12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
2005 IX | válik be a homokos úton, a hegyi ló kiáll, ha az alföldi
2006 VIII| menedékhelyéül a szabad Helvéciát választotta. De csak nem
2007 VIII| lókupec, akinek már nem jutott hely a lovaival, maga sem kívánta
2008 VII | ismerem!~Ha most a Lacza Ferkó helyében a Decsi Sándor ült volna
2009 X | térítője”, aki sohse mozdul a helyéből; amott az a páros a „bojtár
2010 V | Senkinek sem engedte át a helyét a beteg ágya mellett.~Pedig
2011 XI | hogy egész biztonságba helyezték magukat, folytatták a nótát
2012 IX | számadó gulyásnak. Így aztán helyreáll a békesség megint a Hortobágyon.~–
2013 III | fahéjjal, szegfűborssal helyrehozva. Hatalmasan ízlik az egy
2014 VIII| lesz a víz, a kompot is helyretaszították már.~Nem is késtek azok,
2015 III | délibáb fantáziája. Egész nagy helységek (Nádudvar, Nagyiván) jelennek
2016 IX | Nem voltam én beteg! – hencegett a bojtár, a fejét dacosan
2017 II | Hát mit fizetek a „pakene hendliért?”~– Te semmit. Megfizetett
2018 X | vágta magát, kettőt-hármat hentergőzött a hátán, az ég felé kalimpálva
2019 III | fődolog, úgy tudom, hogy a herceg nem azért vásárolta azt
2020 IX | elküldje Morvaországba egy herceghez számadó gulyásnak. Így aztán
2021 VII | közlekedés: – nem csak a hercegi tehenekre nézve, mint sokkal
2022 VII | átkelni. A Tisza, a Sajó, a Hernád mind egyszerre megáradt.
2023 X | Nem vagy te tátos, hogy hetedhét országon utánarepülhess
2024 III | úgy elmángorollak, mint a hetes vásznat.~– Én is ott leszek
2025 X | csillaga” – egy csoportban a „hetevény csillaga”, s az, aki most
2026 VI | csikósoktul tanulta volna a hetvenkedést, úgy betyárkodott. Csak
2027 XI | odatette a legény elé.~A bojtár hetykén förmedt rá:~– Hát szabólegény
2028 I | szája, szemöldöke csupa hetykeség, kis bajusza hegyesre kipödörve;
2029 II | Sándor.~A csikós az asztalon heverő üres palack fenekével dobol
2030 X | mándlimnál fogva, mikor ott hevertem a pusztán dögrováson, hogy
2031 X | marasszon.~A paripa csendes hhhmmel dörmögött e szóra … Bizony
2032 III | vitték huszárnak. Ugyan mi hibája lehet, hogy nem asszentálták?~
2033 II | leánynál! Nincs nekem semmi hibám a világon.” – Be is soroztak
2034 II | Még magadra veszed a hibát.~– Azt mondtad, hogy megbocsátasz.~–
2035 II | bojtárnak, rántott csirke hidegen.~– Hát ez kinek a maradéka? –
2036 III | szél az ellenség: záport, hideget, meleget föl sem vesz a
2037 II | hideglelés: forróláz, meg hidegláz. A forró erősebb, a hideg
2038 VI | annak megfelelek.~A bíró hidegvérrel csitítá a legényt.~– Csak
2039 IV | leánynak, hogy mint kell a hidegvizes kendőt kifacsarni, s a szenvedő
2040 XI | Egyszercsak elérték a Hortobágy hídját, azt a monumentális remekét
2041 VII | Akkora volt a víz, hogy a hídláb padlóját mosta. A kompot
2042 VIII| beszalajtatni a kocsijaikat a hídlásba; jó szorosan egymás mellé;
2043 IV | lélekszakadva; de csak a hídnál bírta azt elérni, ahol a
2044 X | borjastul valamennyit. A hídról csak nem ugrálnak le. Azt
2045 VII | Debrecenből, mint mink. Azt híjják be, az bizonyosan tudja.~
2046 III | tenyészállatot, a megfelelő hímnemű példánnyal együtt.~Az indulás
2047 II | ezek, megfuttatva arannyal. Hinnem kell a szavadban.~A leány
2048 I | dióbarnák, de első látásra azt hinni, hogy zöldek.~A csikósbojtár
2049 IV | azonnal küldjön be a városba hintót a főorvosért.~– Beteg van
2050 IX | gyümölcsét.~(Kádár Mihály uram hírlapokat olvasott férfiú volt: járatta
2051 II | akkor útra keltek. Ha nem hiszed, itt van a vendégkönyv:
2052 IX | nem hiszi, menjen el a „hiszem-piszem” ormára, ott talál egy vak
2053 IX | veszik meg. Azért van nekem hitelem.~– Mármost értem. Hát erre
2054 XI | a csikósok, gulyások jó hiteléről.~– Jól van. Megteszem a
2055 III | nyelvet el ne felejtse, a hitét el ne hagyja; sátoros ünnepen
2056 VIII| eszmecserére. A révészek hittel bizonyíták, hogy ez nem
2057 X | szájához is nyomta, azt hittem, meg akarja enni: azután
2058 III | gulyásnövendéket, akinek az az egyik hivatala, hogy talyigával jár a gulya
2059 IV | lelkes állatot kúrálnom hivatali esküm tiltja. A baj sürgetős
2060 VI | bejelentett eset után kijött a hivatalnok a jegyzőjével meg egy zsandárral
2061 VI | volt a vallatásnál, mint hivatalos tanú; mindent hallott.~–
2062 XI | Kihozta nekik a városi biztos hivatalszobájából az írószerszámokat.~Aztán
2063 VIII| mondá a csizmadia, akinek hivatása az, hogy szkeptikus legyen. –
2064 IV | lőtte a csikóslegényt; azért hívatja a városi doktort, hogy vizitálja
2065 II | a gulya közé, vagy tehén hívja az eltévedt borját. Tudott
2066 II | azt a gyökeret, akit úgy hívnak, hogy „nadrágujjas emberke”:
