12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
2512 IV | a nemzetes úrtól!~– Nem kéredzkedem! – Nem eresztene el. – Ej,
2513 IV | Lássák el azok!~– De legalább kéredzkedjék el a nemzetes úrtól!~– Nem
2514 XI | Valami dolgom van, apámuram, kérek szépen egy félnapi szabadságot
2515 I | kipödörve; gesztenyeszín haja kerekre levágva; a szemei dióbarnák,
2516 III | ünnepen megáldozzon; amit keres, azt el ne prédálja! ha
2517 II | a szűröm ujjában; eredj, keresd ki belőle.~Volt abban a
2518 I | szerető?~Én is azt – én is azt keresem.”~Újra elalszik, s újból
2519 VI | vagyok! Ha van valakinek keresete rajtam, állítsanak a regement-auditor
2520 IX | sz úgy tudom, hogy nem kereskedik tehenekkel.~– Nem az enyém
2521 VII | ennek nem kell a szarvánál kereskedni.~Azt kérdezé, odakönyökölve
2522 X | lobogós ingujjával.~– No, hát keress jó füvet magadnak, aztán
2523 IV | támassza be az ajtót, hadd keressem fel a nemzetes urat.~– Nem
2524 II | keresztül, a vendég urakat kereste, aztán hogy megtudta, hogy
2525 VIII| dombon álló révházhoz, s keresték a tehéncsordát.~De biz azt
2526 III | cseppen, írjon egy levelet a keresztapjának: fizeti a posta-portót érte.~
2527 III | posta-portót érte.~Ekként keresztatyai áldását ráadva, útnak ereszté
2528 VI | Hát Sándor vagyok. Annak kereszteltek.~A bíró kérdezé:~– Hát ezelőtt
2529 III | hogy a spanyol fajtával keresztezze.~– Az már más.~Eszerint
2530 IX | komámnak, a gulyásszámadónak a keresztfia. Az is igen derék legény
2531 III | Aztán lelkére kötötte a keresztfiának, hogy magát az idegen földön
2532 II | szerelme, hogy még a falat is keresztülássa érted.”~A leánynak eszébe
2533 VIII| azzal sarkantyúba kapva, keresztülugratott vele a korláton, bele a
2534 III | elém, majd leszedem rólad a keresztvizet.~– Csak nem veri meg, gazduram? –
2535 III | segíts azokon a jámbor keresztyéneken! – mondá a számadó a bojtárnak.~–
2536 IV | beszélsz, mert egy raj méhet kerget a kaptárral.~– Pedig a doktor
2537 IX | Amíg a két bojtár karéjban kergette hosszú sorba elnyújtva a
2538 III | engedi magát a korlátos kerítés közé vezettetni.~– Ezek
2539 XI | félszert előzi, nincs semmi kerítése; hanem azért mégis udvar
2540 II | nem jó az orgonafának a kerítésen kihajolni, amikor virágzik,
2541 III | utánunk a német! – szólt kérkedve Sajgató uram a bámuló társasághoz.~
2542 II | mondom már hogy „kisasszony”. Kérlek igen szépen: ne hazudj énnekem.
2543 III | nem veri meg, gazduram? – kérlelé a lovászmester.~– Azt már
2544 IX | letelepedik s hozzáfog a kérődzéshez; a ló nem ilyen filozófus;
2545 XI | Azért, mert nagy örömöm van. Kérőm akadt.~– Kicsoda?~– A vérvölgyi
2546 II | előtte az egész virágos kert, válogathat benne: fehér
2547 II | hogy pecsétes palackot kért. Olyanféle, városból hozott
2548 II | a nótafikálását, ahogy a kertben gyomlál.~A vén korcsmáros
2549 IV | a famulus visszakerült a kertből (annak elébb segíteni kellett
2550 V | betegre.~A leány olyan szépen kérte.~– Hadd maradjak itten.
2551 VII | nemesembernek néztek, sohasem kértek tőlem vámot a pesti hídon;
2552 I | dúdolja tovább a nótáját:~„Kis kertemben egy almafa virágzik, ~A
2553 III | város közepébe. A virágos kertje alatt folydogál csendesen
2554 II | Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében. Valami idegen hozta oda,
2555 XI | paripa is elmélkedett ott a kertpalánk árnyékában, a kihajló lícium
2556 V | szempilláit; de az nagy erejébe kerülhetett: meg-meg leragadtak. Az
2557 III | számadó. – Nojszen csak kerülj elém, majd leszedem rólad
2558 IV | hogy a lovasnak útjába kerüljön.~Közelebb érve, felismerte
2559 I | Azért, hogy meg hagyta magát kerültetni a lódoktor gebéjétől: van
2560 III | kiáltozva: „Ruzsa te! Csákó te! Kese te!” Mind a huszonnégynek
2561 IV | nyögései, nyavalygásai éles kések, amik a szívemen keresztül
2562 IX | pej, szürke, fekete, hóka, kesely, almás, babos, szeplős,
2563 III | seregestül jöttek rá a keselyűk, s gyöngyen eltakarították;
2564 VII | egyetlen kocsmaszobájában keseregtek.~Lacza Ferkó elindult szénát
2565 VI | Mindjárt éreztem, hogy valami keserű íze van. Hanem a cigányleány
2566 X | ha kiönthetné azt a nagy keserűséget, ha elpanaszolhatná, megkönnyebülne
2567 X | dolgot! … Ott meggyógyul a keserűségünk: nem könnyhullatással! …
2568 II | a csillagos nyelű hegyes kését, szelt magának a cipóból,
2569 IX | szekerének saroglyájához, aki nem késett egy darab sós kenyérrel
2570 III | ezek a maguk lábán.~– De késleltetik a hajtást. Minden lépten-nyomon
2571 I | messző:~Azér’ járok olyan késő~Angyalom, kicsikém, tehozzád.”~
2572 VIII| helyretaszították már.~Nem is késtek azok, akik szekérrel voltak,
2573 X | szuperlátja a csillagos égbolt.~Kész éjszaka van már. De azért
