól és szégyentől.~– Hogy került
1923 XI | Jól van, jól, no! Csak ne haragudjék a méltóságos úr. Egybe itt
1924 II | titkolta.~A bojtár nem is haragudott azért a könnyért, hiszen
1925 X | mind olyan titokteljes. Harangszó nem hallik ide a városból,
1926 IV | szorítja a vasat, mint a harapófogó.~Megtette azt is.~– No,
1927 VIII| hátrahagyta: kövér potykák, harcsák, meg kecsegék is. Azokat
1928 XII | ellenfelével: – ott nem hárítanak, ott nem kapkodja félre
1929 VI | bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap már jelentette a doktornak,
1930 X | Miféle hajcihőbe?~– Hát ami harmadnapja történt. Nem hallotta még
1931 VI | a valaki a vizsgálóbíró.~Harmadnapra a bejelentett eset után
1932 I | babonás volna: nem tűzné fel harmadszor is a süvege mellé azt a
1933 VII | történt? – kérdezték egyszerre hárman is.~– A leány pedig elszökött
1934 VIII| beszállítjuk a csordát, a teheneket hármasával össze kell kötözni; a bikát
1935 III | kengyelfutója, a hajnali csillag; a harmatos fűben szivárványos dicsfény
1936 III | színegység! Mily felséges harmónia az ellentétekben! – rajongott
1937 III | elszörnyedést. Felnyitá három-négy tehénnek a száját.~– Hallja
1938 III | vasalóbul, s aztán letette egy háromlábú bakra. Azt pedig körülállták
1939 IV | pusztai mén! Hisz annak már háromnegyedrész lelke van! Amint látta,
1940 IX | időbül való, amikor a diákok háromszegletű kalapban jártak. Egy ilyen
1941 X | láttam én lobogni szép, háromszínű zászlókat – utánuk robogni
1942 I | nincs terhelőszíja, ami a ló hasát átszorítsa: csak úgy van
1943 XII | fordulva kiesett a nyergéből, s hasmánt terült el a földön.~Ekkor
1944 II | inkább a muskotályboréhoz hasonlít, mint a rózsáéhoz; hej de
1945 XI | nyiharászva. A csárda udvaráról is hasonló víg nyerítés fogadta; ott
1946 X | mennyország ablaka”.~Mi haszna neki a csillagokat nézni,
1947 IX | vitte. Bizonyosan nem a maga használatára vette. Pénze nem volt; hát
1948 VII | szappant csak szennyeshez használják, ugye? Hát a gulyás nem
1949 IX | adom meg a pénzt, addig használom.~– S ha Pelikán úr nem fizet
1950 II | emberkét” a patikáriusok, akik hasznát tudják venni, „atropa mandragorának”. (
1951 IX | rugdalt, ágaskodott, de hasztalan. Az az egy ember úgy tartá
1952 III | szegfűborssal helyrehozva. Hatalmasan ízlik az egy ilyen kora
1953 VI | zsandár menjen le innen a hátam mögül; mert ha hozzám talál
1954 III | lesznek belőlük. A keleti határon, napfölkelte után leghatalmasabb
1955 II | végigtáncoltatja határról határra.~A leány utána próbálta
1956 II | s aztán végigtáncoltatja határról határra.~A leány utána próbálta
1957 IV | betegnél: tán az ellenszer hatásától. A kínos nyögése alábbhagyott,
1958 X | is lesz taligásom, akit hátba verjek. Isten megáldja,
1959 XI | legény elé sorban mind a hatot.~– Most már jól van!~– Kihúzzam
1960 IV | össze volt szorítva, nyaka hátrafeszítve; melle sebesen zihált; a
1961 IV | állkapcagörcs tartja zárva; a derék hátrafeszül. Ezt a legényt megmérgezték.
1962 IV | meg nem szólalt.~A legény hátragörbült derékkal, égremeredő arccal