2067 III | csordakúthoz. Minden tehén hívogatja a maga borját: azért bőgnek.~
2068 XI | kifelé az ivószobából, mintha hívták volna. A gulyás hozta az
2069 II | én, hogy mi lesz belőlem? Hívtalak én ólmot önteni karácsony
2070 III | betyár”?~– No csak úgy hízelkedésképpen mondtam ki azt a szót –
2071 III | tetszik az enyelgés, amíg hízelkedésszámba megy. Hanem aztán amint
2072 II | Látod? Ez a macska is hogy hízelkedik neked.~– Nem is kérdem én
2073 XI | legátus Balmazújvároson.~– Hm, pajtás! Az még nem volna
2074 II | szárán, milyen magas lesz a hó a télen; aztán felszökött
2075 X | kikötve a kapuja előtt, hóban, sárban, csikorgó időben,
2076 VII | part melletti fűzfákhoz. A hömpölygő iszapos ár gyökerestől kimosott
2077 IX | az orrlyukai tágultak, hörgött, ha lélegzett. Akkor azután
2078 II | Tunná rúla, tönné rúla! Hogyha túnná, tönné rúla.” Avagy
2079 VII | Ma érkezik meg a szegedi hóhér; ott fogadtak neki szállást
2080 X | oldalát dögönyözni. – De a hókának nem akaródzott az innen
2081 VII | teszik ki a siralomházba; holnapután kivégzik. Ma érkezik meg
2082 IX | nyolcszáztizenkét forint és 18 krajcár, holott csak 800-ban alkudta ki
2083 IV | jeges borogatást, a gyomrára hólyaghúzó mustárt – rendelkezék a
2084 VI | könnyeitől a két szeme el nem homályosult, akkor aztán fölkereste
2085 IV | görcs múlni kezdett. De a homloka égett, olyan volt, mint
2086 IV | ütöttek ki rajta; szép fehér homlokán halálszeplők vannak, az
2087 IV | a mátai telepig. Amint a homokhoz értek, ott már csak lépést
2088 IX | növekednek fel azok a jó homokjáró lovak, amikért messze földről
2089 IX | nem minden ló válik be a homokos úton, a hegyi ló kiáll,
2090 III | morganát: amit látni az afrikai homoksivatagban a Jeges tenger partjain,
2091 III | mondják, hogy a debreceni homokszőlők borával lett az a mész megojtva,
2092 IX | kamatot, s azért én csak három hónap múlva adom meg a pénzt,
2093 IX | ártom bele magamat. Egy pár hónappal ezelőtt hozzá jön a tisztelt
2094 VII | Különben minden magyar ember hord magával kulacsot, elemózsiás
2095 II | tűzhelyhez ment; a haltartó hordóból kivett a Hortobágyban fogott
2096 IX | kitöltött.~– Én pénzt sohasem hordok magammal, csak váltókat –
2097 X | volna.~De elébb egy hangos horkantással ébreszté fel a gazdáját.~
2098 V | neki. Ez becsületes jófajta horkolás. Csak az egészséges ember
2099 V | tud horkolni. S ezzel a horkolással egyúttal gondoskodik róla,
2100 IV | kapkodta a fejét, s ijedten horkolt és nyerített.~A doktor rögtön
2101 VII | marhakupecet megölték, beledobták a Hortobágyba. A csikósbojtár, aki szintén
2102 II | haltartó hordóból kivett a Hortobágyban fogott kárászok közül egyet,
2103 VIII| megszállja az „erkölcs” a Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor
2104 III | az ég narancssárga; egy hosszúkás felhővonal a barnás köd
2105 III | taligás dolga a főzés. A hosszúnyelű cinkanalak oda vannak tűzködve
2106 III | színük, a lábszáraik szörnyű hosszúra felnyúltak, majd egy megfordított
2107 III | eleség áll, amit a városból hoz ki a feleség vasárnap délután.
2108 XI | elejbéd ezt az írást, hogy hozd helyre a mulasztást: ne
2109 IV | orvosságot is fog magával hozni. A korcsmáros kisasszonyának
2110 II | kosztján? No megállj! Majd mást hozok.~Azzal kinyitotta a faliszekrény
2111 II | mikor ezt meglátta.~– Nekem hoztad ezt?~– Hát kinek másnak?~
2112 VII | leányt, vasra verték, így hozták be zsandárok közt. A legényem
2113 II | mondtam neked, imhol én is hoztam neked egy ajándékot. Ott
2114 VIII| kolompoló nyájak, gulyák közé, s hozzáálmodta a többit, ami után a lelke
2115 IX | csomóban mind letelepedik s hozzáfog a kérődzéshez; a ló nem
2116 II | dallamú nótát, mely úgy hozzáillik a vers tartalmához:~„Nem
2117 XI | mit tetszik parancsolni? Hozzak bort? Vereset? Fehéret?~–
2118 III | rohant a szerszámaival, s hozzákuporodott a vázoláshoz; de aztán egészen
2119 XI | ember. Sok pénze van.~– Hozzámégy?~– Hogyne mennék, mikor
2120 III | megijedni: a komondorok is hozzátartoznak a hangulathoz: fehér bundájuk,
2121 X | zámi karámig nyargalni egy hujjában. Hát még két napot engedett
2122 III | támad, melynek magasra hányt hullámai sebesen futnak keletről
2123 XII | nagy szakadással, mennykő hullott nagy lobogással. A leány
2124 III | és Szicíliában, olvastam Humboldt, Bompland leírását a fata
2125 III | neveltem. Keresztfiam a huncut.~– Mégis megválik tőle.
2126 II | oldalán aranybetűs, tulipiros, hupikékes papiros. Olyan uraságoknak
2127 IX | s nagy darabon maga után hurcolta a pányvánál fogva a csikóst;
2128 IX | leoldotta a nyakáról a hurkot, s arra a szilaj állat olyan
2129 III | sajnáljuk, hogy annyi szép darab hús kárba vesszen: egy-egy combot
2130 III | marokkal dobunk a szikkadt húsból a bográcsba.~A festő nagyot