2574 VII | beszélt maga a csináltvirág készítőnével, aki a Decsi Sándor szemfödelére
2575 VIII| elfogadtatott, hogy a révészgazda készítsen paprikás halat. Egyéb ennivaló
2576 X | a pányvát a keze ügyébe készítve, eléje vágtatott a gazdátlan
2577 II | beletakargatta a piros keszkenőjébe, s keszkenőstül együtt lecsúsztatá
2578 II | a piros keszkenőjébe, s keszkenőstül együtt lecsúsztatá a bekötött
2579 X | ujjából kihúzott egy tarka keszkenőt, abba volt betakarva egy
2580 IX | Pelikán uram aláírása készpénz.~Írószerszám is volt Pelikán
2581 IX | az áru átvételénél rögtön készpénzzel tartozom fizetni. Mármost
2582 III | értik a pusztán azt az egész készséget, ami embernek és baromnak
2583 IX | szelíd lett, mint a bárány: készséggel engedte a kötőféket a szájába
2584 XI | apjának a szemét az Ézsau kesztyűivel: annak is hazudott; nem
2585 III | szembeállt vele és ökleléshez készült; aztán meg mind vissza akart
2586 II | ez a te piros szád, hogy kétfelé törne; ha nevetni találnál:
2587 II | megtanítottam. Úgy ugrált, mint a kéthónapos kecske a szérűn.~– S az
2588 III | társasághoz.~A festő haját tépi kétségbeestében.~– Ilyet kell látni nekem!
2589 IX | ezerötven ló. Minden bojtárnak kétszáztízszer kellett a kútgémet lehajtani,
2590 II | leveti, van alatta tiszta kétszél kötény, annak a korcában
2591 VI | hogy a mai naptól fogva kettőnk közül az egyiket lenézem,
2592 X | amott az a páros a „bojtár kettőse”, az a színe-váltogató az „
2593 II | belőle utánam más.~Azzal nagy kevélyen odadobta az asztalra a három
2594 II | tudja mondani: bitang marha keveredett-e a gulya közé, vagy tehén
2595 X | Egy-egy sűrű gomoly szúnyog keveredik fel, s végighúz a légben:
2596 IX | uram tulajdona is el volt keveredve. Lehetett valami kétszáz
2597 VI | melybe mandragóra volt keverve, amitől ön olyan nagy beteg
2598 III | délibábot.~– Hát én még kevesebbet tudok a délibábról. Olvastam
2599 II | belőle.~– Már megint ott kezded? Azon az egy szál sárga
2600 II | szállta volna. Most másképpen kezdelek el szeretni: eljárok én
2601 IX | szerteszét legelésző csoportok kezdenek a nagy kút felé húzódni.~
2602 II | halmok meg a kis akácerdő kezdettek kilátszani az ég aljából;
2603 I | a rózsát.~Aztán dúdolni kezdi a kedvenc nótáját (tán az
2604 XI | szégyentől.~– Hogy került ez a kezedbe? – dörmögé haragosan, s
2605 II | Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki,
2606 II | ölébe, odatörleszkedett a kezéhez, nagyokat taszítva rajta
2607 II | A leány összekulcsolta a kezeit, úgy rimánkodott a legénynek.~–
2608 II | betöröm a fejét! Itt a kezem.~Decsi Sándor odanyújtá
2609 IV | jobban megköt engem, mintha kezem-lábam békóba volna verve. Engedje
2610 II | nyugszom meg addig, amíg az a kezembe nem kerül.~A leány összekulcsolta
2611 IV | csókolá.~– Ne csókolgasd az én kezemet; csupa mustárkovász, feldagad
2612 II | én majd leszolgálom a két kezemmel: de nem szolgáltam le a
2613 III | szóval, cirógatással, mint a kezes bárányt, s aztán odavezeti
2614 IV | derékkal ült rajta, s két kézre fogta a kantárszárat. A
2615 IX | megköszönték a szép mesét. S aztán ki-ki sietett a maga lovát fölkeresni,
2616 III | Nagyszerű! Isteni! – kiabál a művész elragadtatással. –
2617 VIII| De ördögöt curukk! – kiabáltak a vásárosok. – Nekünk át
2618 IX | paroláztak; mire a számadó kiadá a rendeletet a bojtároknak,
2619 II | leány azzal felelt rá, hogy kiakasztá a füléből az arany függőket
2620 VII | kilökték az ivószobábul.~A kiakolbólított pasasér, begyűrt kalapját
2621 IX | függőt. Tíz forintba lett kialkudva az aranyozás. Meg is kapta,
2622 IX | homokos úton, a hegyi ló kiáll, ha az alföldi utat megkóstolja.~
2623 IV | látni. Kín volt a látást kiállni.~A doktor behívta a famulust
2624 III | tovább.~A számadó gulyás kiállt a karám elé.~– No te – „
2625 XII | sarka.~– Megmondtam, ugye? – kiáltá a csikós lóhátrul a leánynak,
2626 IV | látszott, hogy nem hallja a kiáltást, vagy hallja, de nem tud
2627 III | csak onnan a kocsisülésből kiáltja az uraknak a jó reggelt,
2628 VI | Hazudsz! Hazudsz! Hazudsz! – kiáltotta a leány. – Most gondoltad
2629 X | panaszhang, búcsúvétel hangja kiáltoz alá: vándor ludak, darvak
2630 III | szarvas állatoknak, a neveiket kiáltozva: „Ruzsa te! Csákó te! Kese
2631 II | tőled.~Az már fele útja a kibékülésnek, ha a legényt rá lehet bírni,
2632 III | feladatra, hogy a rekesztékből kibocsátott tehéncsordát a meghatározott
2633 IX | az Ariadné fonalából való kibontakozásra.~A Decsi Sándor vette észre
2634 II | Selyempapirosba volt takarva. Mikor kibontotta, akkor látta, hogy az egy
2635 III | a mestere. Olyan szépen kicsalogatja a gulya közepéből a kiszemelt
2636 XI | bárányokkal; annak is hazudott; kicsalta a saját apjának a szemét
