12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
3012 VII | üthetett a portékájával; lacikonyhát rögtönözve egy kukoricaszárbúl
3013 IV | a ládáját, felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos
3014 II | nadrágujjas emberke” ott van a ládafiókban eldugva.~Egészen olyan az
3015 VII | asztalossal. Ez tulipántos ládákat visz az ónodi vásárra, Pundorné
3016 VII | kicsit. (Azzal leült a nagy ládára: szék, lóca tönkrement volna
3017 II | a két kezét, s szelíden, lágy szóval beszélt hozzá.~–
3018 VI | a fületlen pityke, ami a lajbimról leszakadt. Az Isten áldjon
3019 III | lábával, a feje helyén van a lakat. Ebben tartják a dohányt,
3020 IX | mindig egyék, soha jól ne lakjék.~Négy-öt csikósbojtár őrzi
3021 III | kiváló példánya a pusztán lakó magyarnak. Derék szál férfi:
3022 III | részének, melyben még a pusztán lakók is csak kalauzzal járnak.
3023 III | hogy minket elrőkönyítsen a lakomátul, s végül kinevessen. – Majd
3024 II | vissza, ami eddig is ott lakott.~Nem volt kedve szerint
3025 VIII| alkalmasnak. Azok olyan lamentálást vittek véghez, mint a kárvallott
3026 II | hogy nem megyek. Mennék, ha láncra nem volnék kötve ehhez a
3027 VI | felelj rá! – kiálta a leány, lángoló arccal. – Erre felelj meg!~–
3028 II | irántad, s azt akarod, hogy lángra kapjon, ne tégy vele egyebet,
3029 II | Leskelődtem-e én utánad, mikor más lánnyal táncoltál az újvárosi búcsún?
3030 II | tudom: „utánament lassan a lány a legénynek; mert tulipános
3031 II | nótát: „ha a záporeső a lányt megáztatja, a legény subája
3032 III | tavasszal elébb a távoli szikes lapályon legeltetni, hogy mikor nyáron
3033 VIII| hozzá; hal is volt elég. Azt lapáttal fogdosták a révészek a kopotyukból,
3034 XI | váltót, annak a hátulsó lapjára a saját nevét pingálta oda
3035 I | láttam a doktort a kétkerekű laptikáján a mátai karám felé baktatni.~–
3036 II | maga is utánuk baktatott a laptikájával a zámi pusztára. A bécsi
3037 IV | füledbe vedd, amit mondok. A laptikával sietve lekocogsz a hortobágyi
3038 II | tengersík pusztán a földre lapuló kékes köd mutatta a Hortobágy
3039 IV | a leányát.~– Csak lassan lármázzunk, nemzetes úr. A kisasszony
3040 II | Kutya ugat, vendég jött. Lásd el rendén.~A leány leereszti
3041 II | lesz a fejemben.~– Hát hogy lássad, milyen messziről gondoltam
3042 IV | szolgáló meg a csaposlegény! Lássák el azok!~– De legalább kéredzkedjék
3043 I | szemei dióbarnák, de első látásra azt hinni, hogy zöldek.~
3044 IV | Kín volt látni. Kín volt a látást kiállni.~A doktor behívta
3045 I | menten benő a fű. A végtelen láthatárig nincs más, csak fű; egy
3046 X | közeledő lónak az árnyképe volt látható. Nem ült rajta senki. Ezt
3047 VIII| állat között.~– De sohasem látják kentek azt a csordát többet!
3048 II | végtelen síkságot délibábos látkörével. Kihallatszik belőle a mélázó
3049 XI | Úgy tett, mintha meg sem látná egyszerre a csikósbojtárt,
3050 VI | mondja csak, mikor volt látogatóban a Klári kisasszonynál, amikor
3051 III | emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból. Olyan, mint egy égő piramis!
3052 II | farkad, akit szalonnázni látsz.~A paripa odakünn az udvaron
3053 III | épült utca volna. Gályák látszanak közeledni a tenger hátán:
3054 VIII| tehéncsordát.~De biz azt nem látták sehol.~A lókupec azt mondá,
3055 III | csuda, amit a délibábnál látunk: a különbözőn átfűlt légrétegek
3056 VII | álltak a szabad ég alatt a latyakban: a gazdáik a révház egyetlen
3057 IX | Fehér ecetes. – Kaszás lé. – Kálvinista mennyország. –
3058 II | fogod?~– Hát ki a hibás? A leány-e, aki azt danolja: „Tunná
3059 VII | csikósbojtárnak a megétetése a csárdás leánya által?~Ez a szó minthacsak
3060 IV | van ni! Canis tota mater leányai. Cigányasszonyokkal kell
3061 VI | kinél voltam hát, a más szép leányánál, a lelkemet vesztegetni,
3062 VI | félrebeszél. Az a vitája a Klári leányasszonynak ellenem, hogy a szemeink
3063 VI | csárdában, s nem láttam a Klári leányasszonyt – van félesztendeje, nemhogy
3064 IV | Követelte a doktoron a leányát.~– Csak lassan lármázzunk,
3065 III | van neki még a korcsmáros leányával – felel rá a gazda-polgár:
3066 VII | szintén szerelmes volt a leányba, rajtakapta őket. Ezért
3067 IX | nézve van tisztában. Mer hát leányféle van itt a saraglyában.~Kádár
3068 II | egyetlen egy icipici kis leánynál! Nincs nekem semmi hibám
3069 II | arca piros, mint a többi leányoké; hanem valami átlátszó hamvas
3070 II | az egész vendéglátás a leányra van bízva, az ád bort, az
3071 II | nem jött a nevetés, se a leányról nem ragadt el rá. Csak ült
3072 VI | megmérgezett bort.~– Hát akkor a leányzó hazudott.~– De hát mi oka
3073 VI | vizsgálatot.~A vádlottat, a leányzót már kivallatták: szépen
3074 XI | fésűre tűzve; az is csak úgy lebegett a pántlikás végeivel utána. „