2131 II | paphoz. S aztán élünk nagy hűségben. De ha addig itt találok
2132 II | szeretni: eljárok én hozzád hűségesen, mint a harmadnapos hideglelés,
2133 II | A kutya csak megtartja a hűséget; de a leány elfelejti.~–
2134 X | ki akarná próbálni a lova hűségét, úgy tett a legény, mintha
2135 III | csodálkozom, hogy el nem vitték huszárnak. Ugyan mi hibája lehet,
2136 III | karámig, ezért a szép ezüst huszasért?~– Ó uram. Toltam én már
2137 III | Csákó te! Kese te!” Mind a huszonnégynek tudta ám a nevét, s azok
2138 X | könnyhullatással! … Nem a hűtelen leánynak mérges poharától,
2139 II | meghal bele, azért kutyával húzatták ki, annak a farkához kötve.
2140 II | volna, hogy nem magamnak húzlak ki! Ejh! Régen volt az!
2141 X | masinába, s hajtsalak kutat húzni! No, arra várjanak. Azt
2142 II | másik.~A leány ki akarta húzni-vonni a két kezét a legényéből,
2143 III | szárnnyal, azoknak a zugában húzódnak meg az állatok.~A gulyás
2144 IX | kezdenek a nagy kút felé húzódni.~Két szekér közeledik a
2145 II | nevetésre álló szája a fölfelé húzódó szegletekkel, úgy illett
2146 III | gulyáshúsát.~– Sohse tessék attól húzódozni. Nincsen abban semmi hiba.
2147 X | elővette a karikás ostort, jót húzott vele a ló inára, s még utána
2148 IX | hosszú szárú csizmákba húzva, a szivartárcája az oldalzsebébe
2149 II | hogy „kútba estem”. – „Ki húzzon ki?” – „A Decsi Sándor.” –
2150 I | I.~Még akkoriban nem szelte
2151 X | paraszt. Elég, ha azt mondom, „icca, Vidám lovam!” – egybe itt
2152 I | ne mérnének benne! ~Arany icce, réz a messző:~Azér’ járok
2153 II | abban több egyetlen egy icipici kis leánynál! Nincs nekem
2154 XI | amellett két hosszú lóca: ott iddogálnak a vendégek a fák alatt.~
2155 XI | Ilyenkor az árnyékot tart. Iddogáltak olcsó karcost zöld klázliból,
2156 II | Hát hisz itt a párja, ha ideadnád a kalapod, mindjárt rajta
2157 III | A korai útrakelésnek egy ideális és egy praktikus oka volt.
2158 V | Tudják azt mindazok, akik az idegeik zsarnoksága alatt szenvednek,
2159 V | bajfordító álom a beteg idegeit. Kiegyenesedett, s szép
2160 III | szívének keserűségét az idegenek előtt. Neki azonban nem
2161 III | anyja önkényt utána megy. Az idegent, az erőszakoskodót ugyan
2162 X | A paripa csak nézte egy ideig; aztán hogy látta, hogy
2163 VIII| volt a külföldre kivonulni, ideiglenes menedékhelyéül a szabad
2164 III | van egy rakáson. Tavasz idején a legtöbbnek kisborja van.
2165 X | fejjel, hogy alszik-e?~– Idejöhetsz, kedves lovam. Nem alszom
2166 X | jött ide a hóka?~– De biz idejött. Hát hogy szalajtottátok
2167 I | magyarok, amikor Ázsiából idekerültek.~A gulyásbojtár széles vállú,
2168 IX | én megmagyarázom: tessék idenézni. Itt, ahol ez a sor áll:
2169 X | hóban, sárban, csikorgó időben, forró napsütésben, te kedves,
2170 IX | régi mese. Még abbul az időbül való, amikor a diákok háromszegletű
2171 II | változtam meg, hanem az időjárás. A bunda sem változik meg
2172 I | se félelmet..~Pedig sok időt eltarisznyázott – a rózsakereséssel,
2173 III | rézbarna a viszontagságos időtől, szemöldökei előrehúzódtak
2174 II | kezdett; a leány kiment, s idővártatva visszajött.~– Hol jártál?~–
2175 III | mesetengerben, a városok borult idővel a látóhatár alatt vannak.~–
2176 X | Ne hagyta volna itt félig idvességnek, félig kárhozatnak.~A mén
2177 III | taligás”. Így hívják az ifjabb gulyásnövendéket, akinek
2178 VII | is, mint a szappanosné, ifjasszonynak címezi.~– No, megmondja
2179 VII | odakönyökölve az asztalra, az ifjasszonytul, hogy:~– Hát aztán ráismert
2180 III | csak barátom, bojtár úr! Igaz-e az, amit hallottam, hogy
2181 IV | borogassam a fejét, hadd igazgassam a feje alját, hadd törülgessem
2182 VI | amikor a „sárga rózsa” igazgatta a feje alját, borongatta
2183 VIII| már; hanem szagolmány! – igazítá helyre a gubás koma.~De
2184 VI | megerősített, egy szót sem igazított rajta.~Ekkor aztán elővezették
2185 VII | Mire való a zsidónak az igazmondás?~A gulyásbojtár pedig kiment
2186 X | tomporán: L. F. – S nagyobb igazságért mellette a patkórúgás hegedése,
2187 III | szenvedélynél is erősebb az igazságérzet.~Rögtön összecsapta rajzalbumát,
2188 III | gulyásbojtárnak; az eltette az igazságokat a veterinárius marhaútleveleivel
2189 III | dohányt, paprikát, meg az igazságot. A bundáik sorba felaggatva
2190 III | hagyták még mulatni. Azt ígérte, hogy a karámig utól fogja
2191 II | valaki igazat? Hát nem azt ígérted-e, hogy nem haragszol meg
2192 III | természeti tüneményeit is ignorálja a tudós világ.~A doktornak
2193 II | leány.~– Azért, hogy ne igyék belőle utánam más.~Azzal
2194 VII | Újvárosból az ónodi vásárra igyekeztek, s akiknek a szekerei mind