2637 IX | a kancái mind ide vannak kicsapva. Nem is látnak azok istállót
2638 I | járok olyan késő~Angyalom, kicsikém, tehozzád.”~Aztán megint
2639 VI | elkezdett szerepet játszani: kicsinált szerepet.~Mintha csak a
2640 XI | örömöm van. Kérőm akadt.~– Kicsoda?~– A vérvölgyi vén korcsmáros.
2641 III | elbeszélem a művészklubban, engem kidobnak az ajtón.~– Ez rossz jel –
2642 IX | ábrázatú férfiú, középen kidomborodó termettel; egyébként pedig
2643 II | leány, piros nyelve hegyét kidugva a szájából, s azzal durcás
2644 V | bajfordító álom a beteg idegeit. Kiegyenesedett, s szép egyenletesen horkolni
2645 VII | pasasér, begyűrt kalapját kiegyengetve, ógott-mógott, levonva az
2646 IV | leány nagyot sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt.~–
2647 III | keletről nyugat felé, a kiemelkedő halmok szigetekké válnak
2648 XII | koponyáját, s az oldalt fordulva kiesett a nyergéből, s hasmánt terült
2649 IV | tud-e?~Legelső volna azt kieszelni, hogy miféle méreg dolgozik
2650 IV | kell a hidegvizes kendőt kifacsarni, s a szenvedő fejére tenni;
2651 IX | pálcika a kezében, felyül kifaragott madárfejjel. Övé az egyik
2652 VII | alázatos észrevételemnek akarok kifejezést adni, hogy én tegnap délután
2653 IX | magyar nyelv gazdagsága képes kifejezni: pej, szürke, fekete, hóka,
2654 I | de vállban és csípőben kifejlett, hatalmas domború mellkassal;
2655 XI | nótának, már jött őkelme kifelé az ivószobából, mintha hívták
2656 III | csavarodó hajjal, kacskaringósra kifent bajusszal. Értelmes arca
2657 II | egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen sárga
2658 IX | a takarékpénztárba: ott kifizetik neki a nyolcszáz forintját,
2659 III | foglalkozott, Sajgató uramnak kifizette újdonatúj százasokban a
2660 IX | akik közül négyet kötéllel kifogtak, mint a kíváncsi gyermekek
2661 VIII| türelemből és élelemből kifogyott várakozókat, hogy a Tisza
2662 III | sem vesz a pásztorember; kifordítja a subáját, begyűri a süvegét,
2663 II | változik meg azzal, hogy kifordítják. „Mégis bunda a bunda.”~–
2664 II | róla.~Erre a szóra csak kifordult a falat a legény szájából;
2665 VII | szapulás, mert elébb zsírban kifőzik a vásznát.~– No! kotty belé!
2666 X | nap kell a marháknak, hogy kifújják magukat a nagy szaladástul:
2667 III | a legény. A reggeli szél kifújta a fejéből a mámort, s a
2668 IX | hogy a komám azt a trafikát kifundálta, hogy a Ferkót elküldje
2669 VII | felküldték Budára, ott kifúrják a fejét, mert mind odament
2670 III | felelsz a-szavamra? Vagy kifúrjam a füledet?~Erre aztán megszólalt
2671 XI | lehet megmérgezni, mert az kifut, ha egyszer a dugóját kihúzzák.~
2672 VIII| sekélyeshez érve, szépen kigázolt a szárazra. A bojtár hátul
2673 XI | kertpalánk árnyékában, a kihajló lícium után nyújtogatva
2674 II | orgonafának a kerítésen kihajolni, amikor virágzik, megkívánják,
2675 II | síkságot délibábos látkörével. Kihallatszik belőle a mélázó tilinkó,
2676 X | a karámba a tarisznyáját kihozni, hát akkor a szűre ujjából
2677 X | hát akkor a szűre ujjából kihúzott egy tarka keszkenőt, abba
2678 VII | padlóját mosta. A kompot kihúzták a szárazra, s odakötözték
2679 II | Sándor.” – Akkor ugye hogy kihúztál?~– Ha tudtam volna, hogy
2680 XI | hatot.~– Most már jól van!~– Kihúzzam a dugóját?~– Köszönöm, magam
2681 XI | mulasztás van benne: nincs kiírva, hogy mely helyen kell fizetni,
2682 XII | Összekoccintottak.~„Egészségedre!” Kiitták egyhujjába.~Azután elkezdé
2683 VIII| a ló.~Amint a bojtár is kikapott a partra, lekeríté a nyakából
2684 II | legény észrevette azt, s kikapta a leány kezéből a kalapját.~–
2685 II | tiszta halovány orcádat kikennéd pirosra bécsi ronggyal. –
2686 IX | nagy csomó papiros közül kikeresett egyet. Nem volt ott bankó
2687 III | foglalkozik, hogy az itatóvályúnál kikeresi azokat a teheneket, amelyek
2688 III | bele ebbe a tréfába? Ezt kikéri magának.~A festő pedig elég
2689 VI | a pellengérre kötnek, ha kikorbácsolnak. Itt van a fejem, vágják
2690 III | templom romjai még most is kilátszanak a fűből. Sok embercsontot
2691 II | a kis akácerdő kezdettek kilátszani az ég aljából; közöttük
2692 VI | urat a sok jóságáért.~Mikor kilépett a folyosóra, a leány útját
2693 IV | egyre-másra. De ha sírva fakad, kilököm az ajtón.~Azzal kinyitá
2694 VII | fogd meg! Nyakon fogták, kilökték az ivószobábul.~A kiakolbólított
2695 IX | Decsi Sándornak a szemei kimeredtek, az orrcimpái tágultak;
2696 IV | megmérgezettnek.~A leány arca kimondhatatlan fájdalomra nyúlt meg e kegyetlen
2697 VII | hömpölygő iszapos ár gyökerestől kimosott fákat hozott magával. Vadkacsa,
2698 VII | Újvárosbul, a regementfelcsert, a kimúlt csikóst felboncolni: meg