3075 IV | lovacskának: tudta az már a leckéjét könyv nélkül. A doktor útközben
3076 I | Hortobágy vize sem volt lecsapolva: a kétkerekű malom vígan
3077 II | keszkenőjébe, s keszkenőstül együtt lecsúsztatá a bekötött szűreujjába.~
3078 III | volt a vágtatástól, azt ledörzsölte egy bundadarabbal, végig
3079 IV | átnyalábolta a derekát s leemelte a nyeregből.~– Mi lelt téged?
3080 II | Lásd el rendén.~A leány leereszti a gyomlálásnál feltűrt tarka
3081 IV | voltak tágulva.~Az orvos lefekteté a legényt a gyepre, s elkezdte
3082 II | az öt ujjahegyét; aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett dorombolni.~–
3083 III | ötszögletű bajuszos napot lefestem, becsuknak a bolondokházába.~
3084 XI | párával volt teli az egész lég. A délibábnak különös játszó
3085 XI | prédikálni, mint a pünkösdi legátus Balmazújvároson.~– Hm, pajtás!
3086 II | kenyerén. Ennyi ékes szóval legátusnak is eljárhatnál Balmazújvárosba
3087 X | nyalka huszárokat, sárba legázolni szép színű zászlókat … Nem
3088 III | Nagyiván) jelennek meg a légbe fölemelve, s olyan közel
3089 IX | az, hogy a ló egész nap legel, mégsem lát soha eleget. –
3090 X | alámerült; a paripa abbahagyta a legelést, s visszajött a gazdájához.
3091 IX | vezérmén körül, szorgalmasan legelészve. A ló mindig eszik. Azt
3092 IX | juhnyájak túl a Hortobágy vizein legelnek, a csikósnak napi járót
3093 X | már most te is mehetsz legelni, Vidám lovacskám. Bezzeg
3094 IX | ohati puszta a „cifra ménes” legelője.~A karámtul, a puszta közepéről,
3095 III | a forgószél künn kapja a legelőn a ménest, s azt nem tudják
3096 II | Ne juttasd eszembe! Mikor legelőször találkoztam veled, azt játszottuk,
3097 III | a távoli szikes lapályon legeltetni, hogy mikor nyáron ott már
3098 XI | asztalhoz, szemben a másik legénnyel.~Se nem paroláztak, se nem
3099 II | húzni-vonni a két kezét a legényéből, s tréfával akarta elütni
3100 IV | szép engedelmessé tetted a legényedet!~Mérgében tegezni kezdte
3101 III | kiterítette. Nézze azokat a legényeket! Csupa erő, egészség valamennyi.
3102 XI | juhászokhoz, de nem a lovon járó legényekhez. Annak a juhásznak már az
3103 VII | hozták be zsandárok közt. A legényem ott volt, mikor bekísérték
3104 X | lesz megint? – kérdezé a legénykétől a csikós.~– Mármint tegnap
3105 II | aztán elnevette magát.~De a legényre se magátul nem jött a nevetés,
3106 XI | beszélni veled? – kérdé a legénytől.~– Mindig is lehetett. No
3107 III | határon, napfölkelte után leghatalmasabb a délibáb fantáziája. Egész
3108 IX | Hortobágyon.~– No, ez valóban a leghelyesebb Kolumbusz tojása az Ariadné
3109 I | félvállán átvetett pányváról; de leginkább arról, hogy a nyergének
3110 III | neki a hortobágyi puszta legismeretlenebb részének, melyben még a
3111 IX | gyermekek sereglettek össze, legkisebb félelem nélkül a társaság
3112 III | bámultatni. Az eddigi képe csak a légkör sugártörte káprázat volt,
3113 X | futnak a szimat után a legközelebbi ménesig. Ott aztán összerugdalkoznak
3114 II | a legvégén ülve, hanem a legnyalkább csikósbojtár: a Decsi Sándor.~
3115 III | látunk: a különbözőn átfűlt légrétegek sugártörése.~– Azért mégis
3116 VI | bűnmerényletet költeni magára, ami a legsúlyosabb büntetést vonja maga után?~–
3117 III | rakáson. Tavasz idején a legtöbbnek kisborja van. Ha korán reggel,
3118 VI | Mondja meg ön, mikor volt ön legutóbb a hortobágyi csárda ivószobájában?~–
3119 II | ivószoba hosszú asztalának a legvégén ülve, hanem a legnyalkább
3120 IV | ez az én büntetésem. Hadd legyenek az ő nyögései, nyavalygásai
3121 II | találok valakit körülötted legyeskedni, annak Isten engem úgy segéljen,
3122 XI | bort; hadd melegedjen fel. Legyünk egyformák.~Annak a másiknak
3123 IX | kétszáztízszer kellett a kútgémet lehajtani, a vedret megmeríteni, a
3124 V | Hadd maradjak itten. Lehajtom a fejem az asztalra: úgy
3125 II | ki, de ha ráfújom a forró leheletem, egyik levele a másik után
3126 II | voltam a hibás. Ha én rá nem leheltem volna a sárga rózsára, nem
3127 I | merőben különböző. Ilyenek lehettek az első magyarok, amikor
3128 X | kezdett, s aztán maga is leheveredett a gyepre, oda a gazdája
3129 IV | egyszer csak a szenvedő lehúnyta a két szeme pilláit, megszűnt
3130 II | A legény csak azért is lehúzta a szemére a kalapját.~Akkor
3131 IX | nyolcszáz forintját, de lehúzzák belőle a 12 frt 18 krt,
3132 III | olvastam Humboldt, Bompland leírását a fata morganáról; de a
3133 III | könyvét az atmoszféráról: leírja abban a fata morganát: amit
3134 III | vesszen: egy-egy combot lekanyarítunk belőle; azt földaraboljuk
3135 III | vázlatos könyvébe elkezdi lekapni a színvázlatot. A szekér
3136 VIII| bojtár is kikapott a partra, lekeríté a nyakából a karikás ostorát,
3137 XI | vizén át nem fog kelni.~Lekerült hát a malom alá, s ahol