1963 VIII| kopotyukból, ahol az áradat hátrahagyta: kövér potykák, harcsák,
1964 IV | zihált; a dereka félívben hátrahajolva. A két szeme rémségesen
1965 III | akart menni a rekesztékben hátramaradt fiaihoz.~– Eredj már, segíts
1966 XII | akkor mind a kettő egyszerre hátranézett, s aztán megfordította a
1967 X | mozdul, odalépett hozzá, hátrasunyva a két fülét, s elkezdte
1968 IV | karjait feszíti, derekát hátratöri, hogy azt látni, hallani
1969 IV | más irányt váltva. A lovas hátravetett fejjel, visszagörbülő derékkal
1970 I | nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy
1971 II | zámi pusztán. Ott lesz neki hatszáz forint fizetése, kőháza,
1972 III | végtelen zöld pázsit, a háttérben szürkés köd; abból kivilágít
1973 III | fölött a polc a domború hátú kenyerekkel, meg a fabödönnel,
1974 VIII| kigázolt a szárazra. A bojtár hátul maradt. Vízben gyorsabban
1975 VII | hogy itt ülök. Magátul a hauzknyektul tudom, aki tőlem veszi a
1976 III | valami bagolyrúgta nádfedelű ház, amilyennek a piktor képzelte:
1977 IV | engem egyenesen a bolondok házába csuknak, ha én magára a
1978 II | szemem égett ki miatta. Hazaeresztették, pedig olyan jól hall, hogy
1979 VIII| magyarázá a szappanyosné; – hazafutottak a tehenek, mert otthon hagyták
1980 XI | Eressz el!~– „Hazudsz: hazafutsz! anyád mellé kuporodsz:
1981 III | lehet venni távcsővel: a házak, a tornyok megfordított
1982 III | katonaságnál van. De ha hazakerül szabadságra, ez a két bolond
1983 VI | feléje sem mentem, mikor hazakerültem a katonaságbul fellábbal. (
1984 X | kompbul, bikástul, s egyenest hazaszaladtak a zámi tanyára; a bojtár
1985 VIII| emberben is megvan az a hazaszeretet – bizonyítá a mézeskalácsos,
1986 III | utána jár a gazdájának, hazaviszi. Hanem azután, hogy a vásárnál
1987 XII | Mire visszajött a leány a házból, már akkor nyeregben ült
1988 XI | megfekszi a lelkemet. – Illik a hazudás a juhászokhoz, de nem a
1989 XI | utálatosabb hiba a világon a hazudásnál. Egyszer hazudtam életemben,
1990 II | Kérlek igen szépen: ne hazudj énnekem. Semmit sem utálok
1991 II | ráállt a fortélyra. Azt hazudta magára, hogy süket, mint
1992 VI | leány.~– Sándor! Te sohasem hazudtál életedben! Mi lett veled?
1993 XI | világon a hazudásnál. Egyszer hazudtam életemben, azt sem a magam
1994 VII | itt mindnyájunkat meg akar hazudtolni? – förmedt fel rá az egész
1995 II | Nem fordul rá a nyelvem a hazugságra. Nem is bajusz alá való
1996 VII | nem az a természete. Ő már hazulról hozzá van szokva az okos,
1997 IV | Nem tudja, mi lelte? – hebegé a leány.~– Magának meg azt
1998 IV | vizitálja meg.~A leány valamit hebegett; de nem lehetett hallani,
1999 II | asztalra. Most meg rá sem hederített.~– No hát – már a kedves
2000 X | igazságért mellette a patkórúgás hegedése, ami csikó korában érte.~
2001 VIII| megszokni azokat a nagy, magas hegyeket. Estenden hát, mikor a szobájába
2002 VII | édes magzatomat. A nyelvem hegyén van a neve…~– Nem „Lacza
2003 II | mellől a csillagos nyelű hegyes kését, szelt magának a cipóból,
2004 I | csupa hetykeség, kis bajusza hegyesre kipödörve; gesztenyeszín
|