2699 VII | lett volna ebből. Csak úgy kínálkozik itten a nagyhatású színpadi
2700 X | tőled, ha akkora aranyat kínálnának érted, amekkora magad vagy …
2701 IX | egy darab sós kenyérrel kínálni meg az áldozatát.~S ez az
2702 II | most sem csókolsz meg?~Maga kínálta a csókját: a két karját
2703 VII | nála. A szép Klárika meg a kincse, a gulyásbojtár, összebeszéltek,
2704 XI | mondod, hogy „befellegzett!”, kincsem, galambom?~– Decsi Sándor
2705 II | deputációnak a markát. A felcserek kinek-kinek megsúgták közülünk, hogy
2706 III | elrőkönyítsen a lakomátul, s végül kinevessen. – Majd meglássuk, eszik-e
2707 IV | mászni, s az ágyat is rágja kínjában. Megétette valaki.~A leány
2708 IV | megfagy az embernek, amikor a kínlódását látja. A doktor úr magát
2709 IV | előre megmondom. Az ilyen kínlódást gyönge szívű ember el nem
2710 III | töri, mint hogy a lovát kínozza a göppöly hajtásával.~Egy
2711 IV | kilököm az ajtón.~Azzal kinyitá előtte az ajtót, s bebocsátá.~
2712 II | Majd mást hozok.~Azzal kinyitotta a faliszekrény ajtaját,
2713 III | pusztában.~Azután a taligás kiöblíté a bográcsot, ismét teletölté
2714 X | úgy vérzik a lelke! Tán ha kiönthetné azt a nagy keserűséget,
2715 IX | veté ki a hosszú kötelet a kipécézett kanca felé, s a hurok karikája,
2716 I | hetykeség, kis bajusza hegyesre kipödörve; gesztenyeszín haja kerekre
2717 VIII| túlsó partra átkelt, amíg kirakodott, meg berakodott, s aztán
2718 III | melynek a feneke téglával van kirakva, teteje nincs. Ez a konyha.
2719 X | mit vétett keednek az a királydárda? Nem annak volt ez az ütés
2720 IX | korán reggel, s azt mondta a királynak: „No már most add ide a
2721 X | cövekkel együtt, amit a földből kirántott.~– Hogy jösz te a Hortobágyra,
2722 III | fejéből a mámort, s a futtatás kirázta az álmosságot. Egész frissen
2723 II | annak a farkához kötve. Hogy Kirké ezzel bódította el Ulixesz
2724 IV | félretaszítá a famulust, s kirohant az udvarra; egy szökéssel
2725 VII | ólmos bottal az asztalra, kirúgni a széket maga alól, aztán
2726 IV | magával hozni. A korcsmáros kisasszonyának pedig mondd meg, hogy ami
2727 VI | volt látogatóban a Klári kisasszonynál, amikor az önnek borral
2728 III | Tavasz idején a legtöbbnek kisborja van. Ha korán reggel, mikor
2729 VIII| tehenek, mert otthon hagyták a kisborjúikat. Az volt a hibás, aki elválasztotta
2730 II | ahol nem tudta, a legény kisegíté, szájába adta a hangot;
2731 III | megtanították rá. Azonban kíséretül két uradalmi hajcsár volt
2732 VI | hogy engem zsandárokkal kísérjenek ide! Nem is tartozom én
2733 III | tiszta magyar fajjal tegyen kísérletet, hanem hogy a spanyol fajtával
2734 III | biztos pedig a paksust a kísérő gulyásbojtárnak; az eltette
2735 III | hajcsár, kuvaszkutya mind úgy kísérte őket, fejel lefelé fordulva.~
2736 X | az is olyan hang, mint a kísértetzengés. Közbe-közbehangzik egy-egy
2737 XI | valamit?~– Mért van a szemed kisírva?~– Azért, mert nagy örömöm
2738 IX | ismerjük.~Szép kerek képű, kisodrott bajuszú, mosolygós ábrázatú
2739 IX | a háta és a két lábszára kissé hajlott a folytonos lókipróbálástól.
2740 II | miatt.~– Hát amíg a halat kisütöm, eldaloljam a kedvenc nótádat?~–
2741 IX | mindent, hogy a katonaságbul kiszabadítsam. Az a másik, a Ferkó, az
2742 III | természetesen, amint a rekesztékből kiszabadult, ahány, annyifelé szaladt,
2743 VIII| aztán a futóbetyár könnyen kiszakít belőle egy falkát. Éreztem
2744 III | reggel lehet a gulyából kiszakítani. Tudniillik, hogy a mátai
2745 III | nagy gulya meg az eladásra kiszakított csorda között igen érzékeny
2746 XII | verekedőnek ugyan jól kell kiszámítani az ütést, mikor a vágtató
2747 III | karám tetejére, hogy a napon kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S
2748 IV | főorvosért.~– Beteg van a háznál? Kit lel a hideg közületek?~–
2749 I | értené a madarak nyelvét, kitalálná, mit csicsereg az a száz
2750 I | hová tart? azt nem lehet kitalálni; a pusztán nincs ösvény:
2751 II | mint a katángkóró, amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja
2752 XII | a vetélytársa kalapját, kitépte belőle a bélést: megtalálta
2753 III | Hortobágyot ilyen simára kiterítette. Nézze azokat a legényeket!
2754 III | kicsit megabáljuk; aztán kiterítjük gyékényre, a karám tetejére,
2755 IX | természete a hallgatódzás. Kitért előle. Elhajtotta a ménest
2756 XI | udvar az, mert asztal van rá kitéve, s amellett két hosszú lóca:
2757 XI | feje letört, akkor aztán kitölté belőle a habzó sert a nagy
2758 IX | látott még váltóűrlapot kitölteni.~Valószínű, hogy mindnyájuk
2759 III | doktornak jólesett, hogy kitölthette szívének keserűségét az
2760 IX | merő váltó volt: üres és kitöltött.~– Én pénzt sohasem hordok