3138 IV | mondok. A laptikával sietve lekocogsz a hortobágyi csárdához:
3139 III | rézsútos irányból a doktor lektikája.~A doktor meg sem áll, csak
3140 XI | engedelemkérés mellett szabad lekuporodni, s ha azt mondják: – „elmehetsz”,
3141 IV | Beteg van a háznál? Kit lel a hideg közületek?~– Nem
3142 IX | orrlyukai tágultak, hörgött, ha lélegzett. Akkor azután a bojtár átölelte
3143 X | búg, mint valami elvadult lélek; a mocsárok fülemüléje,
3144 IV | bomoljon!~S futott a kordé után lélekszakadva; de csak a hídnál bírta
3145 VI | kiabált a leány. – A lelked üdvösségét el nem rontod!~–
3146 IV | bírta.~A lennhagyott famulus lelkendezve kiabált utána.~– Kisasszony!
3147 III | valamit szerencséltetni.~Aztán lelkére kötötte a keresztfiának,
3148 X | összevett; egyszerre csak lelket láttak, szelet fogtak, mind
3149 IV | leemelte a nyeregből.~– Mi lelt téged? Sándor!~A legény
3150 IV | nemzetes urat.~– Nem tudja, mi lelte? – hebegé a leány.~– Magának
3151 X | messze ne menj; mikor a hold lemegy, aztán meg az a fényes csillag,
3152 II | a szíve, mikor a pincébe lement, egy palackot felhozni abból
3153 VI | kettőnk közül az egyiket lenézem, utálom. Ne fakadj sírva.
3154 IV | a kordét, ahogy bírta.~A lennhagyott famulus lelkendezve kiabált
3155 II | uraságoknak valót. Telik a császár lénungjából!~A Klárinak úgy dobogott
3156 IX | valamit sugdosott a fülébe, leoldotta a nyakáról a hurkot, s arra
3157 II | zöld spanyolviaszkkal van lepecsételve, az oldalán aranybetűs,
3158 XI | csak úgy nem visznek oda lepedőben”.)~Fülledt meleg délután
3159 X | de sohádon-soha be nem lépek azon a küszöbön, ahol az
3160 XII | Hanem, amint valami kétszáz lépésnyire eltávoztak egymástól, akkor
3161 II | volna az illatát; darázs, lepke meg nem szállta volna. Most
3162 XII | repültek a levelei: mint a lepkék, úgy repültek a szélben.~
3163 III | késleltetik a hajtást. Minden lépten-nyomon megállítják a teheneket,
3164 X | gazdájához. Szép csendesen léptetve jött, mintha félne, hogy
3165 IV | szólni.~A doktor kiugrott a leptikájából; odament a lovashoz, átnyalábolta
3166 V | erejébe kerülhetett: meg-meg leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten
3167 II | valami piktor. Engem is lerajzolt a kis könyvébe, aztán meg
3168 II | számol. Az öreg a méheit lesi, a kaptárok most rajzanak.~
3169 XI | asztalon, a Klárika kijött. Ott leskelődött közel az ajtóban. Nagy volt
3170 II | hogy jegykendő lesz-e? Leskelődtem-e én utánad, mikor más lánnyal
3171 X | előre nyújtva, úgy vizsgálta lesunyt fejjel, hogy alszik-e?~–
3172 VIII| nagyot bőgött, aztán meg lesunyta a fejét, a farkát karikára
3173 II | mondtad, hogy jegykendő lesz-e? Leskelődtem-e én utánad,
3174 VI | pityke, ami a lajbimról leszakadt. Az Isten áldjon meg.~Azzal
3175 II | simítja a haját, de előbb leszakít egy rózsát arról a mindignyitórul,
3176 X | üres!~A fényes csillag is leszállt, a hold is alámerült; a
3177 III | vázlatot.~Aközben az urak leszálltak már a kocsikból, s megismerkedteték
3178 IX | tekert lovagkorbács.~Az urak, leszállva a szekereikről, odasétáltak
3179 III | Nojszen csak kerülj elém, majd leszedem rólad a keresztvizet.~–
3180 III | leszek akkor.~– Azért sem leszel ott, gazember! – Maga is
3181 II | az ezer forintot én majd leszolgálom a két kezemmel: de nem szolgáltam
3182 XI | akart tölteni belőle. Az letakarta a tenyerével a poharát.~–
3183 IX | megitatták, egy csomóban mind letelepedik s hozzáfog a kérődzéshez;
3184 III | karámot, odatalálok.~S azzal leteszi a tábori székét, festékes
3185 X | csikósbojtár, amint a fejedet letetted a nyeregre, mindjárt elaludtál:
3186 XI | rézpénzben a kutyanyelveikből, s letörölte utánuk az asztalt, ahol
3187 III | egy bundadarabbal, végig letörülgette a lovat, s aztán nyakába
3188 IV | futok én! – szólt a leány, letörülve a kötényével a könnyeit. –
3189 VII | egész társaság nevetett a letromfolt közbeszóló rovására.~– Hát
3190 II | szemeddel a szemembe, attól lettem a bolondod.~– Hát én nem
3191 X | kantárt a fejéből, s azt a letűzött botjára akasztotta; a pokrócot
3192 XI | amely asztalhoz a csikós leül, oda a juhásznak csak engedelemkérés
3193 III | megállnak: hát ez mi a csoda? leülnek eléje a farkukra, s kíváncsian
3194 XII | visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét tarkótul sarkáig
3195 I | gesztenyeszín haja kerekre levágva; a szemei dióbarnák, de
3196 IX | hamisság volna talán ebben a levélben?~– Nincs biz abban semmiféle
3197 II | a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy
3198 XII | hogy százfelé repültek a levelei: mint a lepkék, úgy repültek
3199 IV | utasításokat adott, s egyszersmind leveleket írt az asztalnál.~– Ide
3200 IV | városba ezzel a pecsétes levéllel. Keresse fel a főorvost,