2195 II | II.~A gulyásbojtár ügetett
2196 III | III.~Korán hajnal előtt útra
2197 II | Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve; ~Kilenc zsandár közeledik
2198 IV | tűzfényben ragyogott, ami annál ijesztőbb volt, mivel a szemfeketéi
2199 II | sem szagolgatta volna az illatát; darázs, lepke meg nem szállta
2200 VIII| füstölőszernek az aromás illatától odaképzelé magát a nagy
2201 VIII| szarvas állatoknak a kövér illatú tőzegfüst. Elébb a bika
2202 II | kalap selyemszalagja mellé illessze.~A legény észrevette azt,
2203 IX | kötőféket a szájába és a fejére illeszteni; mindjárt odakötötték a
2204 II | édesmindnyájunké”, azt már nem illeti meg az a nóta, hogy „azt
2205 II | húzódó szegletekkel, úgy illett a két nagy kökény szeméhez,
2206 XI | Odabenn volna ám rangjához illő társaság.~– Tudom. Látom
2207 VII | igaz, ahogy élek.~– Aujnye! Ilyen-olyan adta! Még itt mindnyájunkat
2208 I | egymástól merőben különböző. Ilyenek lehettek az első magyarok,
2209 VIII| falkát. Éreztem én az elébb ilyenforma bűzt.~– Mégsem futott el,
2210 II | is hamisság lesz. Még az imádkozásod is az. – Hát nem most hajnalban
2211 II | amit most mondtam neked, imhol én is hoztam neked egy ajándékot.
2212 III | sebtiben, a resteknek az inába kapkodott: egynehány perc
2213 X | ostort, jót húzott vele a ló inára, s még utána durrantott
2214 III | megvásárolt csordát útnak indítsák. A vásárló úr megírta a
2215 VIII| teljen az idő, a gulyás indítványa elfogadtatott, hogy a révészgazda
2216 III | hímnemű példánnyal együtt.~Az indulás órájában még fenn volt az
2217 X | Tavaszkor rájuk jön az indulat, hogy megunják a magányos
2218 X | átszállt a gazdája haragos indulatja.~– De hát hogy verem meg?
2219 IX | tudom, hogy hol van; de hogy induljak én el ezzel a váltóval keresni
2220 III | hogy az szép hadirendben indult meg a kolompos bika után.
2221 III | idegen urak két könnyű csézán indultak neki a hortobágyi puszta
2222 III | talyigás helyes kis suhanc, kék inge, gatyája piros fonállal
2223 IV | eszük elmegy. – Nekem „se ingem, se gallérom”.~Azzal szép
2224 VII | Hisz a gulyások mind kék inget-gatyát viselnek, aminek nem kell
2225 I | össze van kötve: a lobogós ingujj a szarvas állatok között
2226 II | kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába egy szál hajadat, annálfogva
2227 I | lehet azt tudni a lobogós ingujjáról, a tulipános, fehér szűréről,
2228 XI | velem! – szólt oda a csikós, ingujját könyökig feltűrve. („Jó”
2229 X | szépen a ló szemeit a lobogós ingujjával.~– No, hát keress jó füvet
2230 II | nyájasságot, szelídséget. Pedig inkább-inkább harag és szerelem forrott
2231 XI | még több sert?~– Hogyne innám.~– De majd ellustulsz a
2232 VIII| aztán ismét visszatért az innenső partra.~A hajcsárok futottak
2233 VII | ivószobába egy pohár bort inni. Ott a széke, a mellé támasztott
2234 VII | a csizmadia, a tímárhoz intézve szavait –, kegyelmetek közelebb
2235 X | valósággal nevetett: felhúzta az ínyét a fogárul, úgy fejezte ki
2236 X | az arra sem mozdult meg, iramban körülfutkosta. Hogy még
2237 II | szeretődnek a szíve hideg lesz irántad, s azt akarod, hogy lángra
2238 VIII| bömbölve loholtak a zámi dombok irányában; utánuk egy lovas legény
2239 III | Végre jön feléjük rézsútos irányból a doktor lektikája.~A doktor
2240 XI | gulyásbojtár készen volt a maga írásával, akkor a csikós kivette
2241 XI | hogy majd mikor ennek az írásnak a fizetsége eljön, akkor
2242 XI | az a váltó, megmutatta az írásodat, s panaszkodott, hogy valami
2243 XI | Még hajba se kapnak. Egy írásra írják a nevüket.~Összeszedte
2244 III | monogramját. (A gulyás mind írástudó.)~Hangzott már a paripa
2245 XI | Hortobágyon egy lovas legény! Írd ide a sorba: „fizetendő
2246 III | tejjel ojtották meg; az irigyeik ellenben azt mondják, hogy
2247 II | szál sárga rózsán. Hát már irígykedel a jó pajtásodra? A kenyeres
2248 X | robogni nyalka huszárokat … Irigylettem őket … Azután láttam sebben
2249 VI | ítéletet a bíró. – Jegyző úr, írja be a bojtár vallomását a
2250 XI | hajba se kapnak. Egy írásra írják a nevüket.~Összeszedte az
2251 XI | leány nem értett az egész irkafirkából semmit. Sem ebből a szóváltásból.~
2252 IX | kalamus.~– Mindjárt lesz itt íróasztal is – mondá Pelikán.~– Hozza
2253 XI | való, hogy a magad nevét írod oda? – kérdé a gulyásbojtár
2254 XI | olyan színe volt, mint az írós savónak; párával volt teli
2255 XI | nevüket.~Összeszedte az írószereket, s visszavitte a városi
2256 IX | uram aláírása készpénz.~Írószerszám is volt Pelikán úrral. Bugyogó
2257 XI | biztos hivatalszobájából az írószerszámokat.~Aztán nézte, hogy mit mívelnek
2258 IV | s egyszersmind leveleket írt az asztalnál.~– Ide hallgass!