2761 IV | zokogását, s ha egyszer kitört a hangja, s a doktor szemrehányólag
2762 VII | olvastam. Száz tallér van kitűzve a fejére, ha valaki élve
2763 XI | ser – sohasem.”~A csikós kiüríté maga az egész palackot,
2764 VIII| egyszerre csak megrőkönyödnek, kiugrálnak a vízbe, kiúsznak a partra,
2765 X | láttak, szelet fogtak, mind kiugráltak a kompbul, bikástul, s egyenest
2766 III | számadó alszik a gunyhó kiugró eresze alatt, deszkapad
2767 IV | Klárika! Ne rémítsen meg, mert kiugrom az ablakon! Csak nem maga
2768 VIII| megrőkönyödnek, kiugrálnak a vízbe, kiúsznak a partra, s visszafutnak
2769 VIII| kutyája is vele ment, az is kiúszott. Majd azután, ha újra beszállítjuk
2770 III | tehéncsordájából kellett kiválasztani a huszonnégy tenyészállatot,
2771 VI | vádlottat, a leányzót már kivallatták: szépen elmondott mindent
2772 III | gulyással.~A számadó gulyás kiváló példánya a pusztán lakó
2773 II | mellé a gulya mellé, amit ma kiválogatnak a zámi pusztán. Ott lesz
2774 III | nézegette a többi urakkal a kiválogatott teheneket. Közölte vele
2775 II | mint egy fancsali feszület. Kivált az a piktor ugyan eszemadta
2776 IX | kötéllel kifogtak, mint a kíváncsi gyermekek sereglettek össze,
2777 XI | Megteszem a kedvedért, ha kívánod.~Kopogtattak az asztalon,
2778 X | tartott.~– Csés jó reggelt kívánok, Sándor bácsi! Nem jött
2779 VIII| hely a lovaival, maga sem kívánta azokat szerencséltetni ennyi
2780 VI | Csupán felvilágosításokat kívánunk nyerni egy önt érdeklő ügyben,
2781 III | paripáját, s jó egészséget kívánva az itt maradóknak, a nyeregbe
2782 VII | milyen halálnemével fogják kivégezni?~– Hát bizony megérdemelné,
2783 VII | siralomházba; holnapután kivégzik. Ma érkezik meg a szegedi
2784 X | így!… Majd eljön a napja, kivesszük az eszterhaj alól azt a
2785 III | háttérben szürkés köd; abból kivilágít egy távoli pásztortűz. Ezt
2786 III | tehénnek a fiát megfogják, kiviszik a nagy tömeg közül, annak
2787 VIII| tanácsos volt a külföldre kivonulni, ideiglenes menedékhelyéül
2788 II | a császár lénungjából!~A Klárinak úgy dobogott a szíve, mikor
2789 VII | No hát elfogták-e a szép Klárit, vagy világgá ment?~– Jaj,
2790 XI | Iddogáltak olcsó karcost zöld klázliból, s danoltak hozzá valami
2791 VII | ennek az embernek nagy kő nyomja a hátát.~– Nekem
2792 IX | süveget visel darutollal, kockás mellényt, kurta janklit
2793 IX | nemtudomhány gulyás karámot, s kockáztassam, hogy a komondorok a bugyogómat
2794 VIII| rögtön beszalajtatni a kocsijaikat a hídlásba; jó szorosan
2795 III | az urak leszálltak már a kocsikból, s megismerkedteték a vásárolni
2796 I | a pusztán nincs ösvény: kocsinyomot, patkónyomot menten benő
2797 IV | s aztán haladéktalanul kocsira ült, s visszatért a városba.~
2798 IV | akkor élőszóval megmondod a kocsisának, hogy én parancsolom, hogy
2799 III | meg sem áll, csak onnan a kocsisülésből kiáltja az uraknak a jó
2800 III | zöld mezőn a két könnyű kocsit. A látóhatáron kezd valami
2801 II | csengő hangon dalolni:~„Kocsmárosné! Nekünk halat süssék kend! ~
2802 VII | gazdáik a révház egyetlen kocsmaszobájában keseregtek.~Lacza Ferkó
2803 X | mindjárt leszáll a sűrű ködbe, a „mennyország ablaka”.~
2804 X | takarónak a szép patyolat ködöket, amik körültakargatták a
2805 X | sárgult az ég alja.~A távol ködös fényében egy közeledő lónak
2806 II | szegletekkel, úgy illett a két nagy kökény szeméhez, akiről nem tudta
2807 VI | leánynak egy oly bűnmerényletet költeni magára, ami a legsúlyosabb
2808 II | Benne van a betyárélet költészete.~Mikor megpirult a hal,
2809 IX | keresztfiam. Szeretem a kölyköt nagyon. Senki úgy nem tud
2810 II | jön ki: mint egy tacskó kölyökéből, aki fél a veréstől. Látod,
2811 II | bizonysága volt rá az a ragyogó könnycsepp, ami a szemébe szökött,
2812 II | dal nélkül; nóta mellett könnyebben megy a munka, jobban telik
2813 X | Hortobágyra, hóka?~A bitang ló könnyedén el hagyta magát fogni a
2814 IV | letörülve a kötényével a könnyeit. – Hát itt a nyakam, vágják
2815 VI | csak nézett utána, míg a könnyeitől a két szeme el nem homályosult,
2816 VIII| akkor aztán a futóbetyár könnyen kiszakít belőle egy falkát.
2817 II | nem is haragudott azért a könnyért, hiszen igaz volt. Inkább
2818 II | zápor nem ér, se a szeretőd könnyhullatása. Látod, milyen jókedvet
2819 X | meggyógyul a keserűségünk: nem könnyhullatással! … Nem a hűtelen leánynak
2820 II | egyet taszított rajta a könyökével.~– Hát akkor mit söntörködöl
2821 XI | szólt oda a csikós, ingujját könyökig feltűrve. („Jó” annak most
2822 IV | tudta az már a leckéjét könyv nélkül. A doktor útközben
2823 VIII| mézeskalácsos, aki már sok könyvet olvasott; azokból ismerte
2824 I | termet, vastag nyakkal, köpcös derékkal: arcvonásai duzzadók,