3201 IX | csúszott le; annálfogva az, nem lévén fojtogatva, nem adta meg
3202 X | meghalás. Utoljára aztán leveté magát a földre s végignyúlt.
3203 II | a felső kötényében, azt leveti, van alatta tiszta kétszél
3204 IX | Sándor, szűrét, dolmányát levetve, jobb kezébe fogta az összegöngyölített
3205 VII | kiegyengetve, ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat.~–
3206 XI | kertpalánk árnyékában, a kihajló lícium után nyújtogatva a nyakát,
3207 IV | keresztül a doktor tanyájáig.~Lihegve, elfulladva érkezett meg.~
3208 II | cigányasszony, akinek ő ócska limlomokat ajándékozott jövendőmondásért.
3209 VII | Lacza Ferkó.~– Mesebeszéd! Lirum-lárum! – tromfolta le a mézesbábos.~–
3210 VII | fogadtak neki szállást a Fehér Lóban, mert a Bikában nem akartak
3211 XII | szakadással, mennykő hullott nagy lobogással. A leány utánanézett a lovasnak,
3212 X | voltam, akkor láttam én lobogni szép, háromszínű zászlókat –
3213 VII | kellett ez nekem? – dörmögé a lócsiszár.~A gulyásbojtár ismét nyugodt
3214 II | rajzanak.~Pedig az udvaron lódobogás hangzik, a kutyák ugatnak
3215 I | hagyta magát kerültetni a lódoktor gebéjétől: van egy félórája,
3216 III | lehetne ezt a munkát inkább lóerejű géppel végeztetni? – kérdi
3217 IX | nagyot változtat a tények logikáján.~– Mert hát, tetszik tudni,
3218 XI | Pedig a kantár is lazán lógott a csikós kezében. Az ember
3219 XII | ugye? – kiáltá a csikós lóhátrul a leánynak, a megpaskolt
3220 IV | kapva, futvást rohant a lóherésen keresztül a doktor tanyájáig.~
3221 VIII| szarvasmarhával, akik bömbölve loholtak a zámi dombok irányában;
3222 X | puszta felől szaladt nagy loholva a taligás fiú. Süveg sem
3223 IX | kissé hajlott a folytonos lókipróbálástól. Magas karimájú túri süveget
3224 VII | csikósbojtár meggyilkolásárul.~A lókupecet megint odavitte a bűne,
3225 X | Közbe-közbehangzik egy-egy lónyerítés.~Máskor olyan jó alvó voltál,
3226 III | szűrben is az marad. Nem lopja az el a más ökrét, lovát;
3227 III | akik meg tudtak csalni, lopni.~A vevő a számadó gulyásnak
3228 III | soha engem tolvaj meg nem lopott, gazember meg nem csalt: –
3229 III | a gulyás elvadult volna lopóvá.~– Hogy lehet az?~– Hát
3230 VI | vétettem én senkinek. Nem loptam én semmit, hogy engem zsandárokkal
3231 IX | ógörög, vagy római szobrok: a lószelídítők. Egyik kezével a másik után
3232 III | vett a lovával. Nyerget, lószerszámot felaggatott a fogasra.~A
3233 IX | Debrecen városa valamennyi lótartó gazdájának a kancái mind
3234 VII | szó minthacsak a szívén lőtt volna keresztül a gulyásbojtárnak.~–
3235 IV | nem tudja igazán, hogy mi lőtte a csikóslegényt; azért hívatja
3236 III | szarvasmarhákhoz ért, mert a lótudósnak az egész esze lovakba van
3237 X | is mehetsz legelni, Vidám lovacskám. Bezzeg te nem eszel egész
3238 IV | se ostor nem kellett a jó lovacskának: tudta az már a leckéjét
3239 IX | mondom, nem adhatom, mert a lovad most is eszik!” – Ekkor
3240 XI | amit nem bírt elérni. A lovagjaik ott ültek az akácfa alatt
3241 IX | kezében hosszú nyélre tekert lovagkorbács.~Az urak, leszállva a szekereikről,
3242 XII | Mind a kettő ment a maga lovához.~Lovaslegény nem verekszik
3243 IX | ráismer a jövevényekre – a lovaikról.~– Az a Kádár Mihály uram,
3244 VIII| akinek már nem jutott hely a lovaival, maga sem kívánta azokat
3245 III | lótudósnak az egész esze lovakba van verve; hanem ennek az
3246 III | ökörfogorvos. Nekem csak lovakkal volt dolgom teljes életemben.~
3247 IX | az ispitályban. Hisz az a lovaknak való!~– Hát mit csinált
3248 X | Csak úgy szakadt a tajték a lovárul. A bikának meg az orrán
3249 IX | dobáljam a borravalókat minden lóvásárlásnál; hanem, hogy az igazat megmondjam,
3250 III | egy arisztokratikus vonás. Lóvásáron rászedni egymást úri virtus.~–
3251 IV | leptikájából; odament a lovashoz, átnyalábolta a derekát
3252 III | felfedezett nagy titkot.~Ezzel a lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést.
3253 III | nagybirtokos, Engelshort grófnak a lovászmestere volt. Okosabb dolog lett
3254 III | világgá szalad a csorda. Nem „lú” ez!~– Megmondtam, hogy
3255 VII | Vadkacsa, búvár, kárakatona lubickolt seregestől az özönvízben:
3256 X | hangja kiáltoz alá: vándor ludak, darvak szállnak rendes
3257 VIII| van az a disznóláb? Hadd lüvöm meg vele.~A marhacsorda
3258 V | szenvednek, micsoda nagy lutrinyeremény egy olyan egészséges ásítás
3259 III | katonának – mert az orromon két lyuk van.~– No hát tessék vele
3260 III | hogy milyen a baromnak a machoirja? Nem vagyok én ökörfogorvos.
3261 II | dorombolni.~– Látod? Ez a macska is hogy hízelkedik neked.~–
3262 II | neked.~– Nem is kérdem én a macskától, hogy kinek az ölében dorombolt
3263 I | sárga rózsát. Ha értené a madarak nyelvét, kitalálná, mit
3264 IX | Olyan jó kedve volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele.