2259 VI | gornyadozik, ha túl van a bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap már
2260 IV | nektek trafikálni, ugye? Iskolába nem jártok, ahol a rektor
2261 IX | aztán hogy került Pelikán úr ismeretségbe a gulyásbojtárral? ‘sz úgy
2262 III | elkészíté a „magyar kávét”. Ismerik azt már, akik valaha itt
2263 IX | uramat bizonyosan mindnyájan ismerjük.~Szép kerek képű, kisodrott
2264 VII | csak eltelik az idő, az ismerkedéssel.~A debreceni csizmadia meg
2265 VII | ráismertem-e? Hát hogy ne ismerném? Hisz éntőlem szokta mindig
2266 IV | elmondott mindent. Alig ismerni rá, úgy elváltozott az arca.
2267 III | patika van; búcsút vett az ismerős és idegen uraktól, s ezzel
2268 I | észre. A holdas pej régi ismerőse: azt köszönti messziről.~
2269 VII | balmazújvárosi cserzővarga már régi ismerősök; a gubást mindenki „komám”-
2270 II | csahintó hangon, amivel ismerőst szoktak üdvözölni.~– Klári!
2271 XI | ez a hosszú levél? Nem ismersz rá?~Azzal kihúzta a zsebéből
2272 IX | mulatságuk – napjában háromszor ismételve. Nem panaszkodhatnak, hogy
2273 IX | erőmutatvány még háromszor ismétlődött; a Sándor bojtár egyszer
2274 II | Bekötöttem a lovadat az istállóba.~– Ki mondta, hogy kösd
2275 XII | szokást vennék fel, tudom Istenem, hogy majd megritkulnának
2276 III | el bömbölni.~– Nagyszerű! Isteni! – kiabál a művész elragadtatással. –
2277 XII | csárdaajtóbul.~A sistergő istennyila ott csapott le a közel malom
2278 VII | melletti fűzfákhoz. A hömpölygő iszapos ár gyökerestől kimosott
2279 XI | fújta:~„Mikor a juhász bort iszik: ~Szölke szamár szomorkodik. ~
2280 XI | Vereset? Fehéret?~– Nem iszom bort. Adjon nekem palackos
2281 III | Egy negyedik bojtár az itatás közben azzal foglalkozik,
2282 III | akkor nem is kerül haza itatásig a betyár!~– Betyár? – szól
2283 I | megszolgálásával; hajnali itatáskor ott kellene neki lenni a
2284 III | hozva, méri a vizet a nagy itatóvályúba. Nehéz egy munka ez, s napjában
2285 III | azzal foglalkozik, hogy az itatóvályúnál kikeresi azokat a teheneket,
2286 VI | mindent bevallott: hogy ő itatta meg önnel a mandragóragyökérrel
2287 VI | mind a ketten – mondá ki az ítéletet a bíró. – Jegyző úr, írja
2288 VII | láttak már fölötte. Halálra ítélték, holnap teszik ki a siralomházba;
2289 IV | bírta a saraglyán átemelni. Itthagyni a pusztán pedig nem lehetett;
2290 IV | IV.~Az állatorvos kordéja gyorsan
2291 III | mely kilenc boltozatos ívoszlopon nyugszik. A debreceniek
2292 II | akit ott talált a leány az ivószoba hosszú asztalának a legvégén
2293 XI | már jött őkelme kifelé az ivószobából, mintha hívták volna. A
2294 VI | legutóbb a hortobágyi csárda ivószobájában?~– Megmondhatom egész akkurátossággal;
2295 IX | IX.~Az ohati puszta a „cifra
2296 VI | éreztem, hogy valami keserű íze van. Hanem a cigányleány
2297 IV | leány.~– Magának meg azt izeni a doktor úr, hogy ami pörkölt
2298 II | most más a szokás. Megyek íziben odább.~– Hát nem falatozol?
2299 IV | alját, hadd törülgessem az izzadó arcát.~– Ugyan mit gondol?
2300 III | jelenti a nap jövetelét! Izzó tűzhegy emelkedik ki az
2301 XI | ősapja is hazugsággal élt. A Jákob pátriárka megcsalta a saját
2302 IX | kockás mellényt, kurta janklit és ánginét bugyogót, hosszú
2303 VII | a hátát.~– Nekem a szeme járása sem tetszik.~– Ez alighanem
2304 IX | hírlapokat olvasott férfiú volt: járatta a Vasárnapi Újságot és a
2305 VIII| esett. Holnap hajnalban már járható lesz a víz, a kompot is
2306 VIII| komp ekkor a Tisza közepén járhatott.~A szarvasbarmok úsztak
2307 XII | puszta, amelyiken Mózes járkáltatta a zsidó népet negyven esztendeig.~–
2308 VIII| fenntartsák; miközben a jármű túlsó széle erősen közeledett
2309 III | orrának.~A talyigás odarohan a járművével a marakodó kutyák közé,
2310 II | Pedig jobb volna, ha nem járnátok arra, amerre gödör van.~–
2311 IV | kaptatónál lépést kezdett járni; ott azután ő is felkapott
2312 IX | legelnek, a csikósnak napi járót kellene megtenni, ha malacot,
2313 II | idővártatva visszajött.~– Hol jártál?~– Bekötöttem a lovadat
2314 VI | foganatba vétetett, amint az a jártányi erejét visszakapta.~A csikós
2315 IV | trafikálni, ugye? Iskolába nem jártok, ahol a rektor a mérges
2316 VI | szobába, elkezdett szerepet játszani: kicsinált szerepet.~Mintha
2317 XI | lég. A délibábnak különös játszó kedve volt ma. A kis madárkák
2318 VI | teátrumban; de ilyen jól nem játszotta a betyárt egy se, mint te.~–
2319 II | legelőször találkoztam veled, azt játszottuk, hogy „kútba estem”. – „
2320 XII | közelgő zivatarnak. Zápor, jégesővel vegyest, vágott alá nagy
2321 II | pedig azt sem mondtad, hogy jegykendő lesz-e? Leskelődtem-e én
2322 VIII| annak a paprikás halnak! – jegyzé meg a csizmadia, egy kis