2825 II | bojtárhoz, megmérte a két talpa körmével a csizma szárán, milyen
2826 III | szarvaival, fekete karikáktól környezett nagy szemeivel. Meg engedi
2827 X | megtanított a neveikre a vén körösztapád. Ott az ég közepén a „göncöl
2828 IX | őrtűz mellett:~– Ugyan édes körösztapámuram, hogyan van az, hogy a ló
2829 III | háromlábú bakra. Azt pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott
2830 II | Akkor aztán a leány elkezdte körülcirógatni.~– Úgy! úgy! gyönyörűségem!
2831 X | sem mozdult meg, iramban körülfutkosta. Hogy még a dobogásra sem
2832 III | nevezetességeit: a szélfogót, a körülkerített marhatemetőt.~– Mert hát
2833 XI | a leány ott sertepertélt körülötte, csak átölelte egyszer a
2834 X | szép patyolat ködöket, amik körültakargatták a földhatárt.~Az újhold
2835 II | istállóba.~– Ki mondta, hogy kösd be?~– Hát mindig azt szoktam.~–
2836 X | meg a Lacza Ferkónak, hogy köszönteti a Decsi Sándor! – kiálta
2837 XI | Ferkó meg a Decsi Sanyi. Köszöntetjük szépen. Az egyikünk majd
2838 X | földhatárt.~Az újhold sarlója ott köszörülte már magát a zámi halomhoz,
2839 IX | kalendáriumban? – kérdi kötekedve a Sándor bojtár.~– Meg hát,
2840 VIII| elindulni; mert az átvádoló kötél a víztől nagyon megfeszült,
2841 VIII| kellett kapaszkodni az átjáró kötélbe, hogy a komp egyensúlyát
2842 II | Derék emberek a zsandárok. Kötelességüket teszik. A komisz betyár
2843 IX | Villámgyorsan veté ki a hosszú kötelet a kipécézett kanca felé,
2844 IX | megzavartak, akik közül négyet kötéllel kifogtak, mint a kíváncsi
2845 X | magát fogni a fején maradt kötélnél fogva.~– Hogy jöttél vissza,
2846 II | van alatta tiszta kétszél kötény, annak a korcában lóg a
2847 XI | üvegcserepekkel együtt a kötényébe szedte.~A három palack sör
2848 II | aztán megtörli a felső kötényében, azt leveti, van alatta
2849 IV | szólt a leány, letörülve a kötényével a könnyeit. – Hát itt a
2850 X | visszajöjj ide. Látod, én nem kötlek pányvára, mint a gulyás,
2851 VI | a bűnömért a pellengérre kötnek, ha kikorbácsolnak. Itt
2852 VIII| fogva a vaskarikához kell kötni, így aztán szépen átjönnek.
2853 III | szerencséltetni.~Aztán lelkére kötötte a keresztfiának, hogy magát
2854 IV | saroglyába.~A doktor a paripát kötőfékénél fogva odakötötte a saroglyához,
2855 XI | lováról, s megkötötte azt a kötőféknél fogva a másik akácfához –
2856 II | nagyobb megbántást nem követhet el valaki a szeretőjével,
2857 III | piktor aztán azt a tréfát követi el velük, hogy az egyiknek
2858 IX | Lacza Ferenc úrnak. Utána következik: „lakása” – azután: „fizetendő” –
2859 III | uraknak elég volt, akkor következtek a bojtárok a számadóval,
2860 IX | mint ez a legény. El is követtem mindent, hogy a katonaságbul
2861 X | mint a kísértetzengés. Közbe-közbehangzik egy-egy lónyerítés.~Máskor
2862 VIII| odajusson, mert a szarvasmarhák közbeestek. Aztán meg a paprikás dobozát
2863 X | béka csinálja a kórust; közbekelepel a Hortobágy malmának egyhangú
2864 VII | társaság nevetett a letromfolt közbeszóló rovására.~– Hát kellett
2865 VII | Sándornak főzött.~A mézesbábos közbeszólt:~– Én pedig úgy tudom, hogy
2866 IX | azt a sárgaképű hajadont közéjük nem dobta volna. Most amiatt
2867 III | bojtárok terelték tova. Itt a közelben ugyan bujább a fű, de éppen
2868 IX | mind valamennyit a karám közelébe, ahol reggelig együtt maradnak.~
2869 XI | lehet.~A zivatar rohanva közelgett ezalatt. A forgószél megelőzte
2870 IX | ezalatt meghozta a hátán a közeli nádasból a csereklyét (ami
2871 XI | érzi, hogy valami zivatar közelít.~Egyszercsak elérték a Hortobágy
2872 III | beillenék akármely város közepébe. A virágos kertje alatt
2873 III | szépen kicsalogatja a gulya közepéből a kiszemelt bikát, mely
2874 IX | mosolygós ábrázatú férfiú, középen kidomborodó termettel; egyébként
2875 I | Debrecent véve a világ közepének). Honnan jön? hová tart?
2876 IX | legelője.~A karámtul, a puszta közepéről, egész a kerek égaljáig
2877 VII | volt, hogy megszakadt a közlekedés: – nem csak a hercegi tehenekre
2878 II | szeretőjével, mint ha ócska közmondásokkal fizeti ki: „mégis bunda
2879 II | karcos. Muszáj még egy ócska közmondást megeresztenem: „átkozott
2880 III | kiválogatott teheneket. Közölte vele a felfedezett nagy
2881 VIII| bikát, mert attól félt a közönség. Azon túl aztán már csak
2882 IV | is emelt rajta. Így aztán közös erővel belökték a saroglyába.~
2883 IV | csárda és a mátai telep közötti puszta rónán találta a doktor
2884 II | kilátszani az ég aljából; közöttük a hármas kútgém. De jó futás
2885 III | az orrbosszantót amikor köztünk jár; mert mikor egyszer
2886 IV | háznál? Kit lel a hideg közületek?~– Nem miközülünk való az,