3265 IX | szája elé tette a pálcikája madárfejét.~– Hű! Ez már nagyot változtat
3266 IX | kezében, felyül kifaragott madárfejjel. Övé az egyik csapat ló
3267 XI | játszó kedve volt ma. A kis madárkák mind elültek a fűben; egy
3268 II | megfognák. Nyúlnak a gyors lába, madárnak a szárnya, az ami a leánynak
3269 II | szépségedet azzal, hogy elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed,
3270 X | No, hát keress jó füvet magadnak, aztán messze ne menj; mikor
3271 II | aki ezt megérti?~– Még magadra veszed a hibát.~– Azt mondtad,
3272 IX | ellenszegülés dacára: egészen oda magához. Annak már ki voltak dülledve
3273 IX | Én pénzt sohasem hordok magammal, csak váltókat – rebegé
3274 II | Ha tudtam volna, hogy nem magamnak húzlak ki! Ejh! Régen volt
3275 IX | Itt tartotta szent Mártont magánál vendégül, s a lovát bekötötte
3276 X | indulat, hogy megunják a magányos életet ott az ökrök országában,
3277 XI | maró szörnyeket elverje magáról. – Azért nem tévesztette
3278 II | Csak egy pirinyóval volna magasabb. De éppen csak az államig
3279 II | államig ér.~– Összemértétek magatokat?~– Össze la! Még csárdást
3280 VIII| hiszen paprika minden rendes magaviseletű magyar embernél szokott
3281 II | hát nem cifrázom a szót; magyarán beszélek. Én voltam a hibás.
3282 VIII| nyavalyát.~– A bizony! – magyarázá a szappanyosné; – hazafutottak
3283 III | nem igaz.~A doktor kezdte magyarázgatni, hogy ez ugyanazon optikai
3284 III | A Lacza Ferkó jobban tud magyarázni, mint a számadó.~– A délibáb
3285 III | percent.~A tősgyökeres polgár magyarázta a festőnek, hogy az a csillag
3286 I | Ilyenek lehettek az első magyarok, amikor Ázsiából idekerültek.~
3287 III | az ecsetjeit.~– Ezeknek a magyaroknak mindenből valami extra kell.
3288 III | itt látni reggeltől estig. Magyarországnak még a nagyszerű természeti
3289 VII | jól ismerem, mint az édes magzatomat. A nyelvem hegyén van a
3290 VII | kalangyát.~– Itt süthetjük a makkot három álló napig!~Az volt
3291 IX | Szó sincs ott eltévedt malacról, toklyóról, amiről a teátrista
3292 X | közbekelepel a Hortobágy malmának egyhangú pitléje. Fenn a
3293 III | szél kifújta a fejéből a mámort, s a futtatás kirázta az
3294 III | mintha nem tehenek, hanem mamutok volnának, fekete lett a
3295 VII | után a gulyásbojtárra?~– Mán hogy ráismertem-e? Hát hogy
3296 III | minden titkolózás nélkül a mándlija zsebébe tömte. Az idegen
3297 X | fölemelgetni a doktornak, a mándlimnál fogva, mikor ott hevertem
3298 IV | szörnyűködék a doktor! – Ez „atropa mandragora”. Hisz ez halálos méreg!~
3299 VI | önnek a bort adta, melybe mandragóra volt keverve, amitől ön
3300 VI | hogy ő itatta meg önnel a mandragóragyökérrel megmérgezett bort.~– Hát
3301 II | hasznát tudják venni, „atropa mandragorának”. (Magyarul „bódító nadragulya”.)~
3302 II | hidegen.~– Hát ez kinek a maradéka? – kérdé a legény gyanúsan.~–
3303 II | bántom. Felőlem nyúl ott maradhat a bokorban, madár a fészkében:
3304 XI | Igen egyenes úton. Csak te maradj ülve, pajtás. Ne ugrálj
3305 V | olyan szépen kérte.~– Hadd maradjak itten. Lehajtom a fejem
3306 V | is megmosta, hogy ébren maradjanak.~Az első kakaskukorításnál
3307 IX | közelébe, ahol reggelig együtt maradnak.~A szolgagyerek ezalatt
3308 VI | legénynek még hátra kellett maradni, hogy a vallomásról felvett
3309 III | egészséget kívánva az itt maradóknak, a nyeregbe szökött.~A számadó
3310 X | pihenünk … Addig is együtt maradunk … Sohasem hagy el többet
3311 III | odarohan a járművével a marakodó kutyák közé, amitől azok
3312 X | a nyakadat, hogy még ott marasszon.~A paripa csendes hhhmmel
3313 IX | rá? Már énnekem, ha csupa marcafánkkal volna is tele a mező, mégse
3314 VIII| Hadd lüvöm meg vele.~A marhacsorda rézsút vonalban közeledett
3315 III | tudják szedni a vásárlót a marhaeladásnál?~– Igaz biz az. Most is
3316 VIII| két morva hajcsár ezt a marhaextemporizációt se nevetni valónak, sem
3317 III | vezettetni.~– Ezek az én marháim – mondja Sajgató uram a
3318 II | aki a mi alföldi fajta marháinkat akarja otthon tenyészteni,
3319 III | egyszer elhajtotta innen a marháit: én nem felelek többet értük.~–
3320 X | hogy egynehány nap kell a marháknak, hogy kifújják magukat a
3321 VII | Nemrég itt járt egy gazdag marhakupec, Morvaországbul, teheneket
3322 VII | gulyásbojtár, összebeszéltek, a marhakupecet megölték, beledobták a Hortobágyba.
3323 III | segíts”, nem fogták el őket a marhalopásnál.~A festő el volt ragadtatva
3324 III | egyenkint megírta számukra a marhapasszust. A taligás aztán ráfestette
3325 III | parancsolat, hogy az esett marhát föl kell jelenteni a doktornak
3326 III | szélfogót, a körülkerített marhatemetőt.~– Mert hát azelőtt, hogy
3327 III | igazságokat a veterinárius marhaútleveleivel együtt az oldaltáskájába;