2323 VI | ki az ítéletet a bíró. – Jegyző úr, írja be a bojtár vallomását
2324 VI | után kijött a hivatalnok a jegyzőjével meg egy zsandárral a mátai
2325 VI | hogy a vallomásról felvett jegyzőkönyvet meghallgassa és aláírja.~
2326 IV | doktor útközben elővehette a jegyzőkönyvét és firkálhatott, számolhatott
2327 VII | itten a nagyhatású színpadi jelenet. Odavágni az ólmos bottal
2328 III | helységek (Nádudvar, Nagyiván) jelennek meg a légbe fölemelve, s
2329 IX | csereklyét (ami összegázolt nádat jelent). Ebből rakják meg estenden
2330 III | taligás fiú tiszteletteljes jelentése, hogy készen van a reggeli.~
2331 X | bezárta a sorompóval.~Azután jelentést tett az esetről a számadónak.~
2332 VI | az ágytól. Harmadnap már jelentette a doktornak, hogy ő be akar
2333 VII | a szalmaszékhez, annak a jeléül, hogy az a szék el van foglalva,
2334 XI | Pesta, abbahagyni ezt a jeruzsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra
2335 VIII| komp szélére tolakodtak.~– Jézus Mária, szent Anna! Légy
2336 II | a szalonna, fehér cipó? Jobbhoz szoktál a császár kosztján?
2337 II | a söntésbe, két csípőjét jobbra-balra riszálva; visszajön a borral,
2338 III | az értekezést.~– Uraim! jöjjenek elő a vasalóbul! Most látjuk
2339 III | Egy órával későbben kell jönnöd, mint az urak jöttek, akiket
2340 I | fölébresztett.~– Honnan jössz most ízibe?~– Csak innen
2341 X | földből kirántott.~– Hogy jösz te a Hortobágyra, hóka?~
2342 IV | észrevette az ablakon át a leány jöttét, s eléje ment. A pitvarban
2343 II | limlomokat ajándékozott jövendőmondásért. Háladatosságból az egy
2344 IV | s visszatért a városba.~Jövet egy zsandárt hozott magával
2345 III | bíborfényű glória jelenti a nap jövetelét! Izzó tűzhegy emelkedik
2346 IX | ernyőnek, messziről ráismer a jövevényekre – a lovaikról.~– Az a Kádár
2347 I | ébreszti fel. A hóka szemközt jövő lovast vett észre. A holdas
2348 V | megörült neki. Ez becsületes jófajta horkolás. Csak az egészséges
2349 II | gyönyörködik benne, hogy az milyen jóízűen falja, nyeli az ő keze süttét.~
2350 II | dalolni, amikor akarta. Ha jókedve volt is danolt, ha búsult
2351 II | könnyhullatása. Látod, milyen jókedvet csináltál azzal, amit most
2352 III | tudós világ.~A doktornak jólesett, hogy kitölthette szívének
2353 IX | naphosszant és soha se legyen jóllakva.” – Ezóta van az, hogy a
2354 VI | meg a doktor urat a sok jóságáért.~Mikor kilépett a folyosóra,
2355 X | Ugye tudod? … Te kedves jószágom! … Ne félj, nem megyünk
2356 III | Mi tűrés-tagadás! Biz a juhászok közt akad tolvaj elég; a
2357 VI | Dömötör napján, amikor a juhászokat fogadják; akkor elvittek
2358 XI | lelkemet. – Illik a hazudás a juhászokhoz, de nem a lovon járó legényekhez.
2359 IX | beszélnek: hisz a sertéskondák, juhnyájak túl a Hortobágy vizein legelnek,
2360 IX | diákos emberek, hogy még Jupiter átkozta meg a lovat, mikor
2361 VII | megérkezik, akkor aztán nem jut itt többet senki szóhoz.
2362 IV | van.~Meg is jött annak a jutalma.~Az az öröm, hogy egyszer
2363 II | amerre gödör van.~– Ne juttasd eszembe! Mikor legelőször
2364 VIII| selyememberre is ekkora kábító hatása lehet az árvatőzeg
2365 XI | negédesen ment tovább, durcás kacérsággal riszálva a csípőit. Az a
2366 II | búcsún? mikor ugrattad a kacki menyecskéket?~– Csak azt
2367 III | őszbe csavarodó hajjal, kacskaringósra kifent bajusszal. Értelmes
2368 V | ébren maradjanak.~Az első kakaskukorításnál aztán megszállta a bajfordító
2369 X | fonta a sörényedet, cukros kaláccsal etetett a tenyeréből … Hányszor
2370 IX | Bugyogó zsebben a srófra járó kalamáris, csizmaszárban a kalamus.~–
2371 XI | Hozzon nekünk tollat, kalamárist, Klárika lelkem.”~Kihozta
2372 IX | kalamáris, csizmaszárban a kalamus.~– Mindjárt lesz itt íróasztal
2373 VII | számára; megvett egy egész kalangyát.~– Itt süthetjük a makkot
2374 IX | amikor a diákok háromszegletű kalapban jártak. Egy ilyen tintás
2375 I | Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap: megtapintja a rózsát,
2376 I | akkor meg fogja látni a kalapján azt a rózsát.~Aztán dúdolni
2377 II | hátát, s az egyik kezét a kalapjára, a másikat az asztalra téve,
2378 II | itt a párja, ha ideadnád a kalapod, mindjárt rajta lenne.~–
2379 VIII| cselekszik, hogy a pipájukba kalapzsírt tesznek. Mikor annak a füstjét
2380 III | a pusztán lakók is csak kalauzzal járnak. A két debreceni
2381 IX | ma megtisztelnek, amint a kalendáriumba benéztem.~– Hát az is meg
2382 IX | Hát az is meg van írva a kalendáriumban? – kérdi kötekedve a Sándor
2383 IX | Fehér ecetes. – Kaszás lé. – Kálvinista mennyország. – Töltött káposzta. –
2384 IX | belőle a 12 frt 18 krt, mint kamatot, s azért én csak három hónap