2887 II | felcserek kinek-kinek megsúgták közülünk, hogy micsoda testi fogyatkozást
2888 XI | ott nem hagyja a debreceni kofaállását egész Morvaországért.~Erre
2889 II | hatszáz forint fizetése, kőháza, deputátuma. Egész úr lesz
2890 III | csárdától egy monumentális kőhídon visz keresztül, mely kilenc
2891 VIII| nagy alföldi síkságra, a kolompoló nyájak, gulyák közé, s hozzáálmodta
2892 III | hadirendben indult meg a kolompos bika után. Akkor aztán a
2893 IX | ez valóban a leghelyesebb Kolumbusz tojása az Ariadné fonalából
2894 VIII| igazítá helyre a gubás koma.~De még jobban felüté az
2895 IX | másik, a Ferkó, az meg az én komámnak, a gulyásszámadónak a keresztfia.
2896 II | Kötelességüket teszik. A komisz betyár meg szolgálóval strázsáltatja
2897 III | tartsa a kezét a szarván – kommandérozza neki. A bojtár pedig sehogy
2898 III | volt: „Büszke te!”~Ilyen kommandóra aztán szép csendesen tovahaladt
2899 IX | panaszkodhatnak, hogy nincs elég kommóciójuk.~De a Decsi Sándoron nem
2900 VI | itten komédiát!~Erre aztán komoly pozitúrába veté magát a
2901 VIII| hatalmas szökéssel kiugrott a kompból a vízbe. S arra egy pár
2902 X | fogtak, mind kiugráltak a kompbul, bikástul, s egyenest hazaszaladtak
2903 VI | egy kis atyai dorgálás kompetált neki, azt megkapta.~A legénynek
2904 VIII| frekvenciának.~A bogrács azonban a kompnak a túlsó végében volt elhelyezve.
2905 III | közt akad tolvaj elég; a kondásból is válik zsivány; az is
2906 III | borozni sem a juhásszal, meg a kondással.~A lovászmester is beleszólt:~–
2907 IX | Lacza Ferkó elment már nagy kondícióba Morvaországba, még a múlt
2908 VII | vendégmarasztó útban, mivelhogy egy kondicióban jönnek a sógorával, az asztalossal.
2909 VIII| karikás ostorát, s nagyokat kondított vele.~– Ahán! Téríti már! –
2910 VIII| tarisznyában: csakhogy három nap kontumácia alatt nincs az a paprika,
2911 II | elé állt, feltűzte a haját kontyba a fésűre.~Így aztán még
2912 III | kirakva, teteje nincs. Ez a konyha. Itt főzik meg a gulyáshúst
2913 II | kárászok közül egyet, a konyhakéssel száz vágást tett a két oldalán,
2914 III | kényelmes vendégszobákkal, úri konyhával és pincével ellátva; beillenék
2915 VII | ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat.~– Hát kellett ez nekem?
2916 XI | Fizessünk hát! Jön az idő!~A kopogtatásra kijött a csárdából a korcsmárosleány.~
2917 XI | takarodni kell.~Az egyik kopogtatott az asztalon a palack fenekével.~–
2918 XI | a kedvedért, ha kívánod.~Kopogtattak az asztalon, a Klárika kijött.
2919 XII | oldalt találta az ellenfél koponyáját, s az oldalt fordulva kiesett
2920 VIII| lapáttal fogdosták a révészek a kopotyukból, ahol az áradat hátrahagyta:
2921 III | megojtva, az húzta úgy össze.~A korai útrakelésnek egy ideális
2922 VI | azért, hogy a testem meg ne korbácsolják, karcsú nyakam a bitófa
2923 II | kétszél kötény, annak a korcában lóg a söntés kulcsa; a tarka
2924 VII | ifjasszony, hogy mi történt a korcsmárosleánnyal, aki a csikósbojtárt megétette?~–
2925 XI | kopogtatásra kijött a csárdából a korcsmárosleány.~Úgy tett, mintha meg sem
2926 II | sült halat, citronyos bort, korcsmárosnét, s még hogy kurjongat nagy
2927 IV | IV.~Az állatorvos kordéja gyorsan döcögött végig a
2928 IV | türelmetlen volt, leugrott a kordéról, s a bádogszelencét a kezébe
2929 IV | szürkére; az aztán vitte a kordét, ahogy bírta.~A lennhagyott
2930 IV | csárda elé megérkezett a kordéval.~– Mit hoztál Pesta, olyan
2931 IV | vágtatott a telep felé.~Ott van kórház is, patika is. Hanem csak
2932 VIII| keresztülugratott vele a korláton, bele a Tiszába.~– Majd
2933 III | utána, s engedi magát a korlátos kerítés közé vezettetni.~–
2934 X | elvezette az elfogott paripát a korlátrekesztékhez, s oda bezárta a sorompóval.~
2935 III | egymaga áll a vén bika, kormos fejével, púpot vető nyakával.
2936 III | nyakával. A tanyázó alom koromfekete, körül a végtelen zöld pázsit,
2937 X | ezernyi béka csinálja a kórust; közbekelepel a Hortobágy
2938 II | Jobbhoz szoktál a császár kosztján? No megállj! Majd mást hozok.~
2939 VII | kifőzik a vásznát.~– No! kotty belé! szilvalé! Majd megecetőnek!
2940 III | tudod a dolgod? Most is kótyagos vagy? Nem látod, hogy a
2941 II | szűrujjban sok mindenféle: acél, kova, bükkfatapló, dohányzacskó,
2942 X | megtörjük a csontját a gonosz kozáknak … Odajössz majd velem, ugye,
2943 VIII| bogrács alatt.~– Ejnye, de kozmás illata van annak a paprikás
2944 IX | nyolcszáztizenkét forint és 18 krajcár, holott csak 800-ban alkudta
2945 XI | tartozol senki fiának egy görbe krajcárral sem.~– Sem a fiának, sem
2946 IV | amit maga elkövetett, az kriminalitás: azt a főorvos fel fogja
2947 VII | azért, mert veresgalléros krispinben jár), hanem azért ő is beleszól