3328 III | egymást úri virtus.~– A marhavásáron még inkább. Azért tegye
3329 VIII| kompon maradt utasoknak ez a marhavirtus bőséges alkalmat szolgáltatott
3330 VIII| szélére tolakodtak.~– Jézus Mária, szent Anna! Légy a hajó
3331 II | megkenték a deputációnak a markát. A felcserek kinek-kinek
3332 X | fiúnak elég dolog volt a két markával a sörényében jól megkapaszkodni.~
3333 III | volt mellé adva; derék, markos legények, mindkettő forgópisztolyokkal
3334 X | legénykétől a csikós.~– Mármint tegnap előkerültek a morva
3335 XI | lábával meg a fejével, hogy a maró szörnyeket elverje magáról. –
3336 III | főzni: ahány ember, annyi marokkal dobunk a szikkadt húsból
3337 III | oldalának a rendezésével és a marsruta megállapításával foglalkozott,
3338 IX | egyszer egy híres szent, akit Mártonnak híttak; most is megvan még,
3339 IX | járt. Itt tartotta szent Mártont magánál vendégül, s a lovát
3340 IX | csikós estebédje egészen másforma, mint a gulyásé. Szó sincs
3341 II | te mégsem mondtad.~– Az másik-máskor volt.~– No hát itt a borod.
3342 III | s egyik eksztázisból a másikba esik. „Minő témák! Minő
3343 XI | poharat a palackra borítva, a másikban a furkósbotját; a palackot
3344 III | pofáját befesti zöldre, a másikét pirosra. A kutyáknak tetszik
3345 VI | kezével a tarkójához kapott, a másikkal füttyeket hányva a levegőbe,
3346 IV | szép csöndesen töltse át a masina csövével a kávét a fogai
3347 X | nyargaltattalak, akkor fogjalak a masinába, s hajtsalak kutat húzni!
3348 XI | Hát csak azért, mert másképp nem lehet.~A zivatar rohanva
3349 IX | vagyok nyalka fattyú!”~A második meg a harmadik bojtár utánaénekelte
3350 V | ébren maradjon.~Amíg a kakas másodikat kukorított, jó verset aludt.~
3351 II | galambom? ~Hűtlen lettél, – mással éled világod, – ~Ez az oka …
3352 IV | rosszul van, hogy a falra akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában.
3353 IX | felé, s a hurok karikája, matematikai pontossággal talált annak
3354 IV | Itt van ni! Canis tota mater leányai. Cigányasszonyokkal
3355 II | reggelt, kisasszony!~– „Me-e!” – mond erre a leány, piros
3356 IV | a szenvedő fejére tenni; meddig rajta hagyni, s újjal felváltani.
3357 IV | Sándort, amíg a doktor a medicinával megjön, mert nem tudni,
3358 III | földaraboljuk apróra, egy kicsit megabáljuk; aztán kiterítjük gyékényre,
3359 XI | a tíz forintot én fogom megadni, nem te.~– S miért fizetnéd
3360 XI | Estére visszakerülök.~– Megadom a szabadságot szógám, de
3361 IV | kapta, s mielőtt a doktor megakadályozhatta volna, a szájába dugta az
3362 X | akit hátba verjek. Isten megáldja, Sándor bácsi.~– Megáldott
3363 X | megáldja, Sándor bácsi.~– Megáldott már.~A legényke felkapott
3364 III | hagyja; sátoros ünnepen megáldozzon; amit keres, azt el ne prédálja!
3365 III | rendezésével és a marsruta megállapításával foglalkozott, Sajgató uramnak
3366 III | hajtást. Minden lépten-nyomon megállítják a teheneket, mikor szopni
3367 IV | Kisasszony! Klári kisasszony! Megálljon! Ne bomoljon!~S futott a
3368 III | egészen közel érnek hozzá, megállnak: hát ez mi a csoda? leülnek
3369 IV | felé, s odaérve, magátul megállt. Megrázkódott, röhögött:
3370 VII | a Hernád mind egyszerre megáradt. Akkora volt a víz, hogy
3371 XI | ellötyögni a nyáj után, mert megázik a bunda.~– Ejnye, de kifordított
3372 II | ha a záporeső a lányt megáztatja, a legény subája bizony
3373 II | No már hallod-e, nagyobb megbántást nem követhet el valaki a
3374 XI | méltóságos úr. Pardon, grácia, ha megbántottam! Hát nem tetszik besétálni
3375 III | hogy magát az idegen földön megbecsülje; Debrecen városára orcapirulást
3376 II | soroztak katonának. – De azért megbecsültek ám: még a hajamat sem vágták
3377 III | A vásárló úr megírta a megbízó levelet, a biztos pedig
3378 II | hibát.~– Azt mondtad, hogy megbocsátasz.~– Tartom a szóm.~– Hát
3379 II | meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd
3380 IV | rángatózásával a lovat is megbolondította. Annak is szakadt a tajték
3381 III | megesik, hogy a csikós, ha megbolondul, eszét veszti, elzüllik
3382 VII | az meg a méregtől, csak megbolondult: felküldték Budára, ott
3383 III | egynehányszor megloptak, megcsaltak életemben; de soha engem
3384 VIII| teheneket is mind egyszerre megcsípte a bogár: összevissza ficánkoltak,
3385 II | s ha készen voltak vele, megcsókolták egymást: az volt a vége.~
3386 XI | Mi bajod vele?~A csikós megcsóválta a fejét, s aztán még egy
3387 X | égre, erre a titokra is megderült a világosság.~A zámi puszta
3388 VII | kotty belé! szilvalé! Majd megecetőnek! Hát a szappant csak szennyeshez
3389 VII | hogy borsószalmára tennék, megégetnék; de hát mostanában csak
3390 VI | zsandárral a mátai telepre, megejteni a törvényes vizsgálatot.~