2385 III | nagy csordakúthoz, melynek kámvája maga is ácsremek, s a három
2386 VIII| gulyáslegénynek ennélfogva a komp kámváján kellett végiglépdelni, hogy
2387 IX | hosszú kötelet a kipécézett kanca felé, s a hurok karikája,
2388 IX | valamennyi lótartó gazdájának a kancái mind ide vannak kicsapva.
2389 X | aztán összerugdalkoznak a kancáikat féltő ménekkel, ami ezeknek
2390 IX | eresztve, s az elfogott kancának egész a szügyéig csúszott
2391 VIII| tehénlegelőn szedett fel, s azt a kandalló párkányára téve, meggyújtotta.
2392 II | ételéhez.~A nagy cirmos kandúr addig ott mosdózott a kemence
2393 III | maga is ácsremek, s a három kankalint mozgásba hozva, méri a vizet
2394 XI | tévesztette el az utat. Pedig a kantár is lazán lógott a csikós
2395 III | úgy vezette a paripáját kantáron tovább.~A számadó gulyás
2396 IV | rajta, s két kézre fogta a kantárszárat. A ló rázta, kapkodta a
2397 VII | megmérgezett csikóst: a debreceni kántus énekelt fölötte; a szénior
2398 XI | bandukolt a paripa, mert egyre kapálóznia kellett a hátulsó lábával
2399 III | fűből. Sok embercsontot kaparnak ki a kutyák a dombokbul,
2400 VIII| Valamennyi férfinak bele kellett kapaszkodni az átjáró kötélbe, hogy
2401 IV | két keze nem fogta már a kapicányt, csak a lábai szorították
2402 III | pusztán. Ha a forgószél künn kapja a legelőn a ménest, s azt
2403 II | azt akarod, hogy lángra kapjon, ne tégy vele egyebet, mint
2404 XII | ott nem hárítanak, ott nem kapkodja félre az ember a fejét a
2405 IV | kantárszárat. A ló rázta, kapkodta a fejét, s ijedten horkolt
2406 XI | népek ezek! Még hajba se kapnak. Egy írásra írják a nevüket.~
2407 III | igazi betyárt az albumomba kapni.~– No azt itt nem kap az
2408 IX | Kálvinista mennyország. – Töltött káposzta. – Espékes”. Mind az öt
2409 III | csak a légkör sugártörte káprázat volt, mikor az igazi orcája
2410 I | mind a ketten sarkantyúba kapták a paripáikat s vágtattak
2411 II | Az öreg a méheit lesi, a kaptárok most rajzanak.~Pedig az
2412 IV | mert egy raj méhet kerget a kaptárral.~– Pedig a doktor úrtól
2413 IV | elérni, ahol a fáradt ló a kaptatónál lépést kezdett járni; ott
2414 X | Hányszor hagytalak kikötve a kapuja előtt, hóban, sárban, csikorgó
2415 II | Hívtalak én ólmot önteni karácsony estéjén? Nem viseltem-e
2416 V | kíván.~Megivott a beteg egy karafinával.~S akkor aztán elaludt csendesen.~–
2417 VII | magával. Vadkacsa, búvár, kárakatona lubickolt seregestől az
2418 III | gulyáslegényt, akit értük küldtek a karámból, hagyták még mulatni. Azt
2419 IX | szebb mulatság ez, mint a karambolpárti a Bikában! – mondá Pelikán
2420 I | neki lenni a zámi puszta karámjánál. Majd káromkodik a számadó
2421 III | Tudniillik, hogy a mátai karámnál ezerötszáz tehén van egy
2422 III | le a lováról még távol a karámtól, s úgy vezette a paripáját
2423 IX | cifra ménes” legelője.~A karámtul, a puszta közepéről, egész
2424 II | kivett a Hortobágyban fogott kárászok közül egyet, a konyhakéssel
2425 X | ménekkel, ami ezeknek a kárával végződik: mert ezek nincsenek
2426 III | hogy annyi szép darab hús kárba vesszen: egy-egy combot
2427 XI | árnyékot tart. Iddogáltak olcsó karcost zöld klázliból, s danoltak
2428 XII | is nagy mesterség: ámde a kard, akárhol talál, olyan sebet
2429 III | a druidák és a walkürök kardala volna!”~A lovászmester eközben
2430 XII | látszik! Lóháton verekedni, karddal is nagy mesterség: ámde
2431 X | hanem becsületes ellenség kardjától romlik el a testem. S aztán,
2432 IX | soha.~Amíg a két bojtár karéjban kergette hosszú sorba elnyújtva
2433 X | félig idvességnek, félig kárhozatnak.~A mén bizonyosan vigasztalni
2434 VI | Sándor! Mit tettél magaddal? Kárhozatra adtad a lelkedet! Hamisan
2435 IV | rémségesen nézni nagy fekete karika szemeivel.~Később az is
2436 IX | kipécézett kanca felé, s a hurok karikája, matematikai pontossággal
2437 III | csákó szarvaival, fekete karikáktól környezett nagy szemeivel.
2438 III | Durrantson kend közé azzal a karikással! – bíztatáé a festő.~– Mennykőt
2439 II | makrapipáját a kalapja magas karimája mögé tette. Aztán átölelte
2440 V | annak nem volt annyi erő a karjában, a tenyerében, hogy azt
2441 IX | ingujja végigcsúszott a karjain, olyan volt, mint azok az
2442 IV | volt ura mozdulatainak, s karjainak rángatózásával a lovat is
2443 X | a mén nyakát mind a két karjával.~– Te vagy az én egyetlen
2444 I | puszta karámjánál. Majd káromkodik a számadó gazda.~Hát hadd
2445 I | számadó gazda.~Hát hadd káromkodjék! Akinek egy olyan sárga
2446 X | olyan cifrán nem hallottam káromkodni a számadót, mint mikor a
2447 II | hogy egyszer járt itten egy kártyavető cigányasszony, akinek ő
2448 VIII| lamentálást vittek véghez, mint a kárvallott cigány.~Az öreg révész tudott