2948 IX | lehúzzák belőle a 12 frt 18 krt, mint kamatot, s azért én
2949 III | helyett valami ökonómust küldeni, aki a szarvasmarhákhoz
2950 IV | parancsolat, hogy azonnal küldjön be a városba hintót a főorvosért.~–
2951 XI | Mondja meg neki, hogy mi küldjük ketten. Régi kenyeres pajtások:
2952 II | persze, hogy itt volt, azért küldték, hogy vezesse a hortobágyi
2953 VIII| szabadságharc után tanácsos volt a külföldre kivonulni, ideiglenes menedékhelyéül
2954 VII | ha nincs jobb, akkor jó. Különben minden magyar ember hord
2955 I | noha egymástól merőben különböző. Ilyenek lehettek az első
2956 III | amit a délibábnál látunk: a különbözőn átfűlt légrétegek sugártörése.~–
2957 XI | egész lég. A délibábnak különös játszó kedve volt ma. A
2958 III | pusztán. Ha a forgószél künn kapja a legelőn a ménest,
2959 IV | doktor gazdája emelgetésével küszködik, megfogta ennek a mellényét
2960 X | sohádon-soha be nem lépek azon a küszöbön, ahol az a leány lakik! …
2961 III | Hát’szen tudja keed, hogy „kuka” vagyok. (Süketnéma.)~–
2962 VII | lacikonyhát rögtönözve egy kukoricaszárbúl összerakott sátor alatt.
2963 V | Amíg a kakas másodikat kukorított, jó verset aludt.~A beteg
2964 VII | magyar ember hord magával kulacsot, elemózsiás tarisznyát,
2965 II | a korcában lóg a söntés kulcsa; a tarka kendőt leveszi
2966 I | fekete bajusza magától kunkorodik fölfelé; szénfekete haja
2967 III | jön.~– Rontja a lovat a kupcihér! – zsörtölődött a számadó. –
2968 VII | szakállt visel, mint a zsidó kupecek?~Az egész társaság nevetett
2969 XI | hazafutsz! anyád mellé kuporodsz: annak is nagyot hazudsz.”~
2970 IV | gyűjtse meg, s adja ide; azzal kúrálja addig is Decsi Sándort,
2971 IV | vagyok: nekem lelkes állatot kúrálnom hivatali esküm tiltja. A
2972 II | korcsmárosnét, s még hogy kurjongat nagy dicsőségében, hogy
2973 VII | vagyok az a bojtár, akit kurrentálnak! No hát kinek kell az a
2974 VII | azt hajszolja a pusztán. Kurrentálták is már. Ki van ragasztva
2975 IX | darutollal, kockás mellényt, kurta janklit és ánginét bugyogót,
2976 II | szemét. Szájába dugta a kurtaszárú pipáját. Az a szájba szorított
2977 IX | csoportok kezdenek a nagy kút felé húzódni.~Két szekér
2978 I | csak fű; egy élőfa, egy kútágas, egy gunyhó nem zavarja
2979 X | a masinába, s hajtsalak kutat húzni! No, arra várjanak.
2980 II | veled, azt játszottuk, hogy „kútba estem”. – „Ki húzzon ki?” – „
2981 IX | kétszáztízszer kellett a kútgémet lehajtani, a vedret megmeríteni,
2982 III | hanem a csordakút hármas kútgémje. Közel vagyunk már a karámhoz.~
2983 IX | a vedret megmeríteni, a kútostort felhajtani, a vályút megtölteni.
2984 II | téveszti a maga ugatását. A kutyában van becsület. Csak az ember
2985 IX | a szilaj mén nem tűri a kutyafajt maga körül, akár kuvasz,
2986 X | akasztófa cifrázónak meg a kutyafogantattának. A botot is felemelte a
2987 XI | a nótát truccosan, nagy kutyafuttában:~„Hat jó kutyám farkas nyomán, ~
2988 IX | maga nem fél se őtőle, se a kutyájától.~– Köszönöm, uram! Nagyon
2989 III | zöldre, a másikét pirosra. A kutyáknak tetszik az enyelgés, amíg
2990 XI | nagy kutyafuttában:~„Hat jó kutyám farkas nyomán, ~Két bojtárom
2991 II | legény szájából; odadobta a kutyának; az bekapta.~– Ezt igazán
2992 XI | visszaadott nekik rézpénzben a kutyanyelveikből, s letörölte utánuk az asztalt,
2993 II | odadobta az asztalra a három kutyanyelvet. (Ez volt a népszerű neve
2994 II | leány, hogy még a Bodri kutyát is megtévesztette vele.
2995 X | hallik ide a városból, se kutyaugatás a gulyáskarámból, olyan
2996 III | kalimpálva. Bojtár, hajcsár, kuvaszkutya mind úgy kísérte őket, fejel
2997 VII | Bikában nem akartak neki kvártélyt adni, olyan igaz, mint hogy
2998 X | van a billog a tomporán: L. F. – S nagyobb igazságért
2999 II | Összemértétek magatokat?~– Össze la! Még csárdást táncolni is
3000 VII | pedig megmérgezték, hogy láb alul eltegyék.~– Hát aztán
3001 IV | szóra odatérdelt a doktor lábához, s megragadva annak a kezét,
3002 IV | már a kapicányt, csak a lábai szorították a ló derekát.~–
3003 III | tehenek ballagtak tovább, lábaikkal az ég felé kalimpálva. Bojtár,
3004 XI | itt, hogy be nem teszem a lábamat a hortobágyi csárdába.~–
3005 III | Elmennek ezek a maguk lábán.~– De késleltetik a hajtást.
3006 X | mén is felállt a két első lábára; úgy ült, mint a kutyák
3007 III | feküdt a fűben, két karját, lábát szétvetve.~– No, ha én ezt
3008 XI | minden ember, aki előtte lábatlankodik.)~A két juhász összesúgott.
3009 IV | mustárkovászt tapasztott a beteg lábikráira.~– No, most jöjjön azzal
3010 IV | csókolta: azokat a sáros lábnyomokat a téglapadlón csókolta azokkal
3011 III | fekete lett a színük, a lábszáraik szörnyű hosszúra felnyúltak,
|