3391 IV | fércelve a lelke.~– Hát megél? – A leány a vigasztaló
3392 IX | végigsodorintotta a bajuszát, s megelégedett bosszankodással dörmögé:~–
3393 III | a délibáb.~A tündérálom megelevenülése.~A látóhatáron egy tenger
3394 VI | előtte többé.~A szembesítést megelőzőleg, a bíró felolvastatá a leány
3395 XI | közelgett ezalatt. A forgószél megelőzte a fergeteget, fakó porfelhővel
3396 IV | szájából. Adja ide. Inkább megengedem, hogy odamenjen a beteghez.
3397 X | fejével.~A bojtár nem akarta megengedni, hogy a paripája még álomnak
3398 VII | kivégezni?~– Hát bizony megérdemelné, s ha a régi igazság megvolna,
3399 VIII| kellett várni, míg egy kicsit megereszkedik a napsütéstül: csak úgy
3400 II | még egy ócska közmondást megeresztenem: „átkozott a hal a harmadik
3401 VI | vallomását, amit az újból megerősített, egy szót sem igazított
3402 II | Avagy a legény, aki ezt megérti?~– Még magadra veszed a
3403 VIII| tesznek. Mikor annak a füstjét megérzi a szarvas állat, egyszerre
3404 VII | VII.~Csakugyan megesett az az eset, amire a számadó
3405 III | is válik zsivány; az is megesik, hogy a csikós, ha megbolondul,
3406 VII | annak a csikósbojtárnak a megétetése a csárdás leánya által?~
3407 IV | nekem, miféle méreggel lett megetetve a legény. Mert most már
3408 IV | állapotban. Bíz a lelke is megfagy az embernek, amikor a kínlódását
3409 II | Ha egy városi gavallérnak megfájdul a szíve a rózsákra, ott
3410 IX | vett rajta, s odavezeté a megfékezett vadállatot az urakhoz.~–
3411 XI | mentségére tettem. Most is megfekszi a lelkemet. – Illik a hazudás
3412 VI | regement-auditor elé: annak megfelelek.~A bíró hidegvérrel csitítá
3413 II | Egyébbel sem tudtok ti leányok megfelelni, mint ha beleestek a gödörbe,
3414 VIII| átvádoló kötél a víztől nagyon megfeszült, úgyhogy alig lehetett elérni;
3415 II | hendliért?”~– Te semmit. Megfizetett érte más. Hát hova sietsz
3416 II | Annak rántok csirkét, aki megfizeti.~– Hát úri vendégek voltak
3417 VIII| révpénzt kell még egyszer megfizetni.~… Jó másfél órába került,
3418 XI | megyünk rá, édes lovam. Tudod, megfogadtam a csillagos égre, hogy a
3419 III | kiválasztott tehénnek a fiát megfogják, kiviszik a nagy tömeg közül,
3420 II | hogy hazudni tud. Anélkül megfognák. Nyúlnak a gyors lába, madárnak
3421 X | vijjongtak körülöttem? – Megfogtad a ruhám a fogaddal, úgy
3422 X | a nyakába csatolt szűrét megfogva a fogával, annál fogva kezdte
3423 X | a bojtár nem bírta őket megfordítani; maga is visszajött velük.~–
3424 XII | egyszerre hátranézett, s aztán megfordította a lovát.~Akkor aztán, a
3425 XI | kivette a kezéből a tollat, s megfordítva a váltót, annak a hátulsó
3426 VIII| révészgazda a halat a bográcsban megfűszerezte ezzel a veresborssal (amiről
3427 II | hoztál nekem; csakhogy én megfuttattam arannyal az ötvösnél Újvárosban.~
3428 II | vettem ezüst függők ezek, megfuttatva arannyal. Hinnem kell a
3429 VII | tud valamit a csikósbojtár meggyilkolásárul.~A lókupecet megint odavitte
3430 VII | vásárolni, és én ott láttam a meggyilkolt, megmérgezett Décsi Sándort:
3431 X | majd ezt a dolgot! … Ott meggyógyul a keserűségünk: nem könnyhullatással! …
3432 VIII| kandalló párkányára téve, meggyújtotta. Akkor aztán, a két szemét
3433 X | hogy csak tréfa volt ez a meghalás. Utoljára aztán leveté magát
3434 IV | kellene neked még, hogy meghaljon! Nem olyan fusermódra van
3435 VI | vallomásról felvett jegyzőkönyvet meghallgassa és aláírja.~A leány megvárta
3436 III | A lovászmester azonban, meghallva a felfedezést, még a morva
3437 X | is gyalog sorban. Aztán meghányták-vetették a dolgot a számadóval. Most
3438 IX | is eszik!” – Ekkor aztán megharagudott Szent Márton, földhöz csapta
3439 III | kibocsátott tehéncsordát a meghatározott irányban előre terelje.~
3440 III | Shakespeare-i gondolat!”~Még jobban meghatotta aztán a végtelen puszta
3441 III | azt el ne prédálja! ha megházasodik, a feleségét megőrizze,
3442 III | füle – falu farka!” –, hát meghozott az ördög valahára?~A bojtár
3443 IX | A szolgagyerek ezalatt meghozta a hátán a közeli nádasból
3444 IX | a másik után odahúzta a meghurkolt paripát, minden ellenszegülés
3445 XII | aztán csak felvágta a fejét, megigazítá a begyűrt süvegét; bizonyosan
3446 II | egyszer a te két szemed megigézett, visszatér az hozzád az
3447 III | felé.~A festő nem szokott megijedni: a komondorok is hozzátartoznak
3448 V | hogy az halálhörgés és megijedt tőle, hanem aztán nagyon
3449 VIII| párákat, hogy mikor a komp megindul alattuk, egyszerre csak
3450 IX | rendeletet a bojtároknak, s azzal megindultak a ménes felé.~Két bojtár
3451 XII | rohanó paripa.~A Decsi Sándor megingott a nyergében a kapott ütéstől:
3452 IX | csikóst; de ez utoljára mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté
3453 III | leszálltak már a kocsikból, s megismerkedteték a vásárolni jött bécsi urat
3454 X | úgy sietett.~Messziről megismerte a Decsi Sándort; egyenesen
3455 IV | rektor a mérges növényeket megismerteti, hanem a cigányasszonytul
3456 II | forró kávéba dobjátok, aztán megisszátok. Pedig jobb volna, ha nem
3457 V | vasgyúrónak! Úgy kellett megitatni; fejét föl kellett emelni.~
3458 VI | aki aztán azt a bódítót megitatta velem? De hát azt, ha akarom,
3459 IX | ahol a szarvas barom, amint megitatták, egy csomóban mind letelepedik
3460 II | hazugságot mondasz, azért úgy megítéllek, mintha ezt a te szép, tiszta
3461 V | vizet, amennyit csak kíván.~Megivott a beteg egy karafinával.~
3462 III | fölkentje.~– Még mostan megjárja – mondá rá a gazda –, amíg
3463 IV | amíg a doktor a medicinával megjön, mert nem tudni, miféle
3464 IV | szemeivel.~Később az is megjött, hogy a száját felnyitotta:
3465 II | kezét.~– Decsi Sándor! Hát megjöttél? Sándor! Lelkem! Édes!~–
3466 X | markával a sörényében jól megkapaszkodni.~A csikósbojtár helyben
3467 VI | dorgálás kompetált neki, azt megkapta.~A legénynek még hátra kellett
3468 II | azoknak nehéz sora van. Előre megkenték a deputációnak a markát.
3469 V | szomszéd szobában aludt, megkérdezve, hogy szabad-e a betegnek
3470 I | visszafordítja a lovát, megkeresni az elveszettet. Ezúttal
3471 III | azok szétriadnak; aztán megkergeti őket a talyigával: „csiba
3472 III | a szétzüllött csordának, megkerítette a rendetlenkedő barmokat
3473 VIII| egy rakáson az állásban. Megkeríti azokat a bojtár. Hisz a
3474 IX | elővette a szivartárcáját, s megkínálta egy szivarral a bojtárt.~
3475 II | kihajolni, amikor virágzik, megkívánják, szakítanak róla.~Erre a
3476 X | keserűséget, ha elpanaszolhatná, megkönnyebülne utána. De amilyen nagy a
3477 IX | is ott volt.~A bojtárok megköszönték a szép mesét. S aztán ki-ki
3478 IV | keresztül hallok, jobban megköt engem, mintha kezem-lábam
3479 XI | szógám, de csak azzal a megkötéssel, hogy nem mégy a hortobágyi
3480 XI | csikós leugrott a lováról, s megkötötte azt a kötőféknél fogva a
3481 IX | kiáll, ha az alföldi utat megkóstolja.~Egyes csoportokban szétszórva
3482 III | végül kinevessen. – Majd meglássuk, eszik-e belőle a doktor?
3483 II | itt van a vendégkönyv: megláthatod benne a neveiket.~– Elhiszem
3484 III | amint egymásra tekintenek, s meglátják a zölddel, pirossal ragyogó
3485 XII | megvillámlott, a tűzzé vált záporban meglátszott az árnyék alakja, meg-meg
3486 III | gulyáshúsból egyenek.~– Pedig meglehet, hogy ez a csalafinta csak
3487 XI | az ajtóban. Nagy volt a meglepetése, mikor a két legényt halálos
3488 VIII| bogrács alatt tüzet raktak.~Meglett volna az is; de most az
3489 XII | a kapott ütéstől: a feje meglódult utána; hanem aztán csak
3490 III | Engemet már egynehányszor megloptak, megcsaltak életemben; de
3491 IX | az igazság. Hát majd én megmagyarázom: tessék idenézni. Itt, ahol
3492 XI | kérdeztem, hogy mi az? ő megmagyarázta: így hozta elő, hogy te
3493 II | aztán mit adsz érte?~– Amim megmarad belőle.~A leány tudta a
3494 X | Elébb azonban a vacsorátul megmaradt kenyerét falatokra aprózva,
3495 IV | segítséggel, azalatt a sasok megmarcangolják.~Az a paripa olyan okosan
3496 VI | a hűtlen szeretőjének a megmentésére.~A bíró bosszúsan ütött
3497 VI | amit a szájadba rágtak, megmenthetted volna magad a katonáskodástul,
3498 IV | méregkeverőre bízom az ápolását a megmérgezettnek.~A leány arca kimondhatatlan
3499 XI | palackba fojtott sert nem lehet megmérgezni, mert az kifut, ha egyszer
3500 IX | kútgémet lehajtani, a vedret megmeríteni, a kútostort felhajtani,
3501 II | leugrott, odament a bojtárhoz, megmérte a két talpa körmével a csizma
3502 IV | lett a veszedelme? – Én megmondhatnám a doktornak. Akkor mindjárt
3503 VII | ifjasszonynak címezi.~– No, megmondja mindjárt a Pundorné ifjasszony,
3504 IV | nem volna, akkor élőszóval megmondod a kocsisának, hogy én parancsolom,
3505 IV | beteggel. Jó volt, hogy megmondta nekem, miféle méreggel lett
3506 II | felhúzza a pillangós cipőit; megmossa a kezét a gyomlálás után
3507 V | tett, a saját szemeit is megmosta, hogy ébren maradjanak.~
3508 III | barom szarvaiból emelt erdő megmozdul. A vezérbika megrázza nyakán
3509 XI | már tudod, mi az a váltó, megmutatta az írásodat, s panaszkodott,
3510 V | papucsban, maga akarta megnézni a beteget.~Meg volt elégedve
3511 II | kendőt leveszi fejéről, a megnyálazott tenyerével a halántékához
3512 III | vakartatni a bozontos homlokát, s megnyalja ráspolyélű nyelvével a bojtár
3513 II | rajta a fejével; egyenkint megnyalogatta mind az öt ujjahegyét; aztán
3514 IX | sárgára, mely tetszését megnyerte.~– Ezt szeretném.~Arra a
3515 X | sem tudott változtatni. Megnyugvását a nehéz sorsban azzal fejezte
|