2449 III | reggelijét, aminek a neve „kásás tészta”. S kihozta azt bográcsostul
2450 III | bográcsban, meg a „tésztás kását”. A taligás dolga a főzés.
2451 II | pusztában termett nóta, mint a katángkóró, amit kitép a szél, s aztán
2452 VII | véleményét; mert a sistergő katlant nem hagyhatta el. Szerinte
2453 III | csikósbojtár. Az most a katonaságnál van. De ha hazakerül szabadságra,
2454 VI | megmenthetted volna magad a katonáskodástul, nem tudtad kimondani! Most
2455 IV | szerettesse, valami szert kavart a borába: attól lett nyavalyás.
2456 II | masinát a zsidónál, forró kávéba dobjátok, aztán megisszátok.
2457 IV | a famulust is.~A leány a kávéfőzés mellett elfojtotta a zokogását,
2458 IV | szíve hozzá. Magára bízom a kávémasinát: főzze benne a feketét egyre-másra.
2459 IV | megfogadta!~Azután nekiállt a kávépörkölésnek; mire a famulus visszakerült
2460 VI | fületlen gombot, s eldugta a keblébe.~
2461 VIII| kövér potykák, harcsák, meg kecsegék is. Azokat nagy hirtelen
2462 II | ugrált, mint a kéthónapos kecske a szérűn.~– S az a gulyás!
2463 XI | Jól van. Megteszem a kedvedért, ha kívánod.~Kopogtattak
2464 II | szerelmét, hogy halat süt a kedvesének.~S aztán gyönyörködik benne,
2465 IV | megpillantá az ágyon fekvő kedvesét, kékzöld lett a világ a
2466 VIII| szájtátó hajcsárhoz.~– Most kee má ugatnyi, atyafiak!~
2467 III | legény.~– Hát’szen tudja keed, hogy „kuka” vagyok. (Süketnéma.)~–
2468 X | repült.~– Hát má mit vétett keednek az a királydárda? Nem annak
2469 III | gazduram, szokott ez a kegyelmed bojtárja néha igazat is
2470 VII | tímárhoz intézve szavait –, kegyelmetek közelebb esnek a hortobágyi
2471 II | nem tudta az ember, hogy kék-e vagy fekete? mert ha belenézett,
2472 II | pusztán a földre lapuló kékes köd mutatta a Hortobágy
2473 IV | az ágyon fekvő kedvesét, kékzöld lett a világ a szemei előtt.
2474 I | a kétkerekű malom vígan kelepelt a kis folyamon, a nádasban
2475 X | jött ki a vér. Ej, de volt kelete az akasztófa cifrázónak
2476 X | felállt.~Hajnalodott már: keleten sárgult az ég alja.~A távol
2477 III | hullámai sebesen futnak keletről nyugat felé, a kiemelkedő
2478 II | volt.~– No hát itt a borod. Kelle-e még valami?~– Köszönöm.
2479 II | söntörködöm körülötted? Kellesz is énnekem! Tucatszámra
2480 VI | ne mondd, hogy soha nem kellettem neked, hogy nem jöttél hozzám,
2481 XI | Hortobágy vizén át nem fog kelni.~Lekerült hát a malom alá,
2482 X | az a korán fekvő, korán kelő csillag.~A csikósbojtár
2483 II | kandúr addig ott mosdózott a kemence padkáján, most egyet gondolt,
2484 III | erdőt nem talál. A szélfogó kemény deszkából van palánkolva,
2485 VII | ki le a pincébe, ki fel a kéménybe.~Hanem hát a gulyásnak nem
2486 I | azért a lába ki nem esik a kengyelből.~Gulyásbojtárnak kell neki
2487 III | felett ott ragyog már a nap kengyelfutója, a hajnali csillag; a harmatos
2488 II | kellett birsalma nedvével kenni, hogy göndörré legyen, ahogy
2489 III | téglaépítmény, zsindelyfödéllel, kényelmes vendégszobákkal, úri konyhával
2490 II | megváltoztál, amióta a császár kenyeréből ettél.~– Nem én változtam
2491 III | fölött a polc a domború hátú kenyerekkel, meg a fabödönnel, melyben
2492 II | prédikálni ott a császár kenyerén. Ennyi ékes szóval legátusnak
2493 X | azonban a vacsorátul megmaradt kenyerét falatokra aprózva, a tenyeréből
2494 IX | nem késett egy darab sós kenyérrel kínálni meg az áldozatát.~
2495 II | neki valamit, amitől rád kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába
2496 III | Ez aztán a nagyszerű kép! – kiált fel a piktor elragadtatással. –
2497 II | a harmadnapos hideglelés képében ellátogató szerelem. A forrólázhoz
2498 IX | magyar nyelv gazdagsága képes kifejezni: pej, szürke,
2499 III | asszentálták?~A bojtár csúnya ferde képet fintorított a kérdezőre.
2500 III | Sajgató uram tulajdonát képezik, s azoknak a borjait elhozva,
2501 IX | mindnyájan ismerjük.~Szép kerek képű, kisodrott bajuszú, mosolygós
2502 III | ház, amilyennek a piktor képzelte: hanem egy tisztességes
2503 V | betegnek vizet adni? Azt kér.~Erre a doktor fölkelt,
2504 II | a legény gyanúsan.~– Mit kérded, ha eszed van? Csárdába
2505 II | hízelkedik neked.~– Nem is kérdem én a macskától, hogy kinek
2506 VI | oda a becirkernek, arra a kérdésre, hogy mi a neve:~– Decsi
2507 XI | tartozásod?~– De furcsákat kérdezgetsz tőlem! Nem tartozom én a
2508 III | vászonra! Micsoda ez? – kérdezi sorba mindenkitől.~A számadó
2509 VII | a leánnyal mi történt? – kérdezték egyszerre hárman is.~– A
2510 XI | hát mit akartál mondani?~– Kérdeztél valamit?~– Mért van a szemed
2511 IX | talál egy vak lovat, attul kérdezze meg: az majd jobban elmondja